Tisztán csengett a visszhangos teremben az ének. Csilingelőn járta be az ablakfülkék mélyét is. Hosszú szárnyas hatalmas ablakok. A fény csíkokat rajzolt a padlóra, ahogy a napfény beáramlott az ablakokon. Fekete talárosok énekeltek egymás mellett Seginus hangja dörmögött erősen vezetően, a férfiak, akik mellette ültek mind az ő vezető hangját követték. Kupolás áldozati hely volt. Kör alapú belső kétosztatú. Az emelvény felé vezető folyosó felé nézett mindenki, s a félkör egyik felében a nők, velük szemközt a férfiak foglaltak helyet. Éles elhatárolódás. A nemek különválasztása. Seginus a feleségét kereste a nők között. Rowena visszamosolygott rá. Itt ismerkedtek meg. Seginus és Rowena az első pillantásokat ebben az áldozati teremben váltották, így a szemközt ülők sokaságán át. Keresték egymás tekintetét, lopott pillantásokat váltottak, s lesütve szemüket az ének kottájába mélyedtek újra. A szemfüles Aurora megérezte fia kívánságát, s egyedülállóan de kiállt fia kívánsága mellett. A Rookwood lányt kérték meg Seginus számára. S a család természetesen kérdéses sem volt beleegyezését adta. Azóta a vezető szerepét Deimos helyett már Seginus tölti be. Az oltáremelvényre Seginus lép, hogy szóljon halálfalóihoz. Pansy volt az utolsó, aki Voldemort kastélyát választotta mindig a gyűléseknek. De Voldemort halála után a kastély elvesztette a funkcióját. Deimosék ezért választották a nagy befogadóteres épületet. Seginus pedig azóta is mindig a feleségét keresi és nézi ha szemközt ülhet itt a férfiak között. Rowena tudja egyedül a teremben, hogy mennyire tart most Seginus a harcoktól. Hogy valójában apjához hasonlóan a béke ideálját vágyja már régen, hogy ő kész lenne nagyanyjához hasonló feltételekkel is, de megteremteni a nyugalmat. Helyette viszont a varázsvilág politikailag még árnyaltabb, még kiismerhetetlenebb lett. Az unokatestvérei közül  Zephyre és Macaulay van most itt vele együtt ebben a teremben, s énekli vele az ősi erőkhöz szóló fohászt. A többiek a család  a Malfoyok leszármazottai mind ellene lépnek fel. Amitől a legjobban tart az pedig Voldemort vére. Örökké a bizonytalanság, hogy az ő halálfalói mit tartanak majd egyszer fontosabbnak, a mardekár vért, vagy azt amiért valóban küzdenek, s amely mellett maga Voldemort is döntött a tiszta vért. A levendulatalárosok vezetője éppúgy unokatestvére, mint ahogy a zöld talárosok vezetője. Zack és Dmitrij.  Hárman is egy családtól származnak, mégis olyan távolság van most közöttük, hogy a szakadék fölött hiába kiáltanak, nem hallják meg egymás hangját. Seginus ezért kéri a sötét erők közvetítését. A fekete mágia az egyetlen, amelyet mindhárman kedvelnek, amelyben mindhárman hisznek. S még most az első ütközetek előtt Seginus mindennél nagyobb szükségét érezte annak, hogy közvetítést találjon a másik két vezetővel. Itt álltak mind a szakadék szélén, és csak a vak szerencsén múlik, hogy ki az aki a mélybe hull, s ki az aki a peremen marad. S a családi viszályba még mindig csatlakozik egy sereg, Potter vezetéssel. Már nem a híres Harry Potter. Nem, ő is lemondott, de a fia ugyanazzal az elszántsággal fordul ellenük. James Potter aki miatt Falco korai halált halt, akinek elvesztéséért Dmitrij egészen biztosan ma is a vezetést, a Malfoy családot hibáztatja. Minden halálfaló érezte már, hogy elkeseredett harcok kezdődnek hamarosan, ahol már nem csak az eszme érvényesítése lesz a tét, de az életben maradás, a végső uralom, s a varázsvilág jövendő sorsa is. Utolsó lendületet vett a harc, amelyet Voldemort indított újra. S végleg el fog dőlni, hogy ki, melyik szín, melyik eszmerendszer győz, s érvényesül.

Seginus felszólította a halálfalókat az utolsó énekre. Már hetek óta ezzel zárják a gyűlést. Seginus mély levegőt véve enyhén remegő hangon kezdte énekelni a dalt:

„Égi szent béke jöjj, Vár e dúlt világ

Bontsd ki már szárnyadat várunk rég terád.

Tűnjön el földünkről gyűlölet és harc.

Boldogan ragyogjon minden emberarc.

Félelem éjében égi fénysugár

Győztesen törj elő, béke jöjj el már.”

Cipőcsusszanások. Székreccsenések. A halálfalók felálltak. Seginus is kilépett az elválasztó korlát mögül, s Rowenához lépett.

-         nos? Milyen voltam ma? – emelte meg a szemöldökét Seginus.

-         Kicsit vészjósló  - mosolygott elnézően Rowena. – Talán kevesebbet kellene a veszélyeket a sötétséget emlegetned – karolt a férjébe.

-         De ha egyszerűen ez van a fejemben mit is tehetnék? – léptek ki a kupolás teremből. Seginus talárját rendezgette seperte a kavicsokat az anyag. – Nem szabad elvakultnak lenni.

-         Borúlátó vagy már megint – simogatta meg férje karját Rowena.

-         Ez nem borúlátás. De tisztánlátás. Nem szeretném kendőzve tálalni a helyzetünket. Érezzék, hogy kemény harcok árán tarthatjuk meg a mostani helyzetünket és csakis igaz és mély hittel. Anélkül nem megy. A bizonytalankodók veszélyt jelentenek, nem csak nekünk, önmaguknak is. Nem kétlem, hogy csak évek kérdése és végleg eldől a varázsvilág sorsa. Előbb vagy utóbb, de egyetlen kézben lesz. A kérdés, hogy kiében? – hajtotta le a fogat lépcsőit a feleségének Seginus. A nő fellépett a nyitott fogatra, s felhúzta a napernyőjét. A csipkén át szűrődött a napfény a bőrére, mintákat rajzolva.

-         Elkeseríted őket, nem mernek, majd kimenni Dmitrij elé, félnek hogy Voldemort vére dühödten ront rájuk.

-         Nehéz idők lesznek Rowena. Senkinek sem kívánom őket – mérte végig a kis csoportokban távolodó feketetalárosokat. – Minden megváltozott…s minden…más lesz – Seginus megkocogtatta sétapálcájával a fogatot, s az egyetlen rántással megindult. Rowena a férjébe karolva pihentette szemét a zöldbe borult tájon. Seginus intett a Crak és Monsro családnak. A két legodaadóbb család a Malfoyok iránt még mindig.

-         Nincs legyőzhetetlen és nincs tökéletes a nap alatt. Ne aggódj Seginus! – nézett férje szürke szemeibe Rowena.

-         Kedves! – paskolta meg felesége kézfejét Seginus. – Téged hallgatva az ember azt érzi, hogy a világon máris béke és nyugalom van.

-         Bízom benne hogy így lesz. Csak idő kérdése.

-         De vajon megéljük-e még? És vajon, milyen lesz az a béke – vett mély levegőt Seginus.

-         Talán jobb a helyzet most harcok előtt, mint az állítólagos békében a jövőben? – kérdezett rá Rowena.

-         Remélem, hogy nem – nézett az elsuhanó tájra Seginus. A Malfoy házaspár hintója szélsebesen haladt a birtok felé.