Négyesben vágtak neki a Mardekár-birtoknak. Scathach és Deimos ment középen. Gesztenye Scathach mellett, Grainne Deimos mellett szélen igyekezett lépést tartani a két középsővel.  Deimos szürke szőrmekalapján csillogtak a hópelyhek. Scathach fekete kesztyűs kezével megpöckölte a hópelyheket rajta, mire Deimos morcosan felnézett rá, s elütötte Scathach babráló ujjait. Scathach tenyerével megszorongatta Deimos kis fejét. A fiú magasba nyújtva a karját igyekezett lelökni Scathach zöld kalapját.

-         Muszáj mindig piszkálnotok egymást? – nézett rájuk Gesztenye a két középső dulakodását figyelve.

-         A köldökömig se ér Deimos – mosolygott le a fiúra Scathach.

-         De igen! – dúlt-fúlt a fiú. Scathach megállította.

-         Megmutatom meddig érsz nekem. Gyere állj elém! – intette magához a fiút. Deimos felfelé nézve engedelmesen a lány elé állt. Deimos sapkás feje búbja pontosan Scathach száját súrolta. Scathach oda tette a kezét, tenyerével Deimos fejét érintve. Deimos lesütött szemei mögül látta, Scathach csipkeszegélyes fekete bársonyszoknyáját. A vastag téli harisnyát a magasszárú fekete csizmában. Ellépett a lánytól.

-         Csak addig? – Deimos átvágást gyanítva húgától kért megerősítést. Grainne szomorkás mosollyal bólintott. – Ó! – sóhajtott Deimos, s folytatta az utat a hóban.

-         Mindig ilyen kicsi marad? – ráncolta a homlokát Scathach, s Gesztenye is figyelte a két testvért a hóban előttük.

-         Szerintem törpe – hajolt Scathach füléhez Gesztenye a bizalmas információt a lánynak súgva.

-         Két évvel fiatalabb nálam – felelte rá Scathach szemét le sem véve Deimosról. – A fiúk később nőnek nem?

-         Fogalmam nincs Napoca kétszer ilyen magas  - rántotta a vállát Gesztenye.

-         Remélem azért nem leszek mindig fél fejjel magasabb nála – súgta vissza Scathach.

-         Így pedig olyan aranyos – kuncogott a markába Gesztenye Scathach füléhez hajolva.  Scathach is felkacagott. Deimos morcosan visszafordult s a két sugdalódzó lányra meredt. A két közel egy magas lány egymás füléhez hajolva pusmogott.

-         Remélem jól szórakoztok – morogta, s egyetlen lendülettel Scathachnak rontott.

-         Deimos! – Grainne bátyja után kapott, de a fiú már le is döntötte a kacagó incselkedően csillogó kék szemű lányt. A hóban dulakodtak. Scathach fekete haján ragyogtak a hódarabok, lassan nedvesítve át a haját.

-         Most verekedünk Deimos – kacarászott Scathach markolva a havat szórta Deimos arcába, s igyekezett helyzeti fölénybe kerülve Deimost lenyomni a hóba.

-         Ez egész jó móka! – mérte végig kettejüket Gesztenye, de Scathach a lábánál fogva őt is lerántotta a hóba, Grainne megcsúszott ,ahogy Deimos után kapott, s meglökte a hármast, megindultak a lejtőn lefelé. Scathach gyors lendítéssel fordult át, s hagyta ,hogy a lendület továbblökje Deimossal a lejtőn. Visítva sikoltozott. Kabátja kapucnija a fejére borult fekete tincsei Deimos arcába csapódtak a hóval együtt. A fehér szédületes gyorsaságon kívül, Deimos szőrme kalapján időnként libbenő szőke tincsein a sötét szövetkabáton kívül semmi mást nem látott és nem érzékelt. Kacarászva lehunyta a szemét, s hagyta hogy sodródjanak a domboldalon. A két lány követte kettejüket, a füléhez tompán érkezett a másik két lány sikongatása is. Deimos formás kis lábai belegabalyodtak az ő harisnyás lábaiba, szédültek lefelé a lejtőn, s a lendületnek egyszer csak vége lett. A könnyű Deimos arccal fölfelé érkezett Scathach mellé. Mindkettejük arcába hullottak a hópelyhek! Kipirulva lihegtek. Deimos erőtlenül gyúrt egy hógolyót és Scathachhez vágta. Scathach arca elé tartva a tenyerét igyekezett kikerülni a hógolyót.

-         Ne! Deimos! – kacarászott. Deimos nadrágját rángatva talpra állt és húgához sietett, hogy felsegítse. Scathach behunyta a szemét, hogy felidézze a lejtőn gurulás élményét Deimossal.

-         Csússzunk le még egyszer!- ugrált Grainne izgatottan.

-         Csurom vizesek lettünk hála Scathachnak – morogta Deimos, s kézen fogva Grainnet visszafelé indult a várba.

-         Még egyet még egyet! – húzatta magát Grainne. Scathach felkönyökölt a hóban s kíváncsian várta hogy dönt Deimos. A szürke szemekkel találkozott a pillantása. Deimos inkább csak érezte a kihívást a tekintetben, nem fogta fel.

-         Akkor gyorsan egyet. Addig megvárunk! – engedte el Grainne kezét Deimos.

-         Gyere te is! Mind! -  Scathach csibészes kacsintást váltott Grainne-el ,s felszökkent a hóból.

-         Mehetünk még egyet? – haladt el Deimos mellett meglökve a fiút. – Pöttömke! – fordult vissza Scathach gonosz mosollyal, s a lejtőn felfelé megindult. Deimos utánarohant.

-         Állj meg Scathach nem vagyok pöttöm! – kiáltotta bosszúsan a lány után. Grainne és Gesztenye is nekilendült, hogy a domboldalon felfelé fussanak. Scathach a dombtetőn várta be Deimost.

-         Akkor kis manócska! – nevetett Scathach. Direkt ingerelte a fiút. Deimos újabb hógolyót küldött felé. Scathach lábát találta el. Majd Deimos felnevetett.

-         Nem tudom miért vagy úgy elszállva Scathach! – s a lány arcához hajolva nevetős arccal Scathach várakozó kérdő szemei közé mondta. – Neked is lapos a melled! – siklott le Deimos tekintete Scathach mellkasára széles csibészes vigyorral az arcán, s leguggolva  ellökte magát a domboldalról. Szélsebesen csúszott lefelé a lejtőn. Scathach felháborodásában levegő után kapkodva guggolt le s Deimos után eredt.

-         Deimos Malfoy! Ezért megfizetsz! – a fiú pimasz mosolya lebegett a szemei előtt. S addig hajtotta magát a lejtőn, míg hátulról bele nem száguldott a fiúba. Együtt bukfenceztek le a dombról. Scathach szórta Deimosra a havat ,aki csak hasát fogva nevetett.

-         Kis hülye! – lökte el Scathach s sértetten felpattant. A két lány is leért a domboldal tövébe.  Scathach sértett arccal indult a vár felé, későn vette észre, hogy a rozoga kerítésnek egy kopott taláros férfi dőlt.

-         Lám csak lám! Scathach Voldemort – vigyorgott alkoholbűzös lehelettel a kislányra a férfi.

-         Ismernünk kellene egymást? – Scathach mélykék szeme nyugtalanul villant a férfira.

-         Ismertem az anyádat. Szakasztott mása vagy annak a riherongynak. Vajon belőled is akkora kurva lesz mint az anyádból? – Scathach ledöbbenve hátrált egy lépést. – Bizony. Bella. Apád szajhája volt nem tudtad? – a férfi sokáig krákogott röhögéssel felváltva. – Ahogy elnézem máris egy kis ringyó vagy – villant a szeme Deimosra. – Börtöntöltelék leszel akár az anyád Scathach. Persze a gyilkosság semmiség, majd szétteszed a lábad és felmentenek  - vihogott a férfi s düledezve eltántorgott. A négy gyerek megszeppenve meredt utána. Scathach  megütközve törölte le a könnyeket az arcáról.

-         Scathach! – sietett utána Deimos s megérintette a karját.

-         Hagyj!  - rázta le Scathach. Ökölbe szorította a kezét, összeszorította a szemhéját, nem akarta, hogy több könnycseppet hullajtson.  – Meg tudnám ölni! – suttogta Scathach.

-         Ezt nem értjük Scathach! – ért mellé Grainne is.

-         Ha akarod megdobáljuk hógolyóval – javasolta Gesztenye. Igazán nem is értették a szavak értelmét. De a férfi hangsúlyán, Scathach reakcióján sejtették, hogy valami rosszat mondhatott. Valami sértőt. Scathach a fejét rázva szorította szemhéját. S egy folytában maga elé sziszegte: Meg tudnám ölni! Váratlanul szédült meg. Már nem a szemhéja mögötti sötétséget látta egy sokkal mélyebbet. Egy sokkal sötétebbet. Amilyen sötétet talán sosem látott. Nem hallotta Deimos, Grainne és Gesztenye nyugtató szavait és szólongatásait. Villanás, képsorok, apró ezredmásodpercei lebegtek előtte, valahol mélyen, s csak vágya teljesülését sejtette. Mintha fejfájásra ébredt volna. Deimos szürke szemei néztek rá aggódva, majd Grainne és Gesztenye meleg barna szeme.

-         Mi történt? – ült fel Scathach.

-         Nem tudjuk. Olyan volt, mintha elájultál volna – segítette fel Deimos.

-         Menjünk vissza a várba! – állt fel Scathach, Deimos kezébe kapaszkodva.

-         Remek ötlet, már fél órája ezt akarjuk – felelte Deimos. Scathach csizmája alatt apró fekete szemcsék olvadoztak, a lány cipője orrával rúgott rájuk friss havat. S ahogy fenézett Deimos kérdő tekintetébe kapcsolódott a pillantása.

-         A gyilkolást illetve, én a természetes puszta kéz híve vagyok – ízlelgette a lehetőséget Gesztenye. – De mi sosem ölünk – Deimos és Scathach szeme furcsán villant össze, értetlenül Gesztenye megjegyzésére.

-         Nálunk csakis a pálca jöhet szóba – felelte rá Deimos. – Puszta kézzel minek is támadnánk bárkire. Ez nem méltó hozzánk. Ezért van a pálca.

-         Így van – biccentett hozzá Scathach.

-         Tényleg fázom! Vizes minden ruhám – didergett Grainne, s Deimos közelebb húzta magához húgát. A hóesésben egymás mellett trappoltak vissza a várhoz.