Sercegett a penna az aranymintás pergamenen, kecses női ujjak forgatták az aranyfutotta pennát. Meg-megállt az írás közben. Újra belemártotta a hegyét a fekete tintába. Lehúzta az üvegen. Aranymotívumos fehér üveg volt. A levelezőkészlet ajándék volt. Lucius Malfoytól. Különös, végülis magának vette a készletet, vagy nekem? – Narcissa áthúzta ujját a pergamen finom anyagán. Értékes pergamenlap. Nem szokványos, nem mindennapi, de nem is Malfoy-címeres, amilyet ő kapott a férfitól. A levélpapír, amit ő kapott végülis Lucius kezébe került, elvégre a válaszlevelet olvashatta rajta. Ravasz – leheletnyi mosoly bujkált az ajkai körül, de a dübörgő lépteket hallva el is halt. Vad, indulatos léptek. Kemény és csapkodó talpak.

-         Hogy lépkedsz azon a lépcsőn Bellatrix! Micsoda viselkedés ez lányom! –anyja rikácsoló hangja hallatszott a földszinti szalonból. Dübörgés, döngés. Bella bevágta az ajtót maga mögött.

-         Annyira gyűlölöm! – lihegte Bella hátát az ajtónak támasztva.

-         Neked is szép estét! – nézett fel Narcissa a pergamenről. Bella haja csapzott és kusza volt.

-         Már megint  - Bella az ablakpárkányra könyökölt, a kihalt utcát fürkészte. – Leskelődik utánam.

-         Anya helyében én is azt tenném – zárta le a tintásüveget Narcissa. – Mi történt?

-         Az erkölcsös anyánk, csöpögő nyállal várja a függöny mögül, hogy új csámcsognivalója legyen, amin köszörülheti a nyelvét – fújtatott Bella. – Ki nem állhatom ha ezt csinálja! Ő, aki minden lányból áldozati szüzet csinálna. Annyira nevetséges, hogy közben a legzaftosabb dolgokra csap le mohón, hogy elecsetelje és mint rossz példát állítsa mindenki elé – Bella felkapta a lábát a térdére, s rángatni kezdte, magas szárú cipője fűzőit.

-         Ismered milyen – lebegtette meg a pergament Narcissa, hogy száradjon a tinta. Futólag hintett rá a parfüméből. Egyetlen nyomás a pamacson. Méz és vanília permet szállt a levegőben. Bella kéjes nevetéssel figyelte húga mozdulatait.

-         Aj húgom! Hányok ettől, ami itthon van – nézett körbe Bella. Narcissa hűvös nyugalommal hajtotta össze a pergament. Cseppent a viasz, koppant a Black-pecsétnyomó, s Narcissa a bagoly lábára erősítette a levelet. Bella lerúgta a cipőit, s mezítláb lépett a párkányra.

-         Bella ne az én szobám ablakából, ha kérhetlek – szólalt meg Narcissa az íróasztal mögül.

-         Mh pedig innen akartam világgá kiáltani, hogy dugjon már meg valaki! – kacagott fel Bella. Megigazította a bársonyfüggöny hajtását, s leugrott.

-         Bella mi történt? – kérdezte újból nővérét.

-         Semmi, ami igazán erkölcsromboló – legyintett unottan Bella. – Megcsókolt a kertkapuban. És? Attól még nem szakadt ránk az égbolt – rántotta meg a vállát Bella.

-         Persze, hogy kinézett rátok – ült a fésülködőasztalához Narcissa. Hajkeféjével nekilátott a lefekvés előtti fésülésnek. Anyja szerint pontosan százszor kell áthúzni a hajkefét a biztos sikerig, a tökéletes haj eléréséért. Narcissa mindent egészen következetesen teljesített is.

-         Ugyan már! Cissy ne légy ennyire prűd!  - vette ki a hajkefét Narcissa kezéből, s ő maga fésülte húga haját.

-         Ez nem prűdség!

-         De az vagy!

-         Jó az vagyok – a két mélykék szem villogott egymásra a tükörben. – De Bella! Zárt ablak mögött is hallottam a viháncolásod! – nézte megrovón a fekete hajú szépséget.

-         Tényleg? –sikított Bella s elhajította a hajkefét. – Először nem is akartam. Aztán alig bírtam abbahagyni – suttogta kimeresztett szemekkel.

-         Kímélj meg a részletektől! – fésülte megállás nélkül a mézszőke haját Narcissa.

-         Nem is érdekel? – biggyesztette le az ajkát Bella. –Cissy annyira unalmas vagy!  - a tenyerébe támasztotta az állát. – Azt mondják a csók a szeretkezést szimbolizálja. Ilyen lesz vajon szeretkezni is vele? – Narcissa hófehér márvány bőre lassan kapott színt. De el is illant. – Megcsókolt már?

-         Ki?

-         Ki? Hát a lovagod! – túrta át éjfekete haját Bella. Narcissa nővére szavain gondolkodott. Tényleg olyan lenne? Mintha? Elhessegette a gondolatot. Ötvenkettő, ötvenhárom…

-         Ki fog hullani a hajad attól a sok fésüléstől – húzta el a száját Bella.

-         Az anyáé se hullott ki – vetette ellen Narcissa.

-         Mert az égnek áll minden tettemtől – nevetett fel Bella. A húgát nézte. Krémszín külön a hajigazításhoz használt köntös volt rajta. Anyja bolondériája. Meggyőződése, fésülködni külön köntösben kell, mert a nappali ruhára nem hullhat egyetlen hajszál sem. Bellát hidegen hagyta mindig is ez a sok fejben tartani való badarság. Narcissa viszont már a kínosságig ügyelt mindenre, hogy betartsa, hogy mindent pontosan és tökéletesen végezzen. Lágy esésű mézszőke haj. Kellemes hullámokban. Tetszett neki a húga haja. Sokat fésülte, amíg kislány is volt. Sokszor még most is.

-         Nos? Megcsókolt? – várta türelmetlenül Bella.

-         Indiszkrét vagy – intette le Narcissa. Hetvenkettő, hetvenhárom, hetvennégy…

-         Én minden bűnös gondolatom a szemed elé tárom. Te is megoszthatod velem. A nővéred vagyok – hajolt a tükörhöz Bella. Megcsipkedte az arcát.

-         Nekem ellentétben veled, nincsenek bűnös gondolataim – felelte hidegen Narcissa.

-         Akkor fagyjatok csak meg a nászágyban! – nevetett undokul Bella. Kilencvenegy, kilencvenkettő…

-         Ha így viselkedsz anya ismét bezár a szobádba – figyelmeztette Narcissa. A köntöse selymében aranyszálak futottak, megigazgatta, hogy fedje a mellkasát.

-         Már nem sokáig – legyintett Bella.  

-         Későn jöttél haza, aggódott érted – tette le a hajkefét Narcissa.

-         Azért aggódott ,hogy túl sötét lesz és nem fog látni semmit – mordult nevetve Bella. Narcissa átcserélte a köntöst az éjszakai kékre.  Kinézett az ablakon. A csillagos égboltra emelte a tekintetét. Szép nyári éj. A hold dagadó félben. Belélegezte a friss levegőt.

-         Emlékszel? – kérdezte halkan Bellától. – Anyával mindig kimentünk a balkonra.

-         Néztük a csillagokat – Bella a rúzsokat váltogatta.

-         Azt mondta a csillagokból mindent kiolvashatunk. Titokzatosak. Elérhetetlenek…

-         Könnyen elérhetőek ,csak jó szex kell hozzá – mondta nyers hűvösséggel Bella.

-         Illúzióromboló vagy – könyökölt a párkányra Narcissa.

-         Nem. Csak a földön járok – felelte Bella. Húga tükrénél keresgélt. – Komolyan csak púdered van? – ingatta a fejét Bella, s áthozta a saját készletét.

-         Én hiszek anyának! – felelte álmodozó hangon Narcissa. – Annyira megnyugtatóak a csillagok. Biztonságot adnak. Mindig látjuk őket…

-         Kivéve ha felhős az ég – szólt közbe Bella, ahogy a pirosítós pamacsot az arcához érintette.

-         A csillagos ég alatt sétálni biztos szép lehet.

-         Jah, szerintem szeretkezni sőt aludni is jól lehet ott –egyezett bele Bella. – Figyelj, ha gondolod előkotorok valami rongyot a padlásról és kipróbáljuk a szabad ég alatt alvást mit szólsz hozzá? – keltette fel az érdeklődését a dolog, Hátrafordult ,s a karfára támaszkodva nézte húga hátát.

-         Az nem valami szokványos. Még azt hiszik útonállók vagyunk – keresgélte szemével a csillagokat Narcissa.

-         Cissy! Pedig már azt hittem benne lennél valami izgalmasabb dologba. Én annyi mindenre kapható vagyok… - vigyorgott Bella.

-         Az a baj lányom, hogy túl sok mindenre vagy kapható! – Mrs. Black állt az ajtóban. – Narcissa gyere be azonnal az ablakból! Még valami férfi azt hiszi fel akarod hívni. Éjszakai ruhában nem mutatkozunk az ablaknál! – intette rendre lányait. Narcissa egy utolsó pillantást vetett  a csillagokra, s elhúzta a sötételőfüggönyt. – Nyomás az ágyba lányok! Most kell lefeküdni, különben holnap olyan förtelmes karikás szemekkel ébredtek, hogy új udvarlót kereshetünk mindkettőtöknek! – mérgelődött Mrs. Black ,s elfújta a gyertyákat. Bella átlibbent saját hálójába, de az összekötőajtót nyitva hagyta húga hálójával.

-         Jó éjt Cissy! Azért a szabadban alvást gondold meg! – nevetett, s magára húzta a takarót.

-         Már meggondoltam. A válaszom nem! Jó éjt! – csúszott a takaró alá Narcissa is.