Anyja ringó csípőjét követték ugrálva és szökdelve. Előre futottak, majd vissza a két fiú egymással kergetőzött. Grainne Pansy kezét fogva sétált. Hófehér szandálját figyelte, a rajta futó szinte mosolygó kígyómintát. Rózsaszín szalagos fehér nyári ruhában volt. A testvérei lábszárközépig érő sötét nadrágban és fehér ingben kergetőztek, Falco már porosan trappolt az erdő avarjában.  Pansy Grainne tekintetét figyelte. A lágy hullámos ében hajat hátraigazgatta lány hátára, s megfújkálta a nedves kis pihe haját a homlokán. Meleg nap volt. A fiúk minduntalan az erdő patakjába akartak megmártózni.

-         Tetszik? – kérdezte Pansy, ahogy lánya még mindig a szandált figyelte. Grainne mosolyogva bólogatott ,de szemét nem vette el a kígyómintáról.  Pansy húzta el lányát egy-egy kiálló vastag gyökér elől, mielőtt felbukott benne. Falco minden fát megmászott ami az útjukba tévedt.  Lelógatta róla a lábát, vagy fordítva, a lábán tartva magát lehajolt anyja elé.

-         Denevér vagyok huhu!-  ijesztgette húgát Falco.

-         A denevér nem huhog Falco- intette le Pansy. – Gyere le mielőtt leesel arról a fáról.

-         Bármilyen fát meg tudok mászni anya! – nevetett Falco, s újabb  fát szemelt ki. Deimos a fatörzsnél szorgoskodó hangyákat figyelte. – Na jó akkor csak vámpír leszek – nevetett Falco s leugrott anyja mellé, s máris előreszaladt ,hogy anyja szemébe nézzen. – Ha vámpír vagyok kiszívhatom a nyakad anya? – érdeklődött pusztán kíváncsiságból.

-         Apád hülye humorát örökölted – dünnyögte Pansy, s illanóra gyújtott.

-         Had szívjam ki a nyakad légyszi! – könyörgött Falco s anyja elé vetette magát térdre borulva s könyörgőn összetette a kezét. Pansy el akart lépni, de Falco átkarolta a lábát. Tökéletes térdre borulás volt. Halálfalóhoz méltón. Betanították nekik. Tudta is. Pansy összevonta a szemöldökét.

-         Engedj Falco! – akarta lefejteni az erős gyerekkezeket.

-         Ki akarom szívni a nyakad! – makacskodott Falco. Gyors kemény pofon volt a válasz. Falco elvigyorogta magát. Pansy értetlenül nézte a csillogó szürke szempárt. Szemtelen. De milyen szemtelen!

-         Fejezd ezt be! – sziszegte neki. Farkasszemet nézett Falcoval, mint már ki tudja hányszor. Falco elkapta anyja kezét s a tenyerébe csókolt.

-         Ez remek volt anya! Még egyet! – várta anyja gyorsan lendülő kezét. Nem érkezett az ütés. Falco maga lendítette meg anyja kezét, s a saját arcát püfölte a női kézzel. Mielőtt végleg kihúzta volna a gyufát elviharzott bátyja után. Pansy zavartan kapta ajkához az illanót. A két fiú eltűnt a szeme elől. Elszívta az illanót ,s Grainne-el a fivérek keresésére indult.

-         Deimos Falco! – kiáltotta. Sejtette Falco újabb terve közeledik.

-         Ne Deimos még ne! – kiáltotta el magát Falco bosszúsan. De már későn. Deimos előreszaladt anyjához. Falco a kiáltás közben megbillent és zuhant egyenesen anyja lába elé. Összeszorította a szemét, s felszisszent.

-         Zsupszi! – mosolygott fel kényszeredetten anyjára. Pansy  felsegítette a fiát. Sejtette eltört a karja, de Falco rezzenéstelen arccal méregette fájó karját. Előkapta a pálcáját, s gyorsan igazgatta fia kezét. – Gyere vissza! – intette maga után fiát. Sietős léptekkel haladt előtte. Belökte a kastély ajtaját.

-         Mi történt? – Draco ért eléjük.

-         A fiad eltörte a karját! – nézte gyilkos szemekkel Pansy.

-         Mert képtelen vagy a gyerekeinkre még vigyázni is – sziszegte Draco.

-         Megmondtam, hogy ne szólj hozzám! – csattant Pansy, s maga előtt tolta a bámészkodó Falcot.

-         Öhm…összevesztetek anya? – motyogta Falco.

-         Anyáddal fasírtban vagyunk szokáshoz híven – jegyezte meg gúnyosan Draco.

-         Mit jelent az hogy fasírtban vagytok? – nézte anyját értetlenül Falco.

-         Azt, hogy ha apád még egy szót szól, akkor feldarabolom és kis fasírtokat gyúrok belőle – morogta Pansy ahogy vonszolta a fiát a lakosztálya felé.

-         Öhm…értem. Remélem rám azért nem fogsz így megharagudni – pislogott Falco. Pansy a mennyezetre emelte a tekintetét és behúzta a fiát a szobába. Gyorsan kötötte át a karját, s  a fürdőbe lökte.

-         Gyerünk igyekezz megmosakodni – sürgette a fiút.

-         Azt hittem segítesz – csillant fény Falco szemében.

-         Ne is álmodj róla nagyfiú! – forgatta a szemeit Pansy. – Ha hősködni volt erőd ehhez is lesz! – Csapta be az ajtót fia után. Elszívott egy illanót, amíg Falco a fürdőben csobogtatta a vizet. Az ablaknál állt, amikor Falco morcos képpel kinyitotta az ajtót.

-         Nem tudom felvenni ettől – bökött a bekötözött kezére Falco durcásan. Pansy futólag elmosolyodott ,s a fiához lépett ,hogy ráadja a pizsamafelsőt, a gombokat gombolta, s Falco szürke szemeivel anyja arcát nézte. Pansy nem nézett rá, de érezte a tekintetét.

-         Mi az mit nézel? – kérdezte ideges lebbenéssel Pansy. Az utolsó gombot gombolta, amikor Falco suttogva megszólalt.

-         Szép vagy anya, tudod? – Pansy a szürke szemekbe nézett. Falco bátortalanul simította át anyja arcát. Pansy erőtlenül mosolygott. – Csak mindig olyan ideges és szomorú. Rosszkedvű – Pansy a szürke szemekbe kapta a tekintetét. Lágy mozdulattal seperte ki fia szeméből a belelógó szőke tincseket, s ahogy hátrasimította a fejénél fogva magához húzta a fiát. Tágra nyílt szép szürke szemek. Mély titkokat rejtenek, tudta jól. Falco is átölelte anyját a derekánál fogva. A szőke haja hátraborult Pansy kézfejére, ahogy anyja szemébe nézett. Szőke haj, szőke, mint az érett kalász egészen puha haja volt neki is, mint minden Malfoynak. Pansy összeborzolta a mindig kócos hajat.  Halk koppantással lépett be Deimos és Grainne a szobába.

-         Jól vagy Falco? – kérdezték izgatottan. Grainne igazi kismacskaként bújt Falcohoz.  Pansy Deimos vállára is tette a kezét ,s a két fiát nézte.

-         A legfontosabb hogy ti itt vagytok egymásnak, ezt ne felejtsétek el! – mosolygott a három gyerekre Pansy. – A véretek azonos. Nincs erősebb kötelék a testvéreknél. Akik vérükben egyeznek. Szilárdabb kapocs ez bárminél, ne hagyjátok el soha a másikat. Se az örömben se a bánatban. Segítsétek egymást bármi történjék is, jó testvérekhez híven. Rendben? – szorította meg a két fiát. Deimos és Falco is értetlenül nézte anyja monológját.

-         Anya ezt mondanod sem kell – rázta  fejét Falco.

-         Valami baj van anya? – kapott a szája elé Grainne. Nem sikoltott ,de a szemébe kúszott a félelem. Falco rögtön tudta mire gondol Grainne. Az anyjuk és az apjuk elvesztésétől retteg.  Még szorosabban bújt Falco sérült kezéhez. Már egészen rámászott bátyjára.

-         Semmi, csak…mindig ezek a buta álmok – simította át a homlokát Pansy. Fáradt mosollyal nyomott csókot fiai homlokára, s Grainnet is magához ölelte. – Jó éjszakát!

-         Had segítsünk anya! A vezetésben! Mi ketten! – húzta maga után bátyját Falco ahogy anyja elé állt. Pansy megállt az ajtóban.

-         Majd eljön annak is az ideje – tette nyugtatóan a kezét fiai fejére Pansy. Megnyugodva nézte a három testvért. Nem itt nincs semmi gond. Felőlük nyugodtak lehetnének az éjszakái.  Összefonva a karját a sötét folyosón lengő csípővel haladt saját lakosztálya felé.

Erős tuszkoló könyökbökdösésekre ébredt. Morogva fészkelődött. Várta, hogy ismét elnyomja az álom, s álmaiban újra láthassa az anyját maga előtt. Ahogy együtt vannak, ahogy a közelében van. Már csaknem elaludt, amikor az erős oldalba bökés ismét érkezett. Gonoszul nyomakodott a kemény kis könyök, a bordái közé. Lebbenő pillákkal száraz szemmel pislogott a hajnali fényekbe.

-         Mi van?

-         Horkolsz! – dühöngött a párnáját csapkodva Tanja.

-         Te meg menstruálsz, na?  - morogta Falco s visszazuhant a sötétségbe.

-         Most ez hogy jött ide, én nem is… – csattant pirulva Tanja. –  A kettő nem ugyanaz!

-         De igen. Engem is idegesít a tied téged is az enyém! – Falco szuszogva várta, hogy az álom a szemére ereszkedjen. Tanja hozzávágta a párnáját, s Falco egy pillanatig nem kapott levegőt. Lerántott a párnát az arcáról. – Meg akarsz fojtani? – dörrent Tanjara.

-         Akkor legalább csendben lennél – sziszegte Tanja. – Nem tudok tőled aludni! – mérgelődött.

-         Ha gondolod pofon csaplak úgy ,hogy eszméleted veszted tőle. Na? – morogta rekedt hangon Falco.

-         Kösz, abból már kaptam. És nem ájultam el – csapkodta a párnáját Tanja. Hanyatt vágta magát s várta, hogy elnyomja az álom. Szorosan a fülénél ismét érkezett a hangos erőszakos horkolás hangja. Felnyüszített. Hozzácsapta Falcohoz a párnát, aki rémülten ébredt fel. Visszavágta Tanjahoz a párnát. Tanja erőből vágta hozzá, s Falco elkapta, s visszahajította. Másodpercekig hajigálták a párnát egymáshoz, végül Falco megunta, s leszorította a nő csuklóit az ágyra, s felé nehezedett.

-         Mi van? Levezetetlen energia? Mh? Nem baszunk egy nap és már nem bírod ki? – sziszegte fagyos tekintettel Falco.

-         Szó sincs ilyesmiről – tiltakozott Tanja.

-         Ühüm. Észrevettem – Falco feltűrte Tanja hálóingjét lerántotta a bugyiját és beléhatolt.

-         Mit csinálsz? – kerekedett ki Tanja szeme.

-         Megkapod a napi adagod és remélem békén hagysz. Este hulla fáradt voltam, nem volt kedvem ilyesmihez, alapvetően most is fáradt vagyok, de úgy látom iszonyatosan hiányod van – szorította össze a fogát Falco.

-         Mellesleg egy hete nem voltál itt! Milyen jogon támadsz most le csak így! Meg sem kérdezted, hogy akarom-e! – csattant Tanja.

-         Azt mondtad most nem is…khm – húzta el a száját Falco – Vagy mégis? – nézett le Tanjara.

-         Ez tabu nem? – emelte meg a szemöldökét Tanja.

-         Engem nem igazán érdekelnek a tabuk – nézett rá laposan Falco.

-         De az mégis undorító… - fintorgott Tanja.

-         Akarod vagy sem? – türelmetlenkedett Falco. Tanja nem felelt. – Akkor ezt igennek vettem – döntötte el Falco, s megtámasztva Tanja lábát már adta is az ütemeket. Tanja nyögdécselve élvezett. Falco néhány perc múlva hanyatt fekve zuhant a párnáira.

-         Most már horkolhatok? Anélkül, hogy megfojtanál? – nézte Tanja pihegő mellkasát.

-         Szemét állat vagy! – vágta hozzá Tanja, s hátat fordítva behunyta a szemét.

-         Azért elég hangosan élvezted a dolgot – vihogott Falco. – vagy nem is élvezted?

-         Azt nem mondtam – morogta Tanja, s pihegve várta, hogy álomba merüljön.