Szipogva rontott a lányvécébe Draco. Táskáját a legközelebbi mosdó alá ejtette, s még egy utolsó erőtlen rúgással a sarokba csúsztatta.  A vécékagylóra borult s hagyta, hogy langymeleg könnyei a vécécsészébe csepegjenek. Vállát rázta a keserves zokogás, kézfejével törölgette megduzzadó szemhéjait. Ma már megint kudarcba fulladt a Dumbledore elleni merénylete. Kezd gyanús lenni minden akció nemcsak az igazgatónak, de Pitonnak, sőt az egész iskolának. Nem beszélve arról, hogy az az idegesítő Potter állandóan a sarkában lohol és úgy követi akár egy pióca, ahelyett hogy a vörös Weasley-lánnyal foglalkozna. A hüppögő, szipogó hangokra a legközelebbi vécéfülkéből Myrtle kidugta a fejét, kikönyökölt a vécédeszkára és érdeklődve figyelte a fekete taláros fiút, ahogy a repedt porceláncsészére görnyed. Kuncogással hívta fel magára a figyelmet. Draco hátra sem fordult, csak mogorván odavetette:

- Hagyj békén!

- Naaa! – búgta Myrtle, s állát a tenyerébe támasztotta. – Miért keseredtél így el?

- Nem keseredtem el! Semmi közöd hozzá! – vágta oda foghegyről Draco.

- Velem bármit megoszthatsz, megőrzöm a titkaid, halálom napjáig – pislogott nagyokat szemüvege mögül Myrtle.

- Már rég meghaltál, ez nem valami bizalomgerjesztő ajánlat, hogy bármit is elmondjak neked – nézett fel Draco szürkéskék nedves szemeivel a lányt keresve.

- Senki sem áll szóba velem hidd el, és úgyse figyelnek rá mit beszélek – sápítozott Myrtle.

- Mert mindenkit az unalmas halálod napjával traktálsz! – csattant Draco.

- Egyáltalán nem unalmas! Életem legizgisebb napja volt és a legborzalmasabb is! – háborodott fel Myrtle.

- Túl hosszú lenne mindent elmondani – sóhajtott mélyet Draco.

- Nekem van időm. Én mindig itt vagyok tudod. Bármikor elérhetsz – nézett csábosan a fiúra Mytle.

- Annyira nehéz, erről még senkinek sem beszéltem - vonakodott Draco.

- Mond el bátran! Miért jössz ide folyton sírva és dühösen?- érdeklődött Myrtle.

- Kaptam egy…feladatot – nyögte ki nagy nehezen Draco.

- Iskolai feladatot? – emelkedett ki a vécécsészéből jobban Myrtle.

- Nem – ült le a pepitamintás kövezetre Draco, s karjait átvetette a térdén. – Egy feladatot a mesteremtől.

- Ki a mestered? Most a házvezetődről beszélsz? – ráncolta a homlokát értetlenül Myrtle.

- Nem. Ő a halálfalók mestere!

- Ááá! – Myrtle alámerült a vécécsészében, s sokáig csak bugyborékolás hallatszott az eldugult lefolyóból, ahogy a lány valahol kavargott a csatorna elvezetőjében. Hatalmas cuppanással bukkant elő ismét, s óvatosan kukucskált ki. – Ő akit nem nevezünk nevén a Te Mesetered?! TE egy halálfaló vagy? – sikoltozta Myrtle.

- Halkabban te ostoba, idecsődíted az egész iskolát! – csitította Draco, s felpattant, hogy a vécélehúzót megmarkolja. – Ne sipítozz vagy lehúzlak a vécén!

- Nem kell mindjárt ordibálnod! – húzta magára vécétetőt Myrtle. Draco visszarogyott a vécéfülkébe, s ismét elsírta magát. Myrtle megemelte a vécétetőt és kikémlelt. Ahogy látta a fiú, már megint maga alatt van, kiúszott a vécéből és a fiú mellé guggolt. Lágyan a puha szőke hajat érintette áttetsző ujjaival.

- Sss! Ne sírj! Biztos megoldod azt a feladatot – nyugtatta a fiút.

- Nem fog sikerülni. Nem érted, hogy mit mondtam az előbb? Egy halálfaló feladatot kaptam! Meg kel ölnöm valakit! – sziszegte neki Draco.

- Ölnöd kell? – kapta el a kezét Myrtle, s félénken eloldalazott Dracótól.

- Nem téged! Azt már sikerült valakinek – jegyezte meg gúnyosan Draco. Myrtle figyelmen kívül hagyva a megjegyzést a fiút nézte.

- És az illető tudja, hogy meg akarod ölni? – ámuldozott Myrtle.

- Persze előre közöltem vele – rázta a fejét Draco. – Mond te tényleg ekkora liba vagy, vagy csak teteted? – szegezte a lánynak a kérdést.

- Te nagyon durva fiú vagy – állapította meg Myrtle. – Pedig szívesen segítek neked…ha akarod – bújt közelebb Myrtle Dracóhoz.

- Miért megölöd helyettem? – kérdezte flegmán Draco.

- Azt nem hiszem – pislogott szerényen Myrtle. – De nem szeretném, ha téged is megölne tudodki!

- Pedig akkor intimebb viszonyba kerülhetnénk – húzta el a száját Draco.

- Ó te gondoltál ilyesmire velem kapcsolatban? – pirult el Myrtle, s szemérmesen lesütötte a szemét, szégyenlősen a kezét tördelve.

- Hogyne naponta ezzel foglalkozom – gúnyolódott Draco.

- Komolyan? – vörösödött Myrtle ártatlan szemekkel.

- Nem te liba! Jaj Myrtle néha tényleg az agyamra mégy a hiszékenységeddel! – túrt a hajába Draco.

- Átejtettél? – Myrtle szája lefelé görbült és szemében máris két hatalmas könnycsepp gyülekezett. – Pedig márt azt hittem te más vagy mint a többi fiú.

- Igen. Mert én halálfaló vagyok ellentétben a többi fiúval – vágta rá Draco dühösen.

- Erre büszke vagy? – kerekedett el Myrtle tekintete.

- Kezdetben az voltam – kezdte Draco bizonytalankodva. – De…ma már…nem vagyok benne biztos, hogy olyan menő dolog – nézett kétkedő bizonytalansággal Myrtle-re.

- Tudodki nagyon gonosz ember hidd el Draco! – nyomatékosította Myrtle.

- De nagyon nagy mágus! Félelmetes ereje és tudása van…a fekete mágiában – tette hozzá átszellemült arccal Draco. Felállt és a koszos ablakhoz sétált. Kinézett a sötétedő parkra. – Mindezek mellett, kegyetlen és kíméletlen azokkal, akik nem teljesítik a parancsait – suttogta maga elé, de Myrtle meghallotta. S megértette a fiú kétségeit és félelmeit is. Azokat, amiket nem mondott ki előtte, de amik most benne voltak ebben az egyetlen elsuttogott mondatban. Ha nem teljesíti a feladatát, büntetést kap. Amit nem felejt el, amíg csak él, ha él. Myrtle odaúszott a fiúhoz, és hűvös kis kísértettestével Dracóhoz bújt. Draco lenézett az órájára.

- Kezdődik az órám, mennem kell – morogta maga elé, s elhúzódott Myrtletől.

- Máris? Ma olyan jól elbeszélgettünk – szomorodott el Myrtle. – Én megértelek Draco. Ugye milyen jó a vécémben sírni? – mosolygott a fiúra.

- Jah szuper hely a sírásra – nézett körbe Draco a lerobbant lányvécében.

- Gyere máskor is! – integetett neki Myrtle. – Ha akarod legközelebb sírhatunk együtt.

- Nagyszerű közös program, majd alkalomadtán élek a lehetőséggel – vette fel a sarokból a táskáját Draco. – Viszlát Myrtle!

- Hiányozni fogsz Draco! Gyere minél hamarabb sírni! – úszott még a fiú után, mielőtt becsapódott mögötte az ajtó. Myrtle elgondolkodva úszkált a levegőben, majd egyik vécékagylóból a másikba ugrált, s végül elmerült az egyik nagyot csobbanó lefolyóban.