47. Grainne és a terve
callie 2007.03.19. 15:26
Csendesen teltek a napok. A Malfoy-kastélyban síri csend honolt. Nem voltak közös étkezések. Narcissa elégedetten, Draco összetörten, a fiúk megszeppenve vonultak a saját lakosztályukba minden étkezésre. Grainne nem is találkozott az apjával. A hallgatása rosszabb volt, mintha veszekedett volna vele. Egyet jelentett ez a teljes érdektelenség azzal, hogy már nem tekinti a lányának. Grainne is a szobájában volt, egyedüli látogatói a testvérei voltak. Grainne minden nap megkérdezte tőlük ugyanazt.
- Van hír Blaise felől? – testvérei elmesélték, hogy Nott jött a férfiért és szélsebesen vitte el a birtokról. Azóta semmit nem tudott a család Blaise-ről.
- De Piton ma is járt itt. Ő biztos tudja! – erősködött Grainne.
- Anya is kérdezte – mondta halkan Deimos. – De Piton minden információt megtagadott. Azt mondta ahogy anyától utasításokat kap, úgy mástól is. Nott tiltotta meg, hogy bármit is elmondjon – Grainne falakba ütközött. Nem küldhetett levelet, mert nagyanyja azonnal elkobozná. És hiába üzent mentálisan, senki nem válaszolt a térben. És Grainne magára maradt a bizonytalanságban. Teltek a napok, a hetek. És úgy tűnt Grainne még akkori terve sikerrel járt. Késett a vérzése. Egy nap. Kettő. Három. A negyedik nap döntött. Megcsinálja a gyorstesztet. Az egyiket még régen használta el. A másik viszont ott volt, elrejtve és elzárva a fürdőjében. Most elővette és várta az eredményt. Idegesen járkált a szobában. Feszült volt. Türelmetlenül szaladt vissza a fürdőbe, teszthez. A csík lassan haladt fel. Ez nem igaz ezt nem lehet kibírni! Menten elájulok, mutassa már! Grainne kitágult pupillákkal nézte a csempére ragasztott tesztet. Ellökte magát a mosdókagylótól és újabb kört tett a hálószobájában. Kinézett a parkra. Igazgatta a függönyöket. Mindent rendezgetett, csak, hogy gyorsabban teljenek a másodpercek. Hirtelen fordult vissza a fürdőbe. A kagylóhoz szaladt és rátámaszkodva nézte az eredményt. Ott volt. Már a csík túl is szaladt a jelen. Amely…nem úgy mint fél évvel ezelőtt…nem. Most átszíneződött. Grainne kábultan meredt a tesztre. És testén átfutott a borzongás. Felfoghatatlan! Sikerült a terve! Az akkori elhatározása! Gyereket vár Blaise-től! A borzongásába azonban hideg is vegyült. A férfitől, akibe szerelmes, és aki talán…már nem is él. Nem gondolta, hogy ilyen szerencsétlenül fognak alakulni a dolgok a bejelentésükkel. Hogy Blaise-t eszméletlenül viszik el tőlük. Nem tudta mit érezzen. Boldog volt, hogy terhes, de ha ezt megtudják, egyenesen elkergetik itthonról! ÉS hova is mehetne Blaise gyermekével a szíve alatt, ha nincs a férfi? Persze a Zabini vagyon nyilván a gyerekére szállna, hiszen Blaise az egyedüli örökös, nincs más. Mindenképpen el kell mennie a vadászkastélyba. Megtudni, hogy mi történt azon a napon. Amikor megszületett benne a terv, akkor lépett a fürdőbe Deimos.
- Mindenütt téged kerestelek hugi! Már kezdtünk megszeppenni, hogy bánatodban felvágtad az ereid. De látom még egyben vagy. Jó. Kicsit sápadtnak tűnsz – méregette a húgát Deimos. Grainne gyorsan a háta mögé rejtette a tesztet.
- Mh. Sziasztok fiúk, hogy smint? – mosolygott idegesen a fiúkra.
- Mit rejtegetsz előlünk Grainne? – lépett közelebb Falco. Grainne a markába gyűrte a tesztet.
- Én? Semmit? – mosolygott magabiztosan Grainne.
- Had nézzük. Lehet gyorsan ölő méreg! – kapta le a húgát Deimos és kitekerte a lány kezét. Grainne markából nem látszott ki a teszt.
- Mit rejtegetsz a markodban, mh? – néztek a fiúk a szép kis körmökre.
- Mh. Csak a tamponom – vágta rá gonoszul Grainne.
- Nem hiszünk neked – intett a szemével Falconak Deimos. Falco kezdte felfeszíteni a húga ujjait.
- Ne! Ez szemétség! Kihasználjátok, hogy ketten vagytok és én vagyok a gyengébb – tiltakozott Grainne.
- Sajnálom hugi. Ha nem adod önszántadból elvesszük, régen is így volt nemde? – vihogott Falco és összeröhögött a bátyjával. Kihúzta a lány ujjai közül a kis papírdarabot.
- De hisz ez egy… - bámulta Falco döbbenten.
- Ez egy terhességi gyorsteszt – kapta ki öccse kezéből a papírt Deimos és az eredményt nézte. – És pozitív – meredtek Grainnere. Grainne esetlenül hátrált a kagylóhoz. A két szürke szempár döbbenten meredt rá.
- Mh…hát…ööö – Grainne nem tudott messzebb menni. – Fiúk ez…
- Ki az apja? – lépett közelebb Falco.
- Hülye kérdéseid vannak öcskös. Természetesen Blaise az apja. Igaz? – nézett a húgára Deimos. Grainne bizonytalanul bólintott.
- Hát ezért kérdezgetted annyira, hogy mit tudunk róla? – nézte sajnálkozva Falco.
- Te jó ég Grainne! És lehet, már nem is él. A vérét te viszed tovább! – motyogta Deimos. Grainne ha bíztatást várt a bátyjaitól, hát akkor csalódnia kellett. Belegondolt a helyzetbe, hogy Blaise már nem tudhatja meg, hogy gyerekük lesz. ÉS Grainne elsírta magát. Deimos ölelte át a húgát.
- SS! GRainne! – simogatta a húga hátát. Falcoval összenéztek. Hát ha lehet nagyobb a baj, akkor most ez az. Semmit nem tudnak a férfiról, aki Grainne-t teherbe ejtette. ÉS itt van az apjuk, akinek a dühe már most nem ismer határokat. Blaise után Grainnet is képes lenne megölni dühében? Tanácstalanul hallgatták Grainne zokogó sírását.
- Most mit csináljak? – zokogta Grainne. Soha nem érezte még ilyen elveszettnek magát, mint most. Blaise nélkül. Egyedül. Egy születendő új élettel a testében. A terve, amivel magához láncolhatta volna a férfit…most ködként oszlott szét. Nincs kit magához láncolni. De tudja kit kellene felkeresni. Blaise édesanyját. Aki még él. Aki talán most is ott van a vadászkastélyban, hogy rendezze fia dolgait. Gyorsabbnak és sürgősebbnek érezte, hogy eljusson oda, mint valaha.
- Deimos! Falco! – nézett fel könnyes szemekkel GRainne. – Olyat kérek tőletek, amivel apánk parancsát szegitek meg. Megtennétek?
- Mit akarsz tenni Grainne? – Deimos és Falco mint főbenjáró bűnösök, akik segítették Grainnet, ők is meg lettek fenyítve. Ha megtudja bárki is, hogy megszegik a parancsot, ők is dorgálásban részesülhetnek az biztos.
- Segítsetek megszökni. Hogy elmehessek a vadászkastélyba! – nézett egyikről a másikra Grainne.
- Grainne! Biztos, hogy ezt szeretnéd?
- Igen. Meg kell tudnom, amit tudnom kell. Ahogy valakinek szintén meg kell tudnia, amit tudnia kell – mondta komolyan Grainne. A két fivér tehetetlenül nézett össze. De Grainne-nek igaza van. A Zabiniket nyilván tudatni akarja a hírről. És Grainne-nek is tudnia kell, hogy mit léphet. Itthon a gyerekkel nem maradhat, ez egyértelmű. Daphné sorsára jut a húguk is. Talán Lucius sejtette is ezt? Valahogy nem fogadta, akkora megrökönyödéssel a hírt, mint a család egyéb tagjai. Persze Lucius Malfoy mindig maga volt a megtestesült nyugalom. Nem volt meglepő, hogy most is nyugodtan fogadta a hírt.
- Rendben GRainne! Este segítünk kijutni a birtokról – mondta Deimos. A három testvér megölelte egymást. A fiúk ne mmondták, de kételkedtek abban, hogy viszontlátják a húgukat a közeljövőben ezek után. Grainne állapota nem maradhat sokáig titokban. Itthon nem lenne jövője. A hagyomány, hagyomány. Az ellenszegülőknek és hagyományszegőknek nincs kegyelem. Grainne-nek előbb utóbb mennie kellene.
- Köszönöm fiúk! - mosolygott rájuk hálásan Grainne. Jó testvérek voltak. Akik segítették egymást. De a hagyományhoz a fiúknak is tartaniuk kell magukat. De húguknak segítenek még ahogy tudnak.
Éjélft ütött a toronyóra. Narcissa Malfoy eloltotta a gyertyákat a toronyban. És elindult lefeküdni, mint annyi éven át. A három testvér pedig csendben titkon lopództak ki a kastélyból az éjszaka leple alatt. Számozatlan fiáker várta Grainne-t a birtok szélén. A két testvér rohanva tették meg a húgukkal az utat. Nem vártak sokáig. Grainne gyorsan szökkent fel a fekete hintóra, és még egy utolsót intett a szőke fivéreinek, s máris elragadta szemük elől a hintó. Grainne pedig szélsebesen száguldott a fekete fiákeren az új élete felé.
|