Az egész Malfoy család felbolydult az eljegyzés napján. Őrültek háza volt a kastélyban. A Carrow család délre érkezik, a halálfalók pedig este hatra. A délelőtt még az övék. Lázas rohangálás, izgatott készülődés hangjai. Pansy nem győzte a nyugtatófőzeteket kortyolni.  Draco egyre sötétebb arccal keverte neki.

-         Pansy már megint kikészted magad – morogta.

-         Megparancsoltam csináld – sürgette Pansy, miközben a harisnyák között válogatott.

-         Utálom, hogy parancsolhatsz nekem – dünnyögte Draco.

-         Én meg imádom – nevetett Pansy. – Nem győzök hálát rebegni Voldemort Nagyúrnak, hogy ekkora kincset adott nekem. Akkor parancsolok neked, amikor csak akarok.

-         Erről ne is álmodj. Egyébként a szalon padlójából nyílik a Voldemort szentéj, bármikor lemehetsz, és ott is maradhatsz – gonoszkodott Draco.

-         Rámzárnád a lakatot mi? – gúnyolódott Pansy.

-         Nem is egyet. Biztonsági tartaléklakatokat is készítenék. Merlinre de élvezném, ha bent porladnál – vigyorgott Draco.

-         Aztán nem győznél kikaparni, hogy kedvedet töltsd a kihűlt testemen – vágta rá Pansy.

-         Ugyan drágám! A te tested melegen is irtózatos, nem, hogy hidegen – gonoszkodott Draco. – Eszem ágában sincs kikaparni téged. Száradj csak ott!

-         Mh. Szerinted nagyon büntetnék, ha a férjemre Adava Kedavrát szórnék? – ráncolta a homlokát elgondolkodva Pansy.

-         Dehogy. De anyám biztos legyilkolna érte.

-         Akkor ez nem jó, mert odaát is idegesítenél – kezdte felgörgetni a combján a harisnyát Pansy.

-         Már megint az idegesítés szó. Az utóbbi időben a szótárhasználatod fő oldalára válogattad ezt.

-         Sajnálom, rád nézek és ez a szó jut eszembe – nyögte flegmán Pansy, ahogy visszagördült a harisnyája.

-         El vagy hízva. Én mondtam – nézte fejét rázva Draco felesége szánalmas harisnyahúzási akcióját.

-         Draco akkora szemét vagy! – sziszegte Pansy.

-         Tudom és élvezem – röhögött Draco.  Pansy bizonytalanul nézte magát a spanyol fal mögötti tükörben. Bizonytalanul nézegette a derekát. Drao lépett mögé és a tükörnek nyomta. Beleremegett az üveg.

-         A bölcs vezetőnk – gúnyolódott Draco, majd suttogva folytatta, Pansy ajkára lihegve. – Már megint komolyan veszed amiket mondok – ujjaival végigsimított Pansy vonalain, s a könnyed csókja egyre indulatosabbra csapott át. Pansy szédülve kapott az ajkak után. Draco meglepődve tapasztalta, hogy Pansy végül eltolja.

-         Azt hittem egy gyors…

-         Ne! Deimos jön!-  kapta fel a köntösét Pansy.

-         Ha az idegesítő szónál járunk akkor engem meg ez idegesít – dünnyögte Draco, De Deimos már be is lépett a hálóba.

-         Merre vagytok?  - Kiáltotta be.

-         Itt vagyunk az öltözőben gyere kincsem! – kiáltotta ki Pansy, s szúrós szemeket meresztett a duzzogó képet vágó Dracora.

-         Még nem vagytok kész? – lepődött meg Deimos ,ahogy szüleit még mindig köntösben látta. Ő már frissen borotváltan, elegáns fekete dísztalárban feszített.

-         Apád úgy döntött, hogy kipróbálja ma milyen a duzzogó kissárkány szerepe. Emlékszel arra a mesére? – nevetett Pansy.

-         Igen emlékszünk – morogta Draco. – Fiam! – nézett Deimosra. – Tudod ma nem a duzzogó kissárkánynak lesz az eljegyzése. Te idegeskedj, és rohangálj, minket meg hagyjál szépen békében – morcosodott.

-         Apád humorizál tudod – legyintette meg Draco sima férfias arcát Pansy. – Tökéletes leszel. Merilnre ezt a napot is megéltem! A fiam maholnap vőlegény lesz! – sóhajtozott Pansy.

-         Öregszel látod? – gonoszkodott Draco.

-         De apa! – nevetett Deimos.

-         Apád mindig így kedveskedik nekem látod? – fintorgott Pansy. Majd fiához fordult. – De te Deimos ne legyél ilyen. Tudod, én eltűröm, mert apádat már évtizedek óta megszoktam, de nem minden nő szereti az ilyesmit. Ugye nem leszel ilyen fiam? Egy nőnek sok kedvességre és szeretetre van szüksége… - ráncolta a homlokát Pansy.

-         Ezt te sem gondolod komolyan ugye Pansy? – dőlt az ajtófélfának Draco. – Kedvesség meg szeretet, na ne nevettess? Ilyenekkel rizsázod tele a fiam fejét? – túrt a hajába Draco.

-         Igaza van! – Blaise toppant az öltözőbe, s Deimos vállára csapott. – A tuti nőfogást tőlem kérdezd Deimos ne anyádtól meg apádtól. Ők nem értenek az ilyesmihez. A nőknek sok szexre van szükségük, én mondom neked – vihogott Blaise, s kéjes szemekkel méregette Pansyt. Pansy megforgatta a szemét.

-         Blaise! Mindent elrontassz! – suhintott Blaise felé, pálca nélkül.

-         Igen.  A lányomat is elrontotta – morgott Draco.

-         Dracóval ma nem lehet szót érteni – rázta  a fejét Pansy. – Mondjátok mit akartok, aztán kifelé a hálónkból, mert készülni szeretnénk.

-         Na mi van elrejtett óvszerek vannak szanaszét mh?-  röhögött Blaise, s szemtelenül körbenézett a hálóban. Pansy, maga után vonszolva kitessékelte a hálóból. Grainne a kicsivel az ölében a szalonban ült.

-         Szia Drágám, aranyosak, tüneményesek vagytok, de nekem rengeteg dolgom van – hadarta Pansy.

-         Jól, van hol kapunk… - lépett közbe Blaise.

-         Mit ágyat? – vihogott Falco, még hálóköntösben. Blaise hatalmasat röhögött.

-         Hát épp az sem jön rosszul – kacsintott a fiúra Blaise. – De beérjük most egy szobával is ,ahová lepakolhatunk. A kicsivel egy egész lakosztályt kell szállítani minden nap. Ki gondolná, hogy ennyi apróság kell egy ilyen kicsinek – méregette a kislányát Blaise.

-         Jaj hát Grainne lakosztályába menjetek – bosszankodott Pansy.

-         Hát még megvannak a szobáim? – lepődött meg Grainne.

-         Persze, mert mit gondoltál, el lehet felejteni, hogy a lányunk megszökött? – motyogta Draco.

-         Na menjetek! – sürgette őket Pansy. – Falco, öltözz felfelé, igyekezz, elvégre mindjárt itt lesznek Carrowék!

-         Nem az én menyasszonyom, mit érdekel engem? Mond anya nem aludhatnám át ezt a napot? – borzolta a haját álmosan Falco.

-         Mond fiam te mi a francokat csinálsz este, mert mostanában állandóan ásítozol, és alszol egész nap! – nézett rá gyanakvóan Draco a kisebbik fiára.

-         Mi, hogy én? Hát…ööö.. semmit – vágta rá Falco, Pansy ráncolta a homlokát…csak ő látta, hogy elpirult a fia?

-         Na most hagyjuk ezt. Sürgősebb dolgaink is vannak – terelte a fiúkat is ki a hálóból Pansy.- Falco villámgyorsan felöltözöl, és elrendezed az étkezőben az ültetési kártyákat, segítesz nagyanyádnak. Deimos, szerintem egy utolsó fésülés után menj a kocsifelhajtóra. Neked kell a menyasszonyodat fogadnod odakint.  ÉS hagyjatok végre felöltözni – bosszankodott Pansy. Visszafordult, s Draco mellett kapkodva igazgatta magára a ruháit. Többször sötéten ránézett a férjére.

-         Mi van, mit bámulsz? – morogta Draco, miközben a nyakkendőjét kötötte.

-         Komolyan azt mondod, hogy Falco…?

-         Egy fajzás – legyintett Draco. – Olyan mint Grainne. Fogadni mernék, hogy éjszaka összejár valakivel…

-         Ne őrjíts meg! Hiszen most lesz húsz éves! – háborgott Pansy.

-         Te is lefeküdtél volna velem tizenhét évesen is – emlékeztette vigyorogva Draco.

-         ÉS miért nem szóltál, hogy ezt gyanítod! – csattant Pansy.

-         Tulajdonképpen csak mérgemben mondtam ma. De most, hogy belegondolok, tényleg lehet hogy van benne valami – nézte magát a tükörben elgondolkodva Draco.

-         Nem figyelsz a gyerekeidre! – morogta Pansy a cipőjének a pántjával erőlködve.

-         Én? Te nem! Állandóan Deimossal vagy elfoglalva! Az ikrek kiszorulnak a figyelmedből.

-         Már megint sértegetsz, és nincs is igazad.

-         Mióta is ilyen álomszuszék Falco? – gondolkodott Draco.

-         Amióta…amióta a seregekkel van – ereszkedett meg Pansy válla. – Na jó egy kicsit későbbről. Beszélek a fejével – Draco lába elé tartotta a lábát.

-         Mit akarsz? – nézte értetlenül a fekete cipőt Draco.

-         Kösd meg!

-         Hagyjál, nem vagyok a házimanód! – tiltakozott Draco, de végül lehajolt és becsatolta a pántot.

-         Szoros – morogta Pansy, Draco morcosan átkötötte. – Most meg túl laza.

-         Pansy ma ki akarsz készíteni – állapította meg hűvösen Draco.

-         Imádom amikor agresszív vagy – nevetett Pansy. Draco keze már felfelé siklott a szoknya alatt. – Várnak a vendégek Draco! – fogta le a kezét Pansy.

-         Utálom, hogy vezető vagy – Pansy gonoszul mosolygott. – A feleségem vagy. Akarlak! – sziszegte, s feljebb csúsztatta a kezét.

-         Draco! Megmondtam, az ilyesmit máskor. Mindig a legfontosabb pillanatokban jut eszedbe ez – simította le a szoknyáját Pansy és hűvösen ellépett.

-         A legfontosabb pillanatokban vagy a legkívánatosabb- röhögött Draco.

-         Elégedj meg ma ennyivel – Pansy Draco ajkára szorította a száját, hagyta, hogy egy rövid ideig egymáshoz préselődjenek, majd ellépett, s hűvös tartással kilibbent a hálóból.

-         Már értem, miért olyan kemény kezű vezető. Kifejezetten ért a kínzáshoz – dörmögte Draco.

-         Hallottam! – kiáltott vissza nevetve Pansy, s becsapta a szalon ajtaját maga mögött. Lesietett a lépcsőn, Deimos már izgatottan topogott a bejárati ajtóban, Pansy bíztatóan mosolygott rá, miközben benézett az étkezőbe. Falco a kártyákat keresgélte, időnként megdörzsölte a szemét. S az ültetési sorrendhez igazította a kártyát.  Pansy keresztbe tett karral méregette a fiát. Talán nem is olyan véletlen, hogy így megértik egymást Blaise-el? Falco tényleg nem azonos Deimossal. Sőt talán éppen egymás ellentettjei. Falco felnézett, s meglátta az elrévedő anyját az ajtóban. Csibészesen elvigyorodott. MH. Most nem alkalmas az időpont, de talán érdemes lenne jobban odafigyelni kisebbik fia harci tetteire…talán nem csak a párbajokban merül ki. Sőt egy esti látogatás sem ártana Falco lakosztályában. Nem gondolta volna ,hogy ilyen kisgyerek nevelési eszközökhöz kell folyamodnia…de mégiscsak szükséges lesz. A kövezeten kocsikerekek zaja hallatszott. Pansy idegesen seperte le a szoknyáját s fia után sietett az előtérbe. Hát kezdődik…mély levegőt véve lépett az oszlopok közé.