57. Vásárlás kettesben
callie 2007.03.24. 21:52
Gyalogosan indultak neki a dombnak. Grainne haladt elől, könnyedén véve a széles lépcsőket felfelé a kastélyhoz. Blaise pihegve követte, s a kezében egyensúlyozta a babaholmikat. A hóna alatt egy rózsaszín füles mózeskosár volt. Az ölében pedig dobozok és szatyrok tele babakelengyével. Grainne már több lépcsővel előre járt, s visszakiáltott:
- Gyere már te lustaság! Vendégeid érkeztek úgy látom! – intett neki és továbbsietett. Blaise morogva követte a dombra, s a ház előtt már valóban ott állt Nott és Harper házaspár.
- Ti is az életemet megkeseríteni jöttetek? – dünnyögte feléjük, mire a férfiak hatalmas hahotázásba kezdtek.
- Blaise! Így látni téged! Haha! Ez egy egész heti nevetésadagunkra elég lesz – kacagott Harper kezét csapkodva.
- Hát! Basszus belegondolva, hogy ilyesmi után fogok loholni az Abszolúton…na én is röhögtem volna magamon – méregette a kis tipegőket, zoknikat, a szép szalagos mózeskosarat, s a manók által érkező kiságy rácsait és baldachint. A két férfi megállás nélkül vihogott barátján. Blaise a kastély udvarán a kerti asztalra rakta a kezében tartott holmikat, s idegesen illanóra gyújtott. – Gondoltátok volna, hogy ennyi vacak kell egy gyereknek? Egy kisbabának? Hiszen most még a tenyeremben elférne a kis telhetetlenje! – morgott Blaise az illanóját szívva.
- Blaise! Ellentétben veled, nekünk már olyan idős gyerekeink vannak mint a feleséged, mi tisztában vagyunk azzal, hogy mi kell egy gyerekhez – vigyorgott Nott.
- Ja persze! – bólogatott Blaise, s a hajába túrt. – Mindig elfelejtem, hogy csak én vagyok fiatal köztetek.
- Nem igaz! – tiltakozott Nott. – Nekem fiam születik hamarosan - ölelgette a feleségét.
- Látnotok kellett volna Blaise milyen morogva fogadta, amikor kérdeztem, hogy a rózsaszín, vagy a fehér babaruha tetszik neki jobban – nevetett Grainne, s a férfiba karolt.
- Nevess csak! – dohogta Blaise. – Szándékosan csinálta – árulkodott Blaise a lányra mutatva. Harper hasát fogva röhögött. – Egész nap kínzott, úgy éreztem magam mint valami siheder kisfiú, te jó ég! Hogy nézhettek rám a boltban! Rohadt pancsernak éreztem magam…babaholmikat vásároltam! Édes Merlin! – túrta a haját Blaise.
- Egyáltalán nem voltál pancser – nyugtatta Grainne. – Nagyon aranyos apuka voltál! Annyit bizonytalankodott szegény – nevetett Grainne.
- El tudjuk képzelni! Blaise egy hozzá egyáltalán nem illő helyen! Gyerekboltban! - kacagott Harper. – Grainne! Megfosztottál minket az élménytől! Miért nme szóltál, hogy ma ejtitek meg a bevásárlást? – nézett a lányra neheztelően Harper.
- Ez semmi! – integetett Blaise, s a szantál illat megcsapta a körülötte állók orrát. – Nekem sem mondta. Azt mondta kísérjem el az Abszolútra. Szó sem volt róla, hogy ilyesmit akar! Én bolond meg beleegyeztem, hogy elkísérem. Nők! És a furmányos tekervényes mondataik! Megfűzött a cicus! – nézett mosolyogva a lányra.
- Természetesen nem szerettem volna nélküled vásárolni. Az ilyesmit együtt kell venni.
- Miért nem anyádat hívtad! Szerintem az ilyesmit az anyák veszik a lányukkal – morfondírozott Blaise.
- Haha! Pansy, amint a lányával babacuccokat vesz az unokájának – vihogott Harper. S szemét törölgette a könnyes nevetéstől. – Te jó ég ! Ebbe bele se gondoltam! Ez még jobb mint az előző – Nott is elröhögte magát, s Blaise is.
- Most kinevetitek anyámat? - tiltakozott Grainne.
- Jaj dehogy cicám! – simogatta nevetve Blaise. – Csak elképzelni, hogy a szigorú tekintetű hatalomgyakorló, Voldemort utódja, ilyesmit vásárol! Még azt sem sejtem nektek hogy vettek ilyesmiket – vihogott Blaise.
- Nézzétek – Blaise keresgélt a dobozokban. – A lányom pelenkája – vihogott. – Szexi mi?
- Blaise! Állítsd le magad! – nevetett Grainne.
- Sőt ez a kis fehérneműje – lengette meg az apró fehér holmikat Blaise. – Te jó ég én komolyan ilyeneket válogattam? – borzadt el Blaise a kis apróságokon. – Mindig is tudtam, hogy a nők sokban vannak, de hogy ennyire – rázta a fejét Blaise. – És ezt a nőt még meg sem kell hódítanom. Itt lesz a házamban – röhögött Blaise.
- Tessék! – nézett a férfira Grainne. – Eddig végig morgott, most meg nem győzi kivihogni magát.
- Nem igaz, a boltban is elröhögtem magam – tiltakozott Blaise.
- Ja igen, amikor megkérdezték, hogy csak nem a kisunokának lesz – nevetett Grainne.
- Értitek? A szemét eladónő! – szívta meg az illanóját Blaise. – Azt hitték Grainne a lányom. Hát nem néznek ezek újságot? Azt hittem mindenki tudja… - fújta ki a füstöt.
- ÉS Blaise nagy büszkén bevágta, hogy hova gondol, ő az apa! – kacagott fel Grainne. –Szegény eladónő nem győzött mentegetőzni. De látnotok kellett volna Blaise-t. Még sosem láttam ezt az arckifejezését!
- Most az értelem csillogására gondolsz? – vetette közbe gonoszul Nott.
- Dehogy! – legyintett nevetve Grainne. – de most tényleg azt láttam ,hogy nagyon büszke arra, hogy apa lesz. Megérte elcipelnem magammal – veregette meg Blaise derekát Grainne.
- Nem igaz! Grainne rosszul látta – tiltakozott Blaise igyekezve menteni a helyzetet, hogy így elárulta magát. - annak örültem ,hogy milyen fiatalos vagyok. Gyerekholmit veszek, mint egy huszonéves.
- Holott lassan már ötven leszel. Hát igen – vágta rá Nott.
- Ne emlékeztesd szegényt, látod, hogy megviselte ez az incidens is – vihogott Harper.
- Gúnyolódjatok csak! – nevetett Blaise. – Én tudom, hogy csak irigykedtek, hogy én hogy megfiatalodtam! Fiatal feleségem van és hamarosan megajándékoz egy gyönyörű kislánnyal – mosolygott Grainnere, és a tarkójára nyomott egy apró csókot.
- Ah! Pancser vagy! – legyintett Nott. – Te ilyen bikaként se vagy képes fiút összehozni, szóval messze el vagy maradva mögöttünk – bökte meg Harpert, s összekuncogtak.
- Az én feleségem azonban messze fiatalabb a tieteknél. Elnézést a jelenevő hölgyektől – biccentett a két nőnek Blaise. – de az én cicámnak még rengeteg lehetősége lesz fiút szülni – mosolygott Grainnere.
- Nem csak lehetősége! De fog is – erősítette meg Grainne. Grainne a férfi mellkasához bújt.
- Hallottátok ő mondta nem én! – vihogott Blaise, s a lány hátát simogatva illanózott. Grainne már Blaise nyakán szívta a bőrt.
- Azt hiszem, hogy távoznunk kell. Blaise és Grainne már megint egymásra kattantak – figyelte Nott, ahogy Blaise leereszti a pilláit.
- Jaj, dehogy, maradjatok! – lebbentek fel a férfi szemhéjai. – A legviccesebb este elé nézünk. Jönnek Dracóék! – kacsintott a férfiakra.
- Huhú! Hát arról le nem maradnánk – villant össze Harper s Nott szeme.
- Ezt nézzétek a lányom babakocsija – tolta meg a manótól elvéve a kocsit.
- Hú Blaise! Belegondolva a gyerekedet fogod tologatni, hát ezt nem gondoltuk volna rólad. Azért varázslat nélkül is vannak még csodák – nevetett Harper. – Jól áll ez a babakocsi tologatás.
- Azt mondod? – nézett rá bizonytalanul Blaise, mire Nott elröhögte magát.
- Hihi! Blaise, nagyon hülyén nézel ki babakocsit tologatva – gonoszkodott.
- Ne is foglalkozz velük – karolt bele Grainne. – Szerintem nagyon aranyos vagy így – mosolygott fel a férfira.
- Na jó, hát még kicsit szokatlan a dolog – egyezett bele Blaise, s áttolta Grainne-nek a kocsit. – Azt hiszem a gyerekcsinálásban messze jobb vagyok.
- Erről nem tudunk nyilatkozni, azt nem láttuk - vihogott Harper.
- Tehát jönnek az anyósodék? Blaise kösd fel a nadrágod, szükséged lesz rá! – jegyezte meg Nott.
- Hát az lehet! Érdekes este elé nézünk – lépett az előtérbe Blaise.
- Grainne! Vajon hogy fogják fogadni a tényt, hogy már egyértelmű, hogy gyereked lesz Blaise-től? – vihogott Harper.
- Hát. Nem tudom. Ebbe még nem is gondoltam bele – ráncolta a homlokát Grainne.
- Ne aggódj cicám! Az én házamban nem fognak rosszalkodni. Nem engedem, hogy egy rossz szót is szóljanak rád – nyugtatta Blaise.
- Juj! Itthon is párbajozhatunk? – dörzsölgette a tenyerét Harper.
- Dehogy! Egyszerűen kidobom őket a kastélyból – vihogott Blaise. A szalonba máris az üvegek között keresgélt.
- Befűtünk a hangulatnak? – kacsintott Harper.
- Be bizony – vigyorgott Blaise. – Meg kell adni a módját. Elvégre szeretett apósomat vendégelem meg. Igaz, hogy beverte a fejem, mielőtt megkértem a lánya kezét, de hát oda se neki, kicsit furcsán fejezi ki a szeretetét – nevetett Blaise.
- Na igen! A hozománnyal gondolom kárpótolt – méregette Nott Grainnet.
- Nem. nem. A jutalom az maga az én Cicám! - mosolygott Blaise, s az ölébe húzta a lányt.
- Ted! Te nekem soha nem mondtál ilyet – szólalt meg Tracey.
- Jaj! Hát…hogyne. A jutalmamat végre már én is megkapom. Egy fiút – bólogatott Nott. Harper és Blaise felröhögött.
- Igazi Nott választ hallhattunk igen – nevetett Blaise, miközben az üvegeket bontogatta.
- Sajnálom ilyen dolgokban nincs tréfa – mondta komolyan Nott.
- Le sem tudnátok vakarni magatokról, hogy Voldemort halálfalói voltatok – vihogott Blaise.
- Igen. Bizonyos csökevények megmaradtak a gondolkodásunkban – értett egyet Nott.
- Na vacsorázunk és utána már itt is lesz a díszes rokonság – morogta Blaise az órára pillantva. – Mi lesz a vacsora cicám? – kiáltotta az étkezőbe Blaise.
- Gyere ki és meglátod! – nevetett Grainne.
- HA Tracey ezt mondja, akkor üres az asztal – állapította meg Nott.
- Hogy mozgasd meg magad és segíts te is – tette hozzá Tracey.
- Látod. Nálam, ilyenkor mindig finomság szokott lenni, azért nem árulja el – mosolygott Blaise. – Máris éhen halok. HA ilyen jó kisfiú vagyok, mint ma is, akkor mindig a kedvencemet kapom – mondta Blaise suttogva.
- Komolyan? Mh ezt nekem is alkalmaznom kellene – fontolgatta Nott. – Bár. Nem. Azzal nem járnék jól.
- Na igen. Attól függ mit kérnek az embertől – vihogott Blaise. – De hát én mindent magadok a nőknek amire vágynak. Ellentétben veled Nott.
- Blaise! Már megint elszálltál magadtól – morogta Nott.
- A tény az tény Nott barátom! - csapkodta a férfi hátát Blaise. – De én megértelek. A te korodban! – vigyorgott Nottra.
- Mi az hogy az én koromban? – emelte meg a férfi a szemöldökét. – Egyidősek vagyunk te mocsok!
- Igen? Hát ha ránk néznek nem biztos, hogy egyetértenek – nevetett Blaise.
- Én is megadom…
- Nott, ne akard, hogy megkérdezzem Traceyt – vihogott Blaise.
- Fiúk! Elég volt a susmorgásból – nézett rájuk Grainne, s asztalhoz ültek.
|