Deimos a feleségével együtt indult reggelizni. Aurora a szokottnál is lehangoltabb volt. Deimos előzékenyen terelgette maga előtt a bizonytalankodó feleségét.  Falco unokahúgát  a térdére ültetve  lovacskáztatta, s Sabine visítva ujjongott a nagyobb lökéseknél.       

-          Rád ütött Blaise! – vihogta Falco.

-          Mert?

-          Mármint a szexben. Máris olyan mint a nők – hallgatta Falco a kislány visítását. Blaise hunyorítva nézte a lányát, ahogy a következő zökkenésnél hangos visításba kezdett. Blaise beszívta a szantálillatot a tüdejébe.

-          Jah, hát van benne valami – röhögött maga elé Blaise.

-          Szeretem, ha egy nő hangos az ágyban – jegyezte meg Falco nevetve.

-          Sabine is az, ha alvásról van szó – kacagott Blaise. A háta mögött az ifjú házasok közeledtek.

-          Mi ez a lehangoltság? – nézett végig Falco a két érkezőn. Deimos és Aurora helyet foglaltak, de kerülték a pillantásokat.

-          Földön aludtál Deimos? – vihogott össze Blaise és Falco.

-          Dehogy – nevetett szerényen Deimos. – Semmi gond – mosolygott Aurorára, s megszorította az ujjait. Aurora igyekezett elbújni az asztal végében, s pirulva dörzsölgette a térdét zavarában.

-          Értem. Hát úgy a legjobb – nyögte Falco. Blaise szemét forgatva dohogott, de nem szólt semmit.

-          Jah, Grainne mesélte valami hőstettedet Falco igaz ez? – csapott gyorsan az asztalra, hogy elterelje a figyelmet a piruló házasokról.

-          Természetesen mint a hadak vezére több hőstettem is van – bólogatott Falco.

-          Jaj, nem érdekel mostanában mit ügyetlenkedsz össze – legyintett Blaise.

-          Ne nézd le az ellenséged, a legjobb halálfalóim vetem be ellened – harciaskodott Falco.

-          Jó elhiszem… de nekem valami gyerekkori hevességet magyarázott Grainne.

-          Tudod. Amikor az erdőben, a farkasok – csúszkált  a padon izgatottan Grainne.

-          Jaj, hogy azt! – legyintette el a dolgot Falco.

-          Az tényleg veszélyes helyzet volt Falco – szólt csendesen Deimos. A három testvér ismét összenézett…

Grainne izgatottan topogott. Bátyjaira várt, akik a forrásvízben keresgéltek halakat, s gyíkokat. Deimos és Falco a csordogáló tiszta víznél guggoltak és izgatottan mutogattak egy-egy elsikló apró halra. Falco megszorította bátyja kezét.

-          ott-ott jön! – súgta, mintha attól rettegett volna, hogy a hal meghallja a kiáltását. Deimos tenyerét szétterítve a hűvös forrásvízbe tette, s várt, hogy beleússzon a hal. Erősen szuggerálta a két szürke tekintet a halat, Deimos marka összerándult, de a hal gyorsabban siklott ki.

-          Áh! Na majd én! – Falco egyre közelebb guggolgatott, szinte a vízbe mászott.

-          Vigyázz, vizes lesz a cipőd! – tartotta vissza Deimos. Falco elzárta a víz útját egy pillanatra, de a halat nem sikerült elkapnia. A fiúk egymás előzgetve igyekeztek megszerezni a ficánkoló kis fürge halat, s ekkor apró lila virágok hullottak a vízre, eltakarva előlük a menekülni igyekvő halat.

-          Gyertek már! Unatkozom itt! – nyafogta Grainne. A két fiú összenézett.

-          Grainne elvesztettük miattad a halunkat! – mérgelődött Falco.

-          Anya úgyse engedné, hogy megtartsd! – vágta rá Grainne. – Most már mehetünk? – nézett a két nála magasabb szőke fiúra.

-          Menjünk – morogta Falco. – A lányokkal csak a baj van – állapította meg  ahogy tenyerét törölgette a nadrágjába. Deimos erőtlenül bólogatott hozzá. Grainne ügyet sem vetve rájuk újabb virágokat keresgélt az erdőben.

-          Segítetek virágot szedni? – ugrálta őket körbe Grainne.

-          Én láttam egy különlegeset – ráncolta a homlokát Deimos. – Egy fa törzsén volt. És kékesszínű virága volt szerintem tetszene neked.

-          Fa tetején? – csillant meg Falco szeme. – Keressük meg! – Deimos futott előre, s a testvérei követték. Lentről tényleg csak a halvány kékes virág látszott. Egészen apró szirmai rezegtek a lágy szellőben.  Grainne túláradó örömmel ugrált.

-          Igen! Ó ez nagyon tetszik! Ugye szereztek nekem egyet?! – nézte hol egyik, hol másik bátyját.

-          Majd én leszedem – vigyorgott Falco. Deimos bakot tartott az öccsének ,s amíg tudta segítette, hogy feljebb jusson. Falco felkapaszkodott a faágakra, s szakított néhányat a kékszínű virágból, közben a kilátást csodálta.

-          Sikerült? – nézte Deimos a faágba kapaszkodó öccsét.

-          Igen. Itt vannak Grainne virágai – Falco szélsebesen érkezett vissza, s leugrott a földre. – Tessék! – átnyújtotta a megszerzett különlegességeket ,s Grainne lelkesen rendezgette csokorba. – Na mi van nem is kapok cserébe semmit? – vágott morcos képet Falco. Grainne puszit nyomott mindkét bátyja arcára, s a fiúk összevigyorogtak.

-          Köszönöm! – nevetett rájuk Grainne, de a nevetése hamar lelohadt.  – Mi a baj Deimos? – Deimos kitágult szemekkel meredt Grainne háta mögé, s már Falco is tátott szájjal nézett a háta mögé .Grainne  rémülten kapta hátra a fejét ,s meglátta a fiúk mitől ijedtek meg. Szép szőrű szürke farkas méregette őket a közeli fa tövéből.

-          Azt hiszem, jobb ha minél gyorsabban eltűnünk a szeme elől – motyogta Deimos, s Grainne kezét megragadva rohanni kezdett. Falco persze egyedül gyorsabb volt mint ők ketten. A farkas lihegése és hörgése szorosa na sarkukban volt. Üldözöttekké váltak. Grainne megállás nélkül sikított míg a két fiú ész nélkül rohant az erdőben a kastély irányába. A farka kielőzte őket. Egyenesen vele szembe futottak. Deimos megtorpant. Az ellenkező irányba kezdtek rohanni, Grainne felesett, s a két testvér együtt rántotta fel, hogy szaladjanak a farkas elől. Persze csak msot döbbentek rá miért vált ilyen agresszívvá az állat. Grainne rózsaszín ruhában szaladt közöttük, s a szín minden bizonnyal ingerelte is. Falco megállt.

-          Gyere már Falco! – zihálta hátra Deimos.

-          Ennek semmi értelme! Add a pálcád! – intett Deimosnak Falco.

-          Nem engedem ,hogy egyedül kezdj harcolni egy farkassal szemben! –tiltakozott Deimos.

-          Vidd ki Grainnet! – intett a fejével a síró lány felé. Deimos előkapta a pálcáját.

-          Majd én-lépett Falcohoz.

-          Nem. Menjetek! – erősködött Falco. Deimos tehetetlenül nézte két kisebb testvérét. – Nem lesz gond add már! Grainne-el maradva percek alatt utolér minket! –türelmetlenkedett Falco ahogy meghallotta a farkas zihálását a háta mögött .Deimos gyorsan dobta át öccse kezébe a pálcát ,s maga után vonszolta a síró Grainnet.  Falco percekig nézte a farkast, végül a legközelebbi fára kapaszkodva igyekezett eltalálni egy értelmes átokkal. Nem emlékezett melyik varázsige talált célba, de a farkas látványosan nem moccant többet. Falco homlokát törölgetve pihegve mászott le a fáról.  Lihegve távolodott a farkast szemmel tartva. Jól megtermett állat volt. Rémülten hallotta a megreccsenő ágat a közelből. Ijedt szürke pillantással kutatott a cserjésben, attól tartva, hogy újabb farkassal kell találkoznia, sőt talán egy egész falka kerítette be. Véletlenül vette észre az avarban szuszogó apró szürkésbarna mezei nyulat. Rémült barna szemekkel húzódott meg a bokor szélénél. S egyenesen Falcot nézte. Falco kifújta a tüdejéből a visszatartott levegőt. Valószínűleg a nyulat kergette idáig a farkas. Nem szoktak ezen a környéken farkasok rohangálni. Ezért is lepődött meg a három testvér annyira. Ez a rémült kis nyúl pedig futhatott, amerre látott. Így hozta el a farkast a Malfoy-testvérek felé. Falco közelebb akart menni, de a nyúl rémülten futott át a távolabbi bokorhoz. Onnan nézte az éles szürke pillantást, a szemekbe hulló szőke tincseket, a leeresztett pálcát tartó alacsony fiút. Falco értelmetlenül nézte a még mindig rémült kis nyulat, aki barna szemeivel még mindig őt nézte.

-          Ez meleg helyzet volt igaz-e? - Falco figyelte a fiatal nyulat, a mozgó hosszú füleket, s végül elvigyorogta magát. Hátat fordított a nyúlnak, s testvérei után rohant.

Deimos elkeverte a teában a cukrot, s Falcora nézett. Grainne álmodozva tette a tenyerébe az állát.

-          Miközben engem a frász kerülgetett, hogy mi történhetett az öcsémmel – nézte Falcot Deimos. – Már azon voltam ,hogy visszaindulok utánad nézni, amikor megjelentél az erdő szélén.

-          Remek kis élmény volt. Nagyon izgalmas. A szívem úgy dobogott…úúúh! – bólogatott Falco. – Utána mindig fűztem Grainnet hogy menjünk virágot szedni – nevetett a húgára Falco.

-          Az igaz! Falco mindig vakmerő voltál – állapította meg Grainne.

-          Fantasztikus érzés farkasszemet nézni egy farkassal – röhögött Falco.  – Nagyon felkavaró élmény. Szinte érzed, ahogy fújtat a levegőbe, látod a vérvörös húsra éhes szemeket a húsba vájó fogakat! Hátborzongatóan izgalmas!-  lendült bele Falco.

-          És őrült dolog is. Szerintem az a nyúl is ezt gondolta rólad – jegyezte meg Deimos.

-          Hát őt is megsüthettem volna vacsorára, ha eltalálom valami jó kis átokkal – legyintette Falco.

-          Szegényke! Tulajdonképpen őt is megmentetted Falco – mosolygott Grainne. – Igazi kis hős voltál – nézett melegen ikertestvérére.

-          Mh. Igen én voltam!-  vetette fel a fejét Falco, s behunyta a szemét.

-          Meg beképzelt is voltál akkor is – jegyezte meg Deimos.

-          Mert azt ne mond ,hogy te is elbántál volna egy farkassal – nézett kihívóan bátyjára Falco.

-          Természetesen én is el tudtam volna bánni egy farkassal – húzta ki magát Deimos. – De meghagytam neked, mert tudom, mennyire élvezed az ilyesmit.

-          Na Deimos mi volt ez a reggeli rosszkedvűség? – tért vissza rá Falco gonoszul.

-          Csak nem szeretjük a teszteket – legyintett Deimos.

-          Főként a negatívokat – motyogta az orra alatt Aurora. Igazán senki nem hallotta, Deimos is csak miután elgondolkodott akkor jött rá mit is mondhatott a felesége.

-          Mit szólnátok egy délutáni strandoláshoz itt a tengerparton? – kacsintott rájuk dülledő szemekkel Blaise.

-          Én máris benne vagyok – vihogott Falco – Vagy ez csak magánstrand? – pislantott laposan Blaise-ékre.

-          Természetesen, de áthívhatsz vendégeket, ha nagyon vágysz rá – röhögött Blaise.

-          Jaj hát inkább nem – nyögte Falco. Blaise illanóra gyújtva kezdett készülődni Grainne-el, egy családi strandolásra.