Fekete fedett hintóval érkeztek a bálra. Nyárbúcsúztató bál. Myra fekete virágmintás fehér, pánt nélküli és térdig érő ruhában. A haja jobb oldalt előrehozva  a vállára omlott, Nyakában a Malfoy-kincstárból szerzett feketeköves nyakék. Fekete bőrcipője tompán kopogott a márványkövezeten. Lesütött szemekkel zavartan várta be öccsét. Dmitrij lebegő talárral futott fel hozzá a lépcsőn. Magához vonta, s megemelte az állát. Myra szürke szemei lassan találkoztak az ő tekintetével. Évek óta nem jelentek meg a nyilvánosság előtt. Visszavonultak az éles nyelvek elől.

-         Dmitrij biztos…? – Myra legszívesebben elmenekült volna most amíg még megteheti.

-         Ugyanúgy jogunk van itt lenni, mint másoknak…

-         De legutóbb… is… - Myra nagy sóhajjal hunyta le  a szemét.

Mindketten jól emlékeztek az évekkel ezelőtti nyilvános megjelenésükre. Dmitrij és Myra a fal mellett meghúzódva ültek, a közelükbe sem volt hajlandó senki sem leülni. Myra szégyenkező égő arccal a földet nézte. Senki sem kérte fel egyetlen táncra sem. De még inkább nagy ívben kerülték is őket. Dmitrij is feladta,  hogy bármerre is induljon, mert azonnal akár hatósugarat vontak volna köré, mindenki kikerülte, és elfordították a tekintetüket. Senki sem lépett hozzájuk, ketten voltak az egész sokaságban. Myra a bál után egy hétig megállás nélkül sírt. Nehezen viselte a lelke, hogy így fogadják őket, hogy az elutasítás az undor és a gyűlölet ül ki az arcokra, ha csak meglátják őket. Niobe unszolására mentek el akkor is. Myra pedig túl sokat remélt a báltól, és túl nagyot csalódott. Dmitrij csak az ujjait ropogtatta tehetetlen dühében. A mai napig jól emlékezett a nővérére. Ő a legszebb nőnek látta a teremben Myrát. Halványzöld térdig érő szaténruhában, vékony pánttal és organza stólával, a szoknya alján áttetsző fehér tüll, és a ruha felső részében ezüsthímzéses virágmintákkal. S legszívesebben felkérte volna a húgát, de nem akarta végleg lesújtóvá tenni Myrának az estét, hogy az öccsével kelljen táncolnia. Nem merte felkérni a nővérét. S azóta is bánja, hogy nem tette akkor meg. Niobét a testvérei nem engedték hozzájuk, így a két Malfoy az egész estét a lefoglalt asztaluknál töltötte, kínosan feszengve, Myra sírásra készülő arckifejezéssel, de tartotta magát, amíg Dmitrij végleg meg nem unta a dolgot és egyszerűen felhúzta a nővérét, hogy hazamenjenek.  Életük egyik legrosszabb élménye volt. Myra azóta is kényszeresen irtózott minden megjelenéstől. Dmitrij igazán sosem értette meg miért fordultak el Myrától  a férfiak. Bájos arca volt, enyhén kerek nemes arcvonások, homlokból kifésült egyenes barna haja, különös csillogású ezüstös szürke szemek, s a mélyére nézve mély bölcsesség és komolyság sötétlett benne. Myra nagyon visszafogott, kiegyensúlyozott nő volt. Belső harmónia áradt belőle. Ez ült az arcára is. A lesütött fekete szempillák mögé, a remegő vékony orrcimpái fehéren csilantak, a mindig szégyentől piruló arc. Kellemes volt Myra pirulása, neki nagyon tetszett így a nővére. A fedetlen vállai, a sápadt gömbölyű, törékeny kulcscsontok, Myra olyan kis vékony törékeny alkata. Myra mindig  oldalt döntött térdekkel  ült le, a haját mindig ugyanígy jobbra előrehozva hordta, vagy teljesen leengedte. Szép lány volt és végtelenül elkeseredett és szomorú. Az élet igazságtalanságai miatt. Hogy az élet így bánik velük…hogy az emberek így bánnak velük. Akinek az utolsó táncélménye az apjával volt.  Falco aznap jófelé billenő ópiumkábulatban volt. Észrevette lánya kedvetlenségét.

-         A mártírhercegnő – szívta meg az illanót Falco, s a lányát fürkészte. – Gyere ide apádhoz! – intette fáradtan Falco. Myra lesütött szemekkel lépett hozzá. Falco  fél kezét csúsztatta a lánya derekára a másikkal továbbra is illanózott, de dúdolta a dallamot. – Hogy is van a szöveg Dim? – kapta fátyolos tekintetét a fiára. – Gyere s kavard a szívem üstjét….Vággyal teli szív az üst… - Myra engedte ,hogy apja ringó léptekkel irányítsa. – Ezt ide tedd! – emelte meg lánya vékony karját, s átvetette a vállán. – Így! – Myra bátortalanul vette át apja táncritmusát. – Gyors- gyors lassú – Falco kábán dúdolta a dallamot, kiforgatta Myrát majd visszahúzta magához. Dmitrij a szalonajtóból figyelte a nővérét, ahogy félszegen mosolyog. – Ez az! Látod megy ez? – mosolygott Falco a lányára, aki pirulva sütötte le a szemét. Apja tömjénillatát lélegezte. Sűrűket szippantott a levegőből, élvezte a jellegzetes szeretett illatot. Apja kivételesen jó táncos volt. Ópiumszívás közben lépte ki enyhén kínzó lemaradással, az utolsó pillanatban mégis kilépve a gyors-gyors lassú táncát. Forogtak a szalon közepén az egyszerű lépésekkel, s Myra szeméből lassan potyogtak a könnyek.

-         Most miért pityeregsz? – tolta illanót tartó kezét a lánya álla alá.

-         Semmi apa! Csak örülök – mosolygott zavartan Myra.

-         Hát azt szabad – vihogott fáradtan Falco. Észre sem vette, mikor húzta egészen a csípőjéhez a lányát, de  ahogy most tudatosult benne, hogy Myra a teljes csípőmozgását érzi eltolta. – Na eredj! Mert anyád szerint én táncolás közben is csak a kefélésre tudok gondolni és van benne valami – túrta át a haját Falco. Visszazökkent a fotelba és ismét elmerült az ópiumszívás közben. Myra szoknyáját gyűrögetve hol apjára hol Dmitrijre nézett. Dmitrij invitáló mozdulatot tett a fejével, s Myrával felsiettek az emeletre. Alig néhány héttel később érte őket a tragédia…

Dmitrij kézen fogva húzta be Myrát a csarnokba. Kellemes hűvös fogadta őket a csarnokban. Dmitrij az emberei közé vezette Myrát, s helyet foglaltak az asztaluknál.  Dmitrij rendelt pezsgőt Myrának is  a nyitótáncot nézve kortyolták a hűsítő italt.  Myra a bársonyülésben keresztbe tett lábakkal ült. Félig Dmitrij felé dőlve, belekortyolt a pezsgőbe. Dmitrij húga térdére tette a tenyerét, a táncoló párok forogtak előttük. Myra rátette a kezét Dmitrijére, el akarta húzni, de Dmitrij a szoknyát igazgatva simogatta meg Myra combját. A mellettük ülő asztaloknál a zöldtalárosok összemosolyogtak. Nem kerülte el figyelmüket, Dmitrij birtokló mozdulata, a nővére térdén tartott keze. A kinyilvánított burkolt intimitás, hogy ők egy pár. Myra szép hosszú izmos lábai teljes hosszában látszottak kivételesen jól állt neki a térdszoknya, és úgy tűnik tudta is, mert szinte mindig ilyen hosszúságú ruhákban járt. A nyitótánc véget ért. Myra az asztalra tette a poharát ,s megtapsolta a táncosokat. Dmitrij a pohara mellé tette a sajátját, s felállva kézen fogva Myrát magával húzta.

-         Mit csinálsz? – súgta Myra.

-         Táncolunk.

-         Azt nem lehet – nézett körbe idegesen Myra.

-         Miért ne kérhetném fel a nővéremet, nincs abban semmi – tett ártatlan vállrándítást Dmitrij. – Vagy egész este azt akarod nézni, hogy mások hogy táncolnak? – Myra vonakodva de engedte, hogy Dmitrij a parkettre húzza. A tánctér teljesen tele volt. Alig fértek el. Dmitrij magához vonta a karcsú derekat, s puhán kezdte meg a táncot. Myra leeresztett szemhéjakkal fogadta a határozott taszító lépést, hátralépett, a két fekete cipőorr egymás mellett lépett ,s csúszva súrolták a talajt, a vékony magassarkú fekete női cipő és a fekete erőteljes széles férficipő. Fekete-fehér összeállításban egymáshoz öltözve jöttek. Dmitrij lehelete súrolta a csupasz vállakat, Myra megremegett a forró lehelet súrolását érezve a bőrén. Toló érzés ismét Myra lába önkéntelenül követte a lépét, a két fekete cipő mintha csak ölelkeznének léptek egymás mellett belső talp él, és külső , súrlódott a parketten a bőr, koppant a cipősarok ahogy talajt fogott. A ruganyos karcsú lábak követték az érzést, a lépés kényszerét, formásan forogtak a sötét nadrág körül, hátráló lépések , a derekán érzett erőteljes szorítás, az irányító férfitenyér, enyhén szétnyitott ujjakkal, Myra zavartan lesütött szemekkel követte a lépéseket a táncot, tűrte az arcát súroló forró levegőt, a szürke szemei csak a leszármazási szimbólumon akadtak meg néha, hogy aztán újra lejjebb ereszkedjenek a fekete pillák. Gyors-gyors, lassú… lassú, lassú, lassú, gyors-gyors, lassú, lassú…lassú. Érezte az összesimuló izmos combjukat, a szorosan összepréselt csípőjüket. Myra a visszatartott levegőt kieresztette, s új után kapott. Dmitrij hanyagul ejtette le a kezét ,enyhén súrolva Myra fenekét, majd a szoknya redőiben elveszve újra visszacsúsztatta kezét nővére derekára.  Apró és hosszú lépések lassú, váltakozása, forogtak a dallamra, de Myra nem a sebességtől szédült.  Dmitrij a mellkasára vonta Myra kézfejét, s a másik kezével is nővére csípőjét tartotta.  Myra felnézett a szürke szemekbe. Perzselőn kapcsolódott össze a két szürke szempár. Erősebb volt az akarat minta vágy, Myra lehajtotta a fejét ,hogy elkerülje a szájuk találkozását. Remegett a fivére karjaiban. A teste közelségében, a csípője ingerlő mozgásától, a lehelete súroló érintésétől, a tekintetétől, a keze simításától. Dmitrij kiforgatta, s ahogy visszahúzta még arcon csókolta mielőtt visszavezette az asztalukhoz.  Nem mertek többet közösen táncolni. Féltek, hogy elárulnák magukat a tánccal mások leőtt is. Akik előtt nem akarták, hogy kiderüljön a titkuk. Myra a pezsgője mögé menekült, s kortyolgatta az italt, Dmitrij az embereivel beszélt, s a két szürke szempár zavarosan nézett másfelé, minduntalan, hogy nehogy összeakadjon a tökéletes párjával. Hogy ne a báli résztvevők előtt váltsanak forró szerelmes pillantást.