Falco kimerülten érkezett a Malfoy kastélyba. Hatalmasat ásított. Megérkeztek az első fagyok. Képtelenség több napos harcot véghezvinni ilyen időben. Nincs is kedve hozzá. Esténként járt haza futó látogatásokra. Többnyire mindig egyetlen dologért. Hogy Tanjan kedvét töltse. Kimerült a hónapokon át tartó harcokban.  Bár az utolsó volt talán az eddigi legjobb harc. Anyjával tökéletes összhangban. Félelmetesek voltak együtt. Anya és fia. Mindig is tudta, hogy milyen anyja harc közben, de a mostani mindent felülmúló volt.  Anyja hosszan beszélt a halálfalókhoz. Térdre borulva néztek rá. Falco az első sorban és szerelmes rajongással csüngött anyja szavain. Határozott, akaratos nő. Nagyon tetszett neki. Az anyja. Pansy lenézett fia elszánt  tüzes szürke szemébe, de el is kapta a pillantását. Egymás mellett vezették a csapattesteket. Erősítve egymást. Pansy fogta össze a teljes sereget. Fiával szorosan egyeztetve a harcban a mozgást. Ma látványos győzelmük volt. Fölényesen nyertek. S anyja egyenes tartását, felvetett fejét látni a győzelem pillanataiban…

Pansy a lépcső tetején állt.

-         Apádnak beszéde van veled Falco! – nyugodt hanghordozás. Falco felsietett a lépcsőn, s kezet csókolt anyjának. Két keze között melengette a hűvös apró kezet.

-         Ez igazán jó küzdelem volt anya – mosolygott le anyjára. Pansy látta az izzást a szemében. Hűvösen bólintott .

-         Természetesen Falco. Az aranyvér és Voldemort eszméje vezérelt minket – mondta nyugodtan. Kellemes levendula és szantálillat. Falco mélyen lélegezte be anyja nyugtató illatát. – Menj! – intett a szalon felé. Falco belépett apja szalonjába.

-         Ülj le fiam! – sercegett az illanó. Falco is rágyújtott. Ópium és fenyő keveredett a levegőben. – Anyád a lelkemre kötötte, hogy beszéljek azzal a kemény fejeddel – morogta Draco. Flegma arckifejezés. Elegáns illanózó mozdulatok. A szürke szemek összekapcsolódtak.

-         Akkor érdekes beszélgetésnek nézünk elébe. Miért nem anya mondja el?

-         Mert véleménye szerint – húzta el a száját Draco. – Ezt nekem, az apádnak kell megbeszélnem veled. Malfoy első alapszabály. A nőt tisztelni kell.

-         Jaj, apa hagyjuk ezt!

-         Vésd abba a keménykötésű agytekervényedbe amiket mondok! Második: Nőt nem ütünk meg! – nézett szigorúan a fiára. – Érthető vagyok?

-         Igen – nézett sötéten apjára.

-         Örvendek – sziszegte hidegen. – Akkor ezekhez tartsd magad! Nem emlékszem, hogy ezt láttad volna tőlem, hogy verem az anyádat! – Falco arcán rándult az ideg, de nem szólt semmit.

-         Gyorsabban tettem, mint gondolkodtam – szívta meg az illanót Falco.

-         Egy Malfoy előbb gondolkodik. Hűvös, higgadt, megfontolt. Ez viszi előbbre a családot – tett egy-egy kézlendítést minden szóhoz Draco. – Ha nem viselkedsz Malfoyként meg sem érdemled, hogy az legyél.

-         Kitagadnál? – nevetett fel gúnyosan Falco.

-         Ki – vágta rá hidegen Draco.

-         Legalább tudom, hányadán állok a nagy múltú családommal – állt fel hűvösen Falco.

-         Felkapod a vizet most is – intette vissza Draco. – A feleségünket nem bántalmazzuk Falco.

-         Nem akartam nem érted? – csattant Falco. Belélegezte az ópiumot. – Felnyomta bennem a pumpát, nem volt otthon, nem volt rajta a gyűrű…és ez a közöny, amivel nézett…ah! – Falco megszívta az illanót. – Tanja! Az őrületbe kerget, a stílusával.

-         Hogy jöttök ki?

-         Csodálatosan. Igazán ritka összeillő párost kreáltatok Voldemorttal belőlünk – fintorgott Falco. – Akaratos és nem. Nem tudok rajta elmenni…bár benne annál inkább – vihogott fel.

-         Falco! – nézett szúrós szemekkel a fiára. – Megjegyezted amit mondtam ugye?

-         Igen.

-         Ha nem magam töröm ki a kezed! – szólt rá Draco morcosan. Falco ópiumfüstöt eregetve biccentett. Draco a kandallónál ülve figyelte fia lezser mozgását, ahogy távolodik, s a folyosó végén eltűnik a szeme elől.

Erős keleties füst. Nehéz volt a levegő, szinte kábulni lehetett az erős fűszeres illattól. A párás fürdő felől tömjénillat szállt az elsötétített háló felé. Erotikus félhomály mint mindig. Tanja a hálóba lépve lustán hordozta végig a tekintetét a háló berendezésein. A medencéből csobbanó hangok, s mélyzöld törülközőt a derekára kötve, már ott állt előtte. Falco. Hajából csöpögött a víz, nedvesen tapadta homlokára, ujjaival átcsapta a nedvességet, s most a szemébe hullottak a nedves szőke tincsek. Gőz, pára, csöppenő vízcseppek az izmos mellkason. Tanja nagyot nyelt. Falco kéjes vigyort eresztett meg.

-         Na mi van varázsolsz még ma valamit a pálcáddal, vagy sem? – húzta fel a szemöldökét unottan Tanja.

-         Az ágyra! – követelődző parancsoló, türelmetlen hang. Tanja elfordította a fejét. Falco csípőjével súrolta a nőt, ahogy elhaladt mellette. – Mondtam valamit! – csattant a hangja. Tanja a baldachin fekete függönye alá feküdt. Az ágyról Falco lassú mozdulatait figyelte. A mennyezetről lecsüngő fekete láncos tálhoz lépett. Füst és pára, a nedves leveleket megmozgatta a folyadékban. A párán át Tanjara nézett. Izzó tekintet, vad szürke villanás. A nedves tincsek  mögül a tekintet a nőt vizslatta. Tanja megnyalta az ajkát. Nehéz a levegő, vagy csak Falco látványa szívta el a maradék pára nélküli friss levegőt. Bódító illat. Falco könyökére ereszkedve feküdt mellé az ágyra. A nedves levelet végighúzta  Tanja nyakán. Lebegő pillák. Falco félreseperte a köntöst Tanja testéről, s a szinte barnás zöldes levéllel végigsimította Tanja melleit. – Ópiumlevél – forgatta meg a mellbimbóknál a levelet, Tanja zihálva kapott levegő után. – Az egyetlen, ami nyugalmat adhat.

-         Amitől még durvább és még állatabb leszel? – kérdezte vissza mély búgó hangon Tanja.

-         Fájt? – nézett fel Tanja fellebbenő szemhéja mögött izzó szemébe.

-         Nem eléggé – lihegte  Tanja gúnyos mosollyal.

-         Tehetünk róla, hogy igazán fájjon – mosolygott kéjesen Falco. Tanja megremegett a hangra. Falco a füléhez hajolva csókolt a  bársonyos női nyakat, a tarkóját, a vállát. A fülébe megállás nélkül suttogott. – Tanja! Szeretem látni, ahogy a szemem előtt gyengülsz el!

-         Soha nem látsz engem elgyengülni – nevetett fel Tanja.

-         Akkor ez mi? – Falco Tanja lába közt húzta át a levelet. Tanja elkapta magát. De Falco ismét rányomta. Ujjával csúsztatta a nedves sikló részen a levelet. Tanja a párnára zuhanva nyögött fel. Falco elvette a növényt, s a szájához érintve átnyalta a nedves ópiumlevelet. Visszanyomta Tanja lába közé, ajkaival a nő szétnyitott szemérmetlenül sikoltozó ajkait kereste, s elhallgattatta. Tanja vadul csókolta vissza, s Falco kezét irányította. Falco értette, hogy mit akar, s a levéllel együtt besiklott a nedvességbe az ujja. Tanja eltépte az ajkát az övétől, hogy felsikoltson. Falco mosolyogva húzta ki az ujját. A mécsesekhez lépett, s rutinosan pödörte át az ópiumdarabkákat a levélbe.  Az egyik mécsesnél gyújtotta meg.

-         Nem fog meggyulladni – pihegte Tanja.

-         Dehogynem. De a levél nem ég el – pajkos villanás. Falco a szájához vette a Tanja nedvével átitatott ópiumlevelet és megszívta. Behunyt szemmel tartotta bent, majd fújta ki az illanó füstjét.

-         Nos, jobb íze lett? – kérdezte Tanja miközben terpeszben hívogatóan széttárta a lábait.

-         Egészen egyedi, mint mindig – fújta a füstöt a baldachinra Falco, s  a leheletétől meglebbent a könnyű anyag. Megemelte Tanja csípőjét, hogy az ágyra térdelve elérje, s beléhatolt. Tanja nyöszörgéssel felváltva sikoltozott, Falco pergő lendületes lökéseitől. Tanja vergődött a kéjtől, Falco szorosan tartotta a nő csípőjét. Egyszerre kiáltottak fel, a csúcson. Falco elismerően bólogatott, s megszívta az illanót. Végignyúlt Tanja mellett, s magukat nézték a baldachin felső tükrében. Tanja hozzásimult a szőke pihés mellkashoz.  A pihékkel játszott az ujjaival. Falco átsimította a felesége csípőjét, s a fenekén hagyta  tenyerét. Átsimította. Újra. És újra. Egyre lejjebb, s egyre mélyebben érintette.

-         Így fel fogsz izgatni – fogta le a kezét Tanja.

-         Azt is akarom – felelte rekedt hangon Falco.  Ujjaival átsimított a nő szeméremdombján. – Gyönyörű, mint mindig – suttogta s szemével a felsejlő szeméremajkakra tapadt a tekintete. Tanja türelmetlenül fogadta magába.  – Várj még!- intette le a türelmetlenkedő Tanjat.

-         Nem, most akarom! – mozgott türelmetlenül Tanja. Falco mellkasán tenyerelve várta, hogy megérezze a keménységet.  Falco a hamuzón elnyomta az illanót ,s Tanja csípőjére téve a tenyerét adta meg a lökéseket.  Tanja amint megérezte a kemény erőszakos mozgást felnyögött. A baldachin tükrében nézték magukat, s egymást. Tanja a haját markolva sikoltozott. Falco jól adta a tempót ismét. Lendülettel, szédületes tempóban, kolibriszárnyi rebbenéssel. – Falco! Falco! Még! Gyorsabban! Még!-  zihálta Tanja.

-         Baszd ki Tanja hát nem igaz!- nyögte Falco. Már végső kimerülése szélén állt, a végsőkig fokozva a tempót, adta a lökéseket. Tanja sikoltva élvezett.  Falco levegő után kapkodva pihegett. A szíve őrült ütemben vert. – a Fenébe! Ezzel akarsz kicsinálni! – mérte végig a most ájultként elterülő nőt. Tanja kimerülten szédült az ágyban. Falco fellökte magát, s a párolgó ópiumleveles edényhez lépett.  karjába törölgette a halántékán csorgó verejtéket.  –Leizzasztasz állandóan te szuka! – nézett sötéten a nőre.

-         Te fűtöttél be ezzel az agyonpárázott ópiumfellegeddel – morogta Tanja kábán. – Mellesleg nem vagy férfi, ha képtelen vagy kielégíteni – kacagott fel gúnyosan. Falco még mindig a dübörgő szívénél tapogatta a mellkasát. Remegtek a lábai a kimerültségtől.

-          Egy harc közben nem fáradtam még így ki mint veled az ágyban – rázta  a fejét hitetlenkedve Falco. Tanja kábultan vette fel a köntösét. El akart libbenni Falco mellett, de a férfi erős karjaival elkapta a derekát, s mellkasával a hátához simult. – Nem védekezel ugye Tanja? – fenyegető hangsúly volt a hangjában.

-         Mh. Nem – meresztette sötét szemeit a szürke jéghideg villanású szemekbe a tükörben.

-         Helyes. Nem szeretném meglátni…hogy megakadályozod az utódnemzésemet – sziszegte Tanja fülébe, s nyelvével végigsimította a fülét.

-         Vagy a bátyádhoz hasonlóan képtelen vagy gyereket csinálni – lihegte gonoszul Tanja.

-         Ne akard, hogy nyersen bizonyítsam, az ellenkezőjét – nyomta a csípőjét Tanja fenekéhez, s  tenyerével szorította magához a nőt alhasánál fogva.

-         Kimehetek végre? – nézte hidegen Tanja a tükörben. Falco elhúzta a száját, de elengedte a nőt, s a saját fürdőjébe lépett, újabb tömjén illató fürdőt venni. Tanja lázasan keverte a bájitalat a saját fürdőjében.  Kezdte ismét elveszteni a számolást. Most hányszor is volt? Háromszor? Ráncolta a homlokát. Falcoval olyan váratlanok és gyorsak voltak az együttlétek, hogy kezdett attól tartani, már többször elvétette az adagokat, a számolásokat, az arányokat…ami veszélyes következményekkel járhat az ő saját akciójára. Falco ellen.