Pansy bágyadtan pihegett a habfürdőben. Este nyolc óra. Blaise ma sokáig marad a próbán. Pansy átsimított a belső rugdosások nyomán, a kicsi ismét mocorgott odabent. A gyertyafényben megcsillant a hosszanti csíkos jegygyűrű. Tegnap. Váratlanul és gyorsan történt. Pansy észhez sem tért. Blaise beállított a pergamenekkel a gyűrűvel, Pansy feketében esküdött. Gyászolva egy másik férfit. Minden maradt a régiben. Pansy nem vette fel a Zabini nevet. De törvényesen már Blaise felesége volt. Baráti csókot kapott Blaise-től. Pansy mély levegőt vett. Szegény Blaise! Ő mit érezhetett ez idő alatt. Pansy lemosolygott gömbölyödő pocakjára. A habok közül már kimagaslott a kerek hasa. Megállás nélkül simogatta a feszülő bőrfelületet. A kicsi izgatottan mocorgott rá. Pansy lehunyta a szemét, s a gyertyafények táncot jártak lecsukott szemhéján. Sokat merengett így, Dracóra gondolva. Sajnálta, hogy ezeket az élményeit már nem oszthatja meg a férfival. Blaise-el pedig túlságosan kellemetlen lett volna. Itt hordozza magában azt, ami Dracóból maradt a világra. Növekszik és mozog, s éjjel-nappal vele van. Különös élmény volt gyereket várni. Sokkal inkább egy befelé fordulás, elmélyedés, beszélgetés az ismeretlennel. Hosszas várakozás. S emlékezés…egy férfira. Akit szeretett. Aki volt annyira fontos és kedves a lelkének, hogy most itt van terhesen nélküle. A képzeletében már számtalan képet játszott, hogy milyen lesz a közös gyerekük. Mennyire hasonlít majd Dracóra, milyen ember lesz. Az előtte álló nehézségek ellenére boldog volt ,hogy ő vihet tovább valamit a Malfoyokból. Most itt van benne, itt növekszik, vele él s érez. Mélyen kettesben van a fiával. Most sosincs egyedül.

-         Pansy Cicám! – hallatszott a rekedtes kiáltás  a fölszintről, s robogó kettesével vett lépcsőfokokkal a férfi közeledett.

-         Ne főleg így nem vagyok egyedül! – morogta maga elé Pansy. – Fürdök! – kiáltottak i, hogy megállítsa a férfit.

-         Akkor épp időben érkezek – nyitott be Blaise, s rávigyorgott. – hgoy megmossam a hátad – kacsintott a nőre, majd a mécsesekkel körülvett kád szélére bámult. Pansy levendulaillatú fürdőolajú, habzó vízben, gyertyalángban és hatalmas pocakkal hevert a vízben, más nem is látszott ki a habok közül. – Mh csak nem rám vártál édesem? – ajkán kaján vigyor futott végig.

-         Nem! – nézett rá a szeme sarkából mérgesen Pansy. – Tűnés a fürdőből!

-         Tudom. Draco szentélyt emeltél a fürdőszobámban is!  - Blaise a kád szélére ereszkedett, s tenyerét rászorította a feszes pocakra. – Szia nagyfiú! Látom máris a cikesz után kapkodsz! Jól van.

-         Akkorákat rúg mint egy ló! – mormogott Pansy. – kezdek attól tartani valami mutáns él bennem – prezentálásaként Pansy hasán hatalmas kitüremkedés jelent meg.

-         Huh ez tényleg félelmetes – ráncolta a homlokát Blaise ahogy látta a hasfal mozgását. – Na figyelj cicám! Anyám sebtiben megjelent a színházba, az esküvőm örömére. ÉS lehordott, hogy miért nem hívtam meg!

-         Édesanyád itt? – sápítozott Pansy.

-         Igen. Na és hát ő hiszi, hogy a mi házasságunk…egy igazi házasság.

-         Nem hangzik túl jól – simította meg a hasát Pansy.

-         Légy hozzá kedves jó? – kérlelte Blaise.

-         Majd összeszedem a nem létező kedvességem – Pansy feljebb ült a kádban. – De hagyj most már elkészülni!

-         Örök hálám érte! – dobott csókot a nőnek Blaise, s behúzta az ajtót. Pansy eligazgatta magán a sötétszín talárt, s kifésülte a haját, amjd mély levegőt vett, hogy learaszoljon a szalonba.

-         Blaise! Miért nem írtál! Nem is tudok semmit a feleségedről mesélj valamit! Egyáltalán honnan jött ez a hirtelen nősülés! Nem tetszik ez nekem! – hadarta a vidám csacsogó női hang.

-         Igyekeztelek meglepni anya! – nevetett Blaise s épp az illanót emelte a szájához, amikor Pansy belépett a szalonba. – Áh ifjú feleségem! – kacsintott rá Pansyra.

-         Áh! Ó! – Blaise anyja végigmérte a feketében behömpölygő előrehaladott állapotban lévő Pansyt. – Már mindent értek – nyögte ledöbbenten Mrs. Zabini. – Blaise! Kicsim! Hát miért nem mondtad, hogy hamarosan nagymama is leszek?

-         Pansy Parkinson – szorította meg a nő kezét Pansy. – A kicsi nem Blaise-é! – Blaise rávillantotta a szemét Pansyra.

-         Hogyan? Kicsim? – szegény nő Pansyról Blaise-re kapta a tekintetét. – ÉS miért vagy feketében?

-         Tudod anya ez divatszín – lépett Pansy mellé gyorsan Blaise, s vállánál átkarolta a nőt, s csókot nyomott az arcára. Pansy letörölgette a nyálat az arcáról, s elhúzódott.

-         Elvettél egy terhes nőt, aki nem is a te gyerekedet várja? – borzadt el Mrs. Zabini.

-         De anya! – nevetett Blaise. – Szeretjük egymást ! Ez a legfontosabb nem igaz? – Blaise hangjából a merő öngúnyt csak Pansy hallotta ki. – Már hetek óta érezzük, hogy minket Merlin is egymásnak teremtett. Boldog vagyok ez a lényeg! Örülj velem te is anya! – Pansy és Blaise összenézett a fejét értetlenül kapkodó nő felett.

-         Blaise beszédem van veled! – húzta a konyhába Blaiset az anyja. – Mi szállt meg fiam? Jól meggondoltad ezt a házasságot? Nekem az is furcsa volt, hogy ilyen hirtelen nyélbe ütötte. Amikor megláttam, hogy milyen állapotban van azt hittem azért! De hogy nem is a te gyerekedet várja! EZ több a soknál! Mi ütött beléd Blaise? Ezer másik nőt kaphatsz bármelyik ujjadra! Legalábbis én tartalak annyira jó férfinak.

-         Szeretem őt anya – mondta teljesen komolyan Blaise.

-         ÉS ha megjelenik a gyerek apja?

-         Nem fog.

-         Miért nem?

-         Mert meghalt.

-         Megsajnáltál egy nőt s feláldozod érte az életed? Blaise gondolkodj egy kicsit.

-         Anya ne ártsd ebbe bele magad. Így döntöttem. Én választottam a többivel ne foglalkozz.

-         Blaise kicsim! – simogatta meg Blaise arcát a nő.

-         Hagyd ezt anya! Szeretjük egymást.

-         Biztos?

-         Hogyne – vigyorgott Blaise.

-         Odaadod a fiatal éveidet …ennek a nőnek. Éppen nem egy szerelmes pillantású nő.

-         Pansy nem szereti kimutatni az érzelmeit. De valójában eleped értem – röhögött Blaise, s megszívta az illanót. – életemben nem szexeltem ilyen jókat mint vele   - húzta el a száját Blaise s  kifújta a füstöt a mennyezet felé.

-         Blaise! Kímélj meg a részletektől! Most elmegyek! Meg kell emésztenem ezt a képtelen helyzetet!  - Blaise a konyhaasztalnál ülve maradt. Feltette a lábát az asztal sarkára. Érezte, hogy a háta mögött Pansy jelent meg az ajtóban.

-         Nem hitte el igaz?

-         Nem tudja elfogadni, hogy éppen egy ilyen házasságot kötöttem. Majd megszokja ne aggódj!

-         S ha tudná, hogy…valójában milyen a kapcsolatunk… - Pansy töltött a teából Blaisenek is.

-         Miért rossz a mi kapcsolatunk Pansy? – nevetett Blaise. – Barátok vagyunk. Nem is akármilyenek. A legjobb barátok. Szövetséget kötöttünk.

-         Igen a legjobb barátok szövetséget kötnek, de nem házasságot – felelte komolyan Pansy.

-         A házasság is valahol egy szövetség – intette le Blaise.

-         Most magadat is áltatod – nevetett Pansy.

-         Hát lehet – vihogott fel Blaise. – Bekötötted a fejem és még hozzád sem értem. Ne ezt csinálja utánad valaki!

-         Látod? Ilyen nő a feleséged! Ez azért nagy szó nem igaz? – mosolygott Pansy.

-         Draco ezt meg sem tudja nekem fizetni odaát!  - Blaise fellőkte magát s ásítozva ellépett Pansy mellett. Lehajolt s puszit nyomott Pansy pocakjára. – Te kis Malfoy-csemete! Te vagy az oka mindennek! De hálás lehetek, mert megkaparintottam általad anyukádat! Bizony!

-         Blaise!- Pansy összeborzolta a férfi haját, s játékosan megveregette az arcát. – Ez haszonélvezés.

-         Teljesen. Jó szerződés nem igaz? Egy házasság csupa ilyesmire épül. Megnézzük a nyereséghozamot. Az enyém végülis egész jó. Itt vagy velem. Megyek vissza a színházba drága! – nyomott puszit Pansy feje búbjára, s gondosan eligazgatva a sálját, kilépett a hóesésbe.