Könnyedén szökkent a Parkinson-kastély lépcsőin. Tanja az egyik vendéghálóban aludt. Rózsaszín masnis hófehér kiságy. Falco az éjjeliszekrényre hajította a csomagokat, s a kiságyhoz lépett. Lepillantott a pihepuha kelmék között szuszogó csecsemőre. Kimerült hang csendült a háta mögött.

-         Na készülsz megfojtani? – Falco hátrafordult.

-         Annyira tökéletes. Nagyon gyönyörű gyereket csináltunk Tanja – futó mosoly suhant át mindkettejük arcán. Falco visszafordult ,s a karjaiba emelte a lányát.  – Merlinre! Olyan tökéletes – méregette Falco.

-         Mit hoztál? – fordította oldalt a fejét Tanja. Falco nem felelt a lányával az ablakhoz sétált ,hogy a fényben csodálhassa a kicsit. – Malfoy-hagyomány? Mh? Képtelen vagy levetkőzni a családod  szokásait? Ajándék? A lányodért? – Falco hűvösen méregette a nőt. Rózsacsokor és díszdoboz. Tanja felpattintotta a kapcsot. Koboldmunka. Szépen metszett arany ékszerkészlet.

-         Meg sem érdemled – jegyezte meg Falco.

-         Azt akartad, hogy meghaljunk igaz? – kérdezte Tanja szemtelenül.

-         Erős vagy te Tanja! Lazán a világra hoztad volna az árok partján is a lányunkat – nevetett gúnyosan Falco. – Nem is kételkedtem benne.

-         Nem jöttél el – Tanja hangjából érződött a megbántottság. – Egyedül voltam.

-         Legközelebb nem leszel ígérem – tartotta a karján az apró csomagot Falco.

-         Mert lesz legközelebb? – szaladt fel Tanja szemöldöke.

-         Mindenképpen – suttogta Falco. Tanjanak kihagyott a légzése. Falco a száját bűvölte. Meglepte a csók. Lehunyt szemmel túrt a szőke hajzuhatagba. Már olyan régen vágyott a csókjára. Hiányzott neki a férfi. Vágyott rá. – Szeretkeznünk kellene már te áruló szuka! – morogta neki Falco.

-         Muszáj ezt a lányom előtt? – ráncolta a homlokát Tanja.

-         Akkor is az vagy!-  Falco visszatette a kicsit a kiságyba, s Tanja mellé feküdt.

-         Most? – döbbent le Tanja.

-         Kapsz egy hetet, de nem többet!- gonoszkodott Falco. – Az a remek ötletem támadt, hogy ha lekötlek ide a gyerekeinkkel esélyed sem lesz kémkedni és keresztülhúzni a számításaimat. Remélem halálra szülöd magad – röhögött.

-         Nem tesz jót neked a tábori élet, mindig is láttam rajtad – ásítozott Tanja.

-         Myra Malfoy – Falco ízlelgette lánya nevének zamatát.

-         Tetszik? – nézett fel rá kérdőn Tanja.

-         Nagyon is. A név is. A lányom is – futott át a szürke tekintet Tanja testén.

-         Ugye azért vele nem fajtalankodsz? – húzta össze a szemöldökét kétkedve Tanja.

-         Hááát… - Falco felkacagott. – Elég egy főben járó bűn egy életre. Majd a következő életemben talán erre is vetemedek – Tanja erőtlenül ütögette a férfi fejét ,de Falco leszorította.

-         Tényleg szeretnél tőlem még egy gyereket? – kérdezte halkan Tanja.

-         Tudod, még mindig a fiamra várok – nézett rá Falco. – És hát el kell ismerni jókat szexeltünk. Na hagyj most már! – hunyta le a szemét Falco.

-         Öltözz át! Vedd le a cipőd!

-         Hagyj aludni – intette le Tanja heveskedését Falco, s végül mindhárman álmosan szuszogtak a délutáni napfényben.

Az udvaron vidám nevetések röppentek fel. Falco lesegítette Tanjat a fogatról, s a mózeskosarat a hóna alá csapta.

-         Jaj már megint így viszed! – intette le Tanja.

-         Olyan lehetetlen ez a kosár! Miért kellett ilyet venned? – tiltakozott Falco. Myra békésen szemlélődött apja hóna alól. Időnként összeráncolta apró homlokát, mintha sírni készülődne, de aztán meggondolta magát. Rózsaszín szalagokkal játszott a nyárvégi szellő.

-         Tanja! Falco! – csapta össze a tenyerét Grainne. – Hát mégis együtt jöttetek!?

-         Grainne nehogy szaladni merészelj! – szólt rá Blaise amikor látta Grainne lendületét. Falco az asztalra állította  a mózeskosarat.

-         Mh ebadta kölyke ordít egész nap! – nézte a most nyugodtan fekvő lányát. Grainne a kosár felé hajolt.

-         Jaj de tündéri baba vagy Myra! – gügyögte a kicsinek Grainne. – Gyere Blaise nézd meg ezt a tüneményt! – hívta invitáló mozdulattal a férjét. Blaise Grainne mögé állva kukkantott le a babára.

-         Én ezerszer jobbakat és szebbeket csinálok! – legyintett Blaise röhögve.

-         De Blaise! – nevetett Grainne.

-         A húgommal könnyű – jegyezte meg gúnyosan Falco.

-         Myra nagyon szép kislány – mosolygott Tanjara Grainne. – Örülök, hogy eljöttél Tanja! – melegség volt a hangjában.

-         Falconak köszönd! – mosolygott rá Tanja.

-         Kezembe vehetem? Szabad? – nézte Tanja aggódó arcát Grainne. Tanja bólintott.

-         Vigyed, dobd az egyik üstbe – legyintett Falco.

-         Falco csak bolondozik – nevetett GRainne, s Tanjara kapta a tekintetét. – Olyan mint apa, nem kell komolyan venni az ilyen beszólásait. Fogadni mernék úgy őrzi Myrát mint egy tigris.

-         A vadállat valóban illik Falco megnyilvánulásaira – bólintott Tanja. Grainne a gyerekeihez vitte a kisbabát.

-         Itt hozom a kis unokatesótokat! Látjátok milyen picike? Bizony most már unokatesótok is van – mutatta a gyerekeknek Grainne.

-         Ő az! Had fogjam meg! – nyújtogatta a kezét Sabine.

-         Nem. Ő még nagyon picike és törékeny. Leejtenéd! Nem szabad! – intette le Grainne. A kicsik egymást kerülgetve nézték az anyjuk karjában megbújó cseppséget. Grainne visszaszökkent a kislánnyal a karján. – Falco add nekem a lányod. Megtetszett.

-         Szüljél magadnak! – vágta rá gonoszul Falco. – Meg van már elég minek még egy?

-         Így van! Nem kell több! – szívta meg az illanóját Blaise. – Lassan már minden sarokban egy gyerekem lesz. Nem tudom hova tenni őket – vihogott Blaise. Megpaskolta Deimos vállát – Úgy ültök ketten, hogy Falco észre se vesz látod? – Deimos és Aurora a ház árnyékában ültek a padon. Halkan, csendesen. Visszahúzódóan.

-         Deimos te itt? – lepődött meg Falco.  – Gyere nézd meg a Malfoy terméshozamot – röhögött Falco, s a mózeskosár felé húzta a két csendes embert. Deimos és Aurora a kislány fölé hajoltak. Aurora szemét már megint elfutotta a könny. Mint annyiszor. Számtalanszor. Deimos átkarolta.

-         Igazi Malfoy – mosolygott Deimos.

-         Én is megnézhetem az unokámat? – csendült egy tiszta lágy hang a hátuk mögött. Pansy Malfoy állt mögöttük. Falco és Tanja meglepődve nézték. Pansy utat tört magának a kislányhoz.  A karjába vette Myrát.

-         Az egész család összegyűlt hozzád Blaise? – lepődött meg Falco.

-         Nem – intett Blaise, s elnyomta az illanót. – Apád nem jött el.

-         Sejthettem volna – nevetett keserűen Falco. Pansy és Falco futólag összenéztek. A zavart hallgatást Myra panaszos sírása szakította félbe.

-         Jól van visszaadlak anyának – mosolygott rá Pansy, s Tanja karjaiba fektette a kicsit. Blaise bort töltött a poharakba.

-         A családra! – kacsintott a jelenlevőkre.

-         A családra! – néztek össze. Falco és Deimos várakozón néztek egymásra. Az ő harcuk igazán még el sem kezdődött. Pansy a fiai mellé állt. Ő aki minden körülmények közt segítette a gyerekeit. Grainne, Deimos és Falco házassága is…küzdés volt neki is. Mellettük állni, józan ésszel, vezetőként , és anyaként is. Annyi fejtörést okoztak neki egyenként is…És hát az ikrek. Draco sem Grainne-nek, sem Falconak nem bocsátja meg. Azt amit tettek.  Ahogy tették. Malfoy. Túlságosan is. Pansy megfogadta Voldemort tanácsát. Nem vált Malfoyyá. A sors igazolja majd, hogy jól, vagy rosszul döntött-e? Ha Malfoy lenne, most nem állna itt, a fia mellett. De ő Parkinson volt. És Voldemort híve. Mélyebben, mint oly sok halálfaló. Mélyebben mint a Malfoyok. A  gyerekei nagykorúságukkal végleg kiléptek a Malfoyok szárnyai alól. A saját útjukon jártak…de Pansy nem felejtette el szemmel tartani a gyerekei útját, az ő anyai őrző szeme ott lebegett felettük. Különösek az anyák. Bármit is tesznek a gyerekeik, ők megbocsátják nekik. Velük maradnak és védelmezik. Egy apa. Az más. Az képes eltaszítani és elszakadni a gyerekétől. Egy Malfoy is? A nagy Malfoy örökség. A család összetartása. Egyikük sem tudta Draco Malfoy hogy dönt. Hogy mi a fontosabb. Pansy mégis elégedett volt. A három testvér együtt lesz. Jóban rosszban. A jövőre nézve ez  a legfontosabb. Csak a két fivér ne forduljon szembe egymással. Ez az ő rémálma. Neki más nem számít. Falco és Deimos alkotja a tökéletes egységet. Össze kell tartaniuk. Közeledik az idő. Mind érzik. Az idő, mikor Pansy is leteszi a pálcát, hogy átadja két erős férfikéznek. A fiainak adja Voldemort hatalmát és örökségét. A halálfalók harcát. Mely áldás, vagy éppen átok…a Malfoy-családon.