Fülledt éjszaka. A tábor csendjébe csak az erdő neszei keveredtek. És az őrt álló halálfalók ritmikus cipőkoppanásai. Egyenletesen. A tábor egyik végéből a másikig. Folyamatos kört írtak le. Meghatározott távolságban haladtak. Fekete talárjuk kísérteties árnyakat vetett a bozótosra. Hajnalban, még a hűvösön indítanak támadást. De akadt, aki a kimerültség ellenére sem tudott aludni. Hallgatta a sátor előtt elhaladó őr cipőkoppanásait, ahogy közeledik, s távolodik.  A halálfalók álmait őrizték. Milyen furcsa. A kegyetlen halálfalók álmait is őrizni kell? Száraz fáradt nevetés szökkent a levegőben. Eltartotta az illanót a szája elől. Kézfején is kidagadtak az erek. Elviselhetetlen volt a nyári hőség, a sátor magába szívta a meleget. Hiába a hűtőbűbáj, most semmit sem ért. Már bánta. Bánta ,hogy akkor visszautasította a felesége felkínálkozását. Fújtatva pöccintette le az illanóról a hamut. Aludnia kellene már, de képtelen. Képtelen rá. A tábor másik végében, sátorban alszik kivételesen az anyja is. Elszántabbak lettek. Az ő  erőszakoskodása árán, de elérte, anyja beleegyezett, hogy most hosszú ideig küzdjenek.  A karosszék támlájának döntötte a fejét. Talán sikerül itt a kényelmetlen széken elaludni, ha csak egy órára is. Letüdőzte az ópiumillatot. Erős sodrás volt. Minden szippantásnál megszédült. Ma muszáj volt. Szinte láncra verte magát ide a sátorba, hogy véletlen se induljanak meg a lábai a másik vezetői sátor felé. Kábította magát. Tompította az agyát, hogy ezzel elfeledje a vágyait. Az emlékeit. Hogy ki ő? Hogy mit akar?  Végre ebben az időben jól alakul a harci teljesítményük. Az ő tervei szép lassan meghozzák gyümölcsüket. Nem akarta megszakítani ezt a kivételesen jó időszakot, most hogy sorozatosan nyernek, hogy sorra aratják a győzelmeket, s hogy ezt anyja is belátta jelzi, hogy ő is felhagyott a Malfoy-kastélyba való visszavonulásával. Hogy most ő is a táborban tölti a napjait, az éjszakáit. Így apja egyedül viszi a hivatalos ügyeket otthon. Most nem hiányzott az otthon. Nem hiányzott semmi. Csak a cél lebegett előtte. Hogy maradandó vereséget mérhessen az ellenfelekre. Olyat, amitől egy életre megjegyzik az ő nevét, hiszen ezek a támadások mind az ő neve alatt futnak, jól tudta ezt mindenki. A sátor előtt őrt álló összecsapta a cipősarkát. Feszesen állt őrt. Falco felnézett. Talán…mégiscsak átjött hozzá? Az anyja? Fátyolos szemekkel meredt a sátor fellibbenő ajtajára. A belépő azonban…Tanja volt.

-         Mit keresel itt? – mordult Falco, s kábultan vágta le az asztalról a lábait. Túl sok volt az ópium. Tudta. De hát nem várt már látogatót ma estére.

-         Hozzád jöttem – kapta le az utiköpenyét Tanja. A gömbölyű hasán feszült a taláranyag. Falco kábultan nézte a feleségét. Mennyi idő is telt, el, mióta nem volt otthon? Több hónap. Ha máshonnan nem, Tanja állapotának előrehaladottságán láthatta.

-         Nem hivattalak – morogta Falco. Elnyomta az illanót és szédelegve felállt. Tanja töltött magának a kihűlt kávéból és felhajtotta. – Hiányod van már megint igazam van? – Falco közelebb lépett, s Tanja alhasánál letolta a tenyerét. Tanja közelebb nyomta magát a férfikézhez.

-         Mert neked talán nem? – emelte rá hidegen a tekintetét Tanja.

-         Kiéhezett szajha vagy még mindig – morogta a fülébe Falco. Egyetlen rántással letépte a talárt a feleségéről, s a párnákkal teli bordó ágyra lökte.  Tanja pihegve nyalogatta az ajkait. Szemével követte férje mozdulatait, ahogy megszabadult a ruháitól, s az ágyra térdelve már beléhatolt. Tenyerét Tanja hasára csúsztatta, s gyors tempóban adta a lökéseket. Csak most érezte, hogy bentről apró moccanások és rezgések érkeznek. Gúnyosan elhúzta a száját, s a nevetőráncok ismét elmélyültek a szája körül. Fanyar férfias mosoly. Tanja kitágult szemekkel sűrűn nyalogatta  újra és újra kiszáradó ajkait. Falco türelmetlenül feszítette szét a nő lábait. – Mh. Túlságosan kitágultál – morogta bosszúsan. Tanja zihálva fogadta a lökéseket, kezével húzta  szét a szeméremajkakat.

-         A fenébe is semmit nem látok a hasamtól – harapta be az ajkát.

-         Hiányoznak a tükreim mi? – jegyezte meg gúnyosan Falco. Tanja megemelte a fejét, s  kezével  tartotta az ajkakat, hogy láthassa a mozgást. Falco keményen adta a lökéseket, s mindketten az erős, durva érintkezéstől vörösödő bőrt nézték. Tanja élesen sikoltozott Falco hörgéseibe, s már fájt a nyaka a hosszú tartástól, hogy láthassa magukat, amikor végre elért a beteljesüléshez.  Falco még sokáig adta a lökéseket, majd kisiklott.

-         Zavar a hasad – morogta, s illanóra gyújtott, hátra sem nézve.

-         Te csináltál fel, a te bajod – söpörte ki a szeméből a tincseket Tanja.  Fellökte magát  az ágyról, s az arany mosdókádba töltötte a kancsóból a vizet. – Egyébként engem is zavar. Nem lehet normálisan szexelni tőle – húzta el a száját.

-         Az az ivóvizem lett volna – dühöngte Falco. Csak a vízcsobogást hallotta. A szeme már homályosult. Sok az illanó. Túl sok. A látása kezd felborulni miatta. Tanja belépett a kádba, s elmerült a kellemes vízbe. – Mondtam valamit! –csattant mérgesen Falco, ahogy megingott vele a sátorbelső. Mérgesen hajította a hamuzóba az illanót. – Szállj ki az ivóvizembő!. Ebben a hőségben az alkohol nem oltja a szomjat.

-         Pedig azt hittem részeg vagy – nevetett szárazon Tanja. Falco morcosan tartotta a whiskyspoharát Tanja mellett a vízbe, s merített egy keveset belőle, majd felhajtotta a langymeleg  forrásvizet. – Őrült vagy! Mit csinálsz? – akarta kivenni  a poharat Falco kezéből Tanja. Falco ellökte a női kezet. S újból merített a kádból.

-         Mit vagy úgy oda? Nincs olyan testrészed, amit nem nyaltam végig szóval tök mindegy -  szomjas nagy kortyokban  itta ki a második pohár fürdővizet is.

-         Sose voltál normális – ingatta a fejét Tanja vállat rántva. Falco egyetlen mozdulattal kirántotta a vízből, s  a sátor falához lökve beléhatolt. Tanja az anyagba mélyesztette a körmeit, s  levegő után kapkodva tűre, hogy Falco  a combjánál szorítja magához.  Alig néhány moccanás, Falco eltávolodott.  – Elszoktál igaz? – búgta gonosz hangon Tanja.

-         Hallgass! – sziszegte Falco, s lusta pálcamozdulatokkal eresztette le az ágy baldachinjait. Lágy esésű fekete fátyol. Tanja gúnyos öntelt billegéssel lépett fel az ágyra.

-         Gyengült a teljesítményed, hol marad a híres Malfoy csődör? – kacarászott élesen. Falco egyetlen pálcaintéssel az ágyrácshoz kötözte Tanja kezeit. – Falco? – nézett fel ijedten az eszelős indulatos szürke szemekbe. Falco széttolta Tanja lábait, s nyelvével súrolta a nedvesedő testrészt. Tanja felhördült.

-         Nyughass! –csapott rá Falco, ahogy érezte, Tanja el akarja rántani magát. Gyorsan pergette a nyelvét, Tanja úgy érezte elájul az érzéstől.  Kínszenvedéssel vergődött Falco alatt, de nem kapta meg amire vágyott. Kifulladva nézett le Falcora.

-         Miért nem? Azt hittem…még egyet – Falco mordult egyet.

-         Aludni is akarok ma, hagyjál – Tanja átfonta ujjaival Falco merevedő testrészét.

-         Te is akarod – nevetett. Falco ellökte a női kezet, s  a párnákra hanyatlott.

-         Nem mondhatod, hogy nem tettem ma kedvedre. Szállj le rólam! A sátorban maradsz ki sem teheted a lábad megértetted? – rendreutasító parancs. Falco szemei hirtelen váltak tisztává és józanná. Mintha az ópiumfelleg ellebbent volna a tekintetéből. Tanja lehunyta a szemét. Ujjaival a forró felhevült mellkast simogatta. A férfias izmokat simította.

-         Mi a terved holnapra? – ártatlannak tűnő kérdés. A becéző ujjak gyorsan terelték a veszélyérzetet. Falco félálomban morogta el a másnapi haditervet…

Tanja az ágyból figyelte a férfi készülődését. Meztelenül aludtak. A fekete fátyolanyag takarásából nézte az izmos alakot. Falcot a fekete függönyön át nézni…érezte, ahogy átnedvesedik alatta a lepedő. Falco rutinosan készülődött, frissen, ruganyosan. Nem látszott rajta a kialvatlanság. Gőzölgött a méregerős kávé. A sátorban lépkedve kortyolgatta.  Az ezüst mosdótálnál borotválkozott. Tömjén illatú arcszesze belengte a sátrat.  A tükörben az ágyra nézett.

-         Ne bámulj, így! – szólt Tanjara.

-         Miért ne? – kérdezte vissza ingerlően Tanja.

-         Harc előtt nincs szex – törölte át az arcát Falco. Erős lábszárak, Falco már felrántotta a fekete nadrágját, a szék karfájáról leemelte a fehér inget, s gyors mozdulattal gombolgatta.  A karján feltűrte az ingujjat. Máris meleg van. A harci öltözék azonban télen-nyáron egyforma. Csak az anyag vastagsága térhet el.  – Már megint szét fog rohadni a lábam ebben a melegben – morogta a zokniját rángatva, s a cipőjébe csúsztatva a lábát. Yaxley kiáltott be.

-         Falco!

-         Dugd be azt az ocsmány képed! – dünnyögte Falco. Yaxley frissen teleírt pergamenlapokkal lépett be. Átnyújtotta a vezetőnek, s várakozva megállt. Szeme azonban a fekete fátyolfüggöny mögött meztelenül elterülő kívánatos dús keblű Tanja felé siklott.  – Rám nézzél Yaxley! – mordult Falco, s a sebtében gyújtott gyertyánál mélyeket szippantva gyújtotta meg az ópiumillanót. Rá se nézett, sejtette, hogy Yaxley a feleségére mereszti a szemét. Tett néhány lépést, hogy ő nézzen az ágy felé, s így Yaxley kénytelen volt hátat fordítani az ágynak.  Tanja csábos mosollyal és sötét pillantásokkal nézte az asztalnál állókat. Falco gyors szemmozgással nézte át a pergameneket. Szemei még inkább összeszűkültek a koncentrálástól, ajkai közé vette az illanót ahogy lapozott. A pergamenre fújta a füstöt.  – Ne forgolódj Yaxley mert megbánod – mordult ,ahogy  a szemközt álló, már készült egy futó pillantással hátranézni a baldachinos ágyra. Rajtakapva nézett vissza gyorsan Falcora. Metsző fagyos szürke szemek.  – Adj egy pennát! – Yaxley a mellényzsebében kotorászva sietett teljesíteni a kérést. Falco lendületesen firkálta a pergamenre a javításokat. – Az este eszembe jutott egy jobb változat – pöfékelte a szája között tartva az illanót. – E szerint állunk fel! – nyomta Yaxley kezébe a pergament.

-         Igenis – bólintott Yaxley és meghajolt, majd iszkolt is ki a sátorból.

-         Te meg kapj magadra valamit de nagyon gyorsan! – csattant Falco. Tanja elhúzta a függönyt és kilépett az ágyból.  Falco a talárját igazgatta a vállán, amikor a fehér női karok a nyaka köré fonódtak. – Mennem kell! – mordult.

-         Csak egyet! – pihegte a fülébe Tanja. – Gyorsan! Tégy magadévá! Most! – kezével már Falco övét csatolta ki.

-         Telhetetlen kurva vagy. Ezen kívül jár valami máson az eszed? – sziszegte Tanja nyakára ahogy a sátorfalhoz nyomta. Tanja felhördült, ahogy érezte, hogy Falco mégis teljesíti a kívánságát. Falco meglepődve tapasztalta, hogy Tanja teljes combja nedves. – Yaxley volt rád ilyen hatással? – nevetett fel szárazon.

-         Mh. Nem. De jó volt nézni a reggeli készülődésed – zihálta Tanja, s sikoltozva kapaszkodott Falco vállába. Egy perccel később Falco ruháját megigazítva lépett ki a sátorból. Az őrt álló halálfaló mindentudón vigyorgott Falcora, s elismerően kacsintott. Falco elhúzta a száját, s a Malfoy-zsebkendővel törölgette izzadt homlokát. Tessék! Még el sem kezdődött a nap, s máris fürödhetne. Tanja!