-         Cissy ébredj már! – szólongatta unottan húgát Bella.

-         Miről maradtam le? – könyökölt fel a párnáján Narcissa.

-         Fogalmam nincs – rántotta meg a vállát Bella. – De anya szerint ha még öt percet alszol felpuffad az arcod, és egész nap borzalmasan fogsz kinézni – kacagott Bella. – Anyának annyi lehetetlen ötlete van ,hogy arról könyvet írhatna. Vagy eladhatná valami, hogyan őrizzük meg fiatalságunkat rovatba. Nem inkább, hogyan készítsük ki a családtagjainkat rovatba – ráncolta a homlokát Bella. – Vagy…

-         Jó elég volt – hajtotta fel a takarót Narcissa, s a mosdótálhoz lépett. Beletöltötte a kancsóból a vizet, s nekilátott a reggeli készülődéshez.

-         Szerinted anyáék megölnének, ha terhes lennék? – ült fel a komód tetejére Bella.

-         Miért az vagy? – Narcissa már nem lepődött meg nővére fura kérdésein. Most is tudta, hogy nem kell komolyan vennie. Elhessegette a komód felől Bellát, s  az alsó fehér ingek közül keresgél. Átbújtatta a fején,  s máris délelőtti ruhát keresett hozzá a szárnyas szerényben.

-         Nem tudom! Szerinted, ha sokáig nézek egy férfit egy képen attól terhes lehetek? – nyálazta meg ajkait Bella.

-         Nem – tologatta a vállfákat Narcissa.

-         Miért kell mindig letörnöd? – nyafogta Bella.

-         Ki az? – adta be a derekát Narcissa.

-         Hát ő! – Bella életnagyságú sodort papírt csapott fel, és az egyik vállfához tartotta. Narcissa homlokán ráncok buktak elő.

-         Vááh! – emelte az égnek a szemét Narcissa. – Azt mondtad ijesztő képeket csak este mutatsz nekem, hogy rosszakat álmodhassak, muszáj már korán reggel is ilyeneket néznem? – kérte Bellát, s visszanyomta a kezébe a posztert.

-         Most miért ijesztő? – nézte ajakbiggyesztve Bella. – Annyira lefegyverző, és lélegzetelállító! Akarom! Tegyen a magáévá! – kiáltozta Bella, s Narcissa ágyára zuhant a mozgó ficánkoló képpel.  – miért nem lehet egyesülni egy képpel?

-         Mond Bella tulajdonképpen miért nem Rodolphus képével teszed ezt?

-         Az túl unalmas és egyértelmű lenne. Nekem ő kell! – mutatott a férfi mellkasára Bella, kezével a poszter lába között tapogatta a képet. – Mutasd! Had érezzem!

-         Bella förtelmes az amit művelsz! – próbálta meghúzni ruhája fűzőit Narcissa. – Gyere inkább segíts! – Bella fellökte magát, s húga mögé lépett, hogy megkösse a fűzőt.

-         Nem reggelizem. Inkább fent maradok addig vele – vitte ki ölében a plakátot, s visszaragasztotta a falra. Narcissa átnézett nővére hálójába. A tükörre erősített fényképeken, a falon ,a képen keretben, az éjjeliszekrényen is…

-         Mond Bella nem alszol rosszakat ezek miatt? – mutatott végig a képeken. – Még jó hogy a Lestrange-ok nem tudják, hogy hogy néz ki a hálód idehaza. Honnan szerzel egyáltalán képeket erről a férfiról?

-         Maga Rodolphus adta nekem hát nem tüneményes? – nevetett Bella. – Voldemort. Már ha csak kiejtem a nevét beleborzongok.

-         Akkor ne ejtsd ki sokat -  húzta el a Voldemort-szentélyből nővérét. A két lány helyet foglalt a reggeliző asztalnál.

-         Igyekezzetek Walburga már vár minket! – nézett a három lányára Mrs. Black.

-         Figyelj apa! – fordult hozzá Bella. – Azon gondolkodtam, hogy végülis Orion is az unokatestvérét vette el, akkor hozzámehetek Regulushoz? – emelte meg kérdőn a tekintetét, s kihívó szempilla-rebegtetéssel nézte apját.

-         Nem – mordult Cygnus Black. – Mit akarsz tőle. Alig tíz éves.

-         Megkérte a kezem – makacskodott Bella.

-         Gyerek még. Össze vissza fecseg – legyintett Cygnus. – Ráadásul a Lestrange-okhoz házasodsz  maholnap, fejezd be de rögtön az ilyen álmodozást!

-         Hagyjuk itthon Bellát! – kotyogott közbe Andromeda.

-         Látod milyen drága húgaim vannak? – villogtak Bella kék szemei. – Ezért imádom a családomat! – szorongatta meg a mellette ülő Narcissát. Andromeda visszabújt a bőrkötéses könyve mögé, s nem is nézett fel.

-         Andromeda megmondtam ,ha étkezünk, akkor nem olvasunk – kapta ki a kezéből a könyvet Mrs. Black.

-         Ne idegesítsd fel magad Druella! – bökte feljebb szemüvegét az orrán Cygnus Black. – Lányok! Indulás! – legyintett a szemközt ülő három lánynak.

-          Miért nem fiaim születtek! – sopánkodott Mrs. Black. A lányokkal felültek a fogatra.

Grimmauld tér 12. Bella Narcissába karolva lépett a házba. Kalapját a fogasra hajította, s körbenézett a szalonban.

-         Ő a kis úrnőm! – hajlongott előtte Sipor. – Annyira örülök, hogy ismét láthatom! – Bella elégedett nevetéssel simogatta meg a fejét.

-         Úgyszintén Sipor.

-         Menj Sipor szolgáld fel a teát! – szólt rá Walburga. – Fiúk köszöntsétek az unokanővéreiteket! – legyintette meg a két fiút. Sirius és Regulus a lépcsőn álltak.  Bella hunyorítva nézte őket. Regulus ölelte át. Sirius hideg flegma fénnyel csak nézte.

-         Hallottad mit mondott anyád köszöntsél! – sziszegte neki gúnyosan Bella.

-         Az őrülteket hogy kell köszönteni? – tette keresztbe a karját Sirius.

-         Lázadó dög vagy semmi több- lépett el mellette Bella. Sirius a lépcsőn állva csak biccentett a másik két lánynak. Regulus a másik kettőt is megölelte, de vissza is tért Bella oldalára.

-         Ma sokáig lesztek igaz? Ma is kergetőzhetünk? – nézte izgatottan Bella sápadtfehér bőrét.

-         Bella csakis azért szeret hozzánk jönni, mert élvezi, hogy körülugráljátok – vágta rá nyersen Sirius. – Kis talpnyaló! – lökte meg testvérét, s felsietett a lépcsőn.

-         Sirius Black! Ne merészelj bezárkózni a szobádba! – harsogott Orion fenyegető hangja. Sirius apjára meredt, de visszalépett a lépcsőfokokon.

-         Ezt neked hoztam Regulus! – Bella átnyújtotta a sötétzöld papírba csomagolt ajándékot. Regulus izgatottan bontotta ki a selyemszalagot. Ezüstkeretes kép volt. Belláról.  – Egészen friss. Tegnap készítettük. Amíg Rodolphussal voltam – nézett Narcissára.

-         Nem is mondtad – igazította a füle mögé szőke haját Narcissa. – Megnézzük a családfát? – lépett el Bella mellett.

-         Már úgyis régen láttam – egyezett bele Bella, s Regulussal a sarkában a húga után sietett. – Jó kis családfa ez – Bella végigfuttatta a tekintetét, le egészen hozzájuk. – Várj? – Bella a neve alatti friss feliratra nézett: „Rodolphus Lestrange” – De hát még hozzá sem mentem! – tiltakozott Bella.

-         Az a néhány hét már se ide se oda – legyintett Walburga Black. A Black lányok után nézett, hogy merre tűntek.

-         Nem nem ér! – integetett hevesen Bella. – Narcissa neve alatt még nincs ott…! – bökött az üres részre Bella.

-         …hogy Lucius Malfoy – egészítette ki Cygnus.

-         Idővel kiegészítjük – biccentett Walburga. – De Bellatrix kedvesem a tied már igazán nyélbe ütött ügylet – Regulus morcosan nézett a felnőttekre. Bella sajnálkozva mosolygott kis unokaöccsére. Narcissa sápadt bőrén pedig rózsaszín foltok tűntek fel és oszlottak szét.

-         Ma délutánra várjuk őket – sóhajtott Druella Black. – Bella természete tartok tőle túlságosan elijeszti a Malfoy-örököst. – De hát nem lehetek egyszerre két helyen…Vagy Andromedát ültessem be valamelyik párhoz?   - nézett gondterhelten a lányaira.

-         Csak Bellához ne anya! – nézett fel a könyvéből Andromeda.

-         Utálom ezt a kis könyvmolyt! – sziszegte Bella a húgára.

-         Én sem bírlak téged ha itt tartunk! – kotyogott közbe Sirius Andromeda mellé állva.

-         Sajnos akkor ketten vagytok három ellen. Egyértelmű, hogy erőfölényben vagyunk – vigyorgott Regulus a szemben álló párosra. Átölelte Bella derekát, s kihívón villantott mélykék szemeit testvérére.

-         Elég legyen! – vetett véget Orion a beszélgetésnek, kezével előretolta Siriust és Regulust. – Asztalhoz! – A két Black-család átvonult a Grimmauld téri étkezőbe. Sipor már gőzölgő teával várta őket. Lelkesen töltögette a forró italt a teáscsészékbe. Walburga megsimogatta a manó fülét, s Sipor felbotlott, ahogy Sirius elgáncsolta.

-         Sirius! – szólt rá Orion Black.

-         Csak kinyújtottam a lábam apa, észre sem vettem, hogy ez a kis korcs itt lábatlankodik – vigyorgott szemtelenül. Hullámos fürtjeit hátracsapta, s ellenségesen méregették egymást Bellával. Narcissa hűvösen ült, szemlesütve, időnként végighordozta mélykék tekintetét a körasztalnál ülőkön. Regulus unokanővére talárját rángatta.

-         Mond – hajolt hozzá Bella.

-         Megmutatom a szobámat – invitálta kacsintva Regulus. Bella felemelkedett, ahogy Regulus már kifelé húzta.

-         Narcissa eredj a nővéreddel! – szólt rá Druella a lányra. Narcissa engedelmesen követte a párost.

-         Bella! Mit akarsz? – sietett a lépcsőfordulóban Regulusék után.

-         Semmit – rántott vállat Bella.

-         Miért kell mindig nekem falaznom az őrültségeidért? – igazgatta hátra a haját Bella.

-         Megmutatom a saját házimanófejemet! Megkaptam a szobámba! Pa tavaly fejezte le! – nevetett REgulus. – Nézd! – Bella méregette az idős házimanófejet. Narcissának felfordult a gyomra, de Bella lelkesen nevetett.

-         Húha! EZ aztán igazán szép trófea! – zuhant unokaöccse ágyára Bella. – Azta! Nagyon kényelmetlen egy ágyad van – állapította meg Bella ,ahogy a kemény rugók nyomták a fenekét. – Hogy tudsz ezen aludni?

-         Már megszoktam – legyintett Regulus, s leült mellé.

-         Bella? – tette karját keresztbe Narcissa.

-         Mesélj még Regulus! Hogy telnek az éjszakáid? – kacsintott Bella a fiúra. Narcissa kinézett az ablakon. Az ablakmélyedésbe húzódott ,s igyekezett nem meghallani a beszélgetés foszlányait. Már hosszú percek óta  csend telepedett a szobára, amikor kopogtak. Regulus és Bella szétrebbentek. Narcissa még hallotta az ajkuk cuppanását, s Druella már az ajtóban állt. Bella levegő után kapkodott. Regulus a száját törölte a kézfejébe.

-         Mit csináltatok? Megyünk lányok! – várta türelmetlenül a lányokat az ajtóban.

-         Örülök, hogy találkoztunk Regulus! – kacsintott rá Bella, s Narcissával leviharzott a lépcsőn.

-         Bella mindenkit megrontasz – állapította meg Narcissa.

-         De te olyan áldott jó húgom vagy,  hogy ezt is titokban tartod – paskolta meg húga kezét Bella. Narcissa csak összepréselte a száját ,s nem regaált.