Este megélénkült a várkastély udvara. A hátsó parknál is gyülekeztek az emberek. Blaise fogadta őket, az emberei voltak többnyire, a faluból feljöttek a lakók és a környékbeliek is összecsődültek. Blaise cimborái, katonái, ismerősei. Mindenki ott volt.  Blaise ismét az udvaron állíttatta fel az asztalokat és a fák alatti padokon rönkökön már a halálfalók ültek feleségeikkel. Blaise ritkán játszott, de Harper, ki már rendesen csillogó szemekkel vigyorgott addig noszogatta a férfit, amíg le nem ült játszani közéjük. Átpengette a gitár húrjait, és lágy dallamot futtatott végig. Könnyedén fogta az akkordokat. Szünetet tartott és megszívta az illanóját, újra belekezdett, amikor meglátta az udvarra vezető lépcső alján a lányt. Fehér nyári ruhában volt. Ében haja lágy hullámokban, egsézen sötéten fénylettek. A tüzek játszottak a lány arcán. Zavartan nézett körbe. Idegen volt neki a környezet. Hiszen teljesen más közösség volt ez, mint az otthoni. Egyedül Blaise-t ismerte. A többi halálfalóval még véletlen sem találkozhatott otthon. Esetlen kirekesztett kiscica. Blaise elmosolyodott, Nott kezébe nyomta a hangszert és a lány elé sietett. Feketében volt mint többnyire. Ahogy a lányhoz ért, teljes ellentétben voltak. A hófehér könnyű nyári ruha és a fekete nadrág és ing. Blaise kézen fogta a lányt és futó csókot lehelt az ajkaira.

-         Itt jön az én Cicám! – mosolygott Blaise és az emberei közé húzta. – Nott, Harper, Warrington, és Montague – mutatta be a lányt a vezetőségnek. Grainne zavartan fogadta az üdvözléseket. – Grainne Malfoy – vigyorgott Blaise.

-         Tudjuk Blaise! – intette le Nott.

-         Hát csak gondoltam, ha esetleg… - Nevetett Blaise és az ölébe húzta a lányt.

-         Ki ne ismerné közülünk Pansyt? És akárhogy is a hasonlóság látszik – jegyezte meg Harper. – Ez csak dicséret volt ifjú hölgy – mosolygott a lányra. Grainne zavartan viszonozta a mosolyt.

-         Vigyázz cicám! – simogatta a lány derekát Blaise.  – Sok a férfi a közelemben – vigyorgott Blaise.

-         Meglepően sok – állapította meg Grainne, aki talán életében nem ült ilyen közel ennyi férfi között. Anyja szorosan elválasztotta a családot a halálfalóktól. Emelvényen voltak mindig, nem így mint Blaise aki itt kuporgott egy farönkön az emberei között

-         Gyere Grainne! Keressünk valami harapnivalót – invitálta Tracey a lányt. Grainne bizonytalanul nézett Blaise-re, aki beleegyezően bólintott. Grainne a magas szőke nő után ment. – A kedvencem a sült alma! Ez fenséges! – mutatott Tracey a finomságok felé. Grainne az asztal felett visszanézett a férfiak felé. Blaise ismét illanóra gyújtott és átpengette a húrokat. Halk éneklésbe kezdtek. A tűz körül. Blaise a pajzán szövegen vihogott. Még ő találta ki évekkel ezelőtt az ének ezen változatát és azóta is gyakran éneklik ezt a változatot. Tracey észrevette a lány tekintetét és felnézett a férfiakra.

-         Megviselte az élet Grainne!  - mondta nagyon halkan, ahogy a tálcára válogatott az ételek közül. – Jobban mint látszik rajta. Jobban mint gondolnád.  – Grainne zavartan kapta a nőre a tekintetét. Tracey Blaisere nézett. – Keveset volt az édesanyjával. Olyan volt, mint egy látogató. Semmi több. Mindig ott volt ha szüksége volt rá, de túlságosan lekötötték a házassági tervek, amiből a Zabini vagyont szerezte. Aztán Blaise alig került a Roxfortba…szerelmes lett Pansyba… Én komolyan azt hittem nem heveri ki…de túllépte…a kiugrás… anyád elleni harc éveken át…nők…akiktől megnyugvást várt, de nem kapott…a fia elvesztése…és a legutolsó Daphné… aki itthagyta. Blaise mindig feláll a helyzetekből, de a sors nem kíméli Grainne. Soha nem kímélte! Keserűbb az ő szíve mint azt bárki gondolná… - Tracey elhallgatott. – Megváltozott, most igen. De még jobban féltem mint eddig. Megismerte a méz ízét…ne okozz neki nagyobb fájdalmat Grainne! Ezt már nem élné túl – nézett komolyan a lányra.

-         Szeretem. Miért akarnék fájdalmat okozni?

-         Szeresd is! Mert nagy szüksége van rá – mosolygott szomorúan Tracey. A hangjában neki is ott bújt a szomorúság. Minden kilépett halálfalónak megvan a maga gondja? És mégis olyan vidámnak tűnnek. Képesek felállni és harcolni és örülni. Tracey figyelte a lányt. És be kellett látnia, hogy szimpatikus neki a Malfoy-lány. Aki ilyen szemekkel néz Blaisere. Nem csak szerelem volt ezekben a szemekben, de annál tartósabb dolog is. Szeretettel nézte a férfit. És igen úgy tűnt Grainne nem csak azt látja a férfiban, amit a legtöbb nő. Grainne nem csak szexet akart Blasietől. Vajon Blaise? Blaise mit akar? Tracey nem tudott elmenni a férfin, pedig ismerte. Blaise-en a tapogatódzást érezte. Ne persze sokszor arcul csapta az élet. Ismeri már az érzést, és aki ismeri, az nem szívesen kap újból ilyen csapást.

Blaise az illanóta felső húrok közé csúsztatta, amíg játszott. Szépen használta a hangszert, amelynek meleg hangja betöltötte az udvart, ropogott a tűz a férfiak iszogattak és énekeltek felváltva.  Nott figyelte Blaise dülledő szemeit, amivel szüntelen kismacskája után keresgélt. Nott elnézően rázta a fejét. Sűrűn néztek egymásra Grainne és Blaise. Még így is, hogy alig váltak el egymástól.

-         Blaise az ujja köré csavart az a boszorkány – morogta Nott.

-         Nem-nem. Szerintem nem az ujja köré. Inkább ő fonta körbe Blaise derekát – vihogott Harper.

-         Szerintem Blaise kábította el egy kiadós szerelmeskedéssel – egészítette ki Warrington.

-         Hé Fiúk! Szálljatok le  rólam! Igyekszem tisztes életet élni, ti meg elrontjátok a kedvem – tiltokozott vihogva Blaise.

-         Na álljon meg a fáklyás menet! – csapott a térdére Nott.

-         Sajnálom barátom az már elindult – vigyorgott Blaise.

-         Mióta élsz te tisztes életet Blaise? – kérdezett rá Nott.

-         Miért? Egy nő nem több – szívta meg az illanót Blaise.

-         Na igen. De ez még vadházasságnak se nevezhető Blaise. Éjszaka titokban meg zugokban húzod meg ez neked tisztességes? – morogta Nott.

-         Nem rajtam múlik a dolog – tiltakozott Blaise.

-         Akkor kin, ha nem rajtad? Grainne  - Harper megszívta az illanóját. – Szerelmes beléd te állat. De Malfoy. Mit akarsz kezdeni vele.

-         Hát ezen még nem gondolkodtam

-         Mindjárt gondoltuk BLaise – húzta el a száját Nott. – te soha ne mgondolkodol. Előbb cselekszel aztán gondolkods.

-         A vezetőtök vagyok több tiszteletet – vihogott Blaise.

-         Egy kis fejmosást végzünk rajtad.  A kérdés mit akarsz lépni ebben a szemünk láttára bontakozó kapcsolatban – nézett rá kérdőn Nott.

-         Hát…ööö…mizé…khm – Blaise bambán vigyorgott. – Most döntsét vártok tőlem?

-         Ne kerülgesd a dolgot Blaise! Hirtelen hűséges típussá változtál egy fél éve ne mvagy mással csak vele. Fiatal lány. Látjuk. Szép is csinos is. Tökéletes. Aranyvér. Nem kerülte el a figyelmünket egyik tényező sem. Tehát? – Nott fogalmazta meg a kérdést és mindenki kíváncsian meredt a férfira.

-         Hát – Blaise körbenézett.  – Hé fiúk! – vihogott esetlenül. – Most mit vártok? Tudom én is, hogy mi van. Most komolyan azt akarjátok hallani, hogy valami komolyabbra gondoltam vele? – Mindenki egyetértően bólogatott és Blaisere meredtek. – Na jó hát valami ködös képzetben derengett bennem is egy furcsa szó…

-         Csak nem a házasságra gondoltál Blaise? – bökdösték egymást nevetve a vezetőség tagjai.

-         Jaj mármint , hogy ti arra a szóra gondoltok? – vakargatta a nyakát Blaise. Ismét erőteljes bólogatás volt a válasz. – Hát ….ööö ez azért merőben nehéz kérdés. Ismeritek a helyzetet nem? Politikailag, és baráti alapon is… kényes a helyzet.

-         Hát nem mi ugrottunk ebbe a kapcsolatba Blaise.

-         Na jó igen. magamra vessek, de hát…nem tudom, még nem látom a helyzetet. – Nott közelebb ült. – ok. Hát lehet, lehet, hogy megbeszélem a dolgot Dracoval.

-         Hűha! De megnéznénk! – csapkodta a térdét Nott.

-         De ha GRainne is beleegyezik – nézett a hullámos hajzuhatagra. A lány visszaült az ölébe és együtt falatoztak. Grainne Blaise szájába nyomta a sült almát és Blaise is viszonozta. Grainne rámosolygott. Nem beszélték meg, hogy mindketten fejmosásban részesülhettek Blaise barátainak jóvoltából. Blaise ismét megpengette a húrokat. Grainne el akart húzódni az öléből. De Blaise tiltakozóan marasztalta. Grainne-t átkarolva  fogta le az akkordokat. Tüdeje rezegte a dallamot, és Grainne, aki a mellkasának dőlt a hátán érezte a zöngéket. Blaise kellemes férfihangja a fülébe búgta az éneket  a lehelete a tarkóját súrolta. Grainne lehunyta a szemét. Blaise időnként csókot hintett a lány vállára, majd tovább folytatta a versszakokat. A többiek is vele énekeltek. Grainne persze nem ismerte a dalokat és a szöveget sem. Csak hallgatta a tűz körül ülő társaság énekét, élvezte a férfi leheletét a vállán és a tarkóján. Haját előrehozta a mellei közé, hogy Blaiset ne zavarja. Testét már átjárta az izgalom Blaise búgó rekedtes hangjától, a leheletének simogatásától. Kellemes nyári este volt. A csillagok alatt a vadászkastély udvarában, a lágy gitárhangokkal, Blaise énekével a fülében Grainne a férfi vállára hajtotta a fejét. Borzongató volt Blaise ölében ülni így. Kívánta máris. Blaise megszívta az illanót, megsimogatta a lány derekát és Grainne oldalt hajtva a fejét Blaise pedig kissé előredőlve falta a rózsaszín ajkakat. Nem feledkezhettek a csókjukba, mert máris új dalt követeltek Blaisetől. Blaise vigyorogva húzódott el Grainne ajkaitól és új dalba kezdett. A lány feje felett összenézett az embereivel. Nott kedvesen mosolygott rá, és a többiek is vigyorogtak. Blaise is visszavigyorgott rájuk. A szemükből olvasta ki, hogy tetszett nekik a lány. És ők ketten együtt. Az emberei elfogadták Grainnet. S szerették volna Blaise mellett tudni. Elsősorban Blaise érdekében. Az ő boldogságát akarták már ki tudja mióta. A vezetőjük öröme az ő örömük is lenne. És Blaise látványosan boldog volt Grainne-el. Ha igazán akarják le tudják küzdeni vajon az akadályokat, amik előttük tornyosulnak? Tetszett nekik ez a szerelmes pár. Blaise közvetlenségében Grainne lányos közvetlensége. Persze visszahúzódó volt és főleg Blaise-re hagyatkozott, de érthető. És Blaise-nek ez kell. Ezt mind sejtették. Nem a Pansy féle nő, aki képes szembeszállni harcolni keményen küzdeni és döntéseket hozni, hanem egy nő, aki a férjéért él. Aki mindenben támogatja és aki megadja a család melegét. Azt, amit Blaise minden nőben keresett, de ebben a lányban kezdett felfedezni és megtalálni. Igen. Grainne-el el tudná képzelni az életet. Aki hallgat rá. Aki nem vitatkozik vele állandóan. Akivel megoszthatja a gondjait és a bánatát. Aki megpihenést adhat két ütközet között az élet viharaiban. Aki végre meghozná a nyugalmat az életében…De hogyan oldhatnák meg, az ellentétes nézeteket? A vízválasztó falakat társadalmilag, a szabályokat? És a halálfalótársadalom elfogadását?