Dobszó, pergő kínzó üstdobdorombolás. A fekete hosszú egyenes hajzuhatag csapódott Blaise mellkasának, erős erotikus trópusi illat csapódott az orrának. Kiforgatta a nőt. Majd visszarántotta. Daphné taszította a mellkasát, s ő a csuklójánál rántotta vissza. Zuhantak a reccsenő színpad deszkáira. Blaise forgatta magukat a poros színpadon. Ő fekete zsinóros ingben és nadrágban, amely egyre több port gyűjtött magára a deszkákról, Daphné vörös hosszan felvágott könnyű anyagú tépnivaló ruhadarabban.  Blaise szantálillatú leheletével zihált. 

-         Ebben a darabban a küzdés a lényeg! Szenvedély és  izzás Daphné! Harc, férfi és nő között. Az érzelmeik a mozdulataikra vannak írva – félelmetes koreográfia volt. Egyszerre agresszív és erotikus. Daphné pedig ha Blaise bemutatása alatt vergődött ismét küzdött a feltörekvő vágyaival.

-         Ó Blaise! Blaise! – zihálta remegve, de Blaise ismét ellökte.

-         Nem! Nem jó! Daphné ezért játszod ennyire pocsékul ezt! Mert túlságosan személyesre veszed a szereped! Az előadáson nem én leszek a partnered!

-         Miért nem ugrasz be eljátszani ezt? – kérlelte Daphné.

-         Mert megerőszakolnál a premieren mindenki előtt – felelte Blaise. Visszalökte Daphnét a darabbeli partnere karjaiba.  – Előlről! – Üstdobpergés. A küzdés újra elkezdődött. Kerülgetik egymást a szereplők, majd összeütközéssel elkezdődik az igazi harc kettejük között. A tiltakozás, az egymásra zuhanás ,a bennük feszülő érzelmek, s a vágy az elutasítás keverednek győznek majd veszítenek másodpercek leforgása alatt.  Blaise illanóra gyújtva figyelte a párost.  A hamut a színpadra pöccintette. - Kilök, vissza, leránt! – Blaise a fejét rázva figyelte a párost. Jó volt így is. De Daphné sokkal többet ki tudna hozni ebből, ha elvonatkoztatna, attól, hogy éppen ki játsza. A páros leállt.

-         Ez nem megy! – porolta le magát Nott. – Blaise dugd meg vagy csinálj vele valamit mert kiborulok ettől, hogy állandóan téged néz miközben velem táncol. Így  nem lehet játszani.

-         Oké! Nott menj Igyál valamit ,addig elbeszélgetek Daphnéval. Mellesleg inkább neked kellene meghúznod talán akkor nagyobb kedvvel táncolna veled! – vihogta Blaise, s a derengőn megvilágított színpadra ugrott Daphnéhoz lépve. A nő megnyalta az ajkát ,ahogy figyelte a ruganyos csípőmozgással közeledő Blaiset. Blaise illanót tartó kezével megemelte Daphné állát.

-         Cicus! – búgta neki halkan. A karmester leengedte a pálcáját a zenekari árokban, s a zenekar várakozóan beszélgetésbe merült ,amíg Blaise ismét instrukciókat ad. – Annyira jól csinálod miért nem akarod ezt megmutatni holnap az előadáson is.

-         Mert nélküled nem tudom úgy – csapta hátra a fekete tincseket Daphné.

-         Ezért vagy színésznő hogy elhitesd az emberekkel hogy én vagyok ott – vigyorgott rá Blaise. – Azt akarom hogy úgy táncold holnap a premieren, ahogy igazán tudod ezt a táncot.

-         Akkor kérek egy kis emlékeztetőt – kacsintott Daphné.

-         Telhetetlen vagy! Az utolsó, de utána Nottal várom, hogy eltáncold ugyanígy! – Blaise ellépett, s a whiskysüveget teljesen kiitta, elnyomta az illanót, s intett a karmesternek, hogy kérik a zenét. Daphné a halvány megvilágításban állva őt várta. Blaise visszasétált hozzá, s egyetlen lendülettel magához vonta. Daphné akár egy nimfa tekeredett köré,s követte Blaise minden mozdulatát , szinte eggyé olvadva vele. Későre járt. Hajnali két óra közeledett. Másnap premier. De Blaise tökéleteset akart ismét. Nott álmosan kucorodott be az egyik nézőtéri ülésbe, egy pár percnyi alvás reményében, ahogy a társulat több tagja is tette már. A világosítók pontosan lekövették a két táncos mozgását. Kábító szantál és erotikus fülledt trópusi illat. Blaise érezte, ahogy a whisky homályosítja szemét, hogy ébren maradjon csak gyűrte magába az italt, a szantálillanót szívta, s Daphné mozdulatait figyelte. Tudta, ha Daphné kitörne félelmetes lenne. Illett rá ez a szerep. Az egész személyisége olyanvolt akár ez a szerep. A fekete jó illatú haja, a karcsú hosszú lábai, a mozdulatai, a vadászó éhesen mohó nézése, ő maga volt a tánc démona, a nő, aki a tánccal győz le minden férfit. Ez a szerepe is. Ismét Blaise arcába csapódott a hajzuhatag. Ami Nottot annyira bosszantotta, amiért minden próbán követelte, hogy Daphné fogja össze a haját, mert megőrül az arcába csapkodó hajzuhatagtól, az Blaiset iszonyatosan izgatta. Majd megőrült a selymes haj illatától, ahogy ráborult a mellkasára. Daphné éhes vágyakozó szemekkel nézett rá, Karcsú lábait érezte a sajátja mellett. Ledöntötte a nőt a földre, s a üstdob dübörgött a fülükben, a deszkák beleremegtek a tüdőt rengető üstdob ütemes rimtusos pergésétől, búgó lágy üstdobhang, a szerelem löktetése, zúgott az agyukban, Daphné zöld szemei csillogtak rá, ittasan fátyolosan, hívogatóan, a teste elementáris erővel mozgott alatta, tiltakozás visszarántás, hozzásimulás, a karmester belefeledkezve a darabba verte a taktust hajtotta a zenészeket, az üstdobok peregtek puhán lágyan, kíméletelenül sürgetve a beteljesülést. Blaise zihálva szédült a földön fetrengés közben. Daphné hűvös ujjai túrták a haját, ajkait megnyalta hívogatóan várakozóan, zgott a zenekar alattuk, s semmi más nem hallatszott ahomályban csak ők voltak a színpadon, ketten táncolva, Blaise elvesztve a fejét ,hagyta ,hogy a tánc a zene az alkohol a szexuális vágy átvegye az irányítást. Szantálízű ajkaival falta a húsos női ajkakat, miközben Daphné megállás nélkül nyögdécselte a nevét, vergődött, alattam szédülve a tánc hevítésében, elfeledkezve a külvilágról. Blaise ujjai lázasan siklottak be a nedves forróságba, Daphné nyöszörögve sikoltozott, s Blaise füle bedugult a vágytól, másodpercekig nem ocsúdott fel, hogy a hangok elhaltak és a színházteremre dermedt csend borult. Kábán nézett fel, s a függönynél meglátta Pansyt. Kikerekedett szemekkel bámulta Blaise és Daphné kettősét. Félreérthetetlen helyzetben voltak. Blaise ujjai még mindig Dpahné ölében mélyen jártak. Blaise kihúzta az ujjait, s szédelegve próbálta felrántani Daphnét is. A fekete taláros nő sértetten fordult ki.

-         Blaise?! – incselkedő hang érkezett Nott felől. – Ki fogsz kapni az asszonytól ezért! – röhögött fel.

-         Ó basszus! – törölgette a nedves ujjait a talárjába, s áttúrva a haját rohant a nő után. – Vége a próbának.

-         Azért ugye nem várod el, hogy a premieren ezt csináljam Daphnéval! Ez teljesen új koreográfia számomra – röhögött Nott ,s a társulat hahotázásra csattant Blaise háta mögött.

-         Barmok! – kiáltotta vissza Blaise. Pansy a macskakövön szedte szaporán a lábait, amikor Blaise utolérte, s a karjánál fogva megállította.

-         Pansy várj!

-         Mi volt ez? – rebegte Pansy sírva.

-         Éppen próbáltunk – magyarázkodott Blaise.

-         Elég érdekes darabokat játszotok – ráncolta a homlokát Pansy. – Aggódtam miattad, késő volt. Nem jöttél. Féltem hogy bajod esett. Erre…A feleséged vagyok Blaise!

-         Akkor had emlékeztesselek drága hitvesem! – túrt a hajába Blaise. – Valóban aláírtuk a papírokat. De nem vetted fel a nevem. Hozzád sem érhetek. Feketében jársz állandóan, csak hogy véletlen se felejthessem el, hogy ki miatt is vagyunk mi házasok, és hogy véletlen se merjek hozzádérni, mert úgy érzem megsértem Draco emlékét. Bűntudatot ébresztesz bennem minden áldott nap, már csak ha meglátlak feketében. Szó sem volt arról, hogy most már erkölcsös életet élek és nőhöz nem nyúlok pusztán azért mert a feleségem lettél. Mégis minek nézel engem? Egy farönknek? Férfi vagyok és igenis hiányzik a szex! Vagy hajlandó vagy nekem megadni? – szegezte Pansynak a kérdést Blaise.

-         Arról ne is álmodj! – sziszegte Pansy.

-         Akkor ne lepődj meg ha másnál keresem, azt, amit a mi nagy házastársi életünkben nem kapok meg! – vágta hozzá Blaise.

-         Megbántottál! Azt hittem talán finomabban de talán idővel közelebb kerülhetünk egymáshoz. Erre te lépten nyomon a szeretőidnél vagy!

-         Nem ,tudod én nem vagyok Malfoy. Nálam a közeledés ennyit jelent! – magához rántotta Pansyt ,s az ajkaira szorította a száját. Pansy észhez sem tért a döbbenettől, csak érezte a fogai közé türemkedő szantálízű nedves birtokló nyelvét. Blaise lehengerlően csókolta, szinte megszédült a csóktól. – Nos? Hajlandó vagy ma este megadni nekem? Vagy menjek vissza Daphnéhoz mert tőle ma biztos megkapom? – emelte fel a szemöldökét Blaise. Pansy tenyere hatalmasat csattant Blaise arcán. Blaise lefogta a nő kezét. – Tehát? Mehetünk haza hitvesem?

-         Blaise erkölcstelen vagy!

-         Én? Éppen szeretném kiélni a házaséletemet a feleségemmel? Ebben mi az erkölcstelen? – tapogatta meg a mellkasát Blaise. – Ez törvényes kapcsolat! Ezért meg sem büntethetnek sehol sem – vigyorgott Blaise.

-         Szemét! – háborgott Pansy.

-         Valld be, hogy akarod Pansy! Azért jöttél ma utánam, mert titkon neked is hiányzik! Igazam van? – gyújtott Blaise magabiztosan egy illanóra, ahogy elindult Pansy mellett az utcán.

-         Mégis mennyit ittál? Mert össze-vissza beszélsz – tiltakozott Pansy.

-         Éppen eleget ittam ,hogy legyen bátorságom lefeküdni a legjobb barátom nőjével. Aki mellesleg a feleségem – Maga elé húzta a nőt, s ajkai a nő tarkóján futottak végig. Pansy megborzongott. Blaise keze az izgatott mocorgáson pihent Pansy hasán. – Mh hát még sosem szeretkeztem terhes nővel, de igyekszem vigyázni – súgta csábító hangon.

-         Blaise szállj le a földre szó sem lesz ilyesmiről – felelte Pansy, minden meggyőződés nélkül a hangjában.

-         Pansy! Fölösleges a próbálkozásod. Mindketten tudjuk, hogy te is akarod – nevetett behízelgően Blaise, s Pansy érezte a maradék ellenállása is elszáll. Blaise-nek nem lehet nemet mondani.