Pansy bordó bársony dísztalárban lépett a színház előterébe. Iszonyatos volt a tömeg. A háború ellenére a varázslótársadalom elitje nem vetette meg a szórakozás formáit. Bizonytalanul lépkedett, szoknyája fodrai követték az esetlen lépéseket. Még jegye sincs. Honnan is tudná hogy lenne-e hely számára. A ruhatárban amint elvették a kabátját nekiszegezték a kérdést.

-         Hová kísérhetjük a hölgyet? – a házimanó várakozóan nézett Pansy tanácstalan arcára.

-         Nem is tudom – Pansy beharapta az ajkát. – Blaise Zabini felesége vagyok.

-         Ó már mindjárt értem! – a manó azonnal előresietett. – Rögtön ezzel kellett volna kezdenie asszonyom, máris a páholyhoz kísérem! – a családtagoknak és a színháztagoknak fenntartott páholyok felé igyekeztek. Miközben Pansy meglátta a pezsgőt iszogató Blaiset. Fekete ing és nadrág mint általában, de most mogyorós zakóban volt. Vastag ajkai szélesre húzódtak ahogy nevetett. Sokáig nem vette észre Pansyt. A körülötte állók lekötötték.

-         Blaise! Egészen biztos vagyok benne a rád jellemző stílus köszön vissza ma is a színpadról. Már maga a cím is! A szerelem táncai! Csodálatos! – áradozott egy magas inggalléros férfi.

-         Megsúgom, ha Daphné hozza a formáját, vigyázzatok a darab végén, mert feszülni fog a nadrágotok – röhögött Blaise.

-         Mindjárt gondoltuk, hogy nem gyerekeknek való a műsor. Éjfélkor kezdeni! – nézett rá cinkosan egy köpcös férfi.

-         Már csak ha Daphnét látjuk is elég. Én nem is értem ,hogy tudja Nott ennyire visszafogni magát!

-         Mh talán éppen ezért Nott a táncpartnere, mert jól kezeli Daphnét, nem úgy mint mi – jegyezte meg a színházigazgató. – Blaise megéred a pénzed öregem! Vagyonok csorognak be a válsághelyzet kellős közepén is! Bár ha te magad táncolnád Daphnéval, lehet dupla bevételünk lenne.

-         Semmi esetre sem!  - kortyolt a pezsgőbe Blaise. – Daphné veszélyes nőstény – ekkor majdnem félrenyelt, ahogy meglátta a folyosón közeledő Pansyt. – Ha megbocsátotok! – tette a tálcára a poharát Blaise, s a nő elé sietett. – Pansy Cicám! – magához vonta a nőt, s puszit nyomott a hűvös arccsontra. – Megleptél rendesen! Érdekel a darab, vagy csupán leellenőrizni jöttél.

-         Talán mindkettő – mosolygott Pansy.

-         És nem is feketében! Ma igazán jó napom van!  - tette a nő karját a karjára, s maga kísérte be a páholyba.

-         Itt csak te vagy? – nézett körbe Pansy.

-         Ez a személyesen nekem fenntartott páholy igen – Blaise a világosítóknak intett, s a zenekari árkot kémlelte. – örülök, hogy eljöttél Pansy – fordult vissza a nőhöz.

-         Osztozni szeretnék a sikeredben – nevetett Pansy, miközben a levegőben lebegő gyöngyöket figyelte.

-         Nyugodtan! Az ágyamban is bármikor! – kacsintott Blaise. Lassan aludtak ki a fények. Az első előadásra mindig ugyanazok érkeztek. Nem kerülte el a figyelmüket, hogy Blaise páholyában ma este megjelent a felesége is. Pansy kínosan feszengett.

-         Mindenki minket néz – bizonytalankodott.

-         Nincsenek hozzászokva, hogy a terhes feleségemmel lássanak természetes. Mindjárt kezdődik az előadás ne aggódj! – Blaise idegesen várta ,hogy fellibbenjen a függöny. Daphné táncszólójával nyitnak. A primadonna bevezető tánca. Nott valójában csak statiszta. Daphné mindenkit letarol, és nem is annyira a férfi a lényeg itt, ha nem a príma szólótáncosnő.

-         Mesélj egy kicsit a darabról! – kérte Pansy.

-          Daphné a téma felvezető. A csábos nő, aki úgy táncol, hogy minden férfi szerelmes lesz bele. Olyan akár egy tündér. Szárnyakkal, könnyedén, hajlékonyan. Nő, aki a táncban is olyan akár a szerelemben. Bejárt minden utat, ismer minden szintet fokot és táncot férfit. Csak a tánc és  csak a szerelem.

-         S megérkezik Nott - látta a háttérből közeledő férfit Pansy.

-         A férfi, akit szintén megigéz a nő. Közösen táncolnak, de a nő felülmúlhatatlan. A szerelemben is a táncban is. Nincs senki, aki a közelébe érhetne. Ez a férfi sem elégíti ki. De a férfi nem engedi. Elkezdődik a harc kettejük között.

-         Mi lesz a vége? – suttogta előredőlve izgatottan Pansy. A színpadról érkező fény világította meg csak az arcukat .Blaise teljesen a történésekben volt, figyelte az általa megalkotott mozdulatokat, amit megálmodott azt most visszatáncolja Daphné. Éppen úgy ,ahogy ő akarta. Ahogy látni akarta.

-         Nyugalom cicám! Várd ki a végét! – intette le Blaise. – A férfi küzd, hogy azonos szinten legyen mint a nő. De a küzdés kikészíti, a nő váltani akar, de a férfi nem hagyja. Őrlődnek mindketten a tánc és szerelem kerekében, se vele, se nélküle. Egy utolsó tánccal okozzák egymás halálát. A tánc és a szerelem végső stádiuma, amelyen nincs visszaút, meg kell halni, mert ez a teljes beteljesülés.

-         Nagyon morbid – ráncolta a homlokát Pansy. A feltörő taps zúgott viharzott, dörömbölt. Daphné igéző volt ma is. A csókjait azonban Blaisenek dobta az emeleti páholyba. A tánckar pedig Blaise követelte le a színpadra. Blaise bocsánatkérőn mosolygott Pansyra, aki tapsolva engedte le Blaiset. Blaise felintette magukhoz a karmestert is ,de a közönség nem nyugodott. Tudták, Blaise ismeri a koreográfiát hiszen ő tanította be. ÉS tőle követelték a táncot Daphnéval. Blaise kérdőn nézett Pansyra. Nem merte megtenni, még akkor sem, ha a közönség sárkánytrágyával dobálja meg akkor sem. De Pansy őt nézte kérdőn. Látni akarta ismét? Blaise lekapta a zakóját, s kidobta a színpad szélére. A közönség felzúgott. Elsötétedett a terem. Csak az utolsó táncot járták el. Haláltánc volt ez. Mégis az életért. A szerelemért. Pansy figyelte a táncospárt a színpadon, s csak lassan értette meg, hogy Blaise miért nem táncolja maga ezt Daphnéval. Mert ő maga legyőzné a halált, mert Daphné szintjén van a táncban és a szerelemben is. HA ő táncolná Daphnéval, az nem lenne olyan hiteles történet ,mint így hogy Nott a férfitáncos a darabban. Nagyon összeillettek, nagyon jól táncoltak együtt. Hajlékonyan, ruganyosan, és igen, tényleg szépen mutattak együtt a színpadon. Pansy meg tudta érteni, hogy miért követelték annyira Blaiset. Nem kétség a közönség szemében ők egy pár. Nyilván nem először látják őket kettejüket együtt táncolni. Pansyban végigfutott a gondolat. Mi lett volna, ha Draco kérése nem érkezik közbe? Ha Blaise most nem az ő férje lenne.  Blaise  széles mosollyal hajlongott ,és megtapsolta Daphnét, majd kezet csókolt neki. Pansy kábultan ült a páholyában még akkor is, amikor Blaise már visszatért hozzá.

-         Gyere iszunk valamit a büfében! – húzta fel Pansyt Blaise.

-         Táncoltatok már a színpadon együtt Daphnéval?

-         Persze. Volt egy-két közös darabunk – felelte kitérően Blaise. – Teljesen más az, amikor a koreográfus játssza is az egyik szerepet. Igazán nem szeretem azt a felállást.

-         De a közönség szereti. Legalábbis nagyon úgy tűnt.

-         A közönség szereti azt látni, hogy ami a színpadon van, az történik a magánéletben is. Szerették azt hinni, hogy Daphné és én egy pár vagyunk. Igen – Blaise átkarolta Pansyt. – De ezzel ne foglalkozz kedves! Tudod gyakran van úgy ,hogy ha két ember jól mutat együtt azokat szeretnék egymás mellett tudni az életben is. De ezek a dolgok nem mindig működnek. Sőt többnyire nem. Nem mondom, hogy nem szép Daphné, meg nem kívánatos. De tudod borzalmasan hisztis egy nő. Kiborító. A közönség csak azt látja, amit eljátszunk, és nem azt amilyen emberek valójában vagyunk. Illúzió. Képzelet. És szerep. Ennyi. Nem értik meg, hogy a magánéletben Daphné és én…nem leszünk egy pár. Amióta a feleségem vagy végképp letehettek erről. Kétszeresen is örülök, hát hogy eljöttél ma. Lássák azt ,hogy a magánéletem te vagy. Daphné a színház és nem több.

-         Blaise! Én is egyetértek a közönséggel! Jól táncoltok együtt!

-         Jó, megtanítlak táncolni rendben? – mosolygott rá Blaise. – Mit kérsz?

-         Egy tökpezsgőt – dőlt a pultnak Pansy. – Kudarc lesz a tánctanításom.

-         Lehet, már kicsit elkéstem ezzel igaz! De azért még nem veszett ügy – nevetett rá Blaise.

-         Szét fognak ma szedni igaz? Ünnepelsz a társulattal?

-         Muszáj – nézett sajnálkozva Pansyra.

-         Azt hiszem abból most kimaradnék. Fáradt vagyok.

-         Reggelre otthon leszek – kacsintott Blaise. – Majd tartunk egy közös ünneplést is a sikerre jó?

-         Örülök a sikerednek igazán. Jó így látni téged – mosolygott Pansy, s megszorította Blaise kezét, mielőtt ellépett a pulttól.