Vállra vetett utazóköpeny suhogott a lépcsőfeljáróban. Kettesével vették a lépcsőfokokat. Draco az ajtófélfának támaszkodva várta a felfelé igyekvőt.

-         Bár én is ilyen friss lehetnék! – szólt le gúnyosan.

-         Na mi van mi van? Irigykedünk? – villant ki a szabályos fehér fogsor. A két fiatal férfi kezet rázott.

-         Mi hír? – invitálta a dohányzóasztalhoz a férfit.

-         Csak munkáról ne, mert elborul az agyam – dobta a szelencét az üvegasztalra, s a szantál mély illata azonnal betöltötte a szobát, megérkezett a fenyvesek illata is.

-         Ennyire zűrös? – emelte meg a szemöldökét Draco.

-         Zűr? Katasztrófa! – hadonászott, s kacsintással visszafordult Draco felé. – Mesélj! A levélben azt írtad…újdonsült apuka leszel – vihogott halkan.

-         Én nem igazán, bár valóban alkottam valamit.

-         Alkotás! Ah! – a szantálillanó megremegett a nevetéstől. – komolyan mondom a költészet szól belőled! Én a saját műveimet nem látom alkotásnak, de te!...Na és…Pansy?

-         Éppen ez aggaszt! – sötétült el Draco pillantása. – Rosszul kezeli az egészet nagyon rosszul. Látom rajta. Reménykedik még mindig még mindig. Bennem. Rossz úton halad. Beleéli magát valamibe, amibe nem lenne szabad. Össze fog omlani, súlyosan. Azt akarta, hogy megkérjem a kezét.

-         Jogos – lebbent a szantálfüst Dracóra, ahogy Blaise felé fordította a tenyerét. – A gyerekedet várja. Nyilván nem lányanyaként akarja felnevelni. Azért az, hogy Mrs. Malfoy. És az, hogy özvegy, még mindig szebb csengést ad, mint…

-         Jó én is tudom. De…

-         Akkor meg miért nem adod meg neki? – hajolt előre Blaise. – Mi ez a bizonytalankodás? Nem mindegy már neked? Úgyis elföldelnek. Figyelj!

-         Nem te figyelj! – hárította el Draco, s mély levegőt véve közelebb hajolt. – Én rád gondoltam.

-         Tessék? – Blaise félretüdőzte az illanót ,s fuldokolva köhögött. – Mármint engem akarsz elvenni?

-         Hülye! – intette le Draco. – Arra, hogy te vedd el Pansyt!

-         Egy pillanat… - Blaise előrébb ült a fotelban, s megtapogatta Draco homlokát. – Lázas vagy?  - Blaise visszadőlt a fotelba. – Nem nem tűnsz lázasnak. Ez valami belső hallucináció?

-         Blaise komolyan akarok veled beszélni! – szólt erélyesebben Draco. – Rád akarom bízni Pansyt, s a fiamat. Arra kérlek, hogy vigyázz rájuk.

-         Oké persze. De ezért még nem kell elvennem Pansyt! – csattant Blaise.

-         Most mit vagy úgy oda! Állandóan a leghőbb vágyad volt Pansy.

-         Hé figyelj! Ez a te ügyed! TE csináltad fel! Nem fogsz rám kenni semmit! – kacarászott Blaise.

-         Nem rád kenni akarom! De szeretném biztonságban tudni kettejüket! Nincs senki más akiben megbíznék Blaise! Tudom, hogy a feleségedként Pansyt biztonságban tudom, ugyanúgy, ahogy a fiamat is fogadott fiadként!

-         Hé várj várj! Gyors a tempó! – hadakozott Blaise menekülőre fogva.

-         Visszautasítanád egy haldokló kérését? – kacsintott cinkosan Draco.

-         Kihasználod a jó szívemet! – tapogatta a mellkasát Blaise. – Hogy lehetne visszautasítani egy haldokló utolsó kérését! Basszus Draco! Ha tudom, hogy mit akasztasz a nyakamba…hát lehet ma nem jövök el.

-         Tehát beleegyezel? – nézett komoly szürke szemekkel Blaisere.

-         Draco!  - Blaise felhős homlokát dörzsölgette. Nagyon is jól értette mit kíván Draco.  – Azért ez bonyolultabb ügy. Nem így megy. Pansy gondolom semmit nem tud az ügyről. És az ő beleegyezését is hasonló meggyőző érvekkel tervezed elnyerni? – röhögött fel Blaise.

-         Nem kellett neked semmiféle érv. Magadnak akarod Pansyt, mert titkon halálosan bele vagy zúgva. S örülsz, hogy most jogod lesz bitorolni a fiam anyját.

-         Tehát Mi lesz Pansyval? – nem hagyta elterelni a témát Blaise.

-         Ez a te ügyed – vágta keresztbe a lábát Draco. – Gondolom megnyered magadnak Pansyt. Meg se kottyan neked, hogy elnyerd egy nő kegyeit.

-         Egy nőét. De nem Pansyét.

-         Nem tartod nőnek?

-         Nem erről van szó tudod jól – legyintett Blaise, s megszívta az illanót. – Tehát visszautasítottad Pansyt?

-         Azt akarta, hogy elvegyem feleségül.

-         Te is ezt várod most tőlem – mérte végig Blaise. – Mit szólt?

-         Nem is tudom. Szerintem megsértődött? – bizonytalankodott Draco.

-         Tudod a nők, olyanok, mint a hippogriffek. Könnyen megsértődnek – bólogatott Blaise. – Szerintem vérig sértetted. – a távolba révedő szemekkel szívta az illanóját. – Bár ez talán jobb is az én ügyem szempontjából.

-         Sajnálom, de nem tehetek mást. Nyugodtan akarok átmenni, úgy hogy nem hagyok tisztázatlan ügyeket itt. Pansy és a kicsi túl sok tisztázatlan ügy lenne.

-         Tisztázni kell a játékszabályokat, anélkül elég nehéz játszani – fújta ki a levegőt Blaise. – Tehát, hogy halálod után ne forogj a sírodban…mennyire valós lenne ez az én védőházasságom?

-         Amennyire Pansy engedi – hárította el Draco összeszorult szívvel.

-         Na mi van keserű pirula jutott a mézes sütibe? – vihorászott Blaise. – Te akarod Draco, most még visszaszívhatsz mindent. De azért ne várd el, hogy örök hűséget fogadok valakinek, aki valójában tabu, mert te megtiltottad nekem. Ez mondhatni a csőbe húzás kategóriája nemde?

-         Semmi ilyesmit nem mondtam. És inkább te, mint más, egy idegen…de azért szíven ütött most egy kicsit a gondolat.

-         Hagyjuk! – Blaise elnyomta a szantálillanót, s újat húzott elő a tárcából. – Akkor térjünk át a terved valódi okára. Arra, amit nem mondasz ki. Mennyiben érinti Voldemortot az ügy?

-         Sejthettem volna hogy átlátod a dolgot. A mi aranyvérű kötelezettségünket. A kicsit talán elvennék tőle. Nem tudom. Ezért is akarom, hogy vele legyél, hogy megvédd Voldemort és Piton erőszakos közbeavatkozásától. Ha akarná esetleg. Mert végülis magam sem vagyok tisztában azzal Pansy mit akar. – Draco is fáradtan dobta a hamustálcára az illanót. – Pansy ma azt vágta a fejemhez, hogy nem érdekel a jövő.

-         S valójában fogalma sincs arról milyen erőfeszítéseket és intézkedéseket teszel a jövő érdekében. Nem a sajátodéban, hiszen azon már nem változtathatsz, de az övéken még igen. Nagyon előrelátó vagy Draco – jegyezte meg megértően Blaise.

-         Muszáj. Szorít az időm – dohogta Draco. – Nekem már minden nap veszteség. Minden óra. Érték, amit nem galleonban tudnak nekem visszaadni, vagy megfizetni, mert megfizethetetlen. Ahogy megfizethetetlen minden perc, amit még Pansyval lehetek. Bár…most már erről is letehetek. Ma magamra haragítottam, azzal, hogy nem vagyok hajlandó feleségül venni. Hogy a törvénytelen gyerekemet várja. Talán hitte, hogy igazán gáláns leszek az ügyben, nem érti meg, hogy miatta nem akarom már ezt. Fölösleges próba lenne mindkettőnknek, s nincs rá időnk. Nekem nincs rá időm.

-         Köszönöm, hogy eljöttél Blaise, s hogy tartod a szavad.

-         Tartom! – mélyedt a két sötéten villanó komoly szempár egymásba.

-         Igaz barát vagy! – szorította meg a kezét Draco.

-         Csak szélhámos, aki hasznot húz a halálodból – nevetett fáradtan Blaise. – Légy óvatos! – biccentett Dracónak, ahogy felemelkedett a fotelból.