Pansy írt saját kezűleg: „Blaise! Meglepődve fogadtuk a hírt, hogy a lányunkat máris a feleségedként szeretnéd szólítani. Az esküvőn az engedélyeddel természetesen szeretnénk részt venni, és én már jól ismerem a férfiakat. Gondolom neked is megvan a magad szokása az esküvőre. Szívesen alávetjük magunkat a házad kívánságainak, amennyiben azok teljesíthetőek a Malfoy-ok részéről. Szívélyes üdvözlettel: Pansy Malfoy” . Grainne zavartan forgatta a kezében anyja levelét. Blaise morgott rá egy sort. Blaise édesanyja pedig örömmel fogadta, hogy a családi hagyományokat követhetik. Elérkezett az esküvő napja. Blaise a szokottnál is idegesebb volt. GRainne gyomornyugtató fűzetekkel kezdte a napot, és Blaise édesanyjával átkocsiztak a Malfoy-birtokra. Hogy Blaise érte mehessen. Az egész fölösleges volt, de legalább a szokások külső látszata megmaradt. Blaise idegesen kezdett készülődni, az udvarházban már megkezdték az esküvői terítést. Blaise percenként nézegette a zsebóráját. Végre megérkezett Nott. Blaise megkönnyebbült. Egyedül sokkal idegesebb volt. Fekete talárban voltak mindketten. Elegánsan. Nagyon ünnepélyesen.

-         Hát ezt is megélem öreg cimbora! – csapkodta Nott. – Megházasodsz hihetetlen!  - röhögött Blaise.

-         Nevess csak! Tudom, hog alig vártad, hogy kiröhöghess – morgott Blaise. – Hova tettem az illanós szelencém – tapogatta a mellkasát Blaise.

-         Máris rá akarsz gyújtani? Mind az igen kimondásakor is illanózol majd? – röhögött Nott.

-         Igaz is. Egész jól hangzik – fontolgatta Blaise.  –Akkor talán nem lennék ilyen ideges. Te is ilyen ideges voltál?

-         Persze – bólintott Nott. – Fél percenként szaladgáltam a mosdóra.

-         Én meg minden fél órában hánytam – toppant be Harper is.

-         A te stílusodat azt hiszem Grainne fogja alkalmazni – ráncolta a homlokát Blaise.  –Elég pocsékul van szegénykém – gondolt a lányra.

-         Hé Blaise az meg mi a kezeden! Csak nem ráragadt valami az ujjadra – húzta Harper a barátját.

-         Ez a jegygyűrűm te háláltan – vihogott Blaise és szájához emelte a gyűrűt.

-         Rajtad iylesmit is látni te jó ég Blaise! Azt hiszem ma fejére áll a világ! Ez égbe kiáltó szenzáció! – vigyorgott Harper.

-         Na én az Abszolútról jövök és mondhatom, patakokban ázik – lépett a szobába Warrington.

-         De hát tiszta az idő – bambult Blaise.

-         Igen. De a nők zokognak utánad Blaise – Nevettek a férfiak.

-         Nevessetek csak! – legyintett Blaise. Lesietett a lépcsőn. Az udvaron éles gyerekvisítást hallott.

-         Ez a te porontyod Blaise – siettek utána a röhögő cimborái. – Igazán gyorsan telik az idő. Mire mi is leérükn tovább szaporodsz.

-         Nagyon ócska humorotok van – vágott vissza  Blaise. –Daphné Cicám! Hát eljöttél? – A nő ugrott a nyakába és puszilgatta Blaise arcát.

-         Blaise! Te kandúr! Hát te is megállapodsz! Hogy ne jöttem volna el – nevetett a nő. Babakocsiban pihegett a szép fejlett kisfiú. A férje tologatta. – nagyon visszahúzódóak. Alig tudtam elrángatni őket. De ezt a világért ki nem hagytam volna! Az örök szoknyavadász Blaise Megnősül! Hihetetlen – kacagott Daphné.

-         Jól van nevessetek csak! – röhögött Blaise. Nott a mellényzsebébe igazgatta a rózsát. Blaise zavartan babrálta.

-         Jaj, hagyjad az előbb jó volt!- intette le Nott.

-         Most megyek a kígyófészekbe – sopánkodott Blaise. – Nott, Harper! A fejetekre vigyázzatok! – figyelmeztette őket.

-         Azért mert a tiedet bezúzták, a mienket csak nem fogják – röhögött Harper.

-         Figyelj, ezeknél már nem lehet tudni. Kiszámíthatatlanul veszélyesek, ha a családjukról van szó – motyogta Blaise, s beszálltak a szépen csillogó Zabini hintóba. Blaise idegesen fecergett.

-         Jaj nyugodj már le! – morogta Nott, amikor Blaise már tizedjére a lábára lépett.

-         Bocs – vihogott Blaise és inkább illanóra gyújtott. Eregette a szantálillatot és végre meglátta a Malfoy kastélyt. – Valami pajzsot mégiscsak hoznom kellett volna – bizonytalankodott Blaise.

-         Jaj menj már! – lökte meg Nott. Blaise leugrott és besietett az oszlopcsarnokba. Na vajon még mindig véres a lépcső? Blaise hallucinálva meg merte volna állapítani, hogy a vérét még mindig nem sikálták le a márványról.

-         Blaise! – Pansy szólította a nevén. Az emeleten állt. Halvány levendulaszín örömanya talár volt rajta. Nagyon csinos volt.  – Feljössz? – emelte meg a szemöldökét Pansy.

-         Ágyra hívsz cicám? Talán mégsem most kellene – vigyorgott rá Blaise. – Bár éppen van egy szűk negyed óránk – de kettesével véve a lépcsőfokokat felsietett.

-         Hát nem gondoltam, volna – ingatta a fejét Pansy és a dolgozószobájába hívta a férfit.

-         Vár, amikor legutóbb itt jártam, akkor fogoly voltam – bizonytalankodott Blaise. Nott a cipője sarkát bökdöste a lábával, s Blaise végülis követte Pansyt. Bent Draco és Lucius Malfoy állt. Blaise is a tárgyalóasztalhoz állt. Pansy elé tolta a pergament.

-         Mh, mi ez? – meredt a papírra Blaise.

-         Mi lenne. Házassági szereződés – bosszankodott Pansy. Blaise végigfutotta a felsorolást. Csak percekkel később esett neki le, hogy Grainne hozományának listáját olvassa. – Jesszusom! Véresen komolyan gondoljátok azt látom.

-         A vér szót ha lehet mellőzzük ma – jegyezte meg Draco.

-         NA igen mostanában nem sok kellemes emlékünk fűződik hozzá – húzta el a száját Blaise. – Nem kérek semmit. Gondoskodom Grainne-ről ezek nélkül is – legyintett Blaise.

-         Blaise. Ez Grainne-é. És akárki vette volna el, ezt magával vinné – nézett rá komolyan Pansy. – Szeretnénk a lányunkat Malfoy-hoz méltóan kiházasítani.

-         Nem a pénz számít Pansy. Szerintem Grainne-nek fontosabb a szülei támogatása, mint holmi szaténcipők – bökött egy kiválasztott sorra Blaise.  –Szóval lenyelhetitek Grainne hozományát, attól nem fog változni a tény, hogy úgy adjátok hozzám, mintha a fogatokat húznák – fitymálva akart ellépni az asztaltól.

-         Blaise! – Pansy kényszerítette a férfit, hogy ránézzen. – Tudom mit tartasz felőlünk. Mit mondjunk? Nem így terveztük Grainne életét. Nem veled. Nem úgy, hogy a lányom már terhes az esküvőjén. És sorolhatnánk. Nekünk is fel kell még dolgoznunk ezt az egészet Blaise. De megértem, hogy sietteted a házasságot. És a részünkről, mi is szeretnénk hozzájárulni. Úgy, ahogyan kell. Írd alá a kedvemért! – tette hozzá halkan. Blaise sokáig nézte a nőt. Pansy. Akinek soha nem tudott nemet mondani. Aki iránt soha nem tudott közömbös lenni. ÉS akinek most sem tudja visszautasítani a kérését. Blaise bosszúsan mártotta a pennát a tintába és aláírta a házassági szerződést. Lucius elégedetten bólintott, Pansy elmosolyodott, Draco csak erősebben szorította a száját. Blaise türelmetlenül nézett rájuk.

-         Megkaphatom végre a menyasszonyomat – sürgette őket.

-         Máris a nászéjszakán jár az agyad? – dünnyögte Draco. – Gondolom alig várod, hogy engedéllyel vidd az ágyadba.

-         Így van. Eltaláltad – vágta rá szemtelenül. Draco keze ökölbe szorult, és Pansy lépett mosolyogva közéjük. Dracoba karolt.

-         Azt mondtad jól viselkedsz igaz? – sziszegte halkan a férfinak.  – Át is mehetünk a szalonba – invitálta a társaságot Pansy. Blaise izgatottan várta, hogy kinyíljon a szárnyas ajtó. És végre beléptek. Blaise édesanyja és Pansy között lépdelt Grainne. És Blaise megszédült a látványtól. Álmaiban sem képzelte ilyen szépnek Grainnet. Mint amilyen most volt. Pedig tudta, hogy milyen ruha lesz rajta, Grainne-en mégis egészen másképp nézett ki. Hosszú fehér fátyolruhában volt, ami kiemelte magas, karcsú alakját. A fehér menyasszonyi ruha felett bordó földig érő fátyolanyag volt, ami sejtette az alatta levő fehér menyasszonyi ruhát. Persze érthető. Grainne már nem ártatlan. És főleg, hogy terhes. Nem hordhat fehéret az esküvőn. De kompromisszumosan így oldották meg. És sokkal egyedibb lett tőle a ruhája. Nagyon jól állt ez az áttetsző bordó fátyol Grainne-en. A haja elölről hátra volt fonva, de hátul szabadon lengett és a hajában koszorú volt. A szoknya esése, minden lépésnél meghullámzott. Bella lépett a lányhoz és ő tette át Grainne kezét Blaise-ébe. Vagyis egy férjes asszony a szokás szerint.  Blaise kezet csókolt a lánynak, s együtt indultak el a szertartásra.

A szertartáson Blaise és Grainne két összekötött lábú széken ültek. A szép Zabini karikagyűrűt az összegyűltek előtt  felcsúsztatták egymás ujjára. Grainne keze nyirkos volt az idegességtől. Blaise-é ellentétben meglepően száraz. Pedig a szíve neki is kalapált. Akárcsak a lányé. Grainne felnézett Blaise csillogó szemeibe miközben az esketés szövegét mondta :  - Asszonyod, párod, elválaszthatatlan hitvesed vagyok, aki mindenüvé követlek, soha el nem hagylak, mert egyek vagyunk! – Blaise magához rántotta a lányt és vadul csapott le a lány ajkaira. A társaság nevetett az igazán Blaise-es esküvői csókon. Draco elhúzta a száját, Pansy elérzékenyülve figyelte a lányát ,aki olyan szerelmesen nézett Blaisere, hogy mást nem is látott. Blaise barátai fütyültek hátulról. Mire Blaise kiröhögött rájuk. Kettétörték a frissen sült kalácsot és mindketten beleharaptak. És megkezdődött a végeláthatatlan szerencsekívánatok fogadása. Persze Blaise édesanyja lépett hozzájuk könnyes szemmel. Szorongatta Grainne-t és Blaiset is.

- Jaj jól van anya ne pityeregj már annyit – simogatta meg anyja arcát Blaise.

- Blaise kisfiam! Azt hittem nem látom már az esküvőd napját, persze, hogy sírok és nagyon boldog is vagyok – nevetett a nő. – Megyek mert feltartom a sort.

- Blaise! Ha tudom, hogy a lányomra veted ki a hálódat inkább védekezem aznap – morogta Draco.

- Mindig értettél a jó hangulat teremtéséhez – felelte fintorogva Blaise.

- Kislányom! Hát…Jól meggondoltad ezt? – nézett rá Draco. – Egy szavadba kerül és lefújom az egészet.

- Apa! – tiltakozott nevetve Grainne.

- Draco menj ne rontsd itt a levegőt – bökte oldalba Pansy. – Blaise! Azért egy közös párbajt megejthetnénk a lányomért cserébe.

- Pansy, eleget harcolunk a nélkül is nem?  - vigyorgott Blaise.

- Az nem olyan. Meg sem álmodtam, hogy a lányomat fogod feleségül venni. Belegondolva…a Roxfortban és utána is… a Motmorency utcán…Blaise! Erre elveszed a lányomat! Kincsem4 – ölelte meg a lányát Pansy. – Aztán óvatosan! A vér nem válik vízzé tudod! Ha Blaise megcsal ne gyere sírva hozzám.

- Nem fog anya – ölelte át anyját Grainne. Egy fél órán át fogadták a végeláthatatlan meghívottak seregét, amikor végre elindulhattak Blaise-hez a lakodalomba.