Blaise a szőlősben sétálgatott Sabine-el a karján. Meleg nyáralkony volt. A kicsi nagyra nyitott szemekkel meredt a tájra, apja karján időnként rúgott néhányat, majd a szóáradatra gurgulázva nevetett.  Blaise a kislány puha tarkójára nyomott egy cuppanós puszit és továbbhaladt a két szőlősor között.

-         Sabine! Ezt nézd meg! – Blaise lecsippentett a szőlőfürtről egy szemet. – Látod? – mutatta a kicsinek, aki kis ujjaival igyekezett megfogni a szőlőszemet. – Ez apukád kedvence bizony – vihogott Blaise. Sabine megpróbálta a szájához venni, de nem sok sikerrel. – Jaj te kis mohó! Most még savanyú a szőlő! – vette ki a lánya kezéből és bekapta. Sabine nyálától csöpögő szőlőszemet. – Mh. Ez még tényleg savanyú – fintorgott Blaise, amin a kicsi fogatlan kis ínye is kivillant a nevetéstől és elégedett babahangokat adva rúgkapált. – Most kinevetsz? – méregette a lányát Blaise. – Majd, ha kicsit nagyobb leszel, beavatlak a borkészítés rejtelmeibe jó lesz? – emelte meg a karján a kicsit és a pihés fejére szorította a száját. – Kijövünk együtt és szüretelünk egy jót. Végigkóstolod a borokat, minden állapotukban. Igazi vincellért faragok belőled – tervezgetett Blaise a kislányt maga előtt tartva. A kicsi háta és feje a mellkasának nyomódott.

-         Blaise! Máris a szőlősbe hozod a lányod? – a sor szélén Draco és Pansy állt.

-         Fogadjunk le is itatta odalent a pincéjében – jegyezte meg Draco.

-         Hova gondolsz! – bökte meg Pansy. – Hiszen még kisbaba.

-         Add ide az unokámat! – intett neki Draco. – Gyere a nagypapádhoz Sabine! Hagyd a csúnya élvhajhász apucit!

-         Szia nagypapi! – mozgatta meg Sabine kis karját Blaise. – Hoztál nekünk valami finomat? – kérdezte Blaise.

-         Két büdös pofonnal bármikor szolgálhatok neked – vihogott Draco és elvette a kislányt a vejétől. – De megnőttél kislány! – emelte a magasba Draco.

-         Most evett le fog hányni! – figyelmeztette gonoszul vihogva Blaise.

-         Szemtelenkedj csak! Majd megjárod, csak tegyem le a kicsit – Draco mosolyogva nézte a kislányt és a hátát simogatva indult meg vele a kastély felé.

-         Draco! Add át a kicsit!- topogott mögötte türelmetlenül Pansy.

-         Maradj nyugton! Most én játszok az unokámmal! – szólt hátra flegmán Draco.

-         Draco! Te látni sem akartad őket! Most meg le nem szakadsz róla! Add ide! – csattant Pansy.

-         Na jól van egy percre! – állt meg Draco, mire Pansy nekiment. – De aztán visszaveszem!

-         Jaj, de szép baba! – mosolygott rá Pansy. – Szép kis lány vagy Sabine! Bizony!

-         Menj csak a nagyanyádhoz. Pillanatok alatt bőgni fog – figyelte a kislányt Draco.

-         Mert meglátott téged – vágta rá Pansy a kicsire mosolyogva.

-         Dehogy! Megfagy a karjaidban. Én is mindig ezt érzem – jegyezte meg gúnyosan Draco.

-         Akkor holnaptól visszamehetsz a lakosztályodba, én csak örülök neki – húzta el a száját Pansy.

-         Kérem vissza az unokámat! – intett Draco.

-         Hagyd még! – tiltakozott Pansy.

-         Add ide! – nézett rá hideg szürke szemekkel Draco.

-         Hé! Ne vesszetek össze a gyereken! Mindjárt elveszem tőletek – lépett közbe Blaise. – Még szétszaggatjátok a lányom. Kérem! – intett Pansynak.

-         De…

-         Én vagyok az apja, nekem van a legtöbb jogom hozzá – vette ki Pansy kezeiből a kicsit.

-         Ez is miattad van – morogta Pansy Dracora.

-         Miattad! – sziszegte Draco Blaise háta mögött.

-         Nézd Sabine ki van ott! – mutatott a kastély felé Blaise. – Megismered? Ott van anyukád látod? – Grainne a hátsó teraszra könyökölt ki és most integetett a birtok felől érkezőknek. Blaise csókot dobott neki, s meglengette felé a kicsi kezét is. Grainne kacagását hozta feléjük a szél.

-         Ha nem akaratoskodtál volna, akkor nem veszi el!

-         Te akartad kirángatni a kezemből!

-         Fejezzétek be ott hátul, mert szétcsapok köztetek! – szólt hátra vihogva Blaise. Grainne ellökte magát a korláttól és belépett a szobába. Mire Blaise a kislánnyal a karján felért a domb tetejére, már Grainne lent állt az udvarházban. Sabine karjait nyújtogatva kérte át magát anyja karjaiba.

-         Jó volt a séta Sabine? – nézett le a kislányra Grainne. Blaise csókot nyomott felesége ajkaira.

-         És te jól aludtál? – kérdezett vissza Blaise.

-         Kitűnően – mosolygott fel rá Grainne. A házimanójuk már meghozta a poharakat és a borosüveget az asztalra. Blaise felbontotta és pillanatok alatt széttöltötte. Grainne limonádét kortyolgatott, míg Blaise a két Malfoy poharához koccintotta a sajátját.

-         A legkisebb Zabini egészségére! – mondta Blaise, s közben Grainne-re kacsintott. A Lány elpirult és gyorsan a limonádéjában kezdte kevergetni a jégkockákat.

-         Sabine egészségére! – mondta Draco is.

-         Nem, nem a legkisebbére – röhögött Blaise.

-         Mi az, hogy a legkisebbére? Hát nem ő a legkisebb? – ráncolta a homlokát Draco.

-         Nem bizony – vihogott Blaise.

-         Mi? Én elvesztettem a fonalat – meredt Draco szürke szeme Blaise-re majd Grainnere. A lánya lehajtotta a fejét és ében haja takarta az arcát ,ahogy az ölében tartott kislányra nézett zavarában. – Blaise mire célozgatsz?

-         Khm…Grainne ismét terhes – vigyorgott Blaise és kiitta a poharából a bort.

-         Tessék?! – kérdezték egyszerre Pansy és Draco.

-         Jól hallottátok – simogatta meg Grainne arcát Blaise.

-         Várj! Álljunk meg! – intette le Draco. – de hát Grainne nemrég szült!

-         Hát az igaz – vihogott Blaise. – De hát becsúszott!

-         Mi az hogy becsúszott! – csattant fel Draco. – Blaise te állat! Hiszen Sabine még négy hónapos sincs – meredt a lányára és az unokájára Draco. – Az ilyesmi nem csúszkál! Hogy tehetted!?

-         Ne harapd le a fejem! – húzódott el Blaise vihogva. – Grainne kísérletének az áldozatai lettünk, ugyanis meggyőződése, hogy szoptatás alatt nem lehet teherbe esni.

-         Te meg bebizonyítottad neki, hogy igen? – szörnyülködött Draco. – Nem mondom, jó szórakozást találtatok magatoknak – meredt egyikről a másikra a szürke szempár.

-         Grainne ez tényleg nagyon gyors – nézte aggódva a lányát Pansy.

-         Blaise állítsd le magad! – csapta Draco mérgében a poharat az asztalra. – Komolyan azt akarod, hogy Grainne a korcs macskaporontyaid potyogtatásába haljon bele?

-         Miért akarnék ilyet? – legyintette le Blaise. – Hát én sem terveztem ilyen gyorsan, de így sikerült.

-         És mennyi idős? – nézett a lányára Pansy.

-         Már egy hónapos terhes vagyok. És ismét lány lesz – tette hozzá morcosan Grainne.

-         A cicám mindenáron fiút akar – nevetett Blaise és megölelgette a lányt. -  A gyerekeim pedig nem korcsok – meredt mérgesen a férfira. Pansy és Draco padlót fogtak. Kikerekedett szemmel döbbenten ültek a tölgyfa árnyékában és képtelenek voltak felfogni a hírt.

-         Vicceltek igaz? – nézett rájuk erőtlenül mosolyogva Pansy.

-         A legkomolyabban mondom Cicus! Babát várunk – vigyorgott Blaise, s arconcsókolta a feleségét.

-         Blaise! Muszáj mindig kiütnöd minket? Mi lenne, ha kivételesen minden furcsa meglepetés nélkül találkozhatnánk veled? – ráncolta a homlokát Pansy.

-         Pansy drágám! Azt hiszem Blaise tesz róla, hogy minden kilencedik hónapban szüléshez siethessünk – húzta el a száját Draco. – Mi van Blaise? Meguntad az évekig tartó védekezést? Most már amikor kedved szottyan teherbe ejted a lányom?

-         Hát így erre még nem is gondoltam – röhögött Blaise. – De most ,hogy mondod…

-         Blaise már megint felhúzott menjünk – morogta Draco. – Nem akarom megfojtani, pedig most nagyon közel állok hozzá – állt fel Draco.

-         De apa nem csak Blaise az oka! Én ugyanannyira akartam! – szólt Grainne.

-         Na szép! – dörmögte Draco. – Grainne mi ütött beléd? Megállás nélkül gyereket csináltok most már? – nézett kérdőn a lányára.

-         Draco gúnyos humora – vihogott Blaise. – Imádom a stílusod drága apósom – röhögött,s Dracora nézett.

-         Nem viccnek szántam – ült vissza Draco. – Na jól van, hát ti dolgotok. Blaise szerintem jobban járnánk, ha nem szaporodnál tovább – nézte Blaise kaján vigyorgását.

-         Jól van Draco! Majd megbeszéljük! – nevetett Blaise, s újratöltötte Draco poharát.

-         Akkor kislányom veled lehet beszélni az ügyben? – nézett tanácstalanul a lányára Draco.

-         Ő még nálam is rosszabb – kacagott Blaise. – Még ezt sem szülte meg, de máris a fiút tervezi.

-         Grainne, azért kíméld magad, még ha Blaise kedvére is szeretnél tenni – intette Pansy a lányát.

-         Ő csak ne tegyen Blaise kedvére! – morogta Draco.

-         Mármint úgy értettem, hogy fiút szüljön Blaisenek – pirult el Pansy.

-         Az igazság tényleg az, hogy a lányomat látva én is kedvet kaptam a gyerekcsináláshoz – vihorászott Blaise, s Grainne haját simogatta.

-         Mindig is tudtam ,hogy Blaise velejéig romlott. És mohó. Ha csinál valamit abból sokat és nagyot – jegyezte meg Draco. – a gyerekkel is így leszel?

-         Hát ki tudja? – kortyolgatta a borát Blaise , de a szája sarkában szüntelen mosoly bujkált.  – Most mit mondjak? Szerelmes vagyok a feleségembe, természetesen szeretnék minél több gyereket tőle, mert a gyerekeimben őt látom viszont.

-         És az érzés kölcsönös – szorította meg Blaise kezét Grainne. Pansy és Draco fejcsóválva meredtek egymásra.

-         Blaise azt mindig is tudtuk, hogy te nem vagy komplett, de hogy a lányunkat is így összezagyváltad!  - sápítozott Draco.

-         Draco ti ezt nem értitek! – legyintett Blaise. – Mi szeretnénk nagy családot nekünk fontosak a gyerekek. Mert szeretjük egymást. Tudom, hogy nektek ez ismeretlen érzés… - vihogott Blaise.

-         Nem ismeretlen! – csattant Draco, de mire rájött mit mondott már kicsúszott a száján. – Mármint persze utálom Pansyt de… - Pansy felnevetett, s Draco is tanácstalanul maradt a csapdába, amibe Blaise rángatta. – Na kösz! Jól benne hagytál a zavarosban! – nézett sértetten Blaisere, mire a férfi felröhögött és Grainne is csatlakozott hozzá. – Nevessetek csak!- bosszankodott Draco, mire Pansy összeborzolta a szépen fésült  szőke hajat.