Csorgott a nedvesség, áztatta a lepedő vékony anyagát. Hanyatt fekve terült szét a franciaágyon. Amelyen már évek óta egyedül alszik. Egyedül. Élete legszebb éveiben. Ennél a börtön is jobb, ennél a közönynél, hogy már megint ezt kell tennie egy apró örömért, csak egy aprócskáért, de legalább érezni. Sóhajtott, s futólag felnyitott a szemét, hogy újból lehunyja. De rémülten pattant fel a szemhéja újból. Az ajtóban…Dmitrij állt. Őt nézte a sötétben, a holdfényben. Myra a takaró után kapott. Tudta, hogy fölösleges próbálkozás, az öccse rajtakapta. Sokáig meredtek egymásra. Myra nem tudta mit is mondhatna, hogy megzavarta a magándolgaiban és dorgálja le, küldje ki! Háborodjon fel, vagy csak piruljon tovább itt így a sötétben. Dmitrij letette a kezéből a bögrét.

-         Khm. Egy csésze forró kakaót hoztam. De látom…nem arra van szükséged – jegyezte meg fanyar mosollyal a szája körül.

-         Dmitrij… - kezdett bele megnyálazva az ajkát Myra.

-         Szánalmas – Dmitrij a tenyerével törölte le Myra ujjairól a nedvet. – Ezt nézni is rossz Myra. Engedd, hogy segítsek! – kacsintott.

-         Ne! – súgta Myra erőtlenül  tolta el az ujjakat, de mégis várta az erősebb fellépést. Odaadó sóhajjal hördült fel, ahogy megérezte a férfiujjakat magában. Felnyögött. Zihált ,s levegő után kapkodott.

-         Sss – Dmitrij felült az ágyra, s magukra húzta a takarót.

-         Ezt nem kellene – pihegte Myra.

-         Képtelen vagyok nézni ,ahogy küzdesz. Egyikünk se kapja meg soha senkitől…Nekem is hiányzik, kimondhatatlanul. Merlinre én se fából vagyok. ÉN is kívánhatok egy nőt. Tudod, még a szajhák se hajlandóak nekem adni magukat érted? Ilyen hülye helyzetet… is csak apánk teremthetett nekünk – súgta Dmitrij, s ajkaival újra súrolta a fehér nyakvonalat. Myra ívbe feszülve dőlt hanyatt, rendszertelenül kapkodta  a levegőt. Futó csók, és újra…és újra. Bátortalan kapkodás. Nem merték megtenni…de kiéhezettek voltak mindketten. Myra csúszott feljebb. Karjaival átkulcsolta az öccse nyakát. Mohón kapkodott a húsos férfiajkak után, fel-felnyögött a behatoló férfiujjak érintésétől. Türelmetlenül nyomta erősebben a csípőjét a férfihoz. Lázasan hámozta ki a férfit a köntösből.

-         Várj! Várj keresek valahonnan… - húzódott el Dmitrij.

-         Nem, hagyd! Ne hagyj most itt! – nyögte fuldokolva Myra. Felpattantak a szemei. A két azonos szürke szempár egyetlen másodpercre hosszan meredt egymásra. Túl sok minden sűrűsödött ebbe a másodpercbe. A gondolataik suhogtak ezerfelé. A bűn. A vágy. A szeretet. A züllés…minden együtt, egyszerre suhant át. Az elbizonytalanodás perce volt. HA megteszik elvesztek végleg. Myra fonta rá a merev férfiasságra az ujjait.  A hosszú izmos combok kulcsolódtak a férfias csípő köré. Egyszerre eresztették le a szemhéjukat a behatolás pillanatában.

-         Mh. Dmitrij – nyöszörögte Myra forgott vele a szoba a világ az ágy, Dmitrij hozta el a gyönyört annyi év után újra ismét itt, egymás fuldokló hörgését váltogatták, levegő után kapkodva, a kábulat perceiben. Gyors volt minden. Villanások, a sötétben apró fények gyúltak, egy pillanatra a sötétség és tudatlanság lebegése a feszülő izmok, a hófehér lábak szorítása a pumpáló életerő. Látszott, hogy mennyire régen lehettek együtt valakivel is. Évek…amiknek a feszültsége gyülemlett, s amely most alig néhány másodperc alatt robbant. Dmitrij újra megadta a lökéseket. Myra dobálta a fejét a gyönyörtől, a fölé magasodó férfi nyakát szorította a körmei vésődtek a puha bőrbe, újra magával ragadta őket a lendület. Kapkodó csókok fulladásba merült ajkak. Csókolták egymást, mintha a forrás vizét keresnék a másik ajkán, s találnák meg újra és újra. Myra Dmitrij nevét nyöszörögve jutott el újra a csúcsra. Kimerülten pihegtek. Gyors volt minden. Váratlan. Fel sem fogták igazán. Csak a testük volt elégedett, a feszültség végre feloldódhatott. De a lelkük az eszük ezer más dolgon kavargott.

-         Merlinre! Dmitrij! – súgta halkan Myra. Még magában érezte a lüktető férfiasságot.

-         SSS! – tette az ujját a nővére ajkára Dmitrij. Átfordult  a lánnyal, s  Myra a vállára hajtotta a fejét. Simogatta a testvére karcsú női derekát. Nem beszéltek. Csak hallgatták egymás lassan csillapodó lélegzetét. Észrevétlen nyomta el őket az álom. Kimerültek. Kifáradtak. S a gondolataik elől menekültek az álomvilágba.