A sötét komor bútorokkal túlzsúfolt szalon kanapéján nyúlt végig Bella. Keresztbe tett lábakkal falta az Intimitás inferusokkal című vaskos kötetet. Narcissa felhúzott orral tüntetőlegesen elfordult, hogy még véletlen se lássa az erotikus tartalmú képet a könyv elején. Bella időnként felkacagott, majd élveteg szemmel meresztgette a szemét a sorokra. Narcissa elővette a kézimunkáját, s az arany szálat megsodorta vékony ujjai között.

- Úgy hímzel mint anyánk – szólt oda a könyv felett Bella. – Ugyanazok a mozdulatok, ugyanaz a szigorú tekintet, mintha csak őt látnám.

- Nem kellene ilyeneket olvasnod Bella – tartotta gőgösen a fejét Narcissa. – Anya össze akart zárni egy mumussal,amikro megtalálta a párnád alatt a Véres napok Vámpírföldön egy példányát. Emlékszel?

- Hogyne. De a mumus megijedt tőlem – nevetett fel élesen Bella. – Még élveztem is volna ,ha összezár azzal a mumussal.

- Látomm ás iránt is érdeklődsz – intett Narcissa a szemével a Prefektusok, akik sokra vitték című lexikonra, ami a kandallón hevert.

- Azért mert anyám a Természetes nemesség- a varázslók származástanát dédelgeti a keblén, és dugja a párnája alá, attól még léteznek más könyvek is.

- A Természetes nemesség hasznos könyv.

- Ó igen. Az aranyvérűek kedvükre válogathatnak belőle, hogy legközelebb kivel kell összeházasodniuk. Etalon. Tökéletes könyv – csapkodott Bella, s az asztalra csapta az Intimitás az inferusokkal kemény kötetét. Koppant a bőrkötés a sötétre fényezett bútoron.

- Nem kellene annyira feltűnően érdeklődnöd Voldemort viselt dolgai felől – sziszegte halkan Narcissa.

- Ezt meg honnan veszed? – háborodott fel Bella.

- Több jel is erre utal – Narcissa a kandallón heverő könyv felé intett a szemével. – És anya fülébe is eljutottak a hírek.

- Pletykás vénasszonyok – legyintett Bella, s fellökte magát a kanapéról. – Túl titokzatos. Szeretnék találkozni vele, de lehetetlenség. Tudni akarom milyen nők forognak körülötte.

- Nők?- Narcissa gúnyosan elhúzta a száját. – Ez olyan mint az inferusokkal? Többes számban? Ez nagyon morbid Bella.

- Mindent szeretek ami morbid – lihegte kéjesen Bella, s az ablakhoz lépett. – Van egy kis meglepetésem a számodra – kacsintott a húgára, s lesietett a lépcsőn.

- Bellatrix Lestrange – hajolt meg a férfi könnyedén. Bella lebbenő sűrű szempillákkal méregette a férfit.

- Még mindig nem szoktam meg ezt a megszólítást – mondta kedélyesen.

- Pedig a tény megváltoztathatatlan – mosolygott fanyarul a férfi. Narcissa a szalon ajtajából meredt a párosra. Ugyanebben a pillanatban felnézett a férfi is. Mindketten megrökönyödve nézték a másikat.

- A mi kettőnk meglepetése nektek – mosolygott Bella egyikről a másikra.

- Bella, nem is mondtad, hogy már vendégetek van, nem kellene alkalmatlankodnom – tette egyik kezéből a másikba a fehér kesztyűit Lucius.

- Cissy nem vendég ,hanem családtag. És mindketten a mi meghívásunknak tettetek eleget. EZ igazán nem bűn – tessékelte beljebb a férfit Bella.

- Nagyon örülök, hogy a kívánságom, hogy ismét láthatlak, ilyen hamar teljesült – hajolt Narcissa kézfejére Lucius.

- Meglepően hamar és váratlanul, de úgyszintén örvendek – sütötte le egy pillanatra a szemét Narcissa.

- Elnézést, hogy ilyen késői órán toppanok be, de… - mentegetőzött Lucius.

- Lucius Malfoy. Te vagy az egyetlen ember akinek nem kell mentegetőznie a mi családunkban igaz? – mosolygott Bella, majd metszőn hozzátette. – Természetes nemesség 12. fejezet. – kintről dübörgő léptek hangja hallatszott. Bella mélykék szemén árnyék suhant át. – Cissy drágám megmutatnád Luciusnak a szobáját? A tieddel szemközti lesz – Bella lesietett a lépcsőn, hogy ajtót nyisson. Narcissa a második emeletre vezette a férfit. Mint minden szoba a kastélyban ez is túl sötét volt. Férfias, kissé rideg. Narcissa nem akart belépni, csupán az ajtót mutatta meg. Lucius nézett be rajta.

- Az ,hogy örülök, hogy itt vagy nem pusztán szófordulat volt részemről Narcissa – mondta egészen halkan Lucius, s szürke szemeivel visszapillantott a nőre.

- Részemről sem – felelte elhalóan Cissy. A korlát másik oldalán volt az ő szobája. A két szemközti szobát a folyosóról felvezető lépcső korlátja, mint válaszfal választotta el. Át akart menni a korlát másik oldalára, de a lentről érkező hangok megállították. Lucius a karjánál fogva tartotta vissza, hogy ne lépjen ki az árnyékból.

- Rodolphus vendégeink vannak! – sziszegte Bella.

- É aztán mi van akkor. A húgod van itt és egy régi cimborám, és amúgysem látom őket- lassan pörgő nyelv.

- Részeg vagy! Menj fel és aludd ki magad – sziszegte fagyosan Bella.

- Nekem nem parancsolgatsz asszony! – csattant Rodolphus. – Azt mondtam vedd ezt le!- csattanás. Bella a korlátnak csapódott.

- Felvered az egész házat! Mit gondolnak rólunk? – suttogta Bella.

- Nem érdekel. Téged sem érdekel senki véleménye nem igaz? Vagy a húgod kivétel? Előtte megjátszod az erkölcsös nagyasszonyt? Vetkőzz! – ordította. Tépés hangok. Bella talárja valószínűleg erősen megrongálódott. Bella nyöszörgése hallatszott, s Rodolphus zihálása.

- Ne itt! Bármikor lejöhetnek! Menjünk fel Rodolhpus! – hangjában könyörgés hallatszott. – A lépcsőre lelátni az emeletről is.

- Az én lépcsőm, az én házam, te meg az én feleségem vagy! – recsegett a falépcső a súlya alatt.

- Ez fáj hagyd abba! Hagyd abba fáj! – nyöszörögte Bella.

- Fog be a szád! – csattant Rodolphus. A férfi zihálása hallatszott csak, a fa ütemes reccsenése.

- Megmondtam ,hogy ne lihegj a fülembe – csattant mérgesen Bella. – Utálom, a fújtatásod szelét. Megfájdul tőle a fülem – sziszegte.

- Bella! Bella! Annyira gyönyörű vagy, amikor dühösen csillognak a szemeid! – zihálta Rodolphus. Lassan haltak el a férfi hörgései. Kínos csend. Narcissa zavart lesütött szempillákkal állt Lucius előtt. Mindketten igyekeztek a másik irányba nézni. Kényszeredett hallgatás. Nem kellett volna fültanúnak lenniük. Narcissa zavartan nézett fel a szürke szemekbe.

- Elnézést – suttogta halkan, s ellépett a férfi mellől. Halkan tette be maga mögött az ajtót. Lucius is behúzódott a vendéghálóba, habár a csomagjai mind lent maradtak a ház előtt. Majd holnap reggel…ma már kínos lenne a találkozás.