Rebbentek a bronzszín szempillák. Az ágy másik oldaláról mély szuszogás hallatszott. Csendes, halk egyenletes, lassú levegővétel. Aurora rémülten kapta a tekintetét az ágy másik végére. Deimos kimerülten szuszogott a párnáján. Szőke tincsei a párnára hullottak, egy-két tincs esett a homlokába. Öccsével ellentétben ő mindig homlokból kifésülve hordta a hosszú szőke haját. Aurora idegesen kapta a szemét hol a férfira, hol valahova a huzatra. Messze húzódott tőle, nem akarta felébreszteni, nem érintette meg és az éjszaka nem is próbálkozott többször az biztos. Már nem hallotta mikor feküdt mellé a férfi, de hogy most itt alszik egy ágyban vele az biztos. Aurora úgy pattant ki az ágyból, mint akit darázs csípett meg. A matrac erőteljes mozgására Deimos felébredt. Aurora az ágy lábánál állt és kikerekedett szemekkel meredt a vöröses álmos szürke szemekbe. Deimos kiseperte a tincseket a szeméből.

-         Mh. Jó reggelt! – mosolygott bátortalanul a lányra. Aurora lesütötte a szemét. Deimos felső gombja kigombolódott szabadon hagyva a mellkasából egy kis részt. Aurora megijedt a csupasz férfimellkas látványától és gyorsan kimenekült a szobából. Deimos bambán s értetlenül nézett utána.  – Elég ijedős feleségem van – mormolta maga elé Deimos, s ásítozva keresgélte  a pálcáját. Legurult az ágy alá. Deimos morogva térdelt le és keresgélte és tapogatta az ágy alatt kúszva a pálcáját. Halk koppantás és az ajtó kinyílt.

-         Jó reggelt! – Draco flegma hangsúllyal köszönt, majd folytatta. – Ezek az ágy alatt szeretik csinálni? – Deimos kinézett az ágy másik oldaláról, s látta apja homlokráncolását, s anyja szúrós tekintetét.

-         Sziasztok!

-         JA persze! Elfelejtettem, hogy a kis keresgélő fiammal van dolgom. Régen is mindig ezt csináltad Deimos – vihogott Draco. – Hgoy aztán apádnak hülye kérdéseket tegyél fel. Áruld el, most így felnőtt fejjel. Miért nem anyádnak tetted fel a kínos kérdéseidet?

-         Mh. Nem tudom.

-         És mit hagytatok az ágy alatt? – kíváncsiskodott Draco. Pansy  az oldalába szúrta a pálcáját. – Áh! Anyád drasztikus eszközökhöz folyamodik már megint.

-         Csak leesett a pálcám – emelte ki Deimos a megszerzett Malfoy-nyeles ezüstmarkolatú pálcát.  Draco és Pansy kínosan összenéztek. Draco elvörösödött, Pansy szemei kerülték a lepedőt. Draco megigazította a nyakkendőjét.

-         Hát…öhm – Draco segélykérőn nézett Pansyra, aki csak tuszkolóan bökdöste. – Nézd meg te! – suttogta Draco oldalnézéssel.

-         A ti hülye szokásotok nézd meg te! – sziszegte vissza Pansy.

-         Te vagy az anyja! – vágta rá összeszorított szájjal Draco.

-         Már megint kezdjük ezt?  - méregette gonoszul Pansy.

-         Ez olyan rohadt szemétség – Fintorgott Draco. – Deimos te meg megkönnyíthetted volna szerencsétlen anyád dolgát.

-         Mit? – nézett bambán Deimos.

-         Amikor khm…mi voltunk ebben a helyzetben, akkor…

-         …akkor fel volt hajtva a paplan valóban – húzta el a száját Pansy.

-         Mert makrancoskodtál! – nézett rá szúrós szürke szemekkel Draco.

-         Mert apád szokásához híven erőszakoskodott.

-         Nem igaz! Ne higgy neki Deimos! –mentegetőzött Draco hevesen a fia előtt.

-         Apád csak azért akarja finomítani a dolgot, mert azon az éjszakán fogantál – tette hozzá undok gúnyos mosollyal Pansy magyarázatként Deimosnak.

-         Ez remek példa előtted igaz fiam? – vihogott fel Draco. Deimos tehetetlenül nézte hol az anyját hol az apját.

-         Ne legyél úgy elszállva magadtól – szólt oda fagyosan Pansy. – Én vagyok mindig ideális a teherbeesésre.

-         Nem igaz. Ez az én nemzőképességem bizonyítja – húzta ki magát Draco büszkén.

-         Apád azt akarja mondani, hogy egy csődör és semmi másra nem használható – húzta el a száját Pansy.

-         Anyád meg egy tenyészkanca – tette hozzá gonoszul Draco.

-         Fejezd most már be! – csattant Pansy.

-         Te kezdted! – nézet rá hidegen Draco.

-         Utállak! Mindent nekem kell csinálnom! – morogta Pansy, s egy dühös pálcalebbentéssel megemelte a paplant. A patyolat fehér lepedő hófehér volt. Tehát nem történt meg. Draco értetlenül meredt a lepedőre. Pansy kínosan leejtette a paplant. S síri csend állt a szobában. Kínosan kerülték egymás pillantását.

-         De hát..miért…nem? – nyöszögte Draco. Pansy maga után vonszolta a ledöbbent Dracot.

-         Várunk titeket a reggelinél! – kiáltotta vissza Pansy ,és bevágta az ajtót maga után.

-         Hogyhogy nem? Deimosnak elmagyaráztam a szabály, szabály, a nászéjszakát el kell hálni – roggyant meg Draco válla.

-         Ellentétben veled a fiad nem agresszív vadállat – jegyezte meg Pansy.

-         Ilyen még nem volt a Malfoyok történetében – hümmögött Draco.

-         Hát akkor most már van – sziszegte Pansy. – Neki szerinted nem kínos? Gondolj bele…holnap reggel ismét zaklatjuk őket – halkult el Pansy hangja.

-         Akkor nekem milyen kínos – tette hozzá Draco. – Elvégre mégiscsak a fiam. És…akárhogy is ez a…

-         Ne kezd megint a férfiassági bizonyítási…

-         Ez akkor is így van! – förmedt rá Draco. – Apámék is tudni fogják. Ez nagyon ciki – babrálta a nyakkendőjét Draco. – Az én arcom is éghet Deimos miatt. Látszik ,hogy a fiad. Leizzaszt teljesen – ahogy közeledtek az étkezőhöz, Draconak egyre inkább melege lett.

-         Hát igen, már csak leizzadni tudsz, a gyenge erőlködésed másra nem jó vágta rá undokul Pansy.

-         Ne kívánd, hogy itt és most megmutassam, hogy indokolatlan amit most állítani próbálsz – lépett közelebb erőteljesen Draco.

-         Jó menjünk – menekült el gyorsan Pansy a reggelizőasztalhoz. Lucius és Narcissa már asztalnál ültek. Falcoval Lucius kérdő tekintetére Draco csak egy fejrázással tudott reagálni. Deimos és Aurora jóval később érkeztek. Falco vihogva kacsintgatott a bátyjára. Az ifjú házasok azonban feszengve ültek a család körében. Mindenki feszülten ült. Súlyos gond. Narcissa metsző hangja pedig nem váratott magára.

-         Aurora! Ezek szerint még nem vagy Deimos felesége – jegyezte meg.  A Malfoyok körében mindenki értette, hogy mire céloz. Az ifjú menyasszony csak a nászéjszaka aktusával válik asszonnyá, s ezzel Malfoy-feleséggé. Tehát Aurora még nem Deimos felesége.

-         Huha Bátyus! Elizgultad a dolgot mi? – vihogott Falco gonoszul.  Deimos elvörösödve mélyedt a tányérjába.

-         Falco te ne nagyon kritizáld a bátyádat, mert hamarosan majd te is bizonyíthatsz – jegyezte meg szárazon Pansy.

-         Mi? – nézett rá Falco.

-         Voldemorttal közösen már tervezzük a te látványosan gyorsabb nősülésedet – Falco méregette egy ideig az anyját, de végül összeszorította szájjal csak annyit felelt.

-         Állok elébe! – bökte ki, s kihívóan nézte anyját.

-         Helyes – biccentett Pansy.

-         El sem hiszem, a gyerekeim családot alapítanak – törölgette a száját Draco.

-         Hiába alapítanának, ha a beházasulók nem hajlandóak alávetni magukat a hitvesi kötelességüknek – sziszegte Narcissa. Saját és fia házasságában minden gördülékenyen haladt. Így elképzelni sem tudta, unokájának miféle fennakadásai lehetnek. Ha nem is élvezetből, de kötelességből szükséges megtenniük.  Narcissa sem sokat nézett fel. De ha igen az fagyos és szívbe véső volt.  Pansy bosszúsan vette észre, hogy Narcissa szokásához híven elővette Malfoy-nagyasszonyi stílusát. Áttörölte a száját és felállt. Draco mérgesen nézett rá. Ha Pansy feláll, az az étkezés végét is jelenti.

-         Anya muszáj volt ezt csinálnod? – szólt át Narcissának Draco.

-         Majd eszel a lakosztályodba, de a tény az tény. Remélem Aurora minél hamarabb hajlandó lesz feleségként viselkedni – szögezte le Narcissa zárómondatként. Pansy elhagyta az étkezőt, Draco sajnálkozva méregette a reggelijét ,de követte. S a fivérek is letették az evőeszközöket.

Deimos távcsővel a kezében már útra készen volt, de még átnézett felesége lakosztályába. Aurora a kandalló előtt hasalva olvasott. Ahogy meglátta a bőrcipőt a szeme sarkában, ijedten ült fel, de nem nézett a férfira.

- Khm. Csak meg akartam kérdezni, hogy lenne e kedved velem jönni? – kérdezte halkan Deimos. Aurora nemet intett a fejével. Deimos lehangoltan vette tudomásul az elutasítást. – Akkor…szép napot! – ejtette ki halkan, s elviharzott a szobából. Aurora sokáig nézte a férfi mögött becsapódó ajtót. Ebben a hatalmas kastélyban elenyészőnek és magányosnak érezte magát. Nem igazán tud beilleszkedni a Malfoyok életritmusába. És életébe. S ahogy Deimos úgy ő is érezte, hogy a közeledésük még mindig nem történt meg…idegen volt számára minden, az egész Malfoy-világ és valójában egyikük sem próbálta összehangolni a kettejük közös életét. Aurora is igyekezett megmaradni saját szokásai mellett, ahogy Deimos is. Így viszont nem haladnak egy közös élet felé, sőt…Deimos az ametisztköveket igazgatta a kútnál. Bár nem mert az asszonyok vitájába szólni, de valahol egyetértett nagyanyja követelésével, ahogy tisztában volt a tényekkel is. Nem húzhatja Aurora a végtelenségig az első éjszaka elhálását. A példátlan elutasítás így is az egész családot megbotránkoztatja még akkor is ha nem mondják ki nyíltan neki. Hogy egy Malfoynak nemet mondani? És visszautasítani? Ezt még a hadakozó Pansy sem engedte volna meg magának.  Ez felért egy főben járó bűnnel is. Aurorának fogalma sincs a Malfoyokat mekkora sértés érte ezzel a tettével, s mekkora felháborodással fogadják titkon mind a visszautasítás ilyetén megnyilvánulását. Pansy pedig alig várta, hogy a halálfaló gyűlés előtt kérdőre vonja Aurora apját az engedetlenségért.  Aurora olvasás közben lassan álmosodott el. Észrevétlenül nyomta el az álom a kandalló előtt. S Deimos itt is talált rá, amikor néhány órával később visszatért a birtokjárásból.