Mindketten levendulatalárban voltak. Megérkeztek a tisztásra. Tüzek égtek. Ahogy Blaiset meglátták az előőrök térdre borultak. Grainne félősen bújta a férfihoz, aki átkarolva őt haladt a tűzsor előtt. Ahogy haladtak sorra leborultak előttük. Valami ami nem változott. Blaise fellépett a lánnyal a farakásra. Pálcájával intett, s a halálfalók felemelkedtek. Az első sorban a vezetőség volt. A szemükben csodálkozás tükröződött. Blaise a feleségével jött. Blaise érezte a kérdő tekinteteket. A kérdést, amit nem mertek feltenni neki. Na igen. Az egész varázslótársadalom tudta a hírt. Világgá kürtölték a hírt. Rita Vitrol, pedig a tények pikantériáját sem sajnálta az olvasóktól. A tényt. Hogy a menyasszony terhes volt az esküvőn. Sokan meg voltak győződve róla, hogy Blaise-re rákényszerítették a házasságot, hogy megmentse a Malfoy-lány becsületét.  A Reggeli Próféta és a Hírverő is az esküvői képekkel jelent meg másnap reggel. A címlapon Blaise Grainne, a Malfoyok és Blaise vezetősége díszelgett az esküvői képsorozatból. És az egész lap a témával foglalkozott. Pansy sem akadályozhatta meg a megjelenését. Potter sem. Blaise legyintett az egész ügyre. De mindent kitárgyaltak. A belső lapokon a Montmorency utcai híres kép is feltűnt. „Az anya után a lánya?” szalagcímekkel. Az ellenfelek békét kötnek? Vége a háborúnak? Politikai házassággal oldják meg az ellentéteket? És hasonló címek röpködtek. És persze lelkes olvasók írtak, akik tudnak Blaise titkos kapcsolatairól és gyerekeiről. Teregették a családi szennyesét mindkét oldalnak. Blaise életrajza, apjai rejtélyes halála, a hirtelen vagyon. Minden ott volt. Pansyt sem kímélték. Előjött a kinevezése kérdésköre. Sokan már párhuzamot akartak vonni Grainne Blaise és Pansy Voldemort ügyben is. Persze hatalmas botrány volt. Az egész varázslótársadalom remegett az ügytől. Hogy Blaise elveszi az aranyvér eszme képviselőjének a lányát.  Félelmetes volt nézni, hogy mennyit pletykálnak az emberek. Blaise szerető múltja és a hirtelen házasság. Sokkolóan érintett mindenkit. Az egész kínosan érintette a feleket. Értelmezések, és kommentárok láttak napvilágot. Blaise és Pansy nézeteltéréséről, egyes esetekben Blaise követelte a lányt, más megközelítésben Pansy harcolta ki , hogy Blaise elvegye a lányát. A két harcoló oldal egy házasságban egyesüljön? És sokan már azt is felvetették, hogy valójában Grainne Blaise lánya. És a férfi a saját lányát vette feleségül. Az emberek fantáziája nem ismert határt. Bár mindenki egyetértett abban, hogy Blaise legnagyobb hódítási sikerét könyvelhetik el. Pansy és Grainne képét egymás mellé helyezték és elemezték, hogy Blaise miért választotta a két nőt. S mennyi a hasonlóság a két nő között. Blaise ezért is nem fogadott el meghívásokat. Nem akarta Grainne-t kitenni a szóbeszédnek a halálfalók csípős nyelvének. Visszavonultak a vadászkastélyba a birtokra, ahogy Pansyék is tették. És várták, hogy a csoda elüljön. A megdöbbenés első hulláma. Hetekig volt a főhírek között Blaise a két nő arcképe között. Politikailag és magánéletileg sem kímélték a vezetőket.

Blaise végignézett a halálfalói tengerén.

-         Velem tart ma a feleségem is. Elvárom tőletek, hogy vezetőtök feleségeként tisztelettel és megbecsüléssel forduljatok irányába. Ugyanúgy végezzük az edzést mint szoktuk. Grainne Zabini? – mosolygott a lányra Blaise. – Megfelelő lesz addig az én szerény székem? – Grainne zavartan engedte, hogy Blaise az egyszerű faragott székre ültesse.  A férfi azonnal megfordult és az arca keménységet vett fel. Vonásai megszilárdultak s pálcát húzva lobbantotta meg a legközelebbi lángot.  A láng lobbanásával egy időben ütődött le az első dobszó, amely innentől megállás nélkül adta az ütemet. Meghatározott ütemben gyorsult és lassult. Ez az alapütem adta a mozgás egységét. Blaise tudta a közösségformáló eszközök legfontosabb alaptételét. Együtt mozgás. Ez alkotja az egységet. Erősíti a tudatot, hogy egy célért küzdenek. Levendulatalárban volt a sereg.  Mindenki. Sokan rendezett sorokban és a tűzzel játszottak. Nem képletesen hanem valójában. A tűz amely éget. Ezt mondta annak idején Blaise Grainne-nek. Most értette meg igazán, hogy mire utalt akkor a férfi. Persze szükségük van edzésben lenni. Pálcaforgatásban és erőnlétben is.  Anyjának nincs szüksége ilyesmire, hiszen ő fejben van mindenki felett. De Blaise-éknek szükségük van erre. Az együtt mozgás pedig elengedhetetlen a harcokban. Hogy Blaise is érezhesse a csapattestek mozgását, hiszen neki egységesen kell látnia az emberei mozgását, mindig tudni, ki, hol van. És mivel oklumenciában nem igazán áll a helyzet magaslatán, a hibáit máshogy, kell kiküszöbölnie. Hirtelen és váratlanul csaptak fel a lángok, a legváratlanabb helyekről.  Nagyon férfias és félelmetes fellépésük volt. Akárcsak anyja halálfalóinak. Mégis teljesen más volt ez a csapat. Egyszerre koppantak a talpak, egyszerre forogtak, és egyszerre suhant a pálca is, a fáklyák, gördülés, guggolás és felállás végeláthatatlan sora. Blaise már eltűnt az emberei között, s Grainne elvesztette a szeme elől. Suhogtak a sötét levendulatalárok a tűz fényében, villant rajtuk a tűz fénye, Lebbentek, felkavarták a száraz föld porát a talpak. A földfelszín felett húsz centivel lebegtek a porszemek egész porfelhőt képeztek. Lépések sora, mozdulatok egysége. Rutinosan. Férfiasan. És erőteljesen. Szinte még a talárok suhogása és esése is egybeesett. Gyorsult a tempó. Grainne rémülten nézte a tüzek sokaságát, a férfiak ugrását, a tűz alatt és felett száguldást. Nagyon egységesek voltak.

-         Már évek óta, évtizedek óta pontosan ugyanígy mozognak – szólalt meg egy női hang Grainne háta mögött. Tracey volt.

-         Szia! – dörzsölte meg a karját Grainne. – Te is itt vagy?

-         Persze – mosolygott a nő.  – Blaise mondta, hogy jöjjek el. Nem akart egyedül hagyni. Éjjel-nappal rád gondol Grainne – nézett a férfitömegre Tracey.

-         Te látod? – figyelte a nő tekintetét Grainne.

-         Nézd, most csúszott át itt szélen a fáklya alatt – mutatta gyorsan Tracey. Grainne odakapta a tekintetét és valóban meglátta Blaiset. Ő volt. Gyorsan mozgott és jól.

-         Hogy tudod így megtalálni a tömegben? – lepődött meg Grainne.

-         Á! Már láttam egy párszor őket edzeni. Persze ritkán jöttem Teddel. De a hosszú évek alatt elégszer ahhoz, hogy pontosan ismerjem a mozgás menetét. Ezért tudom, ki hol tartózkodik. Blaise nagyon ért ehhez. Mindig is ehhez értett. Az egység és közösség teremtéshez.  – Tracey elmosolyodott.  – Ha Merlin is úgy akarja néhány év múlva az én fiam is itt lesz ebben a seregben.

-         Tracey, hát mégis? – fordult a nő felé Grainne.

-         Az idei jóslat is igaznak bizonyul – mosolygott Tracey. – A tied is?

-         Igen. Az enyém is – bólintott Grainne és visszanézett a férfiak tömegére. – Nem szeretném, ha az eszménk állna közénk.

-         Nem fog – mondta nyugodtan Tracey. – Blaise ritkán hangoztatja. És ne feledd ő is volt halálfaló. Tudja milyen érzés a másik eszme alatt lenni. Ne ijedj meg az első nehézségektől Grainne. Blaise igazán szeretni való férfi és fontos vagy neki.

-         Hát remélem majd én is észreveszem – sütötte le a szemét Grainne.

-         Öröm és bánat együtt, így a szép Grainne. Meg kell szokni kicsit Blaise életritmusát. Nagyon egyedi…de meg fogod szeretni, majd meglátod – bíztatta a lányt. Grainne ismét megtalálta a férfit a tömegben. Sokáig figyelte. Rémülten kapott a szája elé, amikor az egyik fáklya majdnem Blaise lábára esett. Visszatartotta a levegőt, de Blaise már továbbsiklott.

-         Merlin szent szakálla! Ez elég veszélyes edzés – jegyezte meg Grainne.

-         Na igen. Ha nincs a tűz elpuhulnak – nevetett Tracey. – Így legalább kapkodják magukat – A két nő együtt figyelte a sereget. Lassultak a dobok, s végül egyetlen félreütéssel elhalt. A férfiak zsebre vágták a pálcájukat s lihegve húzódtak a farönkökre. Blaise Nott és Harper között lépkedett a nők felé. Mind az arcukat törölgették.

-         Fuh meleg volt a helyzet – vigyorgott Nottra Blaise.

-         Azért egyben vagytok – állapította meg Tracey.

-         Nottnak egy kicsit odapörköltünk – vihogott Blaise.

-         Lassú voltam a francba is – morogta Nott, s a tenyerén égő piros foltot nézegette. – Na majd este kikúrálom.

-         Igen? A családi örömök elpuhítanak látod – veregette hátba Blaise.

-         Jaj, hogy te voltál az a csiga aki miatt majdnem lemaradtam – vágta rá Nott. Blaise gyöngyöző homlokát törölgette, s a feleségére nézett.  Grainne kábultan figyelte a férfit. Kifulladva, lefőve, az emberei közt.

-         Látom szereted a tüzet – lebbentek meg a fekete macskaszem pillák.

-         A tűz. Amely titokzatos, meleget adó, mindig megújuló és arcpirító – mosolygott Blaise. Grainne szavait idézte.  A szavakat, amik ott hangzottak el a teaházba, amely után elcsattant az első csókjuk. Látszott, hogy mindketten erre gondoltak, hogy mindkettejüknek eszébe jutott.

-         És dallamos a ropogása – tette hozzá kiegészítésként Grainne.

-         A dallamokról jut eszembe – nézett a társaira Blaise. – Hétvégén mulatság nálam. Várlak benneteket.

-         Ez a szokásos részegre isszuk magunkat, és nosztalgiázunk az élet örömein Blaise féle összejövetel lesz? – ráncolta a homlokát Harper.

-         Pontosan – vigyorgott Blaise.

-         Akkor fel kell vérteznünk magunkat ellened.

-         Helyes hozzátok a röhögéscsillapítóitokat, nem szeretném ha halálra röhögnétek magatokat – nevetett Blaise.

-         Inkább a józanító és gyomortisztító bájital kell. A legutóbb is hazafelé végighánytam az utat – röhögött Harper.

-         Mert összeetted a lábkúrám alapanyagait a süteményekkel – vihogott Blaise.

-         Hát a franc se gondolta, hogy te a lábkúrás vackaidat az asztal alatt tartod.

-         Mert ki tanított téged arra, hogy az asztal alól egyél? – kacagott Blaise.

-         Hát biztos nem az anyukám – nevetett Harper.

-         Szerencséd, mert az anyukák ilyenkor szoktak megjelenni s a kisfiuk orrára dörgölni, hogy ezt meg honnan vetted, hogy az ilyesmit én tanítottam neked – ütögette Harper karját Nott. – Egyébként ízlett neki –kacagott Nott.

-         Igen. Majd most is azt fogod kérni mi Harper? De nem adom! Piton így is morcoskodik, ha eltüntetem és újakat követelek tőle. Azt hiszi biztos, hogy másra használom – találgatta Blaise.

-         Mert arra is jó? – kezdett érdeklődni Harper.

-         Nem Harper,  az impotenciádra nem használna az sem – röhögött Blaise.

-         Blaise! Ne szemétkedj, honnan veszel ilyesmit. Semmi ilyen jellegű gondom nincs.

-         Jó, majd elbeszélgetek a feleségeddel az ügyben. A nők mindig színt vallanak nekem, abban a reményben, hogy én majd megadom nekik, amit a férjüktől hiába várnak – vihogott Blaise.

-         Ezt meg sem hallottam – állt fel Grainne és a férfiba karolt.

-         Tudom, Cicám már te is türelmetlenül színt akarsz vallani. Na menjünk! – paskolta Grainne kézfejét.

-         Tehát a hétvégén! – integetett a társaságnak Blaise.