Draco becsapta maga mögött a vastag pinceajtót. Házvezető tanára a héten már másodjára hivatta magához elbeszélgetésre. Egy Malfoyt nem lehet csak így hívogatni! Ne hívogasson magához, ez már egyenesen szekálás számba megy! Draco idegesen rugdosta a falakat, s a festmények lakói rémülten menekültek a közeléből, tartva a következő becsapódástól. Így haladt végig a folyosókon, s az utat a fellobbanó fáklyák fénye világította meg neki. A fény rávetődött a múlt heti használaton kívüli lányvécé kopott ajtajára. Draco elbizonytalanodva megállt. Szürke tekintete a folyosó és a  málló festék kettősén futott. Hirtelen elhatározásból nyomta le a kilincset. Kongott a kihalt mosdó a lépteitől. Ismét itt volt. Körbeforgott a kagylók és vécécsészék közötti szűk területen. De nem vette észre, akit titkon keresett. Lehangoltan ült le az egyik vécétetőre. Tenyerébe temette a homlokát, s már épp azon gondolkodott, hogy továbbmegy, amikor meghallotta az ismerős nyöszörgő hangot.

-         Engem keresel…Draco? – kérdezte nyávogva Myrtle.

-         Ne álmodozz, csak csendre vágytam, bár sejthettem, hogy nem itt találom meg – mordult Draco, szemével követve Myrtle lassú lebegését. – Mindig itt vagy? – kérdezte rosszallóan Draco.

-         Többnyire. Ez az én birodalmam. De szeretem ám a csatornákat is, meg a lefolyókat – tette hozzá ártatlan bizalommal Myrtle.

-         Akkor már tudom hol kell kővé dermesztenem, ha nyugtot akarok – dünnyögte Draco.

-         Minek jöttél akkor? – húzta fel az orrát Myrtle.

-         Életedben sokat cseszegettek? – kérdezte Draco mintegy feleletként.

-         Nem – vágott elgondolkodó képet Myrtle. – Csak amióta meghaltam. Addig csak gúnyoltak.

-         Sosem veszed észre, hogy idegesítő és fölösleges vagy? – kérdezte durván Draco.

-         Mert most az vagyok? – vágott döbbent arcot Myrtle.

-         Igen. Szóval tégy egy szívességet és húzd le magad! – ordított rá Draco. Myrtle sértett kiáltást hallatott és bevonult a legutolsó vécéfülkébe. Draco kiengedte tüdejéből a levegőt és a repedezett mennyezeten járatta ezüstszürke tekintetét. A beálló csendben megköszörülte a torkát.

-         Ott vagy még?

-         Ne szólj hozzám! – szipogta Myrtle.

-         Illik rád a neved – jegyezte meg gúnyosan Draco.

-         A Myrtle? – kérdezte lelkes izgalommal a lány.

-         Nem. A hisztis – vágta rá kíméletlen gonoszsággal Draco.

-         Utállak! – sírt fel hangosan Myrtle.

-         Nem vagy egyedül - nyugtatta Draco.

-         Te meg mit csinálsz ott a vécécsészén? – kiáltotta át Myrtle. – Minek jössz ide, ha csak sértegetni tudsz?

-         Na mi az nem sikerült lehúzni magadat? – kiáltotta undokul Draco. – Segítsek, vagy megy egyedül? – Későn vette észre, hogy a lány kiúszott a közlekedőfolyosóra, s a következő pillanatban egy guriga wc-papír repült a fejéhez.

-         Mocskos csőlakó sárvérű! – kelt ki magából Draco, s kirohant a helységből.

 Draco a mardekár fiúhálójában hajtogatta a ruháit. A sötétedő szobában váratlanul zöldes fény vetült a lepedőre. Draco kimeresztette a szemét, s dühöngve látta nagynénje teljes alakú árnyképét előbukkanni a pecsétgyűrűjéből. A család pecsétgyűrűje kapcsolatot biztosított a családtagok között, így kommunikálhattak a legtávolabbi pontokról is. Bellatrix Lestrange tehát úgy döntött ma este beszélnie kell unokaöccsével.

-         Draco! Hogy haladsz a feladatoddal? – szegezte neki Bella a kérdést azonnal.

-         Bella! Én is örülök, hogy itt vagy!  - hátrált egy lépést Draco.

-         Nem alakulnak sikeresen a kísérleteid! A Nagyúr nincs megelégedve veled. Nem fektetsz kellő energiát arra amit rád bízott! – szidta le Bella a fiút.

-         Sokkal jobban haladnék, ha végre leszállnátok rólam! – csattant Draco. – Piton is folyton nyaggat!

-         Piton! Na igen neki megvan rá az oka – mosolygott gúnyos elégtétellel Bella.

-         Megvan a saját elképzelésem, hogy mit akarok, de nem tudok rá koncentrálni, ha  folyton a nyomomban vagytok! – sziszegte Draco dühösen. – Bella hagyj már hogy intézzem a dolgaim, úgy ahogy én jónak látom!

-         Egy ideig még tudok falazni neked Voldemortnál, de már nem sokáig! Dumbledore szokásait kell megfigyelned inkább! Ez az út jobb lenne, és sikerrel járnál! – libbent el Bella fekete haját hátradobva. Draco kedvetlenül még utána szólt.

-         Jó hogy láttalak! Neked is szép estét! – azzal sietősen a nagyterembe ment.

A mardekárosok asztalánál a hatodévesek óvatosan figyelték Draco mozdulatait. Draco beesett arccal, unott tekintettel fogyasztotta a vacsoráját, miközben szemét le nem vette a tanári asztalnál ülő igazgatóról.  Blaise  elhúzta Draco szeme előtt a tenyerét.

- Hahó! Közöttünk vagy még Draco? – érdeklődött nevetve. Ekkor ért le a nagyterembe Pansy, s a mardekáros asztalnál bizonytalankodva megtorpant, Dracóra majd Blaisere nézett végül, a Blaise melletti üres helyre ült. Egyértelműnek tűnt, hogy egy hete szakadás történt Draco és Pansy között. Pansy senkinek sem beszélt arról, hogy mi hangzott el legutolsó beszélgetésük alatt. Draco pislogás nélkül követte Dumbledore minden mozdulatát, s fel sem tűnt neki a lány választása. Blaise nagyot nézett a döntésen, s sokat ígérően mosolygott Pansyra. Pansy viszonozta a fiú kedveskedő mosolyát.

- Na mi újság Cicus? Mostanában már mellőzöd Draco társaságát…? – Blaise ide-oda kapta fejét a két mardekáros társa között. – Vagy ő mellőz téged?

- Szerinted? – mérte végig Dracót Pansy, aki még mindig csak Dumbledoret vizslatta. – Dracóhoz mostanában szólni sem lehet.

- Draco, akkor nem zavar, ha lecsapom a kezedről Pansyt? – dülledtek ki Blaise szemei a válaszra várva. – Draco! Hahó! Igen vagy nem? – hajolt át Blaise Dracóhoz.

- Nem – felelte rá kábán Draco, még mindig a tanári asztal felé fordulva.

- Akkor ezt megbeszéltük – vihogott Blaise, s közelebb húzta Pansyt magához.

- Draco téged  tényleg ennyire hidegen hagylak? – kérdezte  Pansy felelősségre vonva a fiút.

- Most mi van? – vetette rájuk a szemét Draco, mintha mély álomból ébredne.

- Na jó nekem elment az étvágyam! – csapta le a villáját Pansy. – Ha majd észhez tértél, akkor esetleg hajlandó vagyok veled szóba állni. Döbbenetes, hogy hogy megváltoztál ebben az évben  – sziszegte neki Pansy az asztal fölött áthajolva. – Ki vagy te Draco Malfoy? – suttogta hidegen a fiú arcába. Egy darabig farkasszemet néztek, majd Pansy az asztalnál hagyta a fiúkat.

- Ha jól vettem ki akkor téged most dobtak haver – szólt komolyan Blaise, majd követte Draco tekintetét, s ketten néztek a távolodó boszorkány után.