Blaise nyitotta ki az ajtókat, majd kulcsolta be őket. Pansy várakozóan nézett fel Blaisere.

A férfi hálójába mentek, s Blaise egyetlen percet sem várt. Gyorsan hámozta ki Pansyt a ruháiból, türelmetlenül kapkodta le a saját ruháit, s zuhant a nővel az ágyra. Besiklott a nedves forróságba. Pansy görcsösen kapaszkodott Blaise vállaiba, érezte a gyors erős, kemény lökéseket, a türelmetlen csípőritmust Blaise mohó vágyát. Sokáig tartott, meglepően sokáig. Végül Blaise apró nyögéssel borult rá. Blaise csak most ,hogy elhúzódott látta, hogy Pansy szeméből patakokban folyik a könny.

- Pansy? Fájt? Nyomtam a kicsit? Mh pedig annyira vigyáztam… - Pansy csak nemet intett, s zsebkendő után keresgélt. Blaise adta neki a zsebkendőjét, s idegesen kapott egy szantálillanó után. Gondterhelt arccal gyújtott rá. Szeme sarkából a nőt figyelte. Pansy szipogva húzta magára a takarót. – Épp nem ilyen nászéjszakáról álmodoztam – szívta meg az illanót Blaise.

- Nem kellett volna megtennünk! Draco…

- Hagyjuk már ezt Pansy! Meddig nyavalyogsz még Draco után? – tüdőzte le az illatot Blaise. Az ablakhoz húzódott, s a füstöt az éjszakába fújta.

- Te ezt nem érted! Azzal, hogy elfogadlak téged úgy érzem megcsalom őt! – törölgette a szemeit Pansy.

- Tisztázzuk a kapcsolatunkat Pansy! Feleségül vettelek! Kényszerből jöttél hozzám?

- Hálás vagyok neked! – sóhajtott Pansy.

- Nem a hálád érdekel! – csapott a párkányra Blaise. – Felejtsük már el ezt, hogy mi a közvetlen ok. Lépjünk már túl rajta. Ez már kettőnkről szól Pansy! Rólad és rólam! Megtudhatnám, hogy miért vagy a feleségem?

- Draco megkért rá, és én is eleget akartam tenni a kérésének!

- Felejtsük már el ezt a Draco ügyet! Téged kérdeztelek! A te érzéseidet! – fújtatott dühösen Blaise.

- Blaise ez nem ilyen egyszerű! Szerelmes voltam Dracóba. Az ő gyerekét várom. Te viszont egész nap a színházban vagy és Daphnéval. Igenis zavar, hogy vele vagy, hogy ilyeneket csinálsz vele.

- Féltékeny vagy? – emelte meg a szemöldökét Blaise.

- A barátom vagy Blaise. A legjobb barátunk.

- Nekem ez nem elég Pansy. Nem barátságot kérek tőled, hanem hogy szeress!   - lélegezte be a szantálillatot Blaise.

- Szeretlek! – mondta Pansy.

- Nem így! – intette le Blaise. – Hogy közben Dracót gyászolod! Hogy rá gondolsz, hogy sírsz szeretkezés közben, mert én nem ő vagyok. Az egész életünk egy vezeklés Draco haláláért nem veszed észre? Szinte bűnösnek érzem magam, hogy egyáltalán el mertelek venni feleségül és nem könnyíted meg a helyzetem! Hajítsd már ki a francba Draco képeit az éjjeliszekrényedről, a mécseseidet a fürdőből és égesd már el ezeket a fekete göncöket! Rosszul vagyok a saját házamban! ÉS igen azért nem jövök haza, mert undorodom attól, hogy itthon téged kell látnom terhesen feketében ezzel a Draco után szenvedő arckifejezéssel, és ne kényszerből feküdj le velem, hanem mert te is akarod!

- Haragszol rám? Haragszol Dracóra? – kapkodta a szemét értetlenül Pansy.

- Szó sincs erről! Mindkettőtöket szeretlek! A legjobb barátaim voltatok! De ennek vége. Draco meghalt. Te pedig a feleségem vagy! Dracónak megígértem, hogy gondom lesz rátok, hogy felnevelem a fiát. És tartom magam az adott szavamhoz. Én is várom, hogy megismerje ma fiatokat, de te ezt is valami misztikus dologgá emeled. Miért ne várhatnánk mi ketten közösen a fiadat? Miért zársz ki mindenből? A férjed vagyok basszus! De úgy kezelsz mint egy idegent! Nem engedsz közel magadhoz igazán barátként sem már. Állandóan csak pityeregsz Draco után, meddig akarod ezt csinálni? Mikor állsz már le ezzel? Új életet kezdtünk nem veszed észre? Családot alkotunk és kisbabát várunk nem? Mert én így látom! De te úgy gondolod ,hogy te vársz gyereket, és te veszítettél el valakit és Úgy kapaszkodsz a kicsibe, mint ha visszaadhatná neked Dracót! Nem fogod visszakapni senkitől sem! Engedd már el őt! És lépj túl ezen! Én mindent felajánlottam nektek! De te csak a gyászoddal vagy elfoglalva, meg a gyertyagyújtásaiddal! Úgy élünk mint a remeték! ÉS az egész házam halottasházzá alakítottad! És te kísértesz benne, fekete szellemként halottsápadt sírásra álló szájjal! Megértem, hogy mit érzel, de tudtad ezt jól és nem értem miért vonszolod ezt a terhet magaddal! Engedd el! És adj már lehetőséget nekünk! Nekem! Csak telnek a hónapok! Mit akarsz tenni ha megszületik a kicsi? Állandóan nyavalyogsz, hogy éppen olyan mint Draco! Komolyan ezt kell naphosszat hallgatnom majd? Ki fogok készülni tőletek! Hagyjuk, feszült vagyok, ideges vagyok, sokat ittam, és tiszta ideg vagyok a holnapi premier miatt! – nyomta el a párkányon az illanót Blaise s kiviharzott a hálóból. Pansy hallotta a bejárati ajtó csapódását a férfi mögött.