Izgatott hangok szűrődtek ki a folyosóra. Elfojtott sziszegés, dobbanás. A két fiú egymást lökdöste az ajtó előtt, hogy a kulcslyukon bepillanthassanak anyjuk dolgozószobájába. Falco és Deimos párharcából, most Deimos került ki győztesen. Benézett a gyertyafénnyel világított reprezentatív dolgozószobába. Anyja éjszín talárban a gyertyafénynél gyújtotta meg az illanót. Arcán táncot járt a gyertyafény, a gondterhelt arc fáradt és nyúzott volt. Draco a kandallónak támaszkodva figyelte feleségét, s idegesen kapkodta szájához a fenyőillatú illanót.  Pansy behunyt szemmel lélegezte a levendulaillatot.

-         …ez nagy lehetőség Pansy! – jött a férfitenor.

-         És éppen akkora veszély is! – csattant rá Pansy az illanójával hadonászva. – Hát nem érted?

-         Az ereje sokkal nagyobb lehetne, mint most – vágta rá Draco.

-         De a vére elvesztené a tökéletes tisztaságát. Belegondoltál ebbe? Nem csak mardekár vére, de Potteré is! – háborgott Pansy. – Hiszen Voldemort akaratán kívül is, de vértestvérévé vált az újraéledés során! – csapott a kandallópárkányra Pansy.

-         Az utolsó mardekár vér! Igazi mardekár! Pansy mint mardekáros tudod, hogy ez mit jelent? Fel tudod fogni? Az igazi, az ősi vér! Minden anya erre vágyna, aki igazán halálfaló! – erősködött Draco.

-         Nem, Nem! – Pansy dühösen somfordált le-fel a szobába. – Deimos vére a kettőnké! Tiszta aranyvér! Nem szennyezem be! Még Voldemort vérével sem! – sziszegte Pansy ingerülten.

-         Értsd már meg ,ez nem csak vér kérdés! És egyáltalán ,mi a fontosabb? Deimosban mardekár vére csörgedezne! Egy halálfalónak ennél fontosabb nincs is! Ezáltal Deimos vezetősége nem lehetne kérdés. Messze nem úgy mint a tied! – vágta hozzá gonoszul Pansyhoz. Pansy felhördülve nézett Dracora.

-         Nem! – Pansy a halántékához szorította a tenyerét.  Fájt a feje. Már ki tudja mióta, ahogy Voldemorttól megkapta a vérrel teli ampullát. Amely most is itt áll az íróasztalán. Annyi fejtörést okozott már neki. – Draco, mi a fene van veled? Soha nem  engedted volna, hogy a gyerekednek más vére legyen! Hogyan is engedhetném, hogy Deimos vére más férfi véréből is álljon mint a tied! – nézett a férfire sötét, megfáradt pillantással. – Azt hittem ebben egyetértünk.

-         Egyetértünk. De Pansy értsd meg ez nem akármilyen vér. Mardekár vére nem közönséges vér. Elképzelhetetlen varázserőt és képességeket ad Deimos birtokába. A kígyók nyelvének értését. Olyan dolgokat, amiket mi ketten nem adhattunk meg neki, de Voldemort egyetlen csepp vére is megadja. És nem azt akarjuk mindketten, hogy Deimos olyan erős legyen, mint még senki előtte? Deimos hatalmasabb lehetne, akár…Voldemortnál is – suttogta maga elé a nevet Draco. Pansy a tűzbe révedt.

-         Azt nem engedted, hogy Falco apja Voldemort legyen, de az ellen nincs ellenvetésed, hogy Deimos vére utólag keveredjen mardekár vérével? Ezen, hogy lehet elmenni Draco?  - vágott vissza Pansy.

-         Nem ugyanaz! – csattant Draco.

-         De ugyanaz!

-         Nem! A feleségem akarta szennyezni!

-         És most a véredet akarja szennyezni! – a két izgatott pillantás kidülledve meredt egymásra. Kifáradtak a végeláthatatlan veszekedésben. Pansy kimerülten szívta az illanóját. Megállás nélkül körözött a szobába. A kulcslyuk látószögéből hol kilépett, hol visszatért. A két fiú felváltva nézte és hallgatta a szüleik veszekedését.

-         ÉS ha Falco kapná? – túrt a hajába Draco.

-         A tiszta vér és a mardekár vér megmérettetése? – Pansy elsötétülő szemekkel nézett fel az ideges szürke szemekbe. – Deimos csillagzata a mardekár varázserővel szemben? Mit szeretnél? Még egy Blaiset kitermelni a halálfalók közül? – nézett el hűvösen Pansy.

-         Honnan veszed ezt? – húzta össze a szemhéját Draco.

-         Ugyan! Azt hiszed a halálfalók egységesek az eszme kérdésében? Hiszen Voldemort és a mardekár vér ahogy most neked fontos úgy másoknak is fontos lesz. Fontosabb mint a tiszta aranyvér. Vagyis lennének az aranyvér és a Malfoy-hű, és velük szemben a Voldemorthoz húzó és mardekár vért támogató Falcot bujtogató halálfalók. Tovább szakadjon a halálfalók tömege? Belső harcok is legyenek? Nem elég, hogy Blaise kiválasztotta az aranyvérhez kevésbé ragaszkodó halálfalókat? Most még egy kenyértörés legyen? A két testvér egymás ellen?

-         Hagyd már Blaiset! – csattant Draco.

-         Így van! Ugyanaz nem veszed észre? Alig néhány kérdésben különböznek tőlünk, de azok a kérdések a legfontosabbak. ÉS Blaise is máshogy döntött.

-         Sokat forog körülötte is a fejed! Nem felejtem el, amit tettetek.

-         Jaj, hogy jön most ide Blaise?! – legyintett Pansy.

-         Te hoztad fel!  - Draco bosszúsan lépett a feleségéhez, s az arcába sziszegte. – Élvezted igaz? Akkor a Montmorency utcán! – Pansy elfordította a tekintetét. – Nézz rám! – rázta meg Draco.

-         A dolgozószobámban vagyunk Draco, bármikor pálcát emelhetek itt rád, ne felejtsd! – figyelmeztette hidegen Pansy.

-         Élvezted Blaise-el igaz!? – sziszegte Draco figyelmen kívül hagyva a megjegyzést.- Nézz a szemembe! – Pansy megemelte a fejté ,s Dracora nézett. – Nem mered a szemembe hazudni, hogy nem igaz?

-         Sokat ittál! –lépett el Pansy. Draco visszarántotta.

-         Nem, egy Malfoy soha nem ihat elég sokat.

-         A kérdésednek akkor sincs alapja. Blaise Zabiniről van szó. Mondj egy nőt ,aki nem élvezi ha vele van! – vágta rá undokul Pansy. Draco az asztalhoz préselte a feleségét.  A száján volt a szó. De Pansy hátranyúlva a bordájához nyomta a pálcáját.

-         Ne merészeld kimondani! – zihálta Pansy.

-         A vezető! Hát persze! – Draco gúnyos mosolyra húzta a száját. – A feleségem vagy Pansy. És a házasságban a férj a vezető ezt ne feledd! – vágta rá undok elégedett vigyorral. – Majd a hálóban még elbeszélgetünk – hajtott térdet Draco.

-         Állok elébe  - húzta el a száját Pansy. Elemelte az ampullát az íróasztalról. – Ezt azonban előbb biztonságba helyezem – Draco flegmán dobta az illanóját a tűzbe ,s Pansy is követte a példáját.

-         Tehát a válaszod nem? – emelte meg a szemöldökét Draco.

-         A vér kérdésére a válaszom nem  - felelte Pansy metszőn. Az ajtó felé indult, a két fivér egymást rángatva, rohantak el a folyosón, a kanyarból még leskelődtek a szüleik után. Pansy temperamentumosan haladt a folyosón. Nem hallották Draco mit súgott felesége fülébe, s utána miért hajolt anyjuk szájára, de ennél sokkal égetőbb és elgondolkodtatóbb kérdésekkel siettek a lakosztályukba.  Lihegve dőltek Deimos ágyára, s összedugták a fejüket.

-         Nem értem, milyen vérről volt szó? – suttogta Falco testvére nyúlánk arcába nézve.

-         Hát. Valószínű, hogy Voldemort vére.

-         De mi aranyvérűek vagyunk igaz? – rágcsálta a körmét Falco.

-         Persze. De Voldemort nem aranyvérű.

-         És valamelyikünk vérét össze akarják keverni az ő vérével? – fintorgott Falco.

-         Nagy varázserő van abban a vérben. És nagy hatalom is. Maga a vér is érték egyesek szemében. Apa ezt magyarázta.

-         Apa szeretné, ha a vérünk keveredne a Voldemorttéval? – ráncolta a homlokát Falco.

-         Szerintem ő sem akarja igazán – ingatta a fejét Deimos. – De anyának fel kellett vetnie a lehetőséget. Már többször hallgattam a beszélgetésüket. Apa tudatosan áll szembe anya véleményével ,hogy így anya elgondolkodjon minden lehetőségről. Így szoktak közösen gondolkodni – magyarázta öccsének Deimos. – Szuper jól csinálják – vigyorgott Falcora.

-         Elég jól sikerült az biztos – nyögte Falco.

-         De valahol egyébként tényleg a sajátjuk volt a gondolatmenet – ráncolta a homlokát Deimos. – Ahogy kivettem. Anya egyikünknek sem szeretné azt a vért. Veszélyes lehet. Én félek tőle – motyogta Deimos.

-         Csak azért mert gonosz?  - ugrottak fel a kisfiús homlokba a szép ívű apró szemöldökvonalak.

-         Mert kegyetlen volt, nagyon – borzongott meg Deimos. – Talán ez is átöröklődik.

-         Nekem semmi bajom a kegyetlenséggel – nézegette a kezét Falco. – Anya szerint egymás ellen harcolnánk. Te harcolnál ellenem?

-         Nem. Én nem tudnék – nézte öccse kerek szőke fejét. – Te tudnál?

-         Én ilyesmin még sosem gondolkodtam. De szeretnék valakivel én is így közösen gondolkodni, mint anyáék – jegyezte meg Falco.

-         Mindenben leutánzod anyát – nevetett Deimos.

-         Nem igaz! – tiltakozott Falco.

-         Dehogynem.  Egész nap a szoknyáján ülnél.

-         Mint te! – vigyorgott Falco.

-         Ki akarta ma kihallgatni őket és kukucskálni a kulcslyukon?

-         Megállás azt mindketten akartuk! – csapott le Falco.

-         Mit szólnál ha holnap megnéznénk a vitrinben azt a vért? – csillant Deimos szeme.

-         Benne vagyok – csapott bátyja tenyerébe Falco . – De anya biztos jól eldugta. Vagy őrizteti, talán valami mágikus védelmet is eresztett rá.

-         Az biztos. De nem megszerzésről beszéltem csak megnézésről – nevetett Deimos.

-         De ez is kettőnk akciója! Grainne kikotyogná apának ismerem.

-         Persze, és tuti, hogy egy ékszerért nyavalyogna – legyintett Deimos.

-         Akkor pedig lebukunk – mérgelődött Falco.

-         Azt pedig nagyon nem szeretnénk. Tehát ketten nézünk le az ékszergyűjteménybe – bólogatott Deimos. – Még este kigondolom az időpontot, hogy senkinek ne tűnjünk fel.

-         Jó – bólogatott Falco. – Én is megtervezem az útvonalat – lecsúszott bátyja ágyáról. – Jó éjt Deimos!

-         Neked is Falco! Halkan, nehogy felébreszd Grainnet! – súgta még mielőtt bezáródott az ajtó. Falco húga ajtaja előtt lábujjhegyen somfordált, s olyan halkan tette be maga után az ajtót, ahogy csak tudta. Becsúszott a takarója alá, s összefonta az ujjait a mellkasán. A mennyezetet nézte, s a másnapi útvonalat tervezgette a kincstárhoz, amíg el nem nyomta az álom. Mindkét Malfoy fiú a vérrel, anyjáék beszélgetéséről, és a másnapi tervvel álmodott, hogy másnap sikeresen megnézzék az ereklyét. Voldemort vérét tartalmazó üvegcsét.