Az erdőben a két alak csendesen lépkedett. A férfi fél lépéssel lemaradva fél szemmel a mellette haladót figyelve. Niobe a térképet böngészte, majd ismét tett néhány lépést. Bizonytalankodva nézett fel.

-         Dmitrij másolta az az apja térképéről – mondta fáradtan. – De meggyőződésem, hogy Falco írását képtelenség kiolvasni. Egyszerűen félreolvasta.

-         Szerintem meg jól van írva – lépett oda Matt, s a pálcájával a térképre világított.

-         Nem. Nézd Dmitrij itt azt írta: Zárom a képet a varangyokig – nevetett Niobe. – Szerintem Falco viszont azt írta, hogy „Három lépés a nagy árokig! – mutatott Niobe az előttük jól álcázott árokra.

-         Elég öles léptei lehettek annak a Falconak – lépte le a három lépést Matt.  – Ez nekem majdnem öt lépés.

-         Várj ezt kijavítom – kuprodott le a kiálló gyökérre Niobe, s gyorsan áthúzta Dmitrij írását és felé írta a helyeset. Dmitrij előrelátó volt. Az ütközet helyszínén terepszemlét tartott a csapataival. Apja térképeit használta, s minden emberének adott egy-egy térképet, hogy ellenőrizzék le a területet. Dmitrijék is valahol kint kóvályognak most az erdőben. Ugyanúgy ahogy Niobéék.  Dmitrij olyan harci lehetőséget és örökséget kapott az apjától, amit minden más vezető irigyelhet tőle. Falco tökéletesen ismert minden kis zugot minden területet, s saját térképeket készített. Dmitrij egész kincsesládányi térképekkel büszkélkedhetett, csak hát meg kellett fejtenie apja kihámozhatatlan Betűit. Mert a térképeket Falco csak magának készítette, elég volt ,hogy ő pusztán irányította az embereit, s ehhez nem kellett azoknak térkép. Falco magának viszont feljegyzéseket írt hozzá, minden térképe egy egész jegyzetfüzet volt. A Margókon a sorok között ,a pontoknál a területek felett firkálások össze- vissza, időnként számok, és rajzok is. Falco kiváló hadvezér vol. Jól tudta ezt az anyja is. Nem véletlen, hogy annyira ragaszkodott hozzá, hogy Falco maradjon, hogy Falco legyen a harci vezető. Deimos erre képtelen lett volna. Falco olyan harci térlátással bírt, amire születni kell, nem lehet megtanulni, vagy elsajátítani, ezt érezni kellett. Dmitrij pedig apja minden segítségét kihasználta most. Jó vezér volt ő is, de szüksége volt apja tapasztalatára ezen a téren. S a térképek most kapóra jöttek. De nehezebbnek bizonyult a kiolvashatatlan kódfejtés mint gondolták. Sokszor még annyit sem tudott kihámozni az odafirkantott feljegyzésekből, mint a Niobe által kinevetett „Zárom a képet a varangyokig.” Ezek még a jobbik esetek voltak. Sokszor csak hegyes vonalakat látott ,amelyek rövidebbek és hosszabbak voltak, de hogy mit takart…és mit jelenthetett azt homály fedte. Apja írásában a W és az M pedig teljesen ugyanolyannak tűnt. Nem véletlen, hogy a leveleit diktálta, mindig, soha nem írt maga semmit, mindent csak a kézjegyével látott el. A térképei felől is ezért volt nyugodt. Senki sem tudta kiolvasni igazán, hogy mire gondolt mire utalt. A Térkép nagy fegyver a háborúban. Ezt jól tudta Dmitrij, apja mindig is azt mondta…birodalmak dőlhetnek meg egyetlen térkép miatt. Mert a térkép ismeretet ad a helyről,

-         Ha valaki igazán kiváló hadvezér fiam, akkor az a térképet nézve a tájat látja maga előtt, s a térképen megtalálja azt a pontot, azt a helyzetet és azt a harci felállást, amiből biztos győzelmet arathat. Mindez térlátás és logika kérdése. A térkép pedig a legerősebb fegyverünk – mindig ezt mondta. Dmitrij úgy ismerte apja szavait, apja gondolatait a harcokról, mintha csak a sajátjai lennének. Falco rengeteget vitte magával a táborozásba a fiát. Főleg azért, mert Tanja és ő is a táborban élték le a fél életüket. Így a gyerekeket is magukkal vitték. Dmitrij pedig sokat tanult az apjától. Már gyerekként megismerhette azt, amit mások hosszas küzdelmek árán sajátítanak el. Figyelte apját, ahogy az embereivel beszél, ahogy utasításokat ad, ahogy feltérképez egy helyet, kipuhatolja az ellenség terveit s ahhoz igazítja a sajátját is, úgy hogy győztesként vihesse végig az összeütközést. Igazán apja mellett sajátította el a harci vezetés minden bűbáját. Tehát apja igazi kincseket hagyott most rá, hogy elérhesse a célját, de ehhez meg kell fejteni a kézírását, mert apja feljegyzései nagy segítséget jelenthetnek ezt tudta jól. Ezért küldte szét a csapatát térképpel a kezükben, hogy megfejtsék a talányokat. Dmitrij egyedül soha nem végzett volna a számtalan térképpel. Apja minden létező helyről készítette egyéni tékrépet magának, felkészült volt ,hogy bárhol kellejen is támadást indítania a helyet a fekvést a természeti környezetet s a lehetőségeket jól ismerje. Nem volt még nála előrelátóbb harci vezetője a halálfalóknak abban biztosak lehettek. Falco elvesztésével, Dmitrij kiválásával nagy veszteség érte a harci ütőképességét és ellenállóságát a feketetalárosoknak. Seginus ezt tudta és ezt érezte. Dmitrijék elenyészően kevesen vannak de olyan tudás birtokában, amit ő hosszas kötetek tanulmányozása árán sem pótolhat.

-         Mi lesz már Niobe! Ma még ágyba is szeretnék kerülni! – ásítozott Matt a fatörzsnek támaszkodva.

-         Jó.  – Niobe összehajtotta a térképet és a zsebébe csúsztatta. – Arra menjünk tovább! – mutatott a holdfényes ösvény felé Niobe.

-         Egyébként hihetetlen, hogy Falco erre járt volna. Csapatokat képtelenség mozgatni ebben a sűrű erdőben.

-         Egészen biztos vagyok benne, hogy apám képes volt ezeken a helyeken is elnavigálni a csapatait. Bámulatosan értett a vezetéshez – érték be őket Dmitrijék az ellentétes irányból.

-         Mit szólnátok egy forró csésze teához? – húzta elő a köpenye elől az üstjét Myra.

-         Szívemből szóltál – rogyott le egy farönkre Matt.

-         Myra – Dmitrij a fejét ingatta. – Hordozható üst. Mindig van nála. Hihetetlen egy nővérem van, komolyan.

-         Előrelátó – csapta össze a tenyerét Niobe és máris törökülésbe helyezkedett a fűbe.

-         Tudjátok apám tulajdonságát örököltem – kacsintott rájuk Myra. Dmitrij gyújtott tüzet neki, s Myra máris felállította az üstöt.

-         Fogalmam nincs hogy tudja elrejteni a talárja alatt ezeket a dolgokat- mérte végig a nőt Dmitrij. Myra elpirult a tekintetére, s inkább a tűz fölé hajolt. – Egy egész háztartást képes magával hozni.

-         Anya mindig azt mondta ne felejtsd otthon a hordozható üstöt. Egy boszorkánynál ez alapkövetelmény – emlékeztette Myra.

-         Ez valami oroszos szöveg lehetett anyámtól – terítette le a köpenyét Dmitrij, s várta, hogy Myra mellé ereszkedjen. – Anya rá volt kényszerülve hiszen a csatatéren neveltek fel minket – nevetett fel csendesen Dmitrij. A nyakláncával játszadozott. Megpörgette a szimbólumot a láncon, s hagyta, hogy vissza felé kipörögjön.

-         Sikerrel jártatok a térképpel? – kérdezte Myra, ahogy eligazgatta az üstöt, s Niobe felé fordult.

-         Többé- kevésbé – nyújtotta át a térképet Niobe.

-         Néhány találgatásunkon olyanokat nevettünk Dmitrijjel – kacagott fel Myra. – Melyik is volt a legjobb?

-         A hölgy szépen nevetett – érthetetlen szójátéknak tűnt – ráncolta a homlokát Dmitrij.

-         De azért kipróbáltatta velem értitek? – nevetett a tenyerébe Myra. – Szóval ott kacarásztam, azt hittük valami varázslat lesz a dolog.

-         De Myra szerint a tölgy végén elesett - a megfejtés – tiltakozott Dmitrij. – Mivel valóban volt ott egy tölgysor, és azt hitte, hogy tömegsírról van szó.

-         Na és mi a valóság? – érdeklődött nevetve Niobe.

-         A völgy széle meredek – sóhajtott fel a két testvér.

-         És valóban megnéztem, tényleg ravasz egy földterület. Csúszós esős időben tehát nem szerencsés a hely – bólogatott Dmitrij. – Apa előrelátóan írta oda. Főleg, hogy nem látszik első ránézésre, a dőlésszög. Tehát alaposan bejárhatta a környéket.

-         Kész a tea! – állt fel Myra, s négy csészét kerített elő a talárja mélyéből.  Szétöntötte a teát négy felé, s ketőt a szemközt ülőknek nyújtott, egyet Dmitrijnek adott a férfi halványan átsimította a kézfejét ,ahogy elvette a csészét, s Myra szemlesütve visszaült a gőzölgő itallal a kezében mellé.

-         A hétvégén összeütközünk el sem hiszem – kortyolt a teába Matt.

-         Mindenkit bevetsz Dmitrij? – érdeklődött Niobe.

-         Kénytelen leszek – húzta el a száját Dmitrij. – Elsőnek fel kell mérnem, hogy mekkora az ütőképességem teljes sereggel.

-         Kevesen vagyunk – súgta magyarázatként Myra.

-         Nem számít – intette le Dmitrij.

-         Persze Dmitrij nagyobb varázserővel bír, de egymaga nem harcolhat egész seregek ellen – mondta lehangoltan Myra.

-         A nővérem egy kicsit sincs letörve. Minden nap lelket önt belém – ironizált Dmitrij.

-         Mit mondott? – nevetett Niobe.

-         Most mi lesz ha te meghalsz? – idézte nevetve Dmitrij. – Kedves nem igaz?

-         Dmitrij csak a kétségbeeséseimet gúnyolja ki – lökte meg Myra nevetve a férfit.

-         A lényeg megnézzük, hogy hogy boldogulunk teljes erővel. A kérdés egyszerű. Eredetileg Seginus és  mi közöttünk lesznek harcok kezdetben…később…valószínű, hogy a levendulatalárosokkal és a potterseregekkel is fel kell vennünk a harcot. Nem lesz választásunk. Akkor viszont…nehéz helyzetben leszünk – nézett körbe gondterhelten Dmitrij.

-         Egyelőre Seginusékkal foglalkozzunk, majd utána törjük a többin a fejünket – legyintett Myra. – Teafűolvasás! Kérem a csészéket! – intette magához Myra. Dmitrij belenézett a teafüves csésze aljára, s gyorsan eltörölte az ujjbegyével a mintát.

-         Hé nem ér! Dmitrij! – csapott a kezére Myra.  –Mi volt benne? Tudni akarom.

-         Semmi  -legyintett Dmitrij. – Ami lényeges.

-         Niobe! – Myra gyorsan kikapta a lány kezéből a csészét s belenézett. Egy szabályos szív alak volt kivehető. – Huha! – kacsintott a lányra. Matt azonban Dmitrij módszerét alkalmazta, s egyszerűen beletrüszkölt a  csészébe, s kifújta belőle a szemcséket. – Nem is tudom miért utálom a férfiakat! – nézett felháborodva Niobéra.

-         Lássam a tied! – kérte el a Myráét Niobe. Myra átnyújtotta.  – Ezt nem tudom ki venni. Nap? – Matt belenézett.

-         Nem szerintem csillag – forgatta Matt. Myra visszavette a csészét. Dmitrij is belelesett a csészébe.

-         Szerintem meg egy … - Dmitrij elharapta a mondatot. Meg mert volna esküdni hogy az egy babakocsi.

-         Egy micsoda? – nézett rá kérdőn Myra. Dmitrij beharapta a száját.

-         Hát egy…egy…. kóbor grimbusz – nyögte ki végül.

-         Már megint bolondozik – nézett fel a szemközt ülőkre, s mind a négyen felnevettek.

-         Szerintem egy közönséges teknő – zárta le Myra.

-         Akkor mosakodni szeretnél? Vagy reggel a közeli folyóban fürdőzöl? Mert szólj és szívesen csatlakozom – kacsintott Dmitrij.

-         Ne! Dmitrij mások is vannak  - súgta Myra, hogy csak Dmitrij hallja.  – Még félreértik.

-         Nincs mit félreérteni Myra – nézett rá csillogó szemekkel Dmitrij, de gyorsan elfordította a tekintetét. – Szedelődzködjünk, mert sose érünk ki ebből az erdőből – húzta fel magához Myrát, s a másik kettő is induláshoz készülődött.