A hálószobája melletti apró gyerekszobában rendezkedett. A gondosan hajtott ágyneműket a szekrényekbe simítgatta, s a gyerekruhák forró vasaló alatt lapultak. Pansy időnként az állványra kapta a szemét, hogy cserélődnek-e a kis ruhácskák a vasaló alatt. A hatalmas ruhahalom fokozatosan fogyatkozott, s az állvány kosarában gyűltek a gondosan vasalt átmelegedett kisbabaruhák. Pansy hasát kitolva járkált a szobában, amikor  orrát megcsapta a férfias szantálillat. A bejárat felé kapta a tekintetét. Blaise a vasalóállványról egy egészen apró hófehér zoknit emelt le, s vigyorogva méregette. Pansyra kacsintott.

- Nagyon készülődsz látom! – hüvelykujjára húzta a kis babazoknit és megmozgatta az ujját.  Érdeklődve figyelte a csöpp ruhadarabot. – Minden megvan? – tette vissza a ruhahalom tetejére a zoknit.

- Mi ez a virághalom? – mutatott Pansy Blaise karjában a virágkosárra.

- Kimaradt a díszletekből, gondoltam örülnél neki – állította a földre Blaise.

- Reménykedtem ,hogy nekem hoztad – fordult el Pansy.

- Neked hoztam – sercegve gyúlt a láng a pálcáján, s a zsebéből előhalászott egy szantállevélből sodort illanót.

- Elhoztad a fölösleget – legyintett Pansy.

- Tiszta kereskedelem Pansy! – nevetett Blaise s megsimogatta a nő pocakját. – Fölösleget cserélünk egymással. Nos? Neked mi van fölöslegben? – mosolygott csibészesen a nőre.

- Nem is tudom. Kilók? – ráncolta a homlokát Pansy.

- Ó nem sajnálom, nincs üzlet – tapogatta meg a hasát Blaise. – Nekem vigyáznom kell a súlyomra. Aki koreográfus-rendező, és ráadásul még a saját darabjában szerepel is…

- Ne kezd el sorolni! – nézett az ég felé Pansy.

- Egyéb árú a piacon? – húzta fel a szemöldökét Blaise.

- Mit szeretnél? – vette le az összehajtott ruhákat az állványról Pansy.

- Csókot! Csókot! – súgta Blaise egyre közelebb hajolva.

- Vigyázz a szádra! – bújt ki előle Pansy. S játékosan Blaise ajkaira csapott.

- Akkor ma sajnos nem tudunk üzletelni – ingatta a fejét Blaise és a pelenkázóra ült.

- Blaise összeroppan alattad! – tiltakozott Pansy. – Jó a vacsora a sütőben van! – hessegette le a férfit a patyolat fehér pelenkázóról Pansy.

- Erre vártam! – vihogott lelkesen Blaise s két ujja közé fogva az illanót leugrott a pelenkázóról.

- Blaise?! – mérte végig Pansy.

- Tessék! – fordult még vissza Blaise.

- Ma is visszamész? – Pansy hangjában kétség csengett.

- Muszáj Cicus! – lépett hozzá Blaise, s megsimogatta Pansy árnyékként elboruló arcát. – Holnap bemutató! – Pansy bólintott ,s újabb ruhaadaghoz fordult ,s nekiállt a csecsemőholmik hajtogatásához. Blaise fütyörészését hallottta a konyhából, majd néhány perc múlva a kapu csapódását.

- Utálom a bemutatókat – dünnyögte a hasának Pansy. Tenyerével megsimogatta téglaként nehezedő pocakját. Gyertyát gyújtott, s elindult a konyhába, hogy elpakoljon a férfi után.

A kisördög nem aludt. Pansy hiába feküdt le, nyugtalanul forgolódott. Blaise már harmadik éjszaka kimarad. Izgatott mocorgás a pocakjában ismét. Átfordult a másik oldalára. Bentről apró csuklás érkezett ismét.  Pansy halkan felnevetett. Tíz percig is eltart ez a csuklásos rezgés. A kis mohó, máris próbálgatja a tüdejét. Pansy szeretgetve simogatta a hasát. De agya lázasan forgott ledobta magáról a takarót és izgatottan öltözködni kezdett.  Közel laktak a színházhoz. Igazán két percbe sem telt átérni. Betolta a hátsó bejárat nehéz ajtaját, s a színpad felé vette a lépteit. Éles női kacaj hasított a levegőbe.

- De Blaise! – duruzsoló női hang, behízelgő dallammal. Blaise röhögése csattant rá.

- Figyelj Cicus! Cicus! – Blaise rekedtes búgó hangja volt a válasz, de valaki betapasztotta a száját.

- A következőt akkor sem engedjük Blaise! Magadra maradsz! – legyintette meg Daphné. S Vörös boáját Blaise nyakába igazgatta, s lehúzta a férfi fejét magához. Tűsarkú cipője a magasba lendült ,ahogy megemelte bal lábát, hogy a férfi fülébe suttogjon édes szavakat, amire a férfi mélyről jövő elégedett morgással felnevetett. Ahogy megemelte a fejét tekintete találkozott Pansy számon kérő pillantásával.

- Pansy! – Blaise széles mosollyal nézett rá, s lefejtette Daphné csimpaszkodó karjait a nyakáról.  – Nincs egy kicsit korán ehhez a színházlátogatáshoz? – S az álmos szemekkel pislogó Pansyhoz sietett.

- Dolgoztok is vagy egész nap macskajátékot játszotok? – tett keresztbe a karját a pocakja felett Pansy.

- Szia Pansy! Gyakorolnánk ,ha nem látod! – kötötte saját nyakába a boát Daphné ,s állát macskaként beledörgölte, Beburkolódzott a boájába, s várakozva nézett Blaisere, hogy mikor folytatják a darabot.

- Látom megint neked illő szereped van Daphné – vágta a nőhöz hidegen Pansy.

- De cicáim! – állt a két nő közé Blaise. – Baj van Pansy? – lépett a feleségéhez, s aggódva nézett rá.

- Nincs. Gondoltam megnézem veled mi történik itt – szúrta közbe Pansy sötét szemeit le sem véve Daphnéról. A két nő harciasan méregette egymást. – Muszáj mindig úgy látnom téged a színházban, hogy Daphné a nyakadon csüng ,s majdnem letepered a színpadra? – harapta be az ajkát Pansy, ahogy Blaise nevetős szemeibe nézett.

- De hát ismered Daphnét! Tudod, hogy ilyen! – mentegetődzött Blaise. – Egyáltalán nem akartam leteperni a színpadra! – tiltakozott Blaise, bár emlékezett, Pansy a legutóbb tényleg félreérthetetlen helyzetben látta kettejüket. – Hazakísérjelek?

- Nem, köszönöm. Maradok! – vágta rá keményen Pansy és a zsöllye felé vette a lépteit, ahol a színtársulat néhány tagja üldögélt. Nott rávihogott Blaisere.

- Felügyelet mh? Jöttek szemmel tartani, nehogy rosszalkodj? – súgta Nott, s elhelyezkedett a kopottas szófán a háziköntösében.  – Nos Blaise? Elcsábítod még ma a feleségem? – kiáltotta oda Blaisenek hangosan, mire Blaise a függöny mögül mutatta Nottnak, hogy megfojtja, ezért a mondatáért. Pansy viszont lesápadva meredt a színpadra, kényelmetlenül feszengve a székében. Nott gonosz mosollyal emelte fel az újságot, s a haját igazgatva várta, hogy elkezdjék a jelenetet. Pansy csak lassan értette meg, hogy Daphné alakítja Nott feleségét a darabban. Homlokráncolva figyelte, ahogy Blaise Daphnéval táncol. A karcsú derekán tartja a tenyerét, Daphné fekete haja a földet söpri, ahogy Blaise hátrahajtja a táncban.  Tűsarkú cipőiben úgy lépett Blaise laza táncvezetésére, akár egy kényes macska. Blaise ellépett tőle, s fejét rázva intett a karmesternek. Haját túrva nézett a deszkákra cipője orrával a deszkák érintkezését súrolva. Daphné durcásan terpeszbe vágott lábakkal várta Blaise instrukcióit.

- Nem jó, nem jó nem jó! – Blaise rótta a köröket, időnként cipőtalpával a deszkákat bökdösve. – Miért akadsz itt meg? Állandóan megbotlasz! – meredt Daphnéra.

- Nem botlottam meg! – durcáskodott Daphné.

- De igenis megbotlasz – Magához rántotta Daphné, s elkezdte a lépéssort. – Zene nélkül! – szólt Blaise mielőtt a zenészek bekapcsolták volna. Daphné sűrűn lépésekkel követte a mozgást. Blaise egyik oldaláról a másikra érkezett a lépések során. Blaise hirtelen állította meg. – Itt! - Blaise figyelte Daphné tűsarkú cipőit. – Mi a csodát csinálsz? Megtörik a hullámzás, mert te egyszerűen szökkensz itt egyet! Csak ezt! – Blaise lassítcva irányította Daphnét, figyelve a lépéseit. – Nyújtsd ki a lábad! Jobban, Jobban! – Daphné   keresztbe lépett el Blaise előtt, de összeütköztek.

- Na ezért! – Daphné felháborodva rúgta le a tűsarkú cipőit, s a lábujjhegyét dörzsölgette, ahova az előbb Blaise lépett. – Mert különben állandóan nekem jössz.! Egyszerűen nem jó ez a lépéssor! Képtelenség megcsinálni! – nyafogta Daphné.

- Gyere vissza! – legyintett türelmetlenül Blaise. Újra lassítva végigvezette Daphnét.

- Erre nem vezetsz jól! – állapította meg Daphné.

- Tiltakozom! – háborodott fel Blaise. – Kitűnően vezetek.

- Egyáltalán nem! Pocsékul vezetsz! – villogtatta macskazöld szemeit Blaisere.

- Akkor miért akarsz mindig velem közös szerepet!  - vágta rá Blaise.

- Szeretek veled táncolni Blaise- cicus hiszen tudod – búgta Blaise mellkasához bújva Daphné. – Te nem szeretsz velem? – nézett fel rá ártatlan szemekkel Daphné.

- Tudod, hogy igen -  Blaise beintette a zenekart, és újra végigvitte Daphnét a kör mentén.

- És ezt miért suttogva mondod – Daphné megbotlott a színpad deszkáiban.

- Mit akarsz? Itt van a feleségem – morogta Blaise.

- Ez csak tánc nem igaz Blaise? – incselkedett Daphné, Blaise csípőjéhez dörzsölődve.

- Igen – felelte rá hidegen Blaise.

- Akkor meg? –  ingerelte Daphné.

- Akkor meg táncolj rendesen Cicám! – tolta erőteljesebben Daphnét a megfelelő irányba. Kipörgette a nőt ,s megemelve a kézfejét kézcsókot adott neki. – Pihentesd azokat az arany lábaidat Cicus! De mégiscsak kihagyjuk ezt a lépéssort – túrta át a haját Blaise, s zsebre vágta a kezét.

- Akkor mit fogunk ott táncolni? – húzta a boát maga után a földön Daphné.

- Majd addig kitalálom. Neked csak követned kell, mint mindig – mosolygott Blaise. Szaporán véve a lépcsőket ,a zsöllyébe igyekezett, s felsegítette Pansyt. – Menjünk haza gyere! – kacsintott a nőre.

- De Blaise még gyakorolni akartunk! – szólt utána Nott.

- Este találkozunk! – intett nekik Blaise, s kituszkolta Pansyt az ajtón. Szétpattintotta az illanótárcáját, s kihúzott egy szálat. Fáradt arccal gyújtotta meg ,s kifújta a füstöt.

- Miért jöttél el? – kérdezte halkan Pansy.

- Elég volt most. Ezt a lépést tényleg elcsesztem – fintorgott Blaise. – Túl extrémet  akartam vagy nem is tudom.

- Nekem tetszett – ingatta a fejét Pansy. – És én nem láttam, hogy Daphné megbotlana benne.

- Épp elég ,hogy én tudom, hogy nem tudta megcsinálni. Rossz az a lépés, majd estére alkotok valami jobbat. Itt - bökött a halántékára Blaise. – Áh idegesítenek! Állandóan idegesítenek! – legyintett illanójával hadonászva. Átkarolta Pansy vállát. – Nem számít! Belejövünk ebbe a darabba is, most nagyon friss még. Azért nem olyan összesimult.

- Szerintem eléggé összesimultatok – jegyezte meg Pansy, mire Blaise felkacagott. Pansy zavartan elpirult.

- Éles megfigyelés – röhögött Blaise, s puszit nyomott Pansy piruló arcára, s betette maga után a kaput.