Részlet:

"Még nyáron suli előtt olvasgattam az oldaladon. Sokat gondolkoztam a sztorijaidon. Azon, hogy mi van a sorok mögött, legalábbis mi az, ami zavar vagy nyugtalan gondolatokat ébreszt bennem. És ez kapcsolódik ahhoz, amit sok levélben kérdeztem tőled. Tudod, hogy Draco és Pansy (mármint a te Dracod és Pansyd) között szerelem van, vagy valami szerződés féle inkább. És a válaszaidból is azt éreztem, hogy én vagyok értetlen és én nem bírom egyszerűen felfogni ezt a kapcsolatot. Mármint felfogom, de magát ezt a szerelem "létezését" még nem értem azt hiszem. Vagy inkább soha nem is akarom érteni és tapasztalni, mert borzalmasnak érzem.

És a Falcos történet tette be a kaput. Mert az egész nem illett bele a válaszaidba. (Vagy legalábbis abba, amit a válaszaidból felfogtam. Újra kéne olvasnom őket?) Nem tetszett (vagy inkább nagyon is?). Nem, mert összetörte azt a biztos talapzaton állónak látszó rendszert, amiben eddig mozgott a történet. Ne érts félre. Igazából azt éreztem, hogy azzal a "regénnyel" magadnak adsz egy jókora pofont.

És egy kicsit meg is nyugodtam, mert én abban a vonzásban és szerelemben jobban hiszek, mint a Draco és Pansy közt lévő szerelem-szövetségben. Igaz, az feltétlen, de mindig az az érzésem van, hogy ugyanakkor minden érzéki és testi gyönyörével együtt börtön.

A legjobban a testvérszerelem tetszett. Nem olvastam végig, nem nagyon volt időm de pótolom. Igaz az a vágy, mintha kicsit kényszerből is táplálkozott volna, (nem úgy mind Falco és Pansy), de szép.

Az egész sorozatban egy dolog volt az, ami miatt úgy éreztem, rád vágnám az ajtót. (Nyilván azért ez kavart fel, mert van valami személyes dolgom vele...) A szereplőid mintha bábuk lettek volna, egy a sors által (egy társadalmi rendszer által - a kötelezően választott, kiszemelt házassági partner) felépített kalitkában. Épp ezért nem éreztem senkit sem boldognak. A szerelmi egyesüléssel járó katarzist sem. Inkább mérhetetlen keserűséget, szarkazmust, és félelmet. (Vagy lehet ilyen a világ valójában, és én csak gyermeteg álmokban hiszek. Félek, hogy így van. És félek, hogy Neked van igazad.)"

Masha

A válasz:

"És tudod kicsit én is ezt érzem amiket leírtál a történetekről. A Draco/Pansy örök szerződést tényleg megtörtem. Nem tudom miért engedtem meg. Illetve mégis. Le akartam zárni a történetfolyamot és ahhoz, hogy egy végső robbanás legyen az egészben, ahhoz kellett a Falco/Pansy bűnös egyesülés, azáltal, hogy Draco így kitagadja megteremti a végső szakadást, és Dim és Myra helyzetét, ők azok akik lezárják a történetet. Tehát Pansy és Falco egy a történet áldozatai között....kellett....hogy be tudjam fejezni, hogy legyen értelme a végének.... mert a testvérek összezörrenését mindig is akartam, de nem tudtam mi magyarázhatná meg....így viszont mondhatni következménye az egyik a másiknak.... sajnálom, hogy ezt tettem Draco/Pansy kapcsolatával...borzasztóan. De én úgy tekintek erre az utolsó két történetre mint egy kényszerű lezárás...és nem ez a valóság...és valahol mégis ez. Hogy amikor mindent tökéletesre akarunk akkor üt be a csapás, ami mindent szétzúz tönkretesz, akár az életben. Akik szerették az én Draco/Pansy kapcsolatomat kegyetlenül megutálták Pansyt ezért a tettért. De van, amit nem lehet irányítani. De azt mondom lehetne minden másképp is, ha nem akarok olyan véget, mint ami a változás szelében lesz. De én ezt a véget akartam, és az ok-okozat kell, szükséges és csak így kaphatjuk meg. Valamint én is azt hiszem nem létezik ilyen kapcsolat, mint Draco/Pansy...és igen ezek a kapcsolatok mind-mind szükségből, érdekből, hatalomvágyból....stbstb. köttetnek akár az élet....amikor múlnak felettünk az évek és nem… nem érkezik el az az ősi érzés amire várunk...és amikor már inkább belenyugvásból kikötünk egy partnál...de tudjuk, valójában a lelkünk és szívünk mélyén nem ezt a partot kerestük... de az élet nem vár...halad észrevétlenül csepegnek a nappalok az éjszakák felettünk lassan s egyszer csak elfogy eltűnik és elenyészik hiába markolnánk erősen és ragaszkodnánk hozzá. Draco/Pansy kapcsolata több volt mint szerelem...ahogy a szerelmet olyan nehéz megfogni, megfogalmazni, s amit szinte alig érzünk...mert tisztán szerelmet nagyon keveset érzünk...aztán sokkal több minden lehet, imádat, rajongás, szenvedély, vágy, szeretet, elfogadás, megtűrés, megszokás, ragaszkodás......rengeteg minden együtt egymásból születve s egymást kiölve... Draco/Pansy egy letisztázott kapcsolat volt...ők tisztán egymásnak voltak. abban, hogy számíthattak egymásra, hogy támogatták a másikat, hogy mellette álltak, hogy vele voltak, hogy egyformán éreztek, tűrtek, elviseltek, szerettek, gondolkodtak....különleges kapcsolat volt közöttük, mondanom sem kell Falco után megtört és soha vissza nem hozható lett...vmi elmúlt, vmi ami megromlik. Mint a kapcsolatok, vmi ami mérgezi az emberek közötti viszonyt. Kellett talán ez is, talán nem... most már így alakult. És igen magamnak is pofon volt ez. Mert én az ő kapcsolatukat akartam az egekig magasztosítani. De magunknak adni a pofont...az a legnagyobb, s legnehezebb feladat, s a legmegdöbbentőbb, s mégis érezzük és várjuk a becsapódását.

Igazán nem tudom beleillik e a válaszaimba. Pansyban mindig megvolt a romlás egy kicsit. A züllés, a bűnösség. Blaise, Voldemort... a kísértés szele. Ha nem vesszük észre a sorok mögött Pansy mindkettőt kívánja testileg. Tessék ezt megérteni. Falcot testileg kívánja, lelkileg és szellemileg Dracoé... és tegyünk különbséget testi szerelem és lelki között. Tehát van ami örök maradt Draco/Pansyban... a megcsalás kérdése pedig...csak annak megcsalás, aki a testi szerelem alatt érti a szerelmet. Én hiszem azt, hogy létezhet az hogy testileg oly sok mindenkit kívánunk, de lelkileg ha vkivel igazán összetalálkoztunk, akkor az övé vagyunk örökre, mert lelkileg egyesültünk és szellemileg, és az magasabbrendű, mint a kielégülést hajszoló test.
Falco/Pansy a bűnös, pokolszerű ,testi vágyakozás, és szenvedély, és nem a lelki és szellemi. lelkileg ők soha nem találkoztak össze és szellemileg főleg nem! és igen én is azt akartam, hogy valós emberek legyenek ezek a bábúk ott a színpadon. Hogy lássuk, igen követnek el végzetes hibákat! Akkorákat, ami az egész varázsvilág társadalmát képes szétzúzni és tönkrevágni és éppen a szerelem miatt. Egy bűnös szerelem miatt. Falco fanatikusan rajong az anyjáért ez egyértelmű. Pansy...igazán ő sem tudja mi hajtja Falco karjaiba, de ez mégis csak inkább szex részéről...míg Falcónál a minden.
Senki sem boldog??? a boldogság annyira viszonylagos. Tisztázzuk. Deimos és Aurora végülis boldogok lettek. Lucius/Narcissa kezdettől azok. Blaise...ő nagyon sokáig csupán élvhajhász, de Grainne-el tényleg boldogok lesznek. Voldy/Bella...nah hát náluk a boldogság azért elég érdekes fogalom...akárcsak Draco/Pansynál.... nekik sokkal összetettebb és sokkal mélyebb kötődéseik vannak a szerelemnél. A szerelem elillan, elmúlik, akár egy párolgó szelencéből az illékony anyag. A szerelem átalakul, sohasem örök. Az ami Voldy/Bellát és Draco/Pansyt összeköti az örök, soha nem múló állandó érzés... összetartozás! nem feltétlen szerelemből! Ez annál sokkal ősibb összekötöttség, és az, hogy Pansy félrelépett kíváncsiságból és vágyból...hát persze megrezgette a féltett üvegbúrát...de nem törte össze...
És sajnos a világ igazán soha nem adja meg a tökéletes boldogság a tökéletes szerelem érzését....sokkal inkább ilyen kényszerek, alkuk és helyzetek kétmegoldásos egyenlete... igyekszünk igazzá tenni a változókat de valójában mind mind csak egy a sok szám között, végül elenyészik a ködben...
Remélem sikerült vmi értelmeset is írnom erről az egészről. Azt hiszem két tábor van. Akik rajonganak azért, hogy így alakult a történet, és akik viszolyognak az egész helyzettől, s nem értenek miért tettem ezt Pansyval és Dracoval...Ez csak egy történet... egy lehetséges lezárása. Ennyi. És nem több. De az, hogy mégis ekkora felháborodásokat vagy épp elégedettségeket kelt jelzi, hogy talán nem is olyan rossz történetfolyam lett ez :)))

Így alakult talán ha lesz ihletem, akkor a záró-történetrészeket átírom majd egyszer vmi szebbre vmi illúziókeltőbbre. Most egyelőre így marad. De hamarosan jön egy újabb Draco/Pansy történet, ami talán ismét ilyen alkupozíció lesz, és talán megint nem hozza el neked a várt mindent elsöprő szerelem érzést az én történeteimben:)"

Callie