51. A lakodalom
callie 2007.03.20. 08:51
Zenészek kísérték végig a menetet fel a kastélyba. Elöl Blaise és Grainne lépkedtek egymásba karolva, utánuk az örömszülők. Az udvarra értek. Megvárták, amíg az egész vendégsereg felér a dombra, Blaise addig illanóra gyújtott.
- Fiam, azt hittem legalább ma mellőzöd a rossz szokásaidat – intette Blaiset az anyja.
- Ma sokkal idegesebb vagyok mint szoktam. Eszem ágában sincs megvetni az illanómat – lélegezte be Blaise a szantálillatot. A dombon felfelé vonuló vendégsereget nézte.
- Blaise! Aztán le ne essen az ujjadról a karikagyűrű – vihogott rá Nott.
- Fogadjunk azt hiszed rémálmod van ma – nevetett Harper. – de biztosítalak róla, nem ez maga a szörnyű valóság.
- Az embereim – szólt Blaise Grainne-nek zsebre vágott kézzel és az illanót pöckölve a hüvelykujjával. – Soha ne tudd meg, milyen így vezetőnek lenni, hogy nem veszik komolyan az embert.
- Blaise! Mond valahányszor ránézel az ujjadra megrettensz igaz?- értek fel Warringtonék is.
- Persze. De csak azon, hogy még komolyan nem fojtottam meg velük a vezetőségem tagjait? – vihogott rájuk Blaise.
- Annak mi örülnénk a legjobban – szúrta közbe Draco.
- Az apósom megszólalt – röhögött Blaise. Mire mindenki felkacagott. Draco összepréselte az ajkát.
- Pansy cicám, hát mégis rokonságba keveredtünk – kacsintott a nőre Blaise.
- Előre figyelmeztetlek Blaise rémes anyós leszek – tette keresztbe a karjait Pansy.
- Ugyan cicám! Te már évfolyamtársnak is borzalmas voltál – vihogott Blaise.
- Draco meg sem védesz? – nézett a férjére Pansy.
- Minek? Meg tudod te védeni magad, nem kellek ahhoz én – állt flegmán Draco. – Mellesleg meg igaza van – tette hozzá gonoszul.
- Blaise! És én még azt mondtam irigyelni fogom azt, aki ennek a birtoknak az úrnője lesz – nézett körbe Pansy.
- Nos? Irigy vagy a lányodra? – röhögött Blaise.
- Meg sem érdemled Grainne-t. Túl jó hozzád – felelte rá Pansy.
- Na ebben látod egyetértünk – mosolygott Blaise a mellette álló lányra. A vendégek felértek az udvarra. Blaise csak erre várt elnyomta az illanóját. S magához rántotta Grainnet és ölbe kapta.
- Huha! Nehezebb lettél asszony én mondom – vigyorgott Grainne-re, s átemelte a lányt a ház küszöbe felett. Bent az előtérben tette le, s a kezébe nyomta a ház kulcsait a borospince kulcsának kivételével.
- Ez nálam marad – vihogott Blaise.
- Blaise nálad ez funkcióját vesztette. Minden nőnek kulcsot adtál – röhögtek a vendégek.
- Most miért mondjátok ezt? – tiltakozott Blaise.
- Daphné az élő példa rá, neki is volt kulcsa a házadhoz – kiáltotta be valaki.
- Na de jól informált ott valaki – morogta Blaise, mire a társaság felnevetett. – elütitek az esküvőm fontos eseményeit. Ennek szimbolikus értelme van ti zöldfülűek – vihogott Blaise.
- Tudjuk mit akarsz Blaise! – nevetett Nott. – Most következik a nap fénypontja! – a vendégség kíváncsian néztek a kastély széles kapuján belülre, a következő eseményre. – Na? Ki tudja mi jön? – halk nevetések hallatszottak. – Áááá! Nem tudják! Harper segítsd ki a vendégeket és mentsd meg a tudatlan helyzetektől őket.
- Khm..rendben – igyekezett elfojtani a röhögését Harper. – Blaise legfontosabb mágiája jön. A Termékenységi mágia – a halálfalók felröhögtek.
- Hé! Most nem kell rosszra gondolni.
- Ok Blaise nem nézzük végig, hogy mit csinálsz a lányunkkal – húzódott hátra Draco.
- Elijesztitek a vendégeimet ti szörnyetegek – vihogott Blaise a barátaira. – Grainne? – a lány a földön felállított szép ezüsttálhoz lépett. Nem látszott honnan de dobpergéssel hívták fel a figyelmet az eseményre. Grainne bordó szaténcipőjével felrúgta a vizesedényt, ami a határozott mozdulattól átfordult és kiömlött belőle a víz. Blaise kézcsókot hintett a lány ujjaira, s a közel állók lelkesen tapsoltak a sikeres mágiához. Blaise kézefogva húzta a kastély konyhájába Grainnet. Csak a családtagok követték őket. Pansy lánya kezébe nyomta a bőrkötéses könyvet. Grainne meglepődve nézte anyját.
- A Parkinson receptek – bólintott Pansy.
- Anya! – Grainne meglepődve nézte az alacsony ébenhajú asszonyt. Pansy arcán futó mosoly suhant át. Grainne átölelte anyját. – köszönöm! – suttogta zavartan.
- Nehogy azt hidd, hogy az eredeti – morogta Draco. – Egy másolata. Anyád befogta a manóinkat tegnap, hogy kész legyen
- De a recept eredeti benne – nézett támadóan a férjére Pansy.
- Persze családi örökség. Hamisítvány az egész – vágta rá flegmán.
- Apád világéletében ünneprontó volt – mosolygott negédesen a lányára Pansy. – Fel se vedd, így fejezi ki, hogy milyen boldog, hogy férjhez adta a lányát.
- Egyáltalán nem vagyok boldog – dühöngött Draco.
- Kislányom egyik szülőd boldogtalan. Apád szívesebben vette volna, ha lányként hozod világra Blaise gyerekét. – jegyezte meg gonoszul Pansy.
- Arról nem volt szó – csattant Draco.
- Örülök, hogy ilyen jól elvitatkoztok – lépett közbe Blaise. – De szeretnénk már visszatérni a vendégekhez – Grainne a házi tűzhelyhez lépett és egy pálcapöccintéssel meggyújtotta a tüzet. Kint taps és üdvrivalgás fogadta a kéményből felszálló füstöt. Ezzel az aktussal Grainne végleg férje hatalma alá került. Blaise ismét kezénél fogva szaladt vissza vele a szabad ég alá.
- Csakhogy kiértetek! Már azt hittük Blaise előrehozod a nászéjszakát – kacsintott Harper pajkosan.
- Azt már éppen eléggé előrehozta – morogta a hátuk mögött Draco.
- Asztalhoz, drága barátaim – tologatta a férfiakat Nott, mielőtt összezördülés keletkezett volna a kastély előtt. Az udvarházban már gyönyörűen feldíszített abroszos asztalok álltak. Mindenütt virágfüzérek futottak, főleg rózsa. A két legdíszesebb helyre a menyasszony és a vőlegény ért, jól látható helyen volt, az udvar belsejében. Grainne már készült ruháját igazgatva, hogy helyet foglaljon.
- Várj!Várj cicám!- tartotta vissza Blaise a karjánál fogva a lányt. – Úgy ülj, le, amennyit szeretnél. - Kacsintott a lányra. Grainne elpirult a vendégség pedig miközben helyet foglalt kíváncsian nézte az eseményeket. Grainne felnézett a férfira.
- Hogy? – várta az utasítást. Blaise a lány ujjaira nyomott csókot és Grainne megértette. Helyet foglalt és annyi ujjára ült, ahány gyereket kívánt. Blaise nézte meg az ujjak állását.
- Húha! Azt hiszem neki kell állnom edzeni – röhögött Blaise.
- Mennyi? Mennyi volt Blaise? – kérdezgették sorba.
- Megtudjátok csak figyeljetek – vihogott Blaise s Nott vezényletével tálalták a manók az első fogást.
- Itt hozzuk az első fogást, s számoljuk a gyermekáldást! – kiáltotta el magát Nott. A levesestálat Grainne és Blaise elé tették és ketten fogták át a merőkanalat. Blaise erősen tartotta a nehéz fémet, s a levesbe merítették. Nott számolta a merítések számát. – Egy! Kettő! Három! Nem ilyen nincs! – röhögött Nott. –Négy! Öt! Huhú! Öt! Blaise! – Nott megcsapkodta barátja vállát. – Húzz bele! Bár igaz már lépés előnyben vagy – vigyorgott, mire Blaise is felröhögött.
- Blaise nem vagy te ehhez egy kicsit öreg? – gonoszkodott Pansy.
- De a menyasszony fiatal ám – vigyorgott Blaise.
- Nem fog a gyerekeid potyogtatásába belehalni a lányom. Nem engedem. Ugye nem gondoltad komolyan Grainne? – dőlt előre Draco, hogy a lányára nézhessen.
- Én fogok belehalni mire összehozom ezt a sok gyereket – panaszkodott Blaise. – De viccelt az én cicám ugye drága? – simogatta meg felesége derekát Blaise.
- Grainne ilyesmiben nem viccelne – kotyogott közbe Falco.
- Igaza van. Ezt teljesen komolyan gondoltam – nézett Blaisere Grainne.
- Cicus! Majd megbeszéljük kedves – simogatta meg Grainne haját Blaise és belemerítette a kanalát a levesbe. A Zabini hordókat csapra verték és máris hozták a legkülönfélébb borokat.
- Csak a hozományára fájt a fogad tudom én – morogta Draco.
- Persze! A vagyonotokból szeretnélek már kifosztani titeket – vihogott Blaise. – Évek óta ez a tervem, de eddig nem sikerült – rázta a fejét Blaise.
- Ezért elraboltad a lányom – kóstolgatta az ételt Draco.
- Nem kellett rabolnom. Ellentétben veled, hozzám jönnek a nők – röhögött Blaise.
- Jönnek s mennek is. A lányom esett egyedül a csapdádba egy életre – ingatta a fejét Pansy.
- A gyönyör csapdájába – kacsintott Blaise a lányra. Grainne felnevetett.
- Én inkább átoknak nevezném – ráncolt a homlokát Pansy.
- Pansy cicám! Rajtam nem múlt a dolog én megismertettelek volna a méltatott híres képességeimmel. Meglátod te is nálam ragadtál volna – kacagott Blaise.
- Táncra kérjük az ifjú párt! – szakította meg a beszélgetést Nott. Blaise felemelkedett és Grainne-nek nyújtotta a kezét. Az udvarház közepén nyitották meg a táncmulatságot, de ők maguk nem sokat táncoltak. Blaise az anyját is megtáncoltatta, Daphnét is és Pansyt is.
- Neheztelsz rám igaz? – kérdezte Pansyt, ahogy a karjaiban tartotta.
- Mit mondhatnék? – nézett el Blaise válla felett Pansy.
- Azt hittem életem végéig csak te leszel igazán a szívemben. De tévedtem.
- Grainne jobban illik hozzád ez kétségtelen. De…politikailag…veszélyes is lehet.
- Mh. Igen ezen én is sokat gondolkodtam – bólintott Blaise. – Majd meglátjuk, hogy alakul.
- Beengedted az ellenséget a házadba és az ágyadba Blaise – mosolygott gonoszul Pansy.
- Bámulatosak vagytok – nevetett Blaise. – Grainne és te. Kettőtök közül mégis Grainne az enyém. Tőled félnem kellene.
- Alaposan. Nem sokáig hagylak a mézeshetekben – sötétült el Pansy tekintete.
- Miből is gondoltam? Talán az izületeim érzik már ezt is? – vihogott Blaise.
- Az, hogy elvetted a lányom nem jelenti azt, hogy béke költözött a varázsvilágba Blaise. Minden marad a régiben. Megkapjátok az ütközetre való felhívást, hamarosan.
- Hideg és kemény a szíved Pansy.
- Csak kedvedre teszek Blaise. Szeretnéd megélni a háború végét. Én is. – nézett komoran Pansy.
- Azért két ütközet között várlak titeket. Mint régen. Emlékeztek? – mosolygott Blaise.
- Igen – fásult el Pansy hangja. – Emlékszem. És sajnálom azokat az időket. Gondtalan évek voltak. Nem ilyenek mint a mostaniak. Jobban együtt voltunk. Sűrűbben. És több vidámság volt az életünkben. Nem szeretném, ha az ellentétes nézeteink miatt megszakadna a barátságunk is. És valóban, most már erősebb szálak is összekötnek minket – Grainnere nézett, aki Dracoval táncolt. – Légy óvatos Blaise. Grainne apja lánya. Az eszme szilárd benne. Fiatal még. Ne okozz neki csalódást.
- Mire célzol? – nézett a nő komoly arcába.
- Egymásra találtatok érzelmileg. De gondolatilag, fejben nincs tisztázva semmi. Látom rajtatok Blaise. Óva intelek attól a perctől, amikor kibukik ez – Blaise elismerően nézett a nőre.
- Pansy-Pansy! Van-e nálad okosabb nő a varázsvilágban? Ha okos nőt akartam volna bármi áron is de megszerezlek magamnak – nevetett Blaise.
- Szívemből kívánom, hogy legyetek nagyon boldogok. S ezért mondom, hogy kíméld meg Grainnet ettől. Fogalma sincs milyen az, hogy ellentétes nézeteket valljon azzal, akit szeret. És ismerlek Blaise! Az eszmében olyan vagy mint én, vagy Potter. Kíméletlen és kegyetlen! Ne a lányomon vezesd le! Soha! – nyomatékosította Pansy. Blaise-t bár nem mutatta alaposan megingatta ez. A tény. Amivel Pansy szembesítette. Grainne-el még a politikai köröket nem futották le. Ha azt kibírja a házasságuk, akkor bármit.
- Még alig néhány órája mondtam ki az igent, te meg máris felhőket hozol a házam felé – panaszkodott Blaise.
- A te érdekedben és a lányoméban – Pansy már vágyakozva nézett Draco után.
- Jól van. Vigyázok a lányotokra ne aggódj! – ígérte Blaise és Pansy tekintetét követve, partnert cseréltek. Draco karjaiban Pansy tovább folytatta az eszmefuttatását.
- Vajon, mi lesz, ha kibukik ez az egész eszmedolog – harapdálta a száját Pansy.
- Mh. Grainne! Az orráig se lát a szerelemtől – morogta Draco. – Nagyot fog csattanni a dolog előre érzem.
- Én is attól tartok – nézte a lányát, aki boldogan szárnyalt Blaise karján. – Mi is ilyenek voltunk?
- Dehogy! Hiszen utállak – vágta rá flegmán Draco.
- Jaj persze én azt hittem citromot szopogatsz az egész esküvőnk alatt – gúnyolódott Pansy.
- Te meg epét! Az se jobb – húzta el a száját Draco.
- Semmi baj legalább anyádhoz hasonlítottunk – jegyezte meg Pansy.
- Tudtam, hogy világ életedben hozzá akartál hasonlítani – mosolygott gúnyosan Draco.
- Te meg egy undok leveli békához ,de drágám, ahhoz nem kell hasonlítanod te magad vagy az – mosolygott negédesen Pansy.
- Egy leveli békát tartasz az ágyadban drágám, hát nem borzalmas? – emelte meg a szemöldökét Draco.
- Jaj, akkor azért olyan hűvös az ágy másik fele. Én meg még azt hittem, hogy egyszerűen egy érzéketlen jégcsap az, de nem, az te voltál – igazgatta Draco csokornyakkendőjét.
- Ha akarod miután hazaérünk bemutatót tarthatok arról az érzéketlen jégcsapról – biggyesztette le flegmán a száját Draco.
- Draco! – nézett figyelmeztetően a férfira. Draco közelebb hajolt.
- Tudom, hogy felizgattalak – mosolygott elégedetten Draco. – Drágám csak éppen, hogy szóba került, te meg máris…
- Semmi olyasmira nem gondoltam. A Lányom esküvőjén vagyok. Szállj le rólam Draco! Te képzelegsz ilyesmiről.
- Mh Csak eszembe jutott a mi nászéjszakánk – vigyorgott Draco.
- Hát az valóban felejthetetlen élmény volt – morogta Pansy.
- Tudom. De megismételném még ezerszer – vihogott Draco.
- Menjünk vissza az asztalhoz – húzta ki magát Pansy és visszakísértette magát. Dracoval fáradtan illanóra gyújtottak és nem sokkal később Blaise is csatlakozott az illanózáshoz.
- Na, hogy érzitek magatokat a lakodalmamban? – nevetett Blaise.
- Hát ha nem a lányom lenne a menyasszony, még talán elviselhető is lenne – felelte Draco.
- Nézd, egy hordó borom után, már az se érdekelne – röhögött Blaise. Grainne pördült Blaise mellé kipirult arccal.
- Na felkészültél cicám? – simogatta a lány térdét Blaise.
- Mehetünk – bólintott lihegve Grainne.
- Ha megbocsátotok – biccentett Pansyék felé. – Szólít a…a férji kötelesség.
- De letépném a tököd te szemét – nézett rá gonoszul Draco.
- Hát már késő, a lányodat felcsináltam – vihogott szemtelenül Blaise és ölbe kapva a lányt elszaladt a kastély felé vele, mielőtt Draco ráugrott volna. Pansy és Draco illanózva néztek a házaspár után, s a fejüket ingatták. A vendégek tapsoltak és pajzán szövegeket kiabáltak be a nászéjszakára utalóan. Még egy óráig tartott a mulatság, mire a vendégek készülődni kezdtek. A Malfoyok vonultak el elsőnek a vendégek közül.
|