Niobe és Matt egy hasonló térképpel mint korábban ismét az erdőt járták. Matt kedvetlenül követte a lányt.

-         Gyere már! Megint beesteledik, semmi kedvem a sötétben kóvályogni igyekezz! – sürgette Niobe.

-         Menjünk haza majd holnap folytatjuk! – kérte Matt.

-         Akkor te hazamehetsz, de én még ezt befejezem – Niobe sietősen világított a pálcájával a térképre, majd ismét felnézett.

-         Már értem miért vagy egyedül! Elviselhetetlen a természeted – tette keresztbe a karját Matt.

-         Ahogy észrevettem a te hálódban sem tolonganak a nők – vetett rá szúrós pillantást Niobe.

-         Mert nem tudják értékelni az én kedvességem – kacsintott Matt.

-         Meg sem hallottam – sóhajtott Niobe. Olyan váratlanul torpant meg, hogy Matt egyenesen nekiment. – Sss! Ne csapj zajt! – súgta Niobe halkan. Az erdei tisztás egy pontjára meredt.

-         Most mi van mit látsz? – értetlenkedett Matt.

-         Ott! – mutatott előre Niobe, és óvatos puha léptekkel közeledett a kiszemelt pont felé.

-         Semmit nem látok és igyekezzünk! – morogta Matt.

-         Csts! – integetett Niobe. Matt feladta és megállt. Niobe közelebb osont, s a holdvilágította kis kör közepére állt. Egy villanásig Mattra nézett és lehunyta a szemét. Matt értetlenül nézte a lehunyt szemű lányt. A hold megvilágította az arcát, a lehunyt szemhéját. Matt gondolkodás nélkül odalépett hozzá, s az ajkaira hajolt. Niobe meglepődve nyitotta fel a szemét, de végül visszaeresztette a szemhéját és viszonozta a csókot. Vékony karjait a férfi nyaka köré fonta, s lábujjhegyre lépve bújt hozzá.

-         Várjunk csak, honnan veszed, hogy ezt kívántam? – húzta el az ajkait Niobe.

-         Mi? – Matt kábán meredt rá.

-         Egy tündérgyűrűben állunk. Itt lehet kívánni valamit – mosolygott Niobe.

-         Egy tündérgyűrűben??? – Matt körbenézett.

-         A piros és fehérpettyes gombák ha kört alkotnak az egy tündérgyűrű. A közepére állva kívánhatsz valamit – magyarázta Niobe. – Nem ismered?

-         De ismerem a varázsmeséket. De hát az csak mese. A valóságban ilyen nem létezik – rázta a fejét Matt.

-         Én kívántam. Te jössz! – szólt ár Niobe.

-         Megadom magam, akkor én is kívánok valamit – Matt visszahajolt a lány ajkaira.  Niobe előbb kiélvezte a csókos ,s csak utána háborodott fel.

-         Ez nem kívánság volt! – tiltakozott.

-         Dehogyisnem! – felelte durcásan Matt. – Na jó a kívánságom ennél több volt – röhögött fel halkan. – Talán te is hasonlót kívántál?

-         Semmi közöd a kívánságaimhoz – lépett el Niobe.

-         Akkor vadásszunk tündérgyűrűkre! Szeretném, ha minél hamarabb teljesülnének a kívánságaim – nevetett Matt.

-         Kineveted amit mondok! Pedig ez komoly dolog – sértődött meg Niobe.

-         Teljesen komolyan kívántam valamit – sietett utána Matt. De megállt és elröhögte magát.

-         Matt! – hápogta Niobe ,de végül ő is elnevette magát. – Szerintem hagyjuk a kívánás témáját azt hiszem – sandított futólag a férfira.

-         Kár, mert nekem kezdett tetszeni a téma – kacsintott Matt.

-         Ma meg kell állapítanom nem bírok veled – sietett előre Niobe.

-         Hívj meg egy kávéra és eldöntheted, hogy bírsz e velem – ajánlotta Matt.

-         Nem kockáztatok – intett tiltakozón Niobe.

-         Én kifejezetten kockáztatósnak ismerlek – búgta behízelgőn Matt.

-         Egy kávéra, de nem többre – figyelmeztette Niobe.

-         Ezt megbeszéltük – dörzsölgette elégedetten a kezét Matt, s a lány után sietett.