Hatalmas ásítások, és fáradt nyújtózkodással közeledett az alacsonyabb szőke fiú. A hátsó udvaron egyetlen női cipőkoppanás. Deimos meglepődve nézett a boltívek alá. Hullámos aranybarna haj lebbent.  Deimos a húga felé indult, miközben a másik alak átvágott az udvaron. Deimos hátulról kapta el húgát, s az ijedten kapott levegő után.

-         Pszt! Csak én vagyok! – suttogta nyugtatóan Deimos.

-         Már fent vagy? – nézett ártatlan szemekkel Grainne.

-         És Te? Nem kellene pihenned Grainne? – húzta fel nyugodtan a szemöldökét Deimos. Ellépett a húgától és  torokköszörüléssel állította meg a haját igazgató Falcot.

-         Mi járatban ilyen korai órán?

-         Öhm! – Falco zavaros szürke szemekkel nézte a testvéreit. – Mi a fene? Testvéries kupaktanács , mh? – vigyorgott a két testvérére.

-         Tudod, hogy anya rád állított minket? – állapította meg Deimos az ébren levő Grainnere pillantva.

-         Hát téged is? – döbbent le Grainne.  Falco szürke szeme gyorsan villant egyikről a másikra.

-         Komolyan anya rámszállt? – dünnyögte.

-         Merre kószálsz Falco? – lépett közelebb Grainne aggódva.

-         Mi a franc van? Szálljatok le rólam! – csattant Falco dühösen.

-         Nem mi vagyunk rajtad, hanem anya! Akármit is csinálsz Falco hagyd abba, mert anyának szemet szúrt! – figyelmeztette Deimos.

-         A meghívásom nem alaptalan volt, anya akarta. Fél, hogy valami butaságot csinálsz – nézte zavartan Grainne.

-         Komolyan ellenem munkálkodsz? – hüledezett Falco ikertestvérére nézve.

-         Nem. De Falco én is aggódom érted. Ismerlek, hogy milyen vagy – tette nyugtatóan Falco karjára a kezét. Falco borzas haját túrta át újra és újra.

-         Nem igaz. Mindenki ellenem van? – méregette a testvéreit.

-         Falco csak figyelmeztetni akarunk, hogy anya megsejtett valamit – mondta halkan Deimos.

-         Tudta, hogy ráharapsz, ha elhívlak otthonról – folytatta Grainne.

-         És beköptök, hogy az éjszakákat máshol töltöm? – vigyorgott rájuk Falco.

-         Nem tennénk ilyet tudhatnád – dőlt az oszlopnak Deimos.

-         De Falco mégis mit csinálsz? – nézett rá kérlelőn Grainne.

-         Mond Grainne te mit csináltál, éjszakánként, amikor nem voltál otthon? – vihogott Grainnere Falco. Grainne arcán rózsaszín foltok jelentek meg. – Akkor minek kérdezel ilyen fölösleges dolgokat? – Falco a falról sepergette a mésszel keveredett törmelékeket.  Már a hajnal első sugarai világították a fehér kastélyfalat.

-         Megmondom, hogy nem találtam semmi különöst – nézett Deimosra Grainne.

-         De attól lehet számíthatsz egy négyszemközti beszélgetésre anyával – pislantott öccsére Deimos.

-         Pedig abban a hitben voltam, hogy úgyis veletek van elfoglalva – mérte végig Deimost. – Sokáig tartott ez a lepedőpróba bátyuskám – vihogta el magát Falco.

-         Csak azért mert te minden adandó alkalmat kihasználsz, hogy…olcsó nőkkel… – Falco gyorsan lendült Grainne állt közéjük.

-         Hagyjátok abba! – nézett szembe az izzó szürke szempárral. Mind a hárman ugyanarra a koraőszi napra emlékeztek vissza.

A Malfoy-parkban játszottak. Hatalmas fűzfák álltak a tóparton, s ők a földre boruló fűzfák levélfüggönye közt kergetőztek. Deimos elhajtotta Grainne elől a fűzfa ágakat, s amint maga is bebűjt a fűzfa árnyékába leengedte a fűzfafüggönyt. Átszaladtak a másik oldalára. Grainne ügyetlenül keresgélte a kiutat, s Deimos segítetta  húgának, félrehúzva a függönyt ,hogy Grainne almazöld ruhájának alját felfogva kiszaladhasson.  Falco szédült tempóban rohangált a fék között és egyenesen berontott minden fűzfafüggöny mögé, nem is foglalkozva a vállára hulló ágakkal és levelekkel. Deimos igazán nem is kergetőzött. Csak húgát segítette át az akadályokon, s irányította ha Falco szélviharként romboló közeledését a közelben hallotta. Falco utolérte őket.

- Megállni! – rikkantotta el magát. – Ide az ékszereket! – mivel pálcája még nem volt csak a földről felkapott bottal hadonászott. Deimos a háta mögé tuszkolta a húgát.

- Közönséges útonállókkal szóba sem állunk – tiltakozott Deimos,. Falco szemében gonosz fény csillant.

- Az életeddel játszol, ha nem adod át az ékszereket! – kiáltotta Falco .Grainne elefántcsont karkötőjét kidobta Falco lába elé.

- Vidd! De engedj minket tovább! – kiáltotta Deimos háta mögül. Falco zsebre vágta a karkötőt, s várakozóan nézett Deimosra.

- AZ ékszereket!

- Nem hordok ékszert! – tiltakozott Deimos.

- De igenis hordasz! – mosolygott ravaszul Falco.

- Mondom, hogy nem engedj tovább! – mondta nyugodtan Deimos. Falco közelebb lépett. Deimos gyanakodva figyelte öccsét.  Falco gyorsan rántotta ki Deimos háta mögül az elbambuló Grainnet.

- A lányt is magammal viszem, vagy ideadod az ékszereidet.

- Falco ez fáj! – nyafogott Grainne, ahogy Falco erősen szorította a csuklóját. Deimos aggódva nézte Grainne sírásra görbülő száját.

- Falco engedd el Grainnet! – szólt öccsére.

- Az ékszereket! – sziszegte Falco.

- Mondtam már, hogy nincs ékszerem! – sürgette Deimos.

- De van! – villogott az élénk fény Falco szürke szemében. – A pecsétgyűrűd! – tekintete lesiklott bátyja gyűrűsujjára. Deimos és Grainne is döbbenten néztek Falcora. A családi ékszer, amit a karikagyűrűhöz hasonlóan, egy Malfoy soha nem húz le az ujjáról. Önszántából legalábbis nem. FAlco maga elé rántotta Grainnet és magához szorítva szorongatta a csuklóját. Így, hogy testközelbe kerültek Deimosnak esélye sem volt Grainnet kiszabadítani, hiszen, most teljesen Falcohoz szorult. Grainne-nek már zsibbadt a keze.

- Ez fáj! Fáj! Fáj! Engedj el! – toporzékolt Grainne. A két fivér farkasszemet nézett. – Deimos! – pityeregte Grainne. Deimos lehunyta egy pillanatra a szemét. Hatalmasat emelkedett a mellkasa, ahogy nagy levegőt vett. De lehúzta a gyűrűt az ujjáról. Falco szemében diadalittas fény gyúlt. Deimos átadta a gyűrűt, s közben elhúzta a síró húgát.

- Jól van Falco nyertél, add vissza a gyűrűt! – tartotta a tenyerét Deimos.

- Majd  valamiért cserébe! – nevetett fel Falco és a levegőbe dobta a pecsétgyűrűt, majd elkapta. Deimos szemét gyorsan elborította a harag.

- Add vissza!

- nem adom!

- Falco az családi ékszer és nem játékszer! – csattant mérgesen Deimos.

- Vedd el ha tudod!  -villant gonoszul Falco szeme. Deimos sokáig gondolkodott a helyzeten. Anyja dühös lesz, ha Falcoval verekszik, de az ékszer nem közönséges ékszer. És az övé. Ha nincs rajta, az olyan, mintha nem is Malfoy lenne. Nélküle csupasznak érezte magát, és elveszettnek. Nem beszélve arról, hogy a valóságban is harcolna azért, hogy visszaszerezze a pecsétgyűrűjét, az érték, becsület és Malfoy-büszkeség. Vissza kell szereznie. Összeszorította a száját, s a ki akarta ütni a gyűrűt Falco kezéből. Falco gyorsan reagált, pillanatok alatt a földön birkóztak egymással.

- Hagyjátok abba! – sikoltotta Grainne a fejéhez kapva. Bátyjai harcába nem szólhatott, de a sikítása elhallatszott a kastélyig. Draco futva tette meg az utat a tó felé. A két fiú már lefelé gördült a tó felé. Deimos visszafelé próbálta lendíteni magukat, de Falco erősködve igyekezett a  víz felé sodortatni magukat. Egymásnak feszülő két erő. Deimos hiába volt idősebb, Falco erőnlétben jobb volt mint ő.

- Mi a jó büdös fenét csináltok itt? – dörrent a mély férfihang. A két fiú egyszerre nézett az érkezőre. Draco szürke szeme fagyosan és féktelen dühvel szikrázott a fiúkra. Felrántotta őket a földről. – Megtudhatnám, mi ez az ölre megyünk játék? – Végignézett a fiain.  Deimoson kétszer is. Deimos gyorsan hátracsapta a kezét. Draco szeme gyanúsan villant.

- Nyújtsd a kezed Deimos! – parancsolta a fiának. Deimos lehunyt szemmel, de apja elé tartotta a kézfejét. – Hol van a pecsétgyűrűd fiam? – mordult Draco.

- Elvesztettem – suttogta halkan Deimos.

- Mi az, hogy elvesztetted! – csattant haragosan Draco. – Grainne? – fordult a lánya felé Draco. Grainneról gyorsabban lehetett látni mi az igazság. Grainne gyorsan lesütötte a szemét.  Pansy ért a társasághoz. Végigmérte a gyerekeit.

- Mi történt?

- Deimos elveszítette a pecsétgyűrűjét  - rázta a fejét Draco. Persze egyikük sem hitte. Pansy Falco elé lépett. A szürke vad tekintet. Már megint.

- Így volt Falco? – emelte meg szép ívű szemöldökét Pansy.

- Így! – vágta rá egyenesen Falco.

- Deimossal ellentétben pocsékul hazudsz! – húzta el hidegen a száját Pansy. – Amennyiben ilyen szerencsétlen eset történt, Falco mint jó testvér segít a bátyjának megkeresni. Igazam van? – mosolygott le Falcora. Falco bólintott. – Hozzákezdhettek a kereséshez! – fordult el tőlük Pansy. –Addig a szemem elé se kerüljetek, amíg nincs meg a gyűrű! – Grainne vállára téve a kezét Dracoval együtt visszaindultak a kastély felé.

- Parkinson vér – rázta a fejét Draco.

- Kivételesen egyet kell értenem – szűrte a fogai között Pansy.

Deimos és Falco térden mászkálva keresgélte a pecsétgyűrűt. Tudták, hogy anyjuk egyetlen pálca pöccintéssel megtalálta volna a gyűrűt, de szándékosan kerestette velük. Deimos szomorúan tapogatta az avart a tenyere alatt. Falco megbökte a vállával.

-         Nagyon haragszol? – kérdezte halkan.

-         Hagyjuk – mondta halkan Deimos.

-         Ezt talán tényleg nem kellett volna – motyogta Falco.

-         Túllőttél a célon öcskös – morogta Deimos.

-         Néha csak utólag jövök rá erre. De tényleg jó volt összeverekedni már megint – vigyorogta el magát Falco.

-         Olyan kis lökött vagy – vigyorgott rá hátra Deimos.

-         Tudom – röhögött Falco. – De szeretek lökött lenni – Deimos meglökte az öccsét, mire az elveszítve az egyensúlyát eldőlt.

-         Hé! – tiltakozott, s meghúzta Deimos lábát, ezzel kibillentve őt is.

-         Hagyjuk abba, mert mindjárt besötétedik – prüszkölték mindketten az avart.

-         És akkor nem találjuk, meg, anya pedig úgyse jönne ki értünk – vágta rá Falco, a szájából sepergetve a faleveleket.

-         Kijönne. Legalábbis apát kiküldené – mosolygott Deimos.

-         Érted. De engem itt hagyna – morogta Falco durcásan. Hirtelen akadt a tenyerébe a pecsétgyűrű. – itt van, megtaláltam! – átnyújtotta Deimosnak a gyűrűt.

-         Kösz – Deimos felhúzta az ujjára a sértetlen ékszert. Mindketten a Malfoy-címert nézték. Falco irigykedve, Deimos elhivatottsággal és büszkeséggel. Felnézett az öccse arcára.

-         Te is hamarosan megkapod – mondta nyugtatóan.

-         Miért vagyok én a fiatalabb ez olyan igazságtalan – vágta keresztbe a karját Falco.

-         Örülj neki, hogy te vagy a fiatalabb – mondta nagy sóhajjal Deimos. Avarzörgés jelezte, hogy közelednek. Draco világított a pálcájával.

-         Na megvagytok még fiúk! – nézett be a fűzfa alá Draco.

-         Itt vagyunk.

-         És? – nézte a két beszélgetésbe merülő fiát. – Megtaláltátok, vagy leültetek kártyázni?

-         Megtaláltuk – mosolyogtak rá a fiúk. Draco nézte a két szőke srácot és elvigyorodott.

-         Hogy néztek ki? – Deimos és Falco avarral, porral és földdel koszos arccal kézzel és talárral álltak előtte.- Nyomás felfelé, és anyátok elé ne kerüljetek így!

-         Miért ne!

-         Nő előtt nem mutatkozik egy Malfoy ilyen öltözékben – magyarázta Draco. Anyátok előtt inkább ..ruha nélkül – tette hozzá magában Draco ,s elröhögte magát.  Két fiának világított a pálcájával, ahogy a fiúk egymással versenyt futva rohantak, hol előtte, hol mögötte.

Falco és Deimos összemosolyogtak. Grainne pedig megnyugodva nézte a csillapodó indulatokat a két férfi között.  Deimos még jobban összeborzolta öccse szőke haját, s Falco röhögve simítgatta fésülgette rendszerbe a tincseket. A szemébe és a homlokába hullottak, s a szőke tincsek keretezte szürke szemek vidáman csillogtak.

-         A fenébe pocsék dolog ez a házasság! Grainne elhúzott tőlünk, Deimos meg…áh, arról inkább ne beszéljünk – legyintett Falco.

-         Ugyan, hiszen most is együtt vagyunk nem igaz? – fogta át két testvére vállát Deimos.

-         De az már nem olyan – Falco sanda szürke pillantást küldött húga felé. -. Nem beszélve arról, hogy Grainne felső parancsra hívott most ide minket.

-         Nem igaz. Örültem ,hogy jöttök, de tényleg.

-         Falco egyéb gyanús dolgokat is csinálhatnál, anya rád állít minket és akkor elszórakozhatnánk együtt mint a régi szép időkben – nevetett fel Deimos.

-         Hát a gyanús dolgok…így is szemet szúrtak anyának. A francba, hogy mindent észrevesz  - túrta át a haját Falco. – Elég idegesítő, ha az ember anyja a halálfalók vezetője.

-         Most tényleg te panaszkodsz Falco? – kacagott Deimos.

-         De így van. Hogy csinálja, hogy mindig mindenről tud? Az éjszaka távoklumentált velem? – szörnyülködött Falco felhördülve.

-         Ennyire durva volt Falco? – kacagott fel Grainne.

-         Hááát…! – Falco ajkán csibészes mosoly ült.  – Remélem ,anya nem látta, mert akkor…öhm…alapos agymosást kapok otthon – vihogott fel.

-         Húhú!- Blaise érkezett meg illanózva. – Falco, hát nem gondoltam, hogy éppen egy Malfoy…de…megvitathatnánk a részleteket.

-         Mh. Nem-nem – nevetett Falco. – Tudom, hogy neked nem tudok újat mondani  - vihogott Falco.

-         MH. Hátha! – emelte meg a szemöldökét Blaise.

-         Te is rám vagy állítva? – mutatott rá nevetés kérdő tekintettel Falco.

-         Dehogy! –szívta meg az illanóját Blaise. – Tudod én átálltam – röhögött fel, s kacsintott hozzá.

-         Igaz – mosolygott Falco. – Na jó, majd négyszemközt – kacsintott Blaisere. – Tudod a beavatatlanok ezt úgysem értik – mutatott Grainnere és Falcora. Blaise magához húzta a feleségét és felnevetett. Félig felemelt szemöldökkel azonban még Falcot nézte. A fiú felröhögött.

-         Tudod mi a jelszavunk! – vigyorgott rá Blaise.

-         A szexben nincs tabu! – nevetett Falco, s Blaise- ökléhez ütötte a saját ökölbe szorított kezét.

-         Így van. Ezt soha ne feledd! – nézett sokatmondó kacsintással Blaise. A három testvér Blaise szantálillatát követve indult a reggelizőasztal felé.