A csípőjén megtámasztva tartotta Falcot. A kastély mögötti tónál sétáltak. Deimos a húgával a homokban ült. Kagylókat keresgélt neki, s különböző alakzatokba rendezte. Grainne kezével időnként rámutatott egyre.

- Nézd meg már megint milyen morcosan néz! – nevetett Pansy, s Falco homlokráncoló morcos kisbaba képére nyomott egy puszit. Falco szürke szemeit anyjára emelte. Pansy lágy mozdulattal simította át az egyenes szőke tincseket fia fején.

- Tőled örökölte – nézte a kisebbik fiát Draco.

- Morcos baba vagy Falco tudod? – Falco még mérgesebben nézett, Pansy megcsiklandozta fia tenyerét. – na nevess rám egyet! A kedvemért! – kérlelte a kicsit. Falco anyja  arcát fürkészte, nézte a bőrét, a nyakvonalát, kezeivel ügyetlenül hadonászott ,s egy erőtlen nevetést hallatott.

- Reménytelen  eset - rázta a fejét Draco. – Deimos tényleg sose volt ilyen.

- Gyönyörű szemei vannak – emelte meg Pansy fia állát. Szürke tükörszínű ezüst. Titokzatos mélységgel. Vajon mire gondolhat egy ilyen kisbaba?- Pansy elgondolkodva nézte fia komoly szemeit. Mindkét fia ilyen volt. Deimos a maga cserfessége mellett, néha olyan bölcs tudott lenni. S Falco. A hallgatása egész titkokat rejthet. Két fia közti éles különbség. A szemük csillogása, a szemük komolysága, nem tudta megfogalmazni miért érzi ezt, de más volt az egyikében és más a másikéban.

- Persze. Az én szemem örökölte – húzta ki magát pöffeszkedve Draco.

- Csak ne legyél úgy eltelve magadtól – kiáltotta neki Pansy. Falco anyja oldalán lengette a lábát, cipőjével meg-megrúgva anyja csípőjét, és combját. – Falco ne rugdoss! – a kicsi nézelődve tovább folytatta. – Falco! Fejezd be a rugdosást! – szólt rá Pansy . – Tele leszek kék-zöld foltokkal miattad. – Pansy a tóban sétált. Nyugtatta a víz, s végre kicsit ismét a gyerekeivel lehetett.  – Deimos vedd ki a húgod szájából a kagylót! – kiáltott nagyobbik fiának ,ahogy látta Grainne már megint mohón próbálkozik a szájába tömködni az élőlényt.

- Szerintem éhes – méregette Draco a lányát ,s fia segítségére sietve kikapta a nedves kemény kagylót Grainne kezéből. – De miért épp kagylót? Ráadásul héjastól? – motyorászta Draco, ahogy ölbe kapta a lányát. Deimos megfogta apja kezét, s a parton állva várták be Pansyt. Deimos felnézett anyjára, szőke tincsei a nyakára borultak. Pansy megnézte a világra csodálkozó szép szürke szemeit. Másabb mint Falcoé. Mindenképpen. Pansy érezte, ahogy Falco csúszik a csípőjéről, s kis lökéssel feljebb igazította oldalán a kicsit. Izgatott lábrugdosás követte a mozdulatait. – Falco! – tette kezét erőteljesen fia lábára Pansy. A kicsi erre morcosan nézett anyja leszorító ujjaira. – Nagyon erős lába van – nézett fel Dracora Pansy.

- Nekem mondod, amikor tegnap este majdnem betörte az orrom? – szörnyülködött Draco, visszaemlékezve fia rugdosására. – Többet nem teszed a franciaágyra ezt a veszélyes kártevőt!

- De Draco a fiadról beszélsz! – suhintotta meg férfit Pansy.

- Akkor is így van – morogta Draco.

- Legalább normálisabban néznél ki. A betört orr csak javítana a külsődön – vágta rá undokul Pansy.

- Hát ha itt tartunk akkor rajtad meg a kék-zöld foltok mutatnának jobban…

Izgató nedvességre ébredt. Laposakat pislogva emelte meg a fejét.  Csak az ópiumleveles olajtál égett. A halvány világosságban is látta a feszes kerek hasat. Tanja az ördög pillantásával nézett rá, nyelve szédítő táncot járt, megremegett. Falco el akarta tolni, de Tanja nem engedte.

-         Hagyd, hogy ma kedvedre tegyek – sötét villanás a szemekben. Falco fejét rázva nézte felesége műveletét. A hamuzó mellől felkapott egy rövid sodrású illanót. Az olaj tüzénél gyújtotta meg. Tanja ujjai rásimultak, majd ismét megnedvezte.

-         Ne! – rántotta el Tanjat. A lepedőre csorgott a nedve. Tanja zihált nevetéssel nézett Falcora.

-         Látom nem bírtad sokáig – kéjes hanghordozás. – Miért nem hagytad? Érezni akartam az ízét! – pihegte. Falco megszívta az illanót.

-         Perverz vagy – kacagott fel szárazon Falco. Magához rántotta a nőt, s ajkaik összetapadtak. Szédült. Mindketten szédültek. Falco az erős ópiumtól, Tanja Falco szája ízétől. Kávé és ópium íze volt a szájának, mint általában. Borzongatóan erős, és kábító, és férfias. Ez a két íz örökké Falcora emlékezteti. De valahogy, Falco ajkain érezni ezt egészen más volt, mint magában. Ismerte a kávé ízét, de Falco csókjában érezni annyira érzékeket és vágyakat keltő volt, hogy legszívesebben állandóan a száján csüngött volna, hogy ezt a különös ízt érezze. Ritkán csókolták egymást. Falco mindig olyan váratlanul lépett nemi aktusba, olyan hirtelen, gyorsan,  s már tova is siklott. Pedig jól csókolt. Kár volt ilyen keveset adni belőle.  Tanja most örült, hogy Falco kivételesen sokáig hagyta hogy nyelveik játszadozzanak. Tanja Falco kezét megfogva érintette a férfi ujjait a lepedőn csillogó nedvességbe. Falco lihegve szakította meg a csókot.

-         Mit tervezel? – Tanja az ajkaihoz emelte a férfi ujjait. Falco erővel tartotta vissza, mielőtt hozzáérinthette volna. – Erősebb vagyok tudod – vigyorgott Tanjara, aki képtelen volt megmoccantani a férfi ujjait.  Letett a próbálkozásról, s lefelé irányította a nedves ujjakat.  Magába fogadta. S a férfira nézve összemosolyogtak. – Tudod drágám már megtörtént – nevetett s másik kezével futólag átsimított Tanja hasán. Lehunyt szemmel tapogatta Tanja belsőjét. Tanja csípőmozgással segített rá. Falco ujján keveredett a nedvesség, lecsorgott  a tenyerére.

-         Meg sem gondoljátok milyen érzés – suttogta halkan. – Ez a nedves, meleg és puha belső…imádom – villantak ki a fehér fogak, megcsillant rajtuk a fény. Falco szeme felpattant, s kihúzta ujjait. Tanja azonnal a férfi csípőjére ült.  Falco adta a lökéseket, a hűvös női kezek a mellkasát simogatták.

-         Nos? Mesélj miken törted egész éjszaka azt a furmányos eszedet? – hadarta egy szuszra Tanja. Falco pihegve mesélte új terveit, s Tanja nyögdécselve hallgatta. Furcsa módja a kihallgatásnak, de valójában mindketten nagyon élvezték. Ahogy Tanja is az információszerzést, úgy Falco is, hogy az ágyban kétszeresen arathat férfiként. A harci és az ágybeli képességekkel is.

A szürke mezei nyúl széles ugrással járta körbe a csatateret. Amennyire tőle telt, fürgén és gyorsan. A hasától végérvényesen nehezen mozgott. Lassult, s ezt napról napra jobban érezte. Nem győzött figyeli, óvatosabbnak kellett lennie, s a táborban pláne vigyáznia kellett, mert Falco egyenesen körözést indított ellene. Minden halálfaló a bokrokat rázogatta, pálcával bökdöste, és benéztek minden sátorba, minden zugba, üregbe. Falco nagyon vágyott az áruló elfogására. Hogy szemtől, szembe láthassa. Hogy megkínozhassa. Mindenki őt kereste. Falco is. Veszélyes volt a halálfaló tábor. Tanja számára legalábbis biztosan. Ez már valóban életveszély volt. Többször majdnem ott hagyta a fél nyuszifülét. És már az éjszakákat sem viselte olyan jól. Kimerült volt és fáradt. Amit kimutatnia egyáltalán nem volt szabad. És valahol már tényleg sajnálta is Falcot. Aki értetlenül nézte, hogy minden tervét tudja valaki. Hogy minden harci terve kudarcba fullad az utóbbi időben. A párhuzamot mégsem találta meg Tanja és a kudarcok között. Szerencsére. És egyelőre.  Mert ha rájönne, akkor Tanja alaposan félhetne. Üregen át érkezett a sátorba. Gyorsan tüntette el a nyomokat. Pihegve rogyott a székbe. Már nem először. A megerőltetéstől ismét fájt a hasa. Az aranykádban dörzsölgette a hasát, amikor Falco belépett. Leizzadva, kimerülten, koszosan. Tanjara nézett, majd az ágyra dőlt.

- Kész vagyok! Mindent megtettem! Sorozatban veszítünk érted ezt? – nézett értetlenül Tanjara.

- Nem, nem értem – nyomkodta a fájó pontokat Tanja. Falco nézte a mozdulatokat.

- Fáj? – kutatva nézte felesége testét.

- Áh semmiség – legyintett Tanja ,s kilépve magára kapta a fürdőköntöst.

- Nem tudom mit találjak már ki – dörzsölte át a homlokát Falco, bosszúsan tenyerelt a térképasztalra, s a pergameneket lökdöste.

- Ma is hajnalig az íróasztalnál fogsz ülni? – Tanja rémülten gondolt arra, hogy Falco már megint új dologgal rukkol elő. Félelmetes haditervei voltak. Rémisztőek…és egyre jobbak. Az állandó tervezgetéstől viszont Falconak nem igazán maradt ideje másra. Tanja sokszor indulás előtt tudta kicsikarni a részleteket Falcoból, egy-egy gyors ráakaszkodással. És lassan közeleg az idő, amikor már nem tudja Falcot ilyen eszközökkel kifaggatni, és nem volt terve, hogy akkor hogyan tudhatná meg a terveit. Falco nem is válaszolt.  Elmélyült a térkép böngészésében. Tanjat fáradtan nyomta el az álom.

Csendesen suttogott a három férfi. Falco leeresztette a fekete fátyolfüggönyöket, hogy Tanja takarásban pihenhessen. A himlőhelyes képű Yaxley, és Jugson ültek Falcoval a dohányzóasztalnál. Sárkányhimlő. Mindhárman átestek rajta. Egyedül Yaxleyen hagyott nyomokat a betegség. Jugson a nagyanyja őrült ötleteinek köszönhette, hogy a bőre sima maradt. Falco keresztbe tett lábakkal ült, ujjaival türelmetlenül babrált a szelencéjén.

-         Nincs ötletem mivel foghatnánk be – ingatta a fejét Falco, szippantott az ópiumillanóból.

-         Egyáltalán mivel lehet egy nyulat befogni? – ingatta a fejét Jugson.

-         Talán répával teli nyúlcsapda?-  vihogott fel Yaxley, ahogy előredőlt a gyertyafényben még erősebben kiütközött az arcát maró himlőhelyek maradványa.

-         Sss! – intette le Falco szemét az ágy felé kapva. Nem akarta felébreszteni Tanjat. A két férfi is a baldachin felé kapta a tekintetét. Falco egy-egy pofonnal igazította helyes irányba a két férfi fejét. – Ti csak énrám figyeljetek. Nem hiszem. Ne feledjük, hogy animágusról van szó. Egy animágust pedig kevéssé vonzza egy répával teli csapda.

-         Neked biztos erre is van egy terved – dőlt hozzá közelebb Yaxley, csak az utasításra várva. Tanja felébredt a nevetésre, s most visszatartott lélegzettel várta, hogy mi Falco válasza.

-         Még nincs – mondta illanót szívva Falco - …de lesz. – Tanja kiengedte a levegőt. Sokáig beszélgetett a három férfi. Tervezgettek. Tanja pedig örült, hogy most minden kifaggatás nélkül is megtudta férje terveit.  Lassan nyomta el az álom a férfik halk zöngéjű hangjától. Kereste a férfiak hangjában a férje lágy rekedt hangját, a beszéde dallamát. A nyers nekilendülést, és a lenyugvást, a beszéde ritmusát…de végül fáradtan merült a sötétségbe.