Dobhártyaszaggató hangzavar uralkodott a mardekár klubhelység zöld lánggal megvilágított pincetermében. A hatodévesek egy csoportba tömörülve harsogták túl egymás szavát. A leghangosabb Blaise Zabini lábát hanyagul a márványasztalra helyezte, miközben élveteg szemekkel az évfolyam szerelmespárja felé bámult. Draco halovány sápadt arccal meredt a tűzbe, Pansy aggódó arckifejezéssel kereste Draco pillantását. Blaise Dracóhoz vágta a pálcáját, s odakiáltott.

-         Na mi van nagyfiú! A halálfalók ma nem komálnak?

-         Szállj le rólam Blaise!

-         Mert megint megmutatod a sötét jegyedet? – röhögött fel Blaise, mire a társaság visítva csatlakozott hozzá. Pansy rémülten várta Draco reakcióját, készen arra, hogy a két fiú közé álljon.

-         Pálca nélkül ne legyen ilyen nagy a szád Blaise! – vágta oda fagyosan Draco, kezébe véve az öléből a pálcát. Megpörgette az ujjai között, majd visszadobta. – Akkor állj ki ellenem, ha szerinted semmiség a sötét jegy! – beszéd közben felemelkedett a fekete bőrfotelről.

-         Most mit vagy úgy oda a tetkóddal! – vihogott Blaise, kezét a nadrágja korcába csúsztatva. – Nekem is van. Csak bizalmas helyen… - Blaise hátranézett a lányokra, akik felvihogtak mögötte. – most nem akarom itt mindenki előtt lehúzni a nadrágom – hahotázva felnevetett, s a mardekáros lányok élénk kuncogásba kezdtek, kivéve egyetlen személyt. Pansy arca egyre sötétebb árnyalatot vett, ahogy látta a két fiú fenyegetően közeledik egymáshoz.

-         Akkor nézzük meg melyikünké ér többet – emelte fel a pálcáját Draco támadásra készen. Pansy azonnal felpattant a kanapéról, és a két fiú közé állt, Draco kezét lefogva.

-         Fiúk! Álljatok le! – szeme vizenyősen kapkodott a két fiú között.

-         Állj félre Cicám! Ne avatkozz a férfiak dolgába! – dohogta nevetve Blaise. – Mi most épp készülünk összemérni az erőnket – ironizálta, s hátradobta a lányoknak a pálcáját.

-         Vedd vissza a pálcád! Mielőtt porig alázlak a klubhelység szeme láttára, ahogy most te engem! – szitkozódott Draco.

-         Draco csak húznak tudod jól – súgta neki Pansy, mielőtt Draco meggondolatlan lépést tenne.

-         Figyelj Draco!  - lépett közelebb Blaise is. – Nem kell eljátszanod a halálfaló-témát a lányok előtt, hogy nagyobb sikered legyen, mint nekem. Megértem, hogy zavar az én fölényem – vigyorgott Dracóra.

-         Elég legyen Blaise! – pirított rá Pansy, hátát Dracónak vetve.

-         Cicus! Egy halálfalót nem kell megvédenie egy nőnek – hessegette el Pansyt Blaise. A két fiú farkasszemet nézett egymással. – Na mi van! Nincs pálcám, kipróbálod az Avada Kedavrát a vezetődhöz illően? – sziszegte Blaise Draco arcába.

-         Annyira gyerekes vagy Blaise – vágta oda flegmán Draco. – Semmit sem értesz! – azzal sarkon fordult és dühösen kiviharzott a klubhelységből. Pansy kapkodva szedte lábait, hogy beérje a fiút. A púpos hátú boszorkány szobránál érte utol, s karjánál fogva megállította a fiút.

-         Draco hová rohansz!? – Draco kényszeredetten megfordult, s bevonta a lányt a szobor mögé.

-         Az bosszant ebben az egészben, hogy Blaise-nek fogalma sincs, hogy miről beszél – döntötte a hátát a kőfalnak Draco, s tenyerével a boszorkány szobrára csapott.

-         Miért te tudod, hogy miről beszélsz? – suttogta Pansy közel hajolva Draco arcához.

-         Mindenképpen jobban mint közületek bárki – felelte határozottan Draco.

-         Ugye nem léptél be hozzá…Draco? – nézett merőn Draco szemébe Pansy, mintha a szürkéskék szemekből várná a választ. Draco megakadt a légvételben, s végül felelet nélkül engedte ki tüdejéből a levegőt. Mintha követ dobtak volna közéjük akadt meg a beszélgetés a válasz nélkül maradt kérdésnél.

-         Draco? – Pansy hangja bizonytalanul lebegett közöttük. Szeme kutakodva járt a fiú arcán, amely most még sápadtabban tükrözte vissza a halvány fényeket, melyek beszűrődtek a szobor mögé. – Az életeddel játszol, tisztában vagy vele? – rázta meg Pansy remegő kézzel a fiút.

-         Ha nem akarsz belekeveredni ebbe az egészbe, akkor itt és most hagyj békén! – mondta ki nyersen Draco. A szürke szemekben szomorúan pislant egy utolsó fény Pansy felé, s Draco kilépett a folyosóra. Pansy magányosan ölelte át karjaival magát, s elgondolkodva behúzódott a kőboszorkány mögé, a kőfalnak döntve a fejét.

Draco biztos léptekkel haladt a folyosón, gondolataiba mélyedve lökte félre útjából a szembe jövőket. Ujjai éppen szőke hajába túrtak, amikor a legközelebbi ablakmélyedésből egy kéz ragadta meg a karját, s a mélyedésbe húzta.

-         Draco Malfoy – hallatszott Perselus Piton fenyegető vontatott hangja. A professzor veséző fekete szemei Draco tekintetét keresték. – A gyengélkedőre ma délután ismét szerencsétlen balesettel került egy diák. Nem kizárt, hogy erős fekete mágia okozta a sérüléseit. Ugye nincs közöd hozzá? – vallató kérdésére könyörtelenül várta a feleletet.

-         Fogalmam sincs ki az, aki fekete mágiát használna az iskolában magán kívül Piton professzor – vágott ártatlan arckifejezést Draco.

-         Draco tudom, hogy készülsz valamire! – sziszegte kedvenc diákja fülébe Piton. – Én segíthetek neked kijutni a sötétség labirintusából. Ha engeded! De csakis akkor. Mondd el, mire készülsz! Feladatot kaptál a mesteredtől?

-         Kire céloz? Nem ismerek semmiféle mestert! Év eleje óta ezzel a légből kapott feltevéssel zaklat! Szálljon már le a témáról! – csattant Draco idegesen.

-         A reakcióid elárulnak Draco! – engedte el Draco talárját Piton.

-         Nincs mit mondanom! – nézett rá elutasítóan Draco.

-         Ne utasítsd vissza a jóakaróid segítségét Draco! Nem vagy abban a helyzetben. Az apád nem lenne büszke rád, ha tudná, hogy folyamatosan kudarcot vallasz! Nézz szembe magaddal és lásd be, hogy egyedül nem fog sikerülni. Már az is ostobaság volt, hogy egyáltalán elvállaltad a feladatod, bármi is legyen az.

-         Nem tudom miről beszél –  zárkózott el Draco.

-         Ha kudarcot vallasz nem kerülheted el a büntetésed!

-         Nem vallok kudarcot! – ordította Draco Piton arcába, s dühösen elrohant, a legközelebbi ajtón berontva.

Draco szemét elfutotta a könny. Hallotta a maga mögött nyikorgó ajtó csapódását. A mosdó visszhangozta a csapódás zaját. Sötét volt a használaton kívüli lányvécé. Szeme lassan szokott hozzá a félhomályhoz. Cipője kopogott a kövezeten. Engedte, hogy könnyei végigcsorogjanak az arcán, s erőtlenül rogyott a fal mentén a hideg csempére.  Felhúzta a térdeit és karjaival a térdére borulva hangosan zokogott. Szőke tincsei előreborultak, s átadta magát a kétségbeesésének. A kudarc felett, amire Piton is emlékeztette. Az apja említése, a bosszú az apjáért, és a visszafordíthatatlan tény. Halálfaló lett, és feladatot kapott, ami meghaladja az erejét és a képességeit. Könnyei áztatták a talárujját, s minden félelmét és lelke fájdalmát beleadta a keserves sírásba, most, hogy egyedül volt, senki nem láthatta, s nem zavarta meg. Nem vette észre, a legutolsó WC-ből kukucskáló kíváncsian kibukkanó lányfejet. A szellem szipogott néhányat, majd bátortalanul közelebb úszott a levegőben. Feljebb tolta szemüvegét az orrán, s hatalmas szemeivel pislogott a vékony szőke fiúra.

-         Tisztában vagy vele, hogy ez egy női mosdó? – kérdezte álmatag hangon Myrtle. Draco bágyadtan emelte meg sírástól elnehezült fejét, s könnyfátyolán át egy lebegő kísértetlányt látott.

-         És te tisztában vagy vele, hogy már szellem vagy? – morogta mérgesen, hogy megzavarták gyenge pillanatában. – Nem tök mindegy már az neked?

-         Ne sértegess! Betörtél a WCm-be!  - vágta keresztbe a karját sértetten Myrtle. – De mi másra is várnék a fiúktól! Te is ki akarsz gúnyolni? – kérdezte kényes hangon a lány.

-         Vedd észre, hogy le se szarlak! – kiáltotta magából kikelve Draco. Myrtle elkerekedett szemmel bámult a fiúra, hogy ilyen sértést vágtak a fejéhez. Draco fellökte magát a kövezetről és a mosdókagylók felé lépett. De Myrtle sértetten a sarokba nézett, s nem látta a közeledőt. Draco grimaszolva kerülgette a szellemet. – Lebegj már odébb! – förmedt a lányra. Myrtle élesen visítva felsírt és fejest ugrott a legközelebbi vécékagylóba. Draco hideg vízzel megcsapkodta az arcát, s a koszos tükörbe nézett. Hajából csöpögött a víz, szürke szeme vörösre duzzadt. Myrtle óvatosan kidugta a fejét a vécécsészéből. Draco sötét szemekkel meredt rá. – Tűnés vissza! – ripakodott rá Draco. Myrtle ijedten húzta vissza a fejét, hogy néhány perc múlva ismét kikukucskáljon. – Tudod, hogy undorító, amit csinálsz? – kérdezte Draco mintha keserű cukor lenne a szájában.

-         Micsoda? A kísértés? – pislogott rá Myrtle.

-         Nem! Egy vécécsészéből bámulsz rám! Szerinted ez normális dolog? – fordult meg Draco, s a kagylónak dőlt.

-         Te meg fiú létedre pityeregtél! – úszott elő a vécéből Myrtle.

-         Nem pityeregtem! – tagadta Draco.

-         Persze. Én meg nem is haltam meg – feleselt rá Myrtle. Rövid hallgatás után Myrtle halkan megszólalt: - Miért sírtál?

-         Te miért sírsz itt mindig? – vetette oda válasz helyett futólag Draco.

-         Mert meghaltam – felelte teljes természetességgel Myrtle.

-         Öhm…hát nekem nincs ilyen nyomós indokom rá – mosolyodott el halványan Draco.

-         Olyan édesen helyes vagy amikor mosolyogsz – mondta szégyenlősen Myrtle. Draco meglepődve bámult a lányra.

-         Igen tudom – vetette fel a fejét Draco önelégülten, majd bágyadtan lehajtva hozzátette: - kösz.

-         Draco! Draco Malfoy hol a fenébe bujkálsz? – hallatszott Blaise kiáltása a folyosóról.

-         Téged keresnek? – kapta fel a fejét érdeklődve Myrtle. Draco meglebbentette a szemhéját, s bevágta maga mögött a mosdóajtót egyedül hagyva a kísértetet.

-         Itt vagyok, mi van mit akarsz? – dörmögte Draco.

-         Kitomboltad magad? – csapkodta meg Draco vállát Blaise., majd karjával közelebb rántva Draco fejét a fülébe vihogta. – Vagy csajoztál odabent mi? Bekukkanthatok ki van a mosdóban? – kacsintott Blaise.

-         Ne szaladjon el a fantáziád! Éppen csapdát állítottam a sárvérűeknek! – súgta bizalmasan Draco.

-         Akkor rám hatástalan – röhögött Blaise, s a pince felé vonta Dracót. Myrtle a álmodozva úszkált a lánymosdóban.

-         Draco…Draco – ízlelgette a nevet, majd elgondolkodva elmerült egy zuhanylefolyóban.