Mosta a hintó ablakát az eső. A bársony méregzöld huzaton egymás mellett ült a két szőke férfi. Csendesen utaztak. Sercegett a fenyő illatú illanó. A gyantaszag betöltötte a hintó belsejét. Kopogott a jeges eső az ablaküvegen, visszapattantak, s szétröpültek  a levegőben. Méregzöld elegáns talár simult mindkettejükre. Hallgatag volt az alig huszonkét éves fiú. Most egy hete töltötte be. Augusztus utolsó hetébe léptek. Rossz volt az idő. Nem is gondolták, hogy így elromlik erre a napra. Nagy nap a mai. Sorsdöntő lesz a mai találkozás. Ma ismeri meg a jövendőbelijét. Ideges volt. Feszült. A szemei minduntalan keresgéltek. Talán az anyját?

-         Anyáddal szerettél volna jönni? – a szürke szemek a fiút fürkészték. – Tudod, hogy anyád majd máskor jön veled. Először a család férfitagjai látogatnak el.

-         Tudom apa. Jól van ez így – bólogatott, de inkább a végigcsorgó patakocskákat nézte az ablakon.

-         Carrow-ékkal semmi gond nem lesz. Finom előkelő halálfaló család. A lányuk is ilyen lesz gondolom – szívta meg az illanóját Draco. – Bár én magam sem ismerem. De az anyja…Blaise kitüntetettje is volt, tehát ha csak kicsit is hasonlít az anyjára szerintem ideális lesz.

-         Ideális lesz – visszhangozta Deimos. Zavartan érzékelte, hogy anyja is rá gondol. Az emlékképeit látta. Anyja emlékeiben alig négy évesen, nem sokkal, hogy visszatértek a Malfoy –birtokra. Ketten sétáltak a réten. Deimos előre szaladt, s lefutott egészen az erdő széléig. Pansy integetve hívta vissza magához. A pitypang már fehérbe borult ,az erős levegőmozgásra szélre kapott a fehér virág, s repült Deimos körül. A magas virágok között Deimos kis szőke feje világított. Szinte fehéren vakított a szőke haj a napfényben. Mosolygós kerek arc, hatalmas okos szürke szemek, s a formás kisfiú, már ismét anyja felé szaladt. Megbotlott a magas fűben, s Pansy nevetve rajta, kapta az ölébe a kicsit.  Ezen a nyáron sokat voltak kettesben. Ugyanígy, Pansy nézte az előtte szaladó szőke fiát, óvta, féltette mindentől. Deimos ahogy anyja ölébe fészkelte magát érezte a nyugtató levendulaillatot, amelytől mindig álmosság jött rá, amelytől mindig azt érezte, hogy biztonságban van, az ében hajba fúrta az orrát, s Pansy nevetett fia érzelemkitörésén.  Összeborzolta a szép szőke tincseket, s Deimos esetlen mozdulatokkal seperte vissza, rendezgette el. Nem is sejtette, hogy apja mozdulatai köszönnek vissza ebben a hajtúrásban, s Pansy különös szemekkel nézte a fiát, akiben a férjét látta gyerekként. Nagyon jó nyaruk volt ez. Amikor Pansyt még nem nevezte ki Voldemort. Amikor még a gondok nem felhősítették el a homlokát. Fiatal és karcsú volt az anyja. Lágy a nevetése. Deimos rajongva szerette az anyját Draco is tudta ezt. Hiba. Nagy hiba. Deimos túlságosan is erős kapcsolatban van Pansyval. Elhúzta a száját. Ha nincs az a lélekösszekötés…de hát volt. S azóta lelkiekben szorosan együtt mozogtak. Túl szorosan.

-         Már megint anyádra hangolódtál – morogta a fiának. Mindig megérezte, ha Deimos és Pansy lelkiekben összekapcsolódnak. Úgy érezte már sportot űznek ebből. Deimos anyja függvényében volt.

-         Ne haragudj – túrta át zavartan a haját Deimos.

-         A menyasszonyoddal ismerkedsz meg perceken belül. Ne keresgéld azt, hogy anyád most mire gondol – Draco már mindig tudta, hogy mikor vannak kapcsolatban. Talán irigyelte is ezért a fiát. Hogy olyan lelki összeköttetésbe került Pansyval mint még senki. De Deimos nem is volt képes leszakadni az anyjától. Nehéz lesz az átmenet. Hogy most már nem az ő gyerekük lesz elsősorban, hanem férj és elkerülhetetlenül előbb utóbb de minél gyorsabban apa. Deimosnak meg kell szoknia, hogy a felesége kell, hogy első legyen, és nem Pansy. Draco már számtalanszor veszekedett velük ez miatt, s Pansy értette is, de képtelen volt megfosztani a fiát ettől a kapcsolattól. Deimost lelkileg nagyon megviselte, ha nem érzékelhette anyja lelki jelenlétét. Szinte hozzá menekült mindig. Draco kezdett kételkedni abban is, hogy Deimos lenne a megfelelő vezető Pansy után. Túlságosan Pansyhoz van kötve. S félő, hogy nélküle elveszne.

-         Magához édesgetett anyád. Gonosz boszorka semmi több – morogta Draco.  – Még ha az anyád is.

-         Te választottad apa – nevetett Deimos.

-         MH. De milyen rosszul  - forgatta a szemét Draco. – Amíg Carrowéknál leszünk nem lelkizel anyáddal megértetted? Vagy anyád nem ezt parancsolta mielőtt elindultunk?

-         De igen – süllyedt meg a fiú válla.

-         Nem kell megijedned. Nálam a gyűrű – gonoszkodott Draco megütögetve a mellényzsebét. Deimos esdeklő szemekkel nézett rá.

-         Ne nézz így! – legyintette meg a fiát Draco. – mintha a fogadat húznák. Hogy lehetsz ilyen? Életed legszebb része következik, egy feleségben rengeteg szórakoztató dolog van – bíztatta a fiát Draco. Deimos kétkedve nézte apját. – Na jó most ne anyádról meg rólam vegyél példát. Bár anyád bosszantásánál szórakoztatóbb dolog a világon nincs ezt el kell ismerni  - vihogott Draco, s elnyomta az illanót.

-         Nem is ismerem – motyogta halkan Deimos.

-         Itt az alkalom, hogy megismerd -  húzta ki magát magabiztosan Draco, ahogy leugrott a fogatról.  Deimos is fürgén leszökkent.

A Carrow kastély elegáns reneszánsz stílusú épület volt. Nagyon elit, nagyon előkelő. Persze féltették is a vagyonukat. Nem véletlen, hogy Voldemort eltűnésekor igyekeztek tisztára mosni magukat. Hogy mentsék a vagyont. Meg is maradt. Voldemort igazán nem is volt kibékülve a Carrow házasság tervével. Neki az eszme elsőrangúbb mint a vagyongyarapítás. De a Malfoyok keresztülvitték az akaratukat. A Carrow család maradt a tervekben.  Deimoshoz hasonlóan a Carrow lány magántanítóktól tanult. Nem járt iskolába. Így tehát a házasság neki is az első kilépés lesz a családi otthon meleg légköréből. Sebaj egy teljes évük lesz összeszokni.  A szülőktől távolabb állt a lány. Deimos szeme kiismerhetetlenül fürkészte a lány vonásait. Félénk. A kezét hátul kulcsolta össze és ujjait tördelte, szeme lesütve, nem is mert Deimosra nézni. Bár Carrowék igazi pompával fogadták őket. A Deimossal egyidős lány szörnyen zavarban volt. Szertartásos bemutatással indítottak.

- Deimos Malfoy – a lány előbb szüleire nézett, s csak utána tette reszkető nedves kezét a vékony fiúkézbe.

- Aurora Carrow – alig lehetett hallani a hangját. A szeme egyetlen másodpercre villant Deimos szürke szemébe, s már le is sütötte. Draco elhúzta a száját. Fuh, hát ez rosszabbul indul mint vártuk. Vanessa sajnálkozó mosolyt eresztett meg.

- Mh sétáljunk egyet a parkban – még nem akartak asztalhoz ültetni egymás mellé a fiatalokat. Hiszen utána átesnek az első jegyváltáson. Még váratni akarták egy kicsit, had szokja a két fiatal egymást.

- Helyes, imádom a parkokat – gúnyolódott Draco, s Vanessa és Carrow között illanóra gyújtva megindult a hátsó park felé. Szándékosan hagyták magukra a fiatalokat. Kezdjenek egymással valamit. Aurora a cipője orrának szemlélésébe merült. Deimos apja után pislogott.

- Mh. Nem megyünk utánuk? – kérdezte a lányt zavartan.

- De mehetünk – Aurora fel sem nézve követte őket. Néhány méterrel lemaradva haladtak a szüleik után. Deimos többször megköszörülte a torkát, de végül semmit nem mondott. Aurora látványosan nem is akart beszélni. Úgy tűnt egymás mellett haladnak ,de valójában szinte a sövény két szélét súrolták.  Deimos végül úgy döntött, ha már a lány úgysem nézi, legalább ő alaposabban megnézheti magának. Magas lány volt. Mélyvörös haja könnyed hullámban esett a vállára és a hátára. S az egyetlen villanás alatt láthatta a szürkészöld szemeket is. Kiugró éles arccsont, mélyszín bordós száj, és fehér vállra húzott nyári ruha volt rajta. A melle alatt megkötött fekete selyem-masni indította el a fekete szoknyarészt. Két hónappal idősebb mint Deimos. De szintén huszonkét éves. Hát…fiatalabbnak néz ki. A kezeit most is a fenekén kulcsolta össze. Kerülte a szürke szemeket. Pedig titkon megállapította, hogy tetszik neki. Ezüstösen szürke. Finom metszésű szemek. Vonzó külsejű volt ,de hát Malfoy. Mi mást várt tőle?  A vezető fia. Zavartan jutott eszébe, hogy mégis csak neki kellene mondania valamit, elvégre ő van otthon. Kínosan motyogta el az első kérdést. Deimos nem értette.  A Szürke szemek kérdő pillantásából tudta, hogy meg kell ismételnie. Lehunyta a szemét, majd hangosabban kérdezte.

- Milyen volt az utatok? – gyorsan elfordította a  fejét.

- Az utunk? – Deimos a nyakát vakargatva válaszolt. – Esett az eső. Jeges eső. Meg is lepődtem, hogy itt már sütött a nap.

- Határon vagyunk. Többször volt ilyen. A birtok egyik felén zuhog, a másikon ragyog a nap – egy teljes egész hosszú mondatot hallhatott tőle. Hát hihetetlen. Bár szinte csak suttogta a szavakat. Deimos kénytelen volt közelebb lépni, hogy hallja.

- Akkor biztos sok szivárványt látsz – mosolygott Deimos a lány csak lesütött szemmel bólintott. – szeretem a szivárványokat – tette hozzá Deimos. Aurora összeszorította száját, hogy véletlen se ejtse ki, hogy ő is.  Ez annyira szirupos lenne. Az ilyesmitől pedig irtózik. Nem váltottak több szót. Deimos szivárvány vadászatot indított. Tekintetével a távoli eget fürkészte, hogy talán ráakad egyre, de nem volt szerencséje. Ma egyetlen szivárványt sem látni. Pedig Aurora biztos tudná a helyeket, ahol találna. De a lány távol állt a beszélgetés vágyától és a legkisebb hajlandóságot sem mutatta a további beszélgetésre. Draco figyelte a közeledő párost. Ez a találkozás kudarc lesz. Deimos mellé ért.

- Látom fiam rongyosra beszélted a szádat. Jól van, így kell azt csinálni – szorongatta meg fia vállát Draco. – Anyádat én is mindig a szövegeimmel szédítettem el – Deimos zavartan nevetett. Persze tudta, hogy nem igaz. Legalábbis anyja biztos forrásnak tekinthető az ügyben.

- Már tálalva van – mosolygott rájuk Vanessa. Együtt sétáltak az étkezőbe. A fiatalok alig bírták leerőszakolni a torkukon a falatokat. Kínos csendben telt az ebéd. Ez az első találkozás nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A szülők úgy is döntöttek, hogy nem erőltetik sokáig. Az ebédet gyorsan zárták le. Draco előkapta az ezüst kígyómintás gyűrűt, s fiának nyújtotta. Aurora remegő gyűrűsujjára csúsztatta a gyűrűt, s a házasságra való beleegyezés aktusa ezzel meg is történt. Persze a nagy eljegyzés később lesz. Draco és Deimos is nyakkendőjét lazítgatva dőlt hátra a hintó ülésén. Ez az első megismerés sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Túl idegesek és túl zavartak voltak? Talán túl direkt módon történt az egész? Remélhetőleg a következő oldottabb lesz, s idővel hozzászoknak a tényhez, és egymáshoz…ellenben egy nagyon félresikerült házasság nyitányát láthatták ezen az augusztusi napon.