A toronyóra kongva ütötte el az éjfélt. A márvány fésülködőasztalon kétkaros gyertyatartóban csöpögött a viasz. A gyertyafény vidám táncot járt a háló berendezésein. Lucius az ágyból figyelte a fények táncát a spanyolfal mintáin. A halvány rózsaszirmokon, a fa sötétjén, a titokzatos felső fonaton, amelynek apró szűrőin át a spanyolfal mögött láthatná Narcissát. De most hajfésülés tart. Az asszony a selyemhuzatú széken ül. Hallja a fésülés neszeit, ahogy áthúzza a haján az ezüstfésűt. Maga elé tudja képzelni a levegőben szálló hajszálakat, a mézszín gyönyörű hajat. Széles a spanyolfal, öt elemből áll, aranyfestékkel festett apró motívumokkal. S Lucius már nem először férfias ravaszsággal, nem a spanyolfalon próbál átlátni. Narcissának fogalma sincs róla, hogy innen az ágyról a gondosan eligazított spanyolfal mögé nem látni. De a tükör visszaveri a mögötte zajló eseményeket. Narcissa nem látott az ágyra, annyira szélen volt, De Lucius az ágyról pontosan a tükörre látott. Oldalról, és épp csak, de azért tükörkép. És most sem tudta megállni, hogy ne nézze Narcissát a tükörben. Gonosz dolog így meglesni a saját feleségét, de a titkos szemlélődés igazi izgalmat jelentett. Narcissa pedig ellenállhatatlan volt, mint mindig. A tükör hatalmas, széles, szélén aranyminták futottak a tükör üvegén is. Nagyon előkelő tükör volt, s nagyon illett Narcissához. Az asztalra helyezte a fésűt, s Lucius a lélegzetét is visszatartotta. Tudta mi következik. Narcissa a fésülködéshez használt köntösét átcseréli, az éjszakaira. A fürdőből így jött át, a smaragd köntösben, Lucius vizslató szemei, pedig a köntös alól nem találtak kivillanó anyagot. Tehát Narcissán csak a köntös van. Kioldotta a megkötőt, s levette a smaragdszín köntöst. Lucius ádámcsutkája hatalmasat ugrott. A tükörben visszatükröződő női test, a gyertyafényben megvilágítva…arisztokratikusan fehér bőr, nőies karcsú alkat, a rezzenő keblek… A lagúnakék köntös eltakarta szeme elől a látványt. Narcissa megkötötte az övét, s a spanyolfal szélét egy középső elemhez zárta. Kezével futólag hátrafogva a haját elfújta a gyertyákat. A baldachin alatt fekvű Luciusra nézett, ahogy mezítláb az ágyhoz lépkedett.

- Nagyon megvárattalak igaz? – nézett rá sajnálkozva, s becsúszott a takaró alá.

- Mint mindig is mondtam, Narcissa rád várakozni...minden perc élvezetes számomra – a legártatlanabb arckifejezés és hódolatteljes hangsúly. Narcissa csilingelő hangon kacagott fel. Egészen halkan. Lucius felemelte a takaróról a női kezet, s forró csókot lehelt rá. Nem eresztette el. Ajkai fokról fokra kúsztak a nő karján, egyre feljebb. Suhogott a takaró, ahogy közelebb helyezkedett a nőhöz. A köntös kivágására hajtotta a fejét. Puha csókot hintett a női mellkasra. Nagyot emelkedtek a keblek. Lucius felnézett a kék szemekbe. Narcissa testén kellemes borzongás futott végig ettől a tekintettől.

- Lucius! – rebegte egészen halkan, s erőtlen mozdulattal ért a férfi  hajához. A selyemszalag szélét kereste. Egyetlen gyengéd rántással oldotta ki a masnit. A selyemszalag lassan tekeredett le a hirtelenszőke hajról. Narcissa az éjjeliszekrényre ejtette, s máris beletúrt a selymes tapintású vékonyszálú szép hajba. Lucius ajkai kínzó lassúsággal haladtak a kulcscsontok közötti völgyben, a karcsú hosszú mézillatú nyakvonalon, s ajkaik találkoztak. Nedvesen, puhán, lágyan csókolták egymást.  Narcissa gyenge vékony karjait erőtlenül vetette át a széles férfi vállain, a tarkója felé simogatta a szőke tincseket. Elveszett a csókban, a sötétség húzó erejében. Lucius megemelte a fejét. Várta  a mélykék pillantást. Narcissa felnézett az ezüstszín szemekbe. Remegve várta a tapogatódzó ujjak lazító próbálkozásait. Az öv engedett. Lucius tekintete lesiklott a derekára, s tenyerével becsúszott a köntös engedte területre. Meleg tenyerével a lapos női hasat simogatta a köldök felett átfutottak az ujjai, a csípő felé közeledett. Ismét a női mellkasra hajtotta a fejét, nedves ajkaival  a gömbölyű kebleket keresve. Narcissa mellkasa lesüllyedt, majd  ugyanolyan ütemben nyomult fölfelé, s Lucius ajkai a megemelkedő rózsaszínes mellbimbóra tapadtak.  Narcissa erősebben szorította a vállát, s a teste megvonaglott Lucius alatt.  Lucius ujjai alattomos gyorsasággal seperték le a köntös anyagát a női testről, akár az igazgyöngy után kutatva a tenger fenekén seperné a homokot, s tenyerét Narcissa hátára siklatta. Narcissa már sejtette mit szeretne, alig néhány centire megemelkedett, hogy Lucius leseperje a vállairól a ruhát, s megszabaduljon az olyan gyönyörű lagúnakék köntöstől, ami eltakarta előle a felesége testrészeit. Szemeivel itta az előtte fekvő meztelen nő szépségét, s Narcissa közben a szürke köntös övén babrált. Lefejtette a férfi vállairól, s a selyem tehetetlenül hullott az ágyra.  Homályosan érzékelte, hogy Lucius puha csókjai a hasát, a behajlított lábszárát érintik. Mindenütt a meleg simító férfias tenyeret érezte, a ránehezedő férfi súlyát. Lucius a szájára nyomott csókokat. Narcissa sűrű pillái lebegtek, őt nézte, várakozón, hívogatón. Narcissa arcára szorítva a száját beléhatolt. Visszafojtott tompa hang hallatszott mindkettejük torkából. Leeresztették a szemhéjukat. Hosszú ideig csak lebegtek, az első lökés adta élmény hullámában, s már amikor egészen elültek a remegtető érzések, az utolsó pillanatig húzva adta meg az újabb lökést. Narcissa úgy érezte nem lehet kibírni az elviselhetetlenül lassú tempót, a férfi kínzását, ahogy minden gyönyörforrásért epedve kell várakoznia.  A vállait szorítva követelte a gyorsabb impulzusokat. Lucius sem bírta sokáig a lassú keringőt, s egy mély lökéssel kezdte meg az igazi aktust. Narcissa torkában újabb elnyomott nyögés hallatszott, s belső préseléssel szorította a kemény férfiasságot, a jóleső borzongásoktól kísérve kulcsolta át lábával a férfi derekát, azonnal enyhült a szorítás. Tágult az út, Lucius olyan könnyedén siklott, a megnyíló  női rózsaszirmokban, mint a jól ismert ösvény kitaposott útján. A nedves forróság hívogatóan nyílt szét újra és újra a behatoló előtt. Minden lökésnél egy adag férfias akácillat csapta meg Narcissa arcát, kapkodva lélegezte a kellemes illatot, amely Lucius hajából is áradt. Egyre többet és többet akart a lüktető férfiasságból. Szorította magához a vállánál fogva, s megérkeztek az oly nagyon várt pörgő lendületes,  gyors sodrások, a saját tenyerébe vésődtek a körmei, a sűrű szempillák egyetlen réssé húzódtak ,ahogy összeszorította a szemhéját, Lucius gyors hosszú, mély  lökéseket adott, a legbelső sötétbe feszült a kemény férfias ereje. A puha szirmok szorították, összehúzódtak, s elernyedtek egymás után rendszertelen ütemben. Narcissa zihálva kapkodott levegő után, Lucius összeszorított ajkain is tompa nyögés szorult vissza.  Sokára csitult el a lázas izgatottság. Pihent meg a végletekig hajszolt testük. Narcissa finoman redőzött szemhéja lassan rebbent fel. Nézte a finom férfias ráncokat, amelyek olyan karakteressé tették a nemes arcot. A sötétben megcsillanó szürke szemek Őt nézték. Lucius fanyar mosolyra húzta száját, s a kis  csábos nevetőránc elmélyült, felugrott az arcán. Narcissa ujjbegyével simította át a mély nevetőránc vonalát. Mindig is nagyon tetszett neki. Lucius mosolya. Ez a férfias, száraz mosoly. Amely olyan egyedülállóan férfiassá tette. Talán ettől a ránctól, és a szeme szürke titokzatosságától szeretett igazán a férfiba. Lucius az ajkához húzta a nő ujjait, egyesével nyomott apró csókokat mind az öt ujjbegyre, s végül a kézfejére.

 - Narcissa – ejtette ki rekedten a nő nevét. Élvezte a dallamát. A szép csengését ennek a névnek, s nem is gondolta, hogy az ő mély baritonján hallani mennyire gyönyörű igazán.