Hajnali egy óra. Két napja távol Tanjatól. Pocsék dolog ez a Malfoy-hűség. Meg sem gondolta, hogy ilyen rosszul viseli.  Felült az ágyban. Dörzsölte az arcát. Jugson állt őrt a sátornál.

-         Fürdővizet! – kiáltotta ki. Falco arany-fürdőmedencéjét gyorsan töltötték meg a manók. Jugson benézett.

-         Hová készülsz?

-         Hazaugrom az asszonyhoz a francba is! – dühöngte Falco. Tömjénillat töltötte be a sátort alacsony mennyezetéig. Gyorsan borotválkozott. Karikásak a szemei. Hiányzik. Elviselhetetlenül. Muszáj hazamenni, mert a holnapi napot már nem bírja ki nélküle. Letörölgette a borotvahabot az álláról, s kapkodva csapta az arcszeszt magára. Felkapta a pálcáját, s már sietett is a legközelebbi zsupszkulcshoz.   Csend borult a tájra. AZ ismerős Malfoy-birtokra. A családi birtok. Az egyetlen, amiért érdemes élni, küzdeni. Aki Malfoy annak a szívébe és a szemébe ivódott ez a táj, a kastély, a birtok illata, a fenyvesek látványa. Szerette az otthonát. Elképzelni sem tudja, hogy hagyhatná itt. Pedig nem ő örökli. A Kastély és a Malfoy-birtok jogos örököse Deimos. Az elsőszülött fiú. A holdfényben magaslott a Malfoy-kastély gyönyörű épülete. Nagyanyja már lefeküdt aludni. Csendes minden. Halkan futott fel a lakosztályába. Egyenesen a hálóba nyitott. Leesett az álla. Csak állt és meredt…az üres ágyra. A lepedő érintetlen.

-         Tanja? – mordult Falco. Végignézett felesége lakosztályán. Egyre hevesebb indulattal nyitogatta az ajtókat. Minden üres szoba után egyre vörösebb lett a feje. A saját lakosztályát is végignézte. Hol van Tanja? A fürdőben száraz a fogkefe. A medence is. A törülköző is. Benyitott a szekrényekbe. Az egyik makacsul nem engedett. Rángatta. Nem nyílt ki. Összepréselte a száját. Nagyapja bárszalonjába sietett. Már senki nem volt itt. Egyedül lehet. A bárszalonból ha nyitva az ajtó rálátni a csarnokra. Jó lesz. Tanja mindenképp az oszlopcsarnokon keresztül kell, hogy hazatérjen. Meghúzta a whiskysüveget. Remegő ujjakkal gyújtotta meg az ópiumillanót. A felesége nincs is idehaza. Tudják vajon az itthoniak? Hol lenne máshol? Szívta az ópiumot a Whiskytől és az ópiumtól lassan álmosodott. Apró léptek az oszlopcsarnokban. Falco mélyről induló csattanó hangon kiáltotta ki.

-         TE vagy az Tanja!? – bizonytalan léptek. Falco kitámolygott a szalonból. TAnja volt. Fekete fátyollal lefedett arccal. Sötét talárban. – Hol jártál ifjú hitvesem? – kérdezte gúnyosan Falco.

-         A parkban sétáltam – felelte nyugodtan Tanja.

-         Hajnali háromkor? – emelte meg a szemöldökét Falco. – Azt kérdeztem hol voltál? – csattant.

-         Ne üvöltözz felvered az egész kastélyt – sziszegte mérgesen Tanja.

-         Kérdeztem valamit te szajha! – termett a nő mellett Falco. – Hol voltál? Miért nem vagy az ágyban? MH? Hol bóklászol éjszaka?  - csattogtak a kérdések. Az emeleten lassan ébredeztek a hangokra.

-         Hagyj békén! – rázta le Falco kezét Tanja. – Megmondtam sétáltam. Lekapta a fátylat a fejéről. Falco követte a mozdulatot. HA eddig nem is , most végleg elöntöte a vér a fejét.

-         Mutasd a kezed! – ordította. Tanja kezét maga felé rántotta a fáklyafényben csupaszon fénylett a sápadt bőr. – Hol van? Hol a jegygyűrűd? MH? – Tomboló vad, és izzó féktelen düh. Tanja rémölten húzódott a márványkorláthoz. Falco alacsony volt, de most félelmetesen magasnak és ijesztőnek tűnt. Váratlanul érkezett a pofon. Tanja a földre zuhant az erejétől.

-         TE állat! – sikította Tanja.

-         Beléd verem, hogy tudd, a jegygyűrűt nem veszed le megértetted!? Megértetted!?

-         Igen- kiáltotta Tanja.

-         Kivel voltál? Kivel voltál az este? – zihálta Falco. – Egy órája várok a feleségemre. Hogy hazafáradjon és szolgálatot tegyen nekem az ágyban! – Falco felrántotta a földről és vonszolta a háló felé. – Takarodj befelé de nagyon gyorsan! – ordította. Tanjat belökte a hálóba. – És ez mi? Miért vannak előttem zárt ajtók? Nyisd ki nyisd ezt ki! – kiáltotta Falco. Tanja rémülten nézte az ajtót. – Nyisd ki!  - parancsolta.

-         A tamponom van ott csak – sziszegte TAnja.

-         Nyisd ki! – kegyetlen hűvös szürke szemek. Mennyire sokrétűen tud nézni ez a szem. Izzó, vad, mosolygós, gyűlölködő és gyilkos pillantás. Most kíméletlen és követelődző és dühös mérhetetlenül. Tanja remegő kézzel nyitotta ki a szekrényt. Falco ellökte a szekrény mellől és kotorászott. Bájitalhozzávalók. Ismerte. Hát persze. Esemény utáni bájitalokhoz. – Mik ezek? MH?  Miért tartasz ilyeneket? – nézett Tanjara. Összetörte az üvegeket, s kidobta  a szemetesbe. – Azért vettelek feleségül, hogy felcsináljalak, nem azért hogy védekezz világba!  -erőszakosan húzta vissza a feleségét a hálóba. Szétszaggatta a talárt Tanjan, s beléhatolt.  – Hogy emlékeztesselek, egyedül nekem van jogom ehhez. Senki másnak. A feleségem vagy – kemény volt a behatolás, durván csúszott a lassan nedvesedő hüvelyben.

-         Nos megismerhetem, milyen, amikor megbaszol? – kérdezte gúnyosan Tanja.

-         Pontosan – sziszegte Falco. Dühösen szeretkezett, dühvel és indulattal. Agresszívan. Az egész ágy rázkódott. Tanja felsikoltott. Összekapcsolódott a tekintetük. – Az enyém vagy!  Az enyém! – minden lökéshez sziszegte.

-         Birtoklási vágy? Jó a tied vagyok! – zihálta Tanja, s nyöszörgött a mély lökéseken.

-         Ha még egyszer rajtakaplak ,hogy nem vagy itthon…szétbaszom a méhed.

-         Igen! Igen! óó… - Tanja sikítva élvezett el.

-         Merlin átka! Mekkora kurvát vettem el – dünnyögte Falco. – Még megerőszakolni se tudlak mert azt is élvezed – lökte el magától Tanjat. – Keresd meg a jegygyűrűdet és ajánlom, hogy az ujjadon legyen! – az ajtóhoz lépett, de Tanja a földre rogyva kapaszkodott a lábába.

-         Ne ne hagyj itt! – sikította. Falco felemelve a falhoz nyomta.- csak még egyet kérlek!

-         Mond hogy szeretsz!

-         Szeretlek! – markolta át Falco kemény férfiasságát.

-         Csak engem?

-         Csak téged  - Tanja izgatottan helyezkedett. Falco lefogta. – Mh. A farkadat akarom! – zihálta Tanja remegő lábakkal.

-         A jegygyűrűt! – sziszegte Falco. Tanja kapkodta a szemét. Tapogatta a sötétben a fésülködőasztalát. A dobozból kikapta a jegygyűrűt és felhúzta az ujjára. Falco azonnal az ágyra húzta, s Tanja felé ült. Tanjat a fenekénél fogva serkentette gyorsabb mozgásra. A mennyezeti tükörben nézték magukat.

-         Még egyszer meg ne lássam, hogy levetted a jegygyűrűt megértetted?! – sziszegte Falco.

-         Igen, igen! -  nyöszörögte Tanja.  Falco nem kímélte, esze ágában sem volt, mélyek voltak a lökések ,hosszúak, gyorsak, nagyon gyorsak, Tanja feneke remegett a kezében a lökések erejétől. A keblei hullámzottak a mozgástól, Falco markolta a húsos kerek feneket, a szemével itta az érzéki női testet, ámbra illat lebegett a levegőben, hosszan sikoltozott Tanja, szemérmetlenül, többet akart még többet, még gyorsabban, szívta magába Falco gyorsan mozgó férfiasságát. Sikoltozott a gyönyörtől. Kimerülten dőlt el Falco mellett. Magára kapta a talárt, s Falco kilépett a hálóból. Tanja felkönyökölve meredt a csukott ajtóra. Szenvedély. Észhez sem tért, hogy mi történt. Nem gondolta ,hogy Falco hazajön. Hogy rá vár. Nem volt kérdés miért jött. Amiért jött azt pedig megszerzi. Kemény keze van a francba is! – Tanja magára kapta a köntösét és arcát dörzsölgetve lépett ki a folyosóra. Nem volt egyedül. Pansy Malfoy állt ott, sötét köntösben. Látta a négy vastag vörös csíkot Tanja arcán. Hűvös szemrebbenés. Tanja mégis értette. Követte az asszonyt a félhomályos folyosókon. A saját szalonjába vezette a menyét.

-         Gyömbéres süteményt? – kínálta Pansy nyugodt mozdulatokkal. Tanja elvett egyet. Pansy bort töltött mindkettőjüknek. – Hűség és karika gyűrű – bólintott Pansy. – Meg sem gondolnák mások, milyen fontos is ez a Malfoyoknak. A hűség biztosíték a családi vérvonal tisztaságára. Kötelező és elengedhetetlen. A gyűrű. Mh. Talán ennél is fontosabb. Egy Malfoynak két gyűrűje van, és nem több. A pecsétgyűrűje és a karikagyűrűje. A férfiak más gyűrűt nem viselnek. A pecsétgyűrű a család jelképe. A címer, a szín, a nemesfém. Nyolc évesen kapják. Az apjuktól. Minden pecsétgyűrű egyedi és egyszeri. Nem átruházható. A tulajdonosa teljes neve bele van vésve a pecsétbe. Tehát, ha hitelesíti a levelét…azzal tudhatjuk is, hogy kié a pecsétgyűrű. A nők, akár Malfoynak születtek, akár beházasodtak…egy pecsételőt kapnak, nem  pecsétgyűrűt. Hasonló mint a férfiaké, és mégis különböző. Egy Malfoy, ha felvesz egy gyűrűt azt önszántából többé nem veszi le. A halálakor sem veszik le Tanja. Ezzel kerülnek a sírkertbe is. Ha nincs a pecsétgyűrű az egyet jelent a család kitagadásával. Ez családi érték és ereklye. Ugyanígy a jegygyűrű is. A végtelenség szimbóluma. Az egységé, az örökkévalóságé. Mint tudod, a Malfoyoknál nincs válás. Ez elképzelhetetlen az ő eszmerendszerükben. Természetesen akadnak kivételek, de erre most nem térek ki. Azzal, hogy levetted a jegygyűrűd, a legnagyobb sértést követted el, amit elkövethettél egy Malfoyyal szemben.  A karikagyűrű fejezi ki, hogy elfogadtad a férjed és aláveted magad a Malfoyoknak. Hogy egységet alkotsz a férjeddel. Karikagyűrűt nem veszünk le soha. Semmikor. Eggyé válik velünk. Falco büszkeségét, Malfoy-önérzetét és a férji mivoltát sértetted meg. A gyűrű levétele mindig megtagadást jelent. Visszautasítást. A legdurvább sértés. Arculcsapás. Ha egy Malfoyt mag akarsz bántani ezzel meglehet. A gyűrű a Malfoy-hagyományrendszerben nagyon fontos, és nagy jelentőséget kap. A jegygyűrűtől megfosztani valakit…az felér az élettől való megfosztástól. Nagy szavak, és talán felfoghatatlan körülményesség egy gyűrű körül. De a Malfoyoknál a házasság szent dolog. Erős elszakíthatatlan. Ezért ha leveszed a gyűrűt azáltal Falcot tagadod meg. Őt utasítod vissza. S az ő felkínált…khm…érzéseit.  – Pansy elnézett és gyorsan a gyömbéressüteményt kezdte majszolni. – A mai kifakadása…tehát kettős. A Malfoy-hűség…a karikagyűrű…magyarázni próbálom, hogy mi az oka. Mindamellett, hogy Falco maga is indulatos és hirtelenharagú. Mint én – mosolygott szomorkásan Pansy. – Megbántottad. Akaratodon kívül vagy sem. De a gyűrűt levenni…sértés. Én kétszer vettem le a karikagyűrűmet. – forgatta át Pansy a saját gyűrűjét az ujján. – Egyszer, amikor Dracot kerestem…egyszer…amikor a fiam életéért küzdöttünk…a lélekösszekapcsoláskor. Nyomos ok volt mindkettő. Remélem, a tiednek is nyomós oka volt – itta ki a bort a poharából Pansy. Felállt. – Ha ismét előfordulna…Falco haragjától nincs menekvés, és a haragja jogos Tanja – nézett hűvösen a lányra. – Viszontlátásra! – biccentett a lánynak.