A Malfoy-család fellélegezve kezdhette a reggelit. Pansy és Draco végre utoljára tette látogatását Deimos hálójában, lepedőellenőrzés céljából. A lepedő pedig  átkerül a gyűjteménybe, a többi közé. Deimos és Aurora kerülte az asztalnál ülők pillantását. Ha eddig feszélyezve ültek a család körében a meg nem történtek miatt, akkor most az egyértelmű események után még kellemetlenebbül  érezték magukat. Az egész család tisztában volt vele, hogy az éjszaka mégis megtörtént a várt esemény.  Aurora legszívesebben meg sem jelent volna a reggelinél, hogy is nézzen így a szemükbe, hogy mind tudják Deimosnak adta magát. Zavartan babrálta a szalvétáját, s Deimossal együtt pirultak. Falco magában hatalmasat röhögött bátyja zavarán, de a család többi tagja a hűvös álarcot öltötte magára a kifejezéstelenséggel és közönnyel.

- A húgunk meghívott magához tudod? – szólalt meg Falco.

- Nem nem tudtam – szólt halkan Deimos, kutatva nézte öccsét.

- Én élek a meghívással. Te? – nézett kérdőn Deimosra.

- Hogy én?  - Deimos átsimította a haját. Természetesen szívesen látta volna a húgát, de Aurorával kimoccanni itthonról? Deimos a mellette ülő piruló lányra nézett. – Aurora lenne kedved ellátogatni a húgomhoz?

- Szívesen – halk hangtalan válasz. Deimos közelebb hajolva próbálta kihámozni, hogy mit mondott a lány, s nagy nehezen rájött. Aurora beleegyezett.

- Akkor megyünk – biccentett Deimos Falconak. Grainne meghívása éppen kapóra jött az ifjú házasoknak, hogy távol kerüljenek a család szeme elől, ezekben a lehetetlen helyzetekben, amikor ilyen intim dolgok ismeretében ülnek egymással szemközt.  Falco már bátyja ablaka alatt fütyülve várta őket.

- Na vacakoljatok a pakolással, majd Gwen utánatok hozza! Gyertek már! – intett Deimosnak, aki kinézett az emeleti ablakból öccsére.

- Arról szó sem volt ,hogy máris? – lepődött meg Deimos.

- Máris! – villantak a szürke szemek. Deimos Aurorára nézett, de a lány lehajtott fejjel nézte a szőnyeg mintáit. Deimos kézen fogva húzta maga után, s lesietett vele a lépcsőn. A hintóban már türelmetlenül várta őket Falco.

- Ja ezt anya küldi! – nyomta az üveget Deimos kezébe. Deimos azon nyomban lángoló arccal ült a hintóban. Tudta mit kaptak meg. Az első terhességi gyorsteszt.

- Látom nem sokat várt ezzel – húzta el a száját Deimos.

- Mh. Tudod, hogy ő is kényszerítve van – legyintett Falco. – Az ilyesmit amúgy is mindig jó tudni nem igaz? – nevetgélt szárazon. - Mellesleg Grainne ismét állapotos – nézte a szemben ülő házaspárt Falco.

- Már megint?  -forgatta meg a szemeit Deimos. Aurora még kisebbre húzta össze magát.  S igyekezett eltűnni Deimos mögött.  Könnyedén gördült a kövezeten a hintó. A lágy esésű, hullámos hajú lány már messziről integetett nekik. S az udvarról szaladt eléjük.

- Grainne megmondtam, hogy ne szaladj! – hallatszott a férfias rekedt kiáltás a tölgyfa alól.

- jól van nem szaladok! – nevetett Grainne, s már szorongatta is ikertestvérét.  Falco megsimogatta húga lapos hasát.

- Grainne! Te kis telhetetlen! – jegyezte meg rosszallóan Falco. – Még egy?

- De ezúttal fiú! – kacagott lelkesen Grainne. Látszott rajta, hogy majd kiugrik a bőréből. Deimos és Aurora zavartan álltak a háttérben.

- És hogy fogjátok hívni? – érdeklődött Falco. Blaise illanózva közeledett a társaság felé a karján tartva a rózsaszín fodros ruhában fecergő Sabinet.

- Zack Zabini – morogta Blaise.

- Szevasz sógor – csapott a tenyerébe Falco. – Ki adta ezt a nevet?

- Hát Grainne. Szerinte lélegzetelállító ez a név – szorongatta meg a feleségét Blaise, s csókot nyomott a halántékára.

- Tudjuk. Grainne már csak a Zabini névbe is szerelmes – jegyezte meg Deimos.

- De csak egy icike picikét – mutatta a két vékony ujja közti rést Grainne nevetve.

- Na had nézzem az ifjú feleségedet Deimos! – a lányát Deimos kezébe nyomta, s Aurorát figyelte. Alacsonyabb volt, mint Deimos, de még magasabb a lánynál. Aurora csak a fekete combra simuló nadrágot látta. Félénken pirult a férfi vizsgáló tekintete alatt. Blaise a lány haját hátraigazgatta, hogy a vállára hulljon.

- Mh – bólogatott elismerően Blaise. – Anyád lánya vagy Aurora! Ő is ilyen szép volt – szívta meg az illanót Blaise. Aurora zavartan nézett a férfias markáns arcba, a dülledő nevetős szemekbe, a férfias nevetésráncokra, a kissé borzas hajra. Az ápolt ujjakra. Tisztában volt vele. Anyja szerelmes volt ebbe a férfiba, sőt…hosszú ideig volt kapcsolatuk a Roxfortban.

- Malfoy- feleséggel van dolgod Blaise! Ne meresztgesd rá a így a szemedet! – figyelmeztette Falco.

- Igaz – Blaise egy ideig morzsolgatta ujjai közt a vörös hajzuhatagot. Már csaknem elfelejtette ezt a színt. Ellépett a lánytól, s Grainnet hátulról átölelve simogatta meg a felesége hasát. – Fiú lesz! – vihogta Blaise.  – Nah? Mit szóltok?

- Ez igazán jó hír Blaise – mosolygott rá Deimos.

- Még igazán le sem ittam magam az örömhírre – röhögött Blaise. – Azt hiszem itt az alkalom. Falco, benne vagy egy kis iszogatásba? – nézte kihívóan a fiút.

- Hogyne! Egy Malfoyon nem fog az ital – mondta keményen Falco.

- Hát persze. Apáddal egyszer versenyeztünk, hogy ki  bírja tovább – Indult el feleségével az udvar felé.

- Nem is mesélte, ne ki vele ki nyert? – vágta flegmán zsebre a kezét Falco.

- Hogy ki nyert? – vakarta meg a tarkóját Blaise. – Azt hiszem döntetlen lett. Meg nekem el is terelték a figyelmemet.

- Mindjárt gondoltam! – túrta át férje haját Grainne. Blaise vihorászott.

- Mh. Daphné mindig gyorsan el tudta terelni a figyelmem… azzal a formás fenekével – röhögött Blaise, s beszívta a szantálillatot.

- Mond Grainne hogy bírod, hogy a férjed állandóan a nőügyeit ecseteli? – kérdezte Falco.

- Azt hiszem vele nevetek. Nem is tudom. Tetszik, hogy ilyen – tette keresztbe a karját nevetve Grainne. Deimos a karján üldögélő kislányt nézte. Lágy hullámos világosbarna haja volt, aranybarna szeme és kíváncsi tekintete.  Most is apját nézte, s valahányszor Blaise rákacsintott a kislány felnevetett gurgulázó torokhangon. Puha kisgyerekbőre volt. Sima, bársonyos, és kedves illata. Deimosnak nagyon tetszett mindig a kis unokahúga.

- Olyan mint az apja! Minden huncutságban benne van – nézte a kislányt Grainne.

- Na mutasd  a másik kis tüneményeteket – Zephyr a fatörzsbe kapaszkodva próbált megállni. Nézte a jövevényeket. Blaise ölbe kapta a lányát, s meglengette a levegőben. Falco átvette tőle. Nézte a kisebb lánykát, aki nagy szemekkel meredt Falcora.

- Legutóbb könnyebb volt – állapította meg Falco. Blaise felnevetett.

- Ha látnád mit levágnak egy étkezésnél – kacagott Blaise s a hűvös asztali bort széttöltögette az érkezőknek. Szomjasan és gyorsan hajtotta fel a borát, s Grainne hátánál simogatta a szép fényű fürtöket. Látszott a korkülönbség Blaise és Grainne között. De nagyon összeillőek voltak. Talán éppen a körkülönbség miatt. Blaise a lányait nézte a két sógora ölében.

- Ejha! Családalapítós korszak közeleg Falco – vihogott rá Blaise.

- Hát igen, de a lányok nekem nem kellenek – méregette a kislányt Falco. – Azokat meg lehet fojtani – nevetett gonoszul.

- A Malfoyok-és  a név továbbvivői a fiúk! Grainne is ilyen. Neki is fiú kellett – legyintett Blaise , s ráérősen szívta az illanóját. Így borozgatva meg sem látszott rajta, hogy valójában seregeket irányít. Életszerető, s közben harcol?  A Malfoyok is életszeretők ,de inkább túlélőknek nevezhetőek.  Blaise felhajtotta az utolsó kortyot is a poharából, s felállt.

- Hozok valami édesebbet – kacsintott rájuk Blaise, s a pince felé igyekezett.

- Várj segítek! – sietett utána Deimos s Aurora mellé ültette a kislányt. Blaise után szaladt a pince felé.  – Van még időd fényképezni Blaise?

- Szoktam, szoktam – bólogatott Blaise, miközben a pincelépcsőn lefelé baktatott.   Palackokat keresgélt ,s a hordókat méregetve keresgélte a megfelelőt. – Miért?

- Azokat a ráközelítős képeket hogy csináltad? Nekem sose sikerül  -bosszankodott Deimos.

- Hát igen. A Fényképező is olyan mint a nők – vihogott Blaise, miközben töltött a palackokba bort. Hunyorítva méregette Deimost. – Ki kell hozni belőlük a rejtett képességeiket – röhögött, s  a teli palackokat Deimos kezébe adogatta.  – Egy fényképező is sokra képes, akár egy nő… csak hát érteni kell hozzá. Rájönni, mi a nyitja  - Deimos lesütötte a szemét.  – Khm. Na menjünk – kapta az ölébe a négy palackot Blaise, s egyensúlyozva indult vissza vele a napfényre.  – Mégis miket szeretnél fényképezni?

- Madarakat! Csak hát nem olyanok mint szőlőszemek. A madarak mozognak  - harapdálta a száját Deimos.

- Igaz. Kifogod a nehezét mindig Deimos – kacsintott rá Blaise.  –de hát egy Malfoynak semmi sem nehézség igaz? Na majd mindjárt mutatok egy két fogást – Blaise nem győzött magán vihorászni. Hogy állandóan kétértelműen beszél, hát ez már egyenesen zaklatás. A kerti asztalra állította a palackokat. S intett Deimosnak, hogy kövesse. – Mindjárt jövünk – kacsintott az asztalnál ülőkre. Az ablakpárkányon állt a fényképezőgép. Blaise újabb illanóra gyújtott, s kezébe vette a gépet. Visszaverte a fényt.  Blaise hunyorítva méregette a fényképezőt.  A kezében remegett az illanó, ahogy mutatta. – Nézd ha itt átbillented, akkor ráközelít. Így – Grainne felé fordította a lencsét, s elkattintotta. Grainne haját hátravetve nevetett a képen, s a nyakán megfeszült a bőr, ahogy a lombkoronára nézve felnevetett. Blaise visszanézte a képet, s figyelte a felesége nevetését. – Ez baromi jó kép lett – dörmögte magának. – Na nézd, tehát itt még távoli, s itt billentettem át! – a képet figyelve mutatta a váltást. Az illanó megreszketett a kezébe. – Ah! Ez a rohadt remegés állandóan! – vihogott Blaise.  – A sok alkohol, meg illanó – röhögött magán. Megszívta az illanót, s átadta a gépet Deimos kezébe. – Hát valahogy így kell – nézett rá dülledő szemekkel. – Megpróbálod? – Deimos bátortalanul vette át a gépet. S  elkattintotta. Blaise elvette,s megnézte a felvételt. Elmosódott kép volt. – Hát ezt még gyakorolni kell sógor – bütykölgette a gépet Blaise. – Majd belejössz meglátod – kacsintott rá Blaise. – Tudod egyszer csak sikerül és nem is érted, hogy csináltad. Így megy ez – bólogatott mosolyogva Blaise. Deimos vesébe látó pillantással nézte a sógorát. Már a kezdetektől tudta, Blaise szava mindig tartalmazhat mögöttes értelmet is. Talán nem csak fényképezési tanácsokat adott ma? Deimos elgondolkodva követte vissza a társasághoz az előtte ruganyosan lépkedő Blaiset. A férfi levágta magát a padra Grainne mellé és megcsókolta.

- Remek képet készítettem  ma  is rólad Cicus – mosolygott rá Blaise ,s visszajátszotta Grainne-nek is a képet.

- Ó Blaise! Ez nagyon szép lett! Tényleg így nézek ki? – figyelte magát Grainne a felvételen.

- Így bizony! A terhesség mindig megszépít Cicám! – vihogott Blaise.

- Csak mert boldog vagyok – legyintett Grainne.

- Had nézzem! – vette el Falco a gépet. – Hátha van egy két egyéb kép is itt – mérte végig a húgát és Blaiset.

- Sajnálom öcskös, azok nem publikusak. Bár Grainne olyan fantasztikusan néz ki rajtuk, hogy szívem szerint mindenkinek eldicsekednék velük – röhögött Blaise, mire Grainne tiltakozóan a kezére csapott.

- De Blaise! – nevetett fel.

- Így van Cicám! Imádom, amikor kismacskákat vársz! – nevetett Blaise. – Gyönyörű vagy! – suttogta a fülébe izgatóan, s Grainne megremegett a szantálillatú levegőhullámtól, ami végigsepert a fülén és a vállán, s Blaise rekedtes suttogásától.  Deimos visszaült a felesége mellé, s Aurorával együtt csendesen üldögéltek, s kortyolgatták a borukat az tölgyfa árnyékában.