Frissen pörkölt mély kávéillat. Erős, szívmelengető fekete italba csobbantak a kockacukrok. Egyenletes keverő mozdulatok, a pecsétgyűrű meg-megvillant a gyertyafényben.  A tűz a pecsétgyűrűn kelt újra életre, gyorsuló kavargatás és lassuló, meghatározott egyenletes koccanás a porceláncsésze szélén. Szállt a mennyei illat a levegőbe. 

-         Kérsz? – apró biccentés a válasz. A sűrű sötét pillák meg sem rebbentek. Lehunyt rebegésük alatt  pihegő hangok. Tompa cipőkoppanás a földön és még egy. A nő lerúgta a karcsú vékony szárú csizmát a lábáról. Kinyújtva a lábát a szemközti bőrzsámolyra helyezte.  Csobogó hang, három kockacukor koppan a csésze alján. Fürge keverés, s hosszú csönd. Túl hosszú. Pansy ólomsúlyú szemhéját próbálta felemelni. A kávé még mindig sehol. Értetlenül emelte fel a fejét. A fiú felette állt. Percek óta anyja dekoltázsát figyelte felülről,  s most hogy Pansy felnézett a kezébe nyomta a csészét s azonnal illanóra gyújtott. Rejteni a szemek izzását. Feledni a bűnös vágyat. Sercegett az ópiumillanó. Erős keleti illat. Férfias. Kábító és szédítő. Amilyen a belátás is volt, anyja bársony fekete talárjába. Már levette a köpenyt. A mellek ívét követte a szép kivágású ruha. Falco képtelen volt eltépni tekintetét anyja szép ívű kebléről. Ahogy képtelen volt betömni a fülét anyja részegítő szavaitól is. Ha Voldemort volt az aranyvér eszmék szónoka, akkor anyja Voldemort  s az eszméinek interpretálója. Mindig ez volt. Ha csak meghallotta anyja seregekhez intézett szavait szinte szédült, zúgott a feje, vajon minden halálfaló ezt érezte? Vagy csak ő, aki akaratlanul is, de beleszerelmesedett anyja szavaiba? Az eszébe ,a mozdulataiba, a mélyen húzódó bölcsességébe, a hitébe, az illatába… a teste látványába. Remegett az ujjai közt az illanó. Anyja lelkesítő erőteljes hangja csengett még a fülében, pedig már hány órája hangzott el a harcra buzdító szöveg. Falco lesütötte a szemét. Szinte anyja ölébe hajolt, hogy lássa csak egy villanás erejéig is a mellbimbókat. Persze tudta, hogy lehetetlen. Anyja hűvös tartása, finom ruhakivágása sohasem volt elég mély ahhoz, hogy ezt megtehesse. Nagyokat nyelt. Száradt a torka. Láncra verve tartotta vissza őrült vad indulatait, amellyel anyjára akarta vetni magát. Szívta az ópiumot. Most erőset sodort. Szint érezte, hogy szüksége lesz rá. Harcok előtt és után mindig erősebb kell. Az anyja miatt. Mert harcokban felülmúlhatatlan volt, a férfiak kísértője. Nem. Inkább csak az ő kísértője.

-         Falco? – Pansy kereste fiát a teremben. Falco fátyolos szemekkel nézett anyjára.  Leült a puffra, s anyja lábát az ölébe vette. Lágyan futtatta ujjait a sajgó apró női talpon. Pansy el akarta húzni a lábát ,de Falco nem engedte. Erősen tartotta a vékony lábfejet. Dörzsölte a hideg végtagot. Pansy belekortyolt a kávéba. Erős. Falco mindig túl erősre csinálja. Ha ezt megissza egész éjszaka fent lesz. Falco túlságosan hozzászokott, Napjában többször kávézott. Nem látszottak a mélyen ülő karikák a szeme alatt. Talán csak most az este fényében, a kandalló adta világítás sejtető igézésében. Vallatta a körülötte ülőket. Mindig. Falco a legkevésbé sem akart vallani. Behunyt szemmel lélegezte az ópiumot. Masszírozta anyja apró talpát. Pansy fáradt mozdulattal pattintotta fel az illanós-szelencéje tetejét. Meggyújtotta a hosszú vékony szálat.

- Engedd át nekem a csapatok vezetését! – figyelte anyja kimerült illanózását Falco.

- Nem! – nézett rá sötéten Pansy, hátradöntve a fejét szívta az illanót, szemét a fián tartotta.

- Miért nem? Sokkal több időd lenne másra! Nem kellene megosztanod az energiád! – nyomta keményebben az ujjait az apró lábra.

- Majd a bátyáddal! – fújta ki a füstöt Pansy. – Egyedüli párost alkottok majd, ti ketten. A vezetés a két fivér kezében – Pansy elégedetten bólogatott. – A Malfoy férfiak kezében – Pansy jövőbe révedő szemmel nézett a tűzbe. – Hatalmasabbak lehettek mindenki másnál, minden korábbiaknál.

- Voldemortnál is? – emelte fel a szemöldökét Falco.

- Az teljesen más – kapta a tekintetét fiára Pansy. – Nem szeretném, ha azt éreznéd mi ketten gyakoroljuk a hatalmat, mert erről szó sincs. Most az enyém. Majd a bátyáddal osztozkodsz. Velem nem lehet – mosolygott gúnyosan Pansy.

- Nem tartasz jó hadvezérnek? – szívta mag az ópiumot Falco.

- Nem ezt mondtam – vette el a lábát Falco öléből.  Behunyt szemmel érezte a sajgó fájdalmat. Állóképesség. Az egyetlen, amiben őt le lehet verni. Az a mocsok Blaise is tudja ezt. Ha nincs Falco, ma veszítenek. Tényleg ismét kezdenek kiszorulni a nők. Falco is és Blaise is egy  elkeseredett végkimerülésig tartó harcmodorra váltott már jó ideje. És a tempót Pansy egyre kevésbé tudta tartani. Furcsa érzés volt. Dracot mindig védte a harcoktól, amíg lehetett kímélte, Falcoval kapcsolatban soha nem érezte ezt. Falco olyan akár egy  ledönthetetlen bástya. Alacsony köpcös és masszív. Tántoríthatatlan. A harcokban is. Elszánt, erős, kitartó és akaratos. Pansy lesimította a szoknyáját és felállt.

- Ne tervezgess magánakciókat Falco! Fáradt vagyok. Szerintem te is – lebbenő szoknyával lépett a hamuzóhoz. Elnyomta az illanót. Falco erős markába zárta a vékony női csuklót.

- Mikor tette ezt apám utoljára? Mh? – szürke lángoló tekintet. – Nincs érzéke a nőkhöz és a figyelmességhez – húzta el a száját.

- Mert te mikor voltál utoljára figyelmes a feleségeddel? – vágott vissza fagyosan Pansy. – Olyan vagy mint ő. Ne az anyádat bálványozd Falco! Hanem a feleségedet! ÉS nem az én lábammal kellene foglalkoznod, hanem a feleségedével. Jó lenne, ha végre ráébrednél erre! – sziszegte és a csizmáját felkapva ütemes léptekkel távozott. Falco sokáig nézett a fekete suhogó anyag után. Elnyomta az illanót. Anyja már megint arcul csapta. Anélkül, hogy hozzáért volna. Komótosan indult a saját lakosztálya felé. Rosszul érintette a házasság. Mert anyja látványosan távolabb húzódott. Megrekesztette a régi közös időtöltéseket. Hiányzott a testi közelsége. A levendulaillata. Minduntalan arra emlékeztette, amit nem akart felfogni. Elsötétített hálóba lépett. Csak egy letakart mécses világított. A fényét visszaverték a tükrök. Tanja az ágyon feküdt. Rá várt. Szétnyitott lábakkal, de elnyomta az álom. Falco ledobta magáról a talárt s már a hívogató széttárt lábak közé helyezkedett. Tanja lassan ébredezett az izgatásra. Kezével a selymes szőke tincsek közé túrt. Falco szívta a csikló finom bőrét. Tanja felnyögött.

- Mh. Falco! – zihálta s megvonaglott a kényeztetés alatt. Falco felnézett rá. Ajkaival végigsiklott a testén, bejárta az egész testfelületét. – Teljesen összenyálazol – állapította meg Tanja.

- Most mi van? – nézett fel izzó villanással.

- minek ez a sok előkészülés, dugj meg és kész – Tanja várakozó tekintettel túrta át a haját.  – Mi lesz már? – türelmetlenül nagyobb terpeszbe nyitotta a lábát. Falco a tenyerével zárta össze combokat.

- Nem most nem így – simította át a hosszú egyenes combokat. Meglepően izmos lába volt. Közel sem olyan mint az anyjáé. Tanja szép lábai nőiesen izmosak voltak. Erősek. Ruganyosak. Látszott rajta, a bőrön ,a rezgésen, a feszülésen. Hogy lett ilyen erős és izmos a lába? És mégis ennyire gyönyörű? Már ha csak meglátta a takaró alól kibukkanó combokat késztetést érzett, hogy magáévá tegye a nőt.  Most is. De nem akarta elkapkodni. Ma igazán Tanja kedvére akart tenni. Peregtek a férfias ujjak a széles tenyér a női testen.

- Mi ez a stílusváltás mh? – hunyta le  szemét Tanja.

- Mond mit szeretnél? – duruzsolta Falco.

- Mh. Mesélj a következő harcról! – búgta Tanja miközben agya már lázasan gondolkodott.

- Most új taktikát vetek be – nevetett Falco, s hátrasimította a szemébe hulló tincseket.

- Annyira ravasz agyad van, hogy az félelmetes – karolta át a nyakát Tanja. – Azt hiszem az eszedbe vagyok szerelmes – nézte rajongó szemekkel a férfit.

- Mert szerelmes vagy belém? – lepődött meg Falco.

- Ez csak afféle szófordulat volt – legyintett Tanja gonoszul.

- Akkor megnyugodtam – mosolygott fanyarul Falco.

- De ha szerelmes lennék beléd, az a hadi észjárásod és a szexben nyújtott teljesítményed miatt lenne – nevetett Tanja. – Tehát mi az új taktika?

- Régi bevált módszer. Visszavonulást színlelünk és így bekerítjük őket – helyezkedett Tanja lábai közé.

- Igazán eredeti ötlet – hunyta le a szenét Tanja. Tehát ismét megtudta a következő hadmozgást. Elégedetten fogadta a férfi vágyát. Lassú könnyed szeretkezésük volt. – Nem. Ez nem olyan igazi – húzódott el Tanja.

- Igazi kis szajha vagy – csapott a fenekére Falco.

- Lehet. De a régi módszered jobb volt -  akart felállni Tanja. Falco az ölébe rántotta. Gyors kemény és mély lökések jöttek. Tanja felsikoltott és zihálva nyögdécselt. A szemközti tükörben figyelték magukat.

- Iszonyatosan perverz dolog, de már csak attól felizgulok ha látom magunkat ahogy kefélünk – szorította a száját Tanja tarkójára Falco.

- Csakis azért, mert olyan szépen baszol – nevetett Tanja ,s sikongva remegett Falco ölében. Bepárásodott a tükör az ágy támlájánál, a kinti fagy ellenére a hálóban elnehezült meleg párás volt a levegő. Kialudt a mécses. A viasz szétfolyt az alján, eloltva az utolsó fényeket is. Talán már hajnalodott mire az utolsó izgatott lihegés és sikoltás is elhalt. Utolsó erejükkel is szeretkeztek, míg a fáradtságtól kiájulva zuhantak az ágyba. Másnap délután tértek magukhoz, s Tanja teljes kudarccal állhatott a fürdőjében az éjszaka eseményeit visszaidézve. Szerette a telet. És úgy tűnt Falco is. Főleg az ágyban. A melegben, ki sem akartak mászni az ágyból. Egész nap fűtöttek maguknak rendesen. Ópium, kávé, tömjén, narancsvirág és ámbra, majd ismét pára ismét a selyemágynemű puhasága. Szédítő körforgás amiből nincs kijutási lehetőség. Amiből igazán most egyáltalán nem is akart menekülni egyikük sem.