Hófehér  tömör arany lábakon álló öblös kádból érkezett  halk csobbanás. A vékony női kéz elforgatta az aranyozott csapot.  Sűrű áthatolhatatlan habtenger vette körül.  Kimerülten hajtotta a kád pereméhez a tarkóját. Élvezte a víz hullámzását, s fokozatosan ernyedt el a nyugtató forró fürdővízben.  Időnként átsimította a homlokáról az ében tincseket, s behunyt szemmel lélegezte az erős szantálfa és levendulaillatot. Már csaknem elaludt a kádban, amikor hallotta a kilincs halk nyekergését, valaki lenyomta, s a nyelv kattanással ugrott vissza.

-         Anya? – Pansy behúzta a nedvességtől csillogó lábait a hab takarásába.

-         Már felébredtél Falco? – nyitotta ki a szemét, s a habot eligazgatta, hogy fia tekintete előtt teljes takarásban legyen. – Mond te nagyfiú! – mosolygott Pansy, s a közeli pipereszékre mutatott. Falco lábait lóbálva ült le a kecses női székre.  Előre-hátra hintázott, ahogy tenyerén megtámasztotta magát. Alig egy hete, hogy ujján fénylett a Malfoy-pecsétgyűrű. Nem volt véletlen Pansy nagyfiú megszólítása. Falco szeme minduntalan a habokon járt, keresve mögötte anyja testét.

-         Kérdezhetek valamit? – emelte anyja arcára tekintetét. Pansy kényelmetlenül csúszkált a kádban, s lejjebb csúszott a vállai fölött összecsapott a víz.

-         Kérdezz! – adta meg az engedélyt.

-         Mh – Falco beharapta az ajkát. Szemével még egy kört tett a kád hosszán, a habokon, anyja térde fénylett a habok közül. – Miért nem alszotok együtt apával? – kíváncsi tekintetét anyja sötét szemeibe fúrta. Pansy kapkodva nyalta meg az ajkait.

-         Öhm… - a gyerekeknek tényleg így feltűnt volna? Persze. Élesebben látnak mindent mint a felnőttek. Ezt is. Pansy nedves ujjaival átsimogatta az orrnyergét.  – Tudod…mostanában…nagyon…elfoglalt vagyok. Igen. – bólogatott önmegerősítésként magának Pansy.

-         Ez hazugság ugye anya? – ráncolta homlokát Falco. – A hazugság gyűlöletet szül? – Pansy lehajtotta a fejét. Voldemort szavait idézte Falco. Nagyon jól tudta. Ő tanította meg nekik. Ő nevelte beléjük. És tessék az élet legváratlanabb helyzeteiben is visszakapja a tanítását a saját fiától. Hihetetlen. Semmi nem kerüli el a figyelmüket. Az sem, hogy Dracoval már jó ideje valóban külön hálóban alszanak. Nagyveszekedés? Draconak elege lett az ő vezetőségéből? Blaiseből és Voldemortból? És belőle? Mit érthet ebből egy gyerek? Egyáltalán mit gondol arról, hogy a megszokottól eltérően a szüleit nem egy ágyban látja? Egy gyerek sokkal egyszerűbben fogja fel ezt. Messze nem úgy mint a felnőttek. Ő, aki az érintkezések megvonásával dacol Dracoval. Aki kizavarta a férjét a hitvesi ágyból. Falco előtt csak a tény van. A szülők, a házastársak egy ágyban alszanak. ÉS most értetlenül nézi, hogy miért alszik egyedül az anyja és az apja. Falco fel merte tenni a kérdést. A három gyerek közül az egyetlen, aki meg merte kérdezni, ezt Pansy jól tudta. Tehát a gyerekek megérezték a veszély előszelét. Ha nincs egy ágyban alvás az gond. Az valami fenyegetőt jelent. Hogy a szüleik talán már nem lesznek együtt. Hogy talán kettészakad a család. S megijedtek.

-         Semmi baj Falco – nyugtatta fiát Pansy.

-         Amíg apa nem alszik itt addig aludhatok én veled? – kérdezte Falco. Magánakció volt. Nem a Deimos-féle befurakodás anyja ágyába. Falco állandóan olyan kétértelmű és zavaros kérdéseket tesz fel. Pansy pedig nem tudta hova tenni ezeket. Falco ilyen viselkedését.

-         Nem – nézett el Pansy. – Menj ki Falco szeretnék kiszállni a kádból! – hessegette a gyereket. Falco vonakodva teljesítette. Anyja fürdője előtt malmozott az ujjaival. Pansy sötétzöld köntösben lépett ki. Kezében saját ezüst fésűje. – Had nézzelek! – emelte meg fia fejét. – Mh mindig kócos. Szoktál te fésülködni egyáltalán? – vonta össze a szemöldökét Pansy.

-         Nem – vágta rá egyenesen Falco.

-         Erre tanítottunk? – ingatta a fejét Pansy, s fésűjével rendezgetni kezdte Falco tincseit. Falco behunyt szemmel élvezte anyja fésülését. Pansy választékot húzott Falco fejtetőjén, s fia állát tartva fésülte oldalra a szép fényű szőke tincseket. – Így! – méregette fiát Pansy. – Most már mehetsz reggelizni!

-         Te nem jössz? – nézett fel anyjára Falco.

-         Nem – Pansy puszit nyomott fia feje búbjára. – Puszilom a testvéreidet is! – Falco még elkapta anyja kezét s rászorította száját a levendulaillatú bőrre. – Jól van! – nevetett Pansy fia hevességén. – Na menj! – intett neki, s lassan komorult el a tekintete, ahogy bezárult fia mögött az ajtó.

Falco erős fejfájással ébredt. Éles, hasogató, lüktető fájdalom. Átdörzsölte a homlokát. Az öle tele volt ópiumlevelekkel. Körülötte szanaszét a hamutörmelékek. Bizonytalanul állt fel. Meg-megingott. Az erőszakos kopogás megismétlődött. Jaj, hogy erre ébredt fel! Női kezek dörömböltek az ajtón.

-         Falco tudom, hogy odabent vagy! Engedj be! – kiáltott be Pansy. Falco támolyogva nyitott ajtót.

-         Mondjad! – homályosan látta anyját.

-         Hogy nézel ki már megint? – mérte végig Pansy. – Mit csináltál magaddal nézd meg! – áttúrta fia csapzott haját. – Fokozottan ön- és közveszélyes vagy – méregette Pansy. – Vágni lehet nálad a füstöt – felrántotta az ablakokat. – Mikor ébredsz már fel az ópiummámorodból? – fordult meg temperamentumosan Pansy. – Az élet nem állt meg! Voldemort ütközetet akar! Elégedett volt veled – tette karba a kezét.

-         Tényleg? Micsoda meglepetés! – fújtatott Falco.

-         Két nap múlva ismét letáborozunk – Pansy pálcájával rendezgette fia szobáját. Összeseperte egy fuvallattal a hamut, s a kandallóba repítette.

-         Nincs hozzá…

-         Mi? Erőd? Na ne nevettess fiam! – mérte végig Pansy. – Kedved? Már megmondtam a harc, a politika nem kedv kérdése. Más kifogást hallani sem akarok.

-         Már megint kemény vagy – nevetett Falco, s anyjához lépve átsimította a puha arcát. – De ezt szeretem benned – suttogta anyja arcába. Lehelete ópiumillatú volt, Pansy elkapta az arcát.

-         Falco! – Pansy ellépett az intim szférából.

-         Tudom, hogy számítasz rám. Természetesen megyek. De addig…

-         Addig azt csinálsz ,amit akarsz – Pansy még simogató tekintettel visszafordult. – de ne tedd tönkre magad jó? – Falco nem válaszolt. Mit is válaszolhatna. Pansy válasz nélkül kellett ,hogy elhagyja fia lakosztályát. Falco körbenézett. Csend. A levegő még anyja szantál- és levendulaparfümének illatát őrizte. Mélyet lélegzett a levegőből. A ketrecből csendes ugrálás hallatszott. A szürke nyúl magasra hegyezett fülekkel szuszogott.

-         Te ne hallgatózzál! – csattant Falco. – Örülj, hogy még nem főztem belőled pecsenyét – kacagott fel keserűen Falco. A ketrechez hajította a szelencéjét, de rájött ,hogy még nem vett ki belőle egy sodrást sem. Lehajolt a szelencéért, s közben kinyitotta a ketrecajtót. Kikapta a nyulat. – Remegj csak! Van rá okod! – morogta Falco, de ujjaival átsimított a nyúl puha szőrű alhasán. A nyúl lehunyta a szemét. Falco körkörösen simogatta az apró hasat. Bentről eleven mocorgás érkezett. – Vajon a lányom is most egy nyúl? Ez undorító! – motyogta Falco. Az ölében a nyúllal visszazuhant a kandalló előtti bőrfotelba, s csak simította a szürke kis szőrt. Bentről rendszeres mozgást kapott cserébe. Lassan hagyott fel Tanja a remegéssel Falco ölében.