Csendes volt a reggel. Még hajnalodott. A felkelő nap fénye megvilágította a szőlősorokat. Megcsillant a szőlőleveleken. Meleg lesz az idei nyár is. Már most kezd fülledt meleg lenni, pedig még igazán korán van. Grainne a dombok vonalán gyönyörködött. A szép fésűfogszerűen egyenes szőlősorokban. A távoli erdőségekben. A Tiszta égboltban és a távolban a partot nyaldosó tengervízben. Meseszép ez a táj. Már érti, hogy miért szeret Blaise itt tartózkodni, és miért választotta ezt a birtokot. A kellemes, szemet pihentető zöld szín. A vidékies illatok. Mintha máris a szőlő illatát hoznák magukkal.  Nagyon finom volt ez a távoli sós tenger illatát hozó, mégis egészen földszagú levegő. A finom nyári földszag. A béke és nyugalom képe és illata. Órákig sőt napokig elnézné ezt a tájat. Ahogy Blaise is tette magányos óráiban, Itt a teraszon illanózva.  Blaise álmosan fordult az ágyban. Kezével át akart simítani a női testen, de az ágy üres volt mellette. Álmosan nyitotta ki a szemét. Grainne  a teraszon állt. Fehér köntösében. Ébenhaja a hátán hullámzott. A korlátra könyökölve nézte a tájat. Állát a tenyerébe támasztotta. Blaise egy ideig gyönyörködött a lány kecses ívű hátán hullámzó hosszú hajzuhatagban, a feneke gömbölyű lányos formájában.  A mozdulata kecsességében. Lehunyta a szemét. Ő is felkapta a köntösét és halkan a teraszra lépett. A korlátnak támaszkodott közrezárva a lányt és mellkasával a lány hátához simult. Belélegezte a lány rózsaillatát.

-         Blaise? – Grainne lehunyt szemmel lélegzett, és meglepődött a hozzá simuló testtől. Felnyitotta a szemét.

-         Korán keltél Cicám! – búgta Blaise és elsimítva az útból a lány haját, már a nyakára és a vállaira hintett csókokat. Grainne lehunyta a szemét. Remegések futották át rajta az izgató, finom, puha csókoktól.

-         Gyönyörködni akartam az ébredező birtokodban – mosolygott Grainne.

-         És cserébe egyedül hagysz az ágyban? – panaszkodott mosolyogva Blaise.

-         De csak egy kicsit. Olyan jó volt a tegnapi mulatság! – emlékezett vissza meleg mosollyal Grainne.

-         Az életet ünnepeljük vele – mondta komolyan Blaise. – Megértem, hogy tetszett. Kinek ne tetszene? Az élethez mindenki ragaszkodik. Te igazán jól tudod. Hiszen Voldemort mellett nőttél fel szinte. – Grainne arcáról lehervadt a mosoly. – Grainne! – fordította maga felé a lányt Blaise. – Mondjuk el! Mondjuk el anyádéknak! – Grainne hatalmasra nyitotta macskaszemeit.

-         Ne! – tette a férfi mellkasára a kezét. Blaise megfogta és kézfejen csókolta.

-         Én már ezt nem bírom tovább! Ezt a titkolódzást! A titokban és sunyi módon szeretkezéseket és találkozást! Becsapjuk őket, és ez nem helyes. Szeretnélek nappal is látni. Nem csak az éjszaka. Milyen élet ez így? – kérdezte szomorú fénnyel a szemében.

-         Blaise! Ha elmondjuk, akkor már sehol sem fogunk szeretkezni! – húzódott el Grainne. – Mit gondolsz mit fogunk kapni, ha megmondjuk! Pofonok lesznek belőle! Nem dicséret! Blaise! Fogalmad sincs apám milyen dühös lesz! Nálunk, ahol az első éjszaka joga mindennél fontosabb! – hadonászott Grainne. – Szerinted mit szól hozzá majd, hogy én csak így eldobtam a szüzességem?! Amit olyan fontosnak tart! Ami érték! A legnagyobb érték! Bele se merek gondolni mit kapok, ha ez kiderül! Apámban egy világ omlik össze! A rólam alkotott képe! Hiszen nem ilyennek tart! Nem ilyennek ismer! És igen nekem is fáj, hogy csalódást kell okoznom neki! De mégis boldog vagyok, hogy így döntöttem. Mi a fontosabb a szív vagy az ész parancsa?

-         Tudom. Ki ne ismerné a Malfoyok szabályzatát Grainne? – nyugtatta a lányt Blaise. – Én, mint barátja főleg kettősen ismerem. És képzeld én is mocsoknak tartom magam, hogy barátjaként én voltam az, aki beszennyeztem a lányát. Szeretném jóvá tenni a dolgot.

-         Nem fog menni. Apám egy életre bezár az biztos – tette keresztbe a karját Grainne.  – Nem akarom még ezt, félek tőle. Félek a haragjától. És téged féltelek a legjobban Blaise! – nézett el zavartan Grainne. Blaise sokáig állt és figyelte a lányt. Lassan egy éve, hogy elkezdődött az ő kapcsolatuk. Egy éve ismerte meg a lányt. Itt már nincs mire várni.

-         Grainne! – lépett a lányhoz Blaise. Meg akarta győzni, de nem kellett. Grainne már belátta, Blaise eldöntötte, hogy el akarja mondani nekik.

-         Jól van! Ma elmondjuk nekik – nézett komolyan a férfira. – De most szeretkezz még velem. Egyet. Utoljára! – elszántság volt a szemében. Ugyanúgy mint akkor. Amikor elsőször kérte ezt.

-         Grainne! Már miért lenne ez az utolsó? Ne butáskodj! – ingatta a fejét Blaise. GRainne nem hagyta tovább beszélni a férfi ajkaira szorította a saját ját, és türelmetlenül oldotta meg a férfi köntösének övét. Ő jobban ismerte a szüleit. Eltiltják Blaise-től egy életre. És ő ezt nem akarta. Egy utolsó kétségbeesett kísérlete volt ez. A Blaise-el való kapcsolatának megmentésére.  Ravasz terve. De mást már nem látott. Nem tudott elmenni, mit akar Blaise, csak azt tudta, amit ő akar. Blaise-t. Bármi áron. Visszahúzta a férfit a hálóba és az ágyra feküdt, szinte azonnal felkínálta magát ,hívogatóan szétnyitva lábait.

-         Grainne! Cicám! Megdöbbentően csábos tudsz lenni – mosolygott Blaise. Ajkaival bejárta a lány testét és kezével megállás nélkül simogatta. Kihúzta a fiókot, s kiemelte a csomagot, de Grainne kivette a kezéből és visszadobta.

-         Ne most ne! – pihegte, miközben hasra fordult. Blaise mosolygott, de megadta a lány kívánságát. Persze átfutott a fején a gondolat. GRainne aki most követelte tőle a szeretkezést, és így, és éppen egyértelműen kifejezve, hogy hogyan szeretné. Grainne teljesen tudatosan lépett fel újból. Tudta, hogy hasonfekvésnél könnyebb a teherbeesés is. És céltudatosan akart most mindent. Blaise becsúszott a forróságba. Grainne felnyögött a jóleső behatolást érzékelve. Blaise  a lány hátához simult és könnyedén adta a ritmust. Hasa  Grainne fenekének nyomódott.  A lány karjai mellett támaszkodott az ágyon, s  Grainne rendezte el a haját, hogy ne zavarja a férfit. Blaise a vállára nyomta a száját és pihegve növelte a tempót. Grainne nyögdécselve fogadta az egészen mélyen feszülő mozgást magában. Sokkal erőteljesebben és jobban érzékelte így a férfi mozgását magában, de nagyon élvezte. Egészen intenzív élmény volt, és nagyon jó. Blaise megérezte, hogy Grainne közeledik a csúcshoz, s a lány a párnát markolva szorította össze a szemhéját. Blaise mélyítette a behatolást, és a nedvességben könnyen csúszva érezte a szorítást. Grainne sokáig élvezett most. Lassan ültek el a remegések. Blaise sokáig maradt a lányban. Homlokát a lány vállának támasztva kapkodott levegő után.  Grainne a karjaira eresztette a fejét.  Blaise legördült és pihegve simogatta a lány derekát. Grainne felnézett a férfira és elmosolyodott.  Blaise visszamosolygott rá.

-         Készülődjünk? – kérdezte Grainne. Semmi kedve nem volt kimászni Blaise ágyából. De az ő elszántsága mellett Blaise-é is ott volt. Blaise színt akart vallani a Malfoyok előtt. Blaise erőteljesen bólintott. Eldöntötték. Vége a titkolódzásnak.

Pansy a dolgozószobájában ült és homlokát dörzsölgetve gondolkodott. Lassan fújta ki a levendulaillatot a tüdejéből. Nem tetszett neki ez az egész dolog. Grainne hirtelen elutazása, még mielőtt vele beszélt volna. Valami nagyon bűzlik itt. Elmélyülten kezdett járkálni, szoknyája lebbent minden lépésnél Pansy figyelte a ruha hullámzását, ahogy haladt előre. Időnként kivillant fekete cipőorra. Várjunk csak? – Pansy kirontott a dolgozószobából és férje lakosztályafelé vette az irányt. Kopogás nélkül berontott a férfira.

-         NA mi van? Elvesztetted a varázsige-gyűjteményed? Segítek Drágám, hogy melyik szót kerested biztos Crucio – húzta el a száját Draco.

-         Hol van az a meghívó, amit Grainne adott neked? – mérte végig a férfit, aki még az ingjét gombolgatta.

-         Fázol? Be akarsz gyújtani? – igazgatta az ingje ujját flegmán Draco.

-         Nem. Csak gondoltam biztos megfelelő eszköz lenne a nyelved levágásához – tette csípőre a kezét Pansy.

-         Ott van a mappában. De előre figyelmeztetlek, nem fog sikerülni – gúnyolódott Draco.

-         Nekem az is elég ,ha egy hétig képtelen leszel beszélni tőle – lépett izgatottan az asztalhoz és felütötte a mappát. Keresgélt benne, majd megtalálta a meghívót. Abban a másodpercben robbant Pansy dühe.

-         Nem igaz! Tudtam! Tudtam, hogy ez lesz! – vágta az asztalra a lapot Pansy és idegesen szívta az illanóját.

-         Mi van megpenészedett a nyirkos kezedtől? – kérdezte undok mosollyal Draco.

-         Ez egy hamisítvány, te ostoba.

-         Ezt remélem a fürdőben matató Ainénak mondtad – lépett fel erőteljesen Draco.

-         A lányod finoman szólva is átejtett! Az én szemem nem lehet becsapni. Ez egy közönséges hamisítvány, a meghívót maga Grainne írta! Ezért intézte úgy ,hogy neked mutassa meg és ne nekem. Én rögtön rájöttem volna, hogy hamisítvánnyal van dolgom. Csak kerüljön haza! – dobta a férfihoz a pergament. Draco elkapta és forgatni kezdte a kezei között. Pansy ketrecbe zárt állatként szaladgált a szobában. Gőzmozdonyként eresztette ki a füstöt magából és újra és újra megszívta a levendulaillanót.

-         De, hát olyan eredetinek tűnt – bizonytalankodott Draco. – biztos?

-         Teljesen – nézett a férfira hidegen Pansy. – Grainne nem egy barátnő meghívásának tett eleget. De sejtem, hogy kiének igen – bólogatott sötéten.

-         Ki?- döbbent le Draco és értetlenül meredt a feleségére.

-         Blaise Zabini – ejtette ki metszőn a nevet.