Kávészemek peregtek a tálkába, kemény férfikéz darálta alig néhány mozdulattal, s már szórta is az üstbe. Gyors kotyogó hangok, s füstölve terjengett a sátorban az erős kávéillat. A fekete ital a sátorba igazán nem illő csinos porcelánba került. Hatalmas csobbanással két szem kockacukor süllyedt a mélyére, s zaklatott kanálkavargatás után már a húsos férfiasan szép érzéki ajkakhoz ért a kávéscsésze széle. Sietős hörpintések.

-         A francba de rohadt forró! – kapta le égő száját  a férfi. Ha évei számát kérdeznék, alig huszonkettő, azonban a szája körül játszadozó markáns kétoldalt erős ráncvonal, már  minduntalan fanyar arckifejezést, és plusz öt évet kölcsönzött tulajdonosának.

-         Hova ez a sietség? Ha nem lennél ennyire mohó… - vihogott a társa.

-         Fogd be a csőröd Yaxley! – csapta az asztalra a porcelánt a férfi. – Kezdem azt érezni, anyám maga helyett állított mellém téged.

-         Nem anyád állított, hanem én jöttem, magamtól – húzta ki magát Yaxley.

-         Mutasd a térképet! – intett a férfi, s  laza mozdulattal nyúlt a talárja zsebébe. Aranymintás illanósszelence csillant meg a sátor közepén égő tűz fényében. Felcsapta a tetejét, s a gyertya lángjánál gyújtotta meg az illanót. Ütős keleti illat. Yaxley szétterítette a térképet, s a gyertyatartóval súlyozta le, hogy ne ugorjon össze.

-         Ide megyünk – bökött rá erőteljesen a kijelölt pontra. Ujja fehéredett a kemény mutató mozdulat súlya alatt. Az erő szorosan préselte a pergamenhez a bőrt.

-         De ott…Zabini csapattestek várhatóak – nézett fel bambán Yaxley.

-         Éppen azért – vágta rá fanyar mosolyát ,s megszívta az illanót. – El akarom végre kapni. Sarokba szorítani – nadrágja zsebébe csúsztatta a hüvelykujját.

-         Falco! Yaxley az én utasításomat adta – A sátor bejáratánál az ébenhajú fekete taláros karcsú nő állt. Nem látszottak rajta az évek. A sötét és szürke pillantás hosszasan ütközött. – Yaxley menjen ki egy pillanatra! – szólt a térdet hajtóra Pansy. Yaxley leeresztette a sátor függönyét.

-         De anya ezt már megbeszéltük délben – szívta meg az illanót Falco. Pansy kivette fia kezéből az illanót s a tűzre dobta.

-         Megmondtam, hogy ne szívd! – sziszegte Pansy. - A harcokhoz higgadt fej és tiszta gondolatok kellenek, nem ópiummámor!

-         Ez nem ópium anya! Illanó! Köze sincs hozzá.

-         Ópiumkivonat – húzta el a száját Pansy. – És amennyit te fogyasztasz belőle egy nap az már felér egy normál ópiumszívással.

-         Áh nem érted! – vágta le magát Falco, s belekortyolt a lassan hűlő kávéba. – Kávét?

-         Nem, már ittam – legyintett Pansy. Leült fiával szemközt az asztalhoz. Nézte a karakteres élre borotvált keskeny körszakállat az áll erősségét kidobó finom kis kecskeszakállat. Indulatos, heves, gyorsan akar mindent.  – Miért Blaise? Fogadtatok? Tudod ,hogy Blaise mindig húz.

-         Anya köze sincs ahhoz ,hogy Blaise-el mit beszéltünk és mit játszadoztunk kártyázgatás közben. Miért kergetsz el mellőle? Azt hiszed nem vagyok olyan jó mint ő?

-         Honnan veszed ezt? – emelte meg a szemöldökét Pansy.

-         Akkor meg?  - Pansy fellökte magát s a térképre nézett. – Vagy a szeretődet félted anyám? – húzta gúnyos mosolyra a száját. Pansy keze gyorsan csattant. – Jól van, még mindig erőset ütsz így kell – dörzsölgette az arcát Falco. Pansy végighúzta ujját fia arcszőrzetén.

-         Minek ez mh? A Malfoyok simára borotvált arcúak nem? Vagy ez hiányzik a hagyományteremtésből? – vágta rá undokul Pansy.

-         A nagypapa nem említett ilyen hagyományt… Vagy igen csak én nem figyeltem – röhögött Falco. Elkapta anyja levendulaillatú kezét ,s a tenyerébe csókolt. Pansy elhúzta a kezét fia elől.

-         Sok volt az ópium ma Falco – húzódott el fiától. – Blaiset kerüld erősen. Ő az én feladatom. És ne ellenkezz és ne csinálj magán akciókat Megértetted? – fordult még vissza. Falco fáradtan bólintott. Pansy elhagyta fia sátrát. Falco sokáig meredt a feketetaláros libbenés után. Konyakot keresett magának, s az üvegből húzta meg. Már megint ez az érzés. Ő maga is megijedt tőle. Említette már ezt Blaise-nek is.

Aznap nagyon berúgtak. Na persze Blaise-nél nem nehéz az ilyesmi. Grainne már régen aludt a kicsik is. S Blaise-el kártyázva iszogattak.  Falcoban először jött a megdöbbenés, alig néhány napja, a látogatásának erősen ez is volt a célja. Most villant be neki először, hogy talán…nem teljesen az, aminek látszik.

-         Figyelj Blaise- sógor! Kettőnk közt maradjon a dolog, de kérdeznék valamit.

-         Áh – Blaise felnevetett. Szép fogsora csillogott a gyertyafényben . – Falco a fejem tenném rá, nő van a dologban – töltögette a poharakba a bort Blaise.

-         A farkad is ráteheted ,azt úgyis jobban félted – húzta el a száját Falco.

-         Ki vele – intett sürgető mozdulattal Blaise.

-         Normális dolog az…ha kívánod a saját anyád? – bökte ki Falco. Blaise sokáig nem válaszolt. Hirtelen nagyon fontos dologgá ált, hogy illanót keressen elő a mellényzsebéből. Rágyújtott a szantálillanóra, s sokáig lélegezte az illatot. Dülledő szemekkel nézett Falcora.

-         Ezt most komolyan kérded? – tartotta el az illanót Blaise, hogy a füst ne zavarja a kilátását.

-         Basszus Blaise el ne mond!

-         Hülye miért mondanám? Tudom miért kérded – bólintott Blaise. – Daphné és az anyám igaz? Fura érzés amikor csaknem azt érzed, az anyáddal vagy az ágyban. És egyben nagyon…borzongató. Az anyáink csapdájában vagyunk Falco. Túl szuggesztívek. Túl jók. Ha megláttam az anyám majdnem elájultam. Persze én ritkán láttam. Bálványoztam. És tényleg kivételesen jó nő. Túl távol voltam tőle, ezért alakulhatott ki, hogy…nem mint anyámra néztem rá elsősorban, hanem mint nőre. Daphné ezért kellett annyira, egyszerre adta az anyámat, és a szeretőt. És az abszurd, hogy egyszerre akartam mindkettőt ugyanabban a személyben. De nálam ez érthetőbb. Nálad nem! – mutatott Falcora. – Pansyval sokat voltál. Ott volt az apád is. Ki kellett volna nőnöd ebből a korszakból Falco. Na persze Pansy…

-         Persze nem állandóan. Csak. Nem is tudom. Néha nem, nem azt érzem, hogy nem is tudom…ki akarom sajátítani. A levendulaillatot akarom érezni az éjszakáimon is , mint régen, amikro betegen feküdtem s ő ott ült mellettem… az az édes nyugtató illat, a haja, a temperamentuma.

-         Merlinre Falco ne sorold! – intette le Blaise. Éltek benne az emlékek, a régiek.  – Veszélyes veled beszélgetni – méregette Falcot.

-         Hát igen…tudom. De te vagy az aki mindenben választ tudsz adni…ebben a kérdéskörben…Milyen érzés csaknem az anyádat meghúzni?

-         Öhm… - Blaise nem felelt. De Falco kiolvasta a szeméből. Falco nagyot nyelt.

-         Merlin ősz szakálla! – hűlt el Falco.

-         Az a baj…hogy nagyon nő, mind a kettő. Nem anya. Hanem nő. Érted? De szerintem kiskori agylágyulásod van. Ezt ki kellett volna nőnöd.

-         Féltékeny voltam rá, Deimos miatt. És a féltékenységemben szemtelenkedtem vele minduntalan. S rájöttem, hogy élvezem, ha ezt csináljuk. Szinte kívánom, hogy megüssön. Már szinte mindig ezért küzdök – babrált az illanójával Falco.

-         Ha azt hittem én vagyok velejéig romlott akkor tévedtem. A Malfoyok ebben is túltesznek rajtam. Lesz, aki elfelejtesse ezt veled én biztos vagyok benne – kacsintott Blaise.

-         A szexben nincs tabu igaz?

-         Hát nincs – csapta bele fáradtan a tenyerét Falcóéba.

Mindketten anyjuk hatása alatt voltak. Sőt mindhárman. Deimos és Falco…s Draco a felesége hatása alatt. Deimos lelkileg függött az anyjától. De Falco titkon testileg. Míg Draco gondolatilag is a testi és a lelki mellett. Szép alkotás. Pansy, mint vezető, mint női vezető. S az eszme megtestesítője. Mind így néztek rá. S aki ilyen közel volt Pansy mindig hűvös, nyugodt és halálfalókhoz igazított szabályrendszeréhez és logikájához, akaratlanul is a függvényébe került. Ők, akik minden nap látták, beszéltek vele. Ha Deimosnak nehéz volt leszakadni anyjáról, Falconak sem könnyebb. Falco, aki kezdetben nem tudatosult önnön vágyaival, ahogy belépett a felnőttkor éveibe, úgy döbbent rá, hogy mi is az, amit valójában érez. S hogy Pansy megneszelte e? Sejtette-e hogy fia milyen tiltott gondolatokkal fordul irányába? Talán nem volt véletlen, hogy a harctérre annyira vágyó Falconak engedett. Ilyen hamar. Azt akarta a vére lecsillapodjon. Falco, akit pedig Roxfortba is engedtek. Nem mondhatja, hogy csak anyját látta maga előtt. S mégis. Így történt. Látta Falco szemében a feltétlen rajongást igen, azt, ahogy fia néhány elvetett pillantásából mit olvasott ki. Minimalizálta a Falcoval töltött időket. S Deimos házasságának kudarca indokolttá is tette, hogy Falcot helyre tegye. Elrendezze az életét, s végre normális irányba terelje a vágyait. Ha azt gondolta, hogy Deimosnak lesz nehéz menyasszonyt találni akkor tévedett. Falconak sokkal nehezebb. Falco felhörpintette a kihűlt kávét, s a sátorba Mulciber lépett. Egy csinos hosszú szőke hajú fiatal lánnyal. Falco végignézett a lányon, s hűvös szürke szemekkel biccentett Mulcibernek.

- Jó lesz – mondta szárazon, a fiú azonnal ellépett s elrendezte maga mögött a sátor ajtaját. Falco méregette az alacsony nyugodt pillantású lányt. Eloltotta a gyertyákat, ahogy közelített a lányhoz. Megemelte a lány állát, hogy a szájára hajolhasson. A száján az erős kávé íze érződott. Indaként fonta körbe a lány vékony derekát, kemény férfiassága a lány combja közé feszült. Holnap ismét nagy ütközet lesz.