A kagylóba csöpögött a víz. Árnyékot vetett a mozdulat a kagyló szélére. Myrtle a törött tükörben illegette magát. Idegesen babrálva a kerek fekete keretes szemüvegéhez kapott, s bizonytalanul levette. Kritikus tekintettel méregette tükörképét, majd ajkát beharapva gyorsan visszanyomta orrára a szemüveget.

- Levegyem? Vagy ne vegyem? – kérdezte a tükörképét, s újra le-és felkapta a szemüvegét. – Ó jaj nem tudok dönteni – nézett tanácstalanul a tükörre. Már fél órája reménytelenül döntésképtelen helyzetben tologatta az orrán a szemüveget.- Mennem kell, mert máris elkéstem – sóhajtott Myrtle, végül a kagyló szélére tette a szemüvegét. – A csudába ezzel a szemüveggel! – meredt a sötét tárgyra, s kapkodva felrántotta a lánymosdó ajtaját.  Idegesen huzogatta a ruháját, ami térd alatti aranyszínű harmincas évek közepének divatját idéző ruhaköltemény volt.  – Bele gondolva ez volt akkoriban a legújabb divat. Draco ódivatúnak fogja tartani! – bizonytalankodott Myrtle kétségbeesetten. - Ez a Draco Malfoy az unokám lehetne! – kuncogott a markába Myrtle. – Még jó, hogy már meghaltam! – vihogott fel. A Pince felé haladva lapossarkú balettcipőhöz hasonló cipőjének masnijára vetett egy pillantást. – Lehet hogy túl hivalkodó ez a ruha? – húzta feljebb a vállán a ruhát Myrtle. – Vagy a nagyanyjára emlékeztetem majd ebben a konzervatív történelmi dobozban? – sopánkodott Myrtle és visszarángatta a válláról a ruha nyakkivágását. Miközben kibukkanó gömbölyű vállait nézegette felváltva belelebegett valakibe. Draco fekete dísztalárjáról sepergette a szöszöket elmélyülten, amikor az aranykölteményt viselő ismeretlen lányba botlott.

- Óh Draco! – hunyorított rövidlátón Myrtle.

- Myrtle?! – Draco végigmérte a lányt. Kiengedett gesztenyebarna haja, most a háta közepéig ért. Végre nem a kétoldalt felfogott kisiskolás copfokban lógott. Szemüveg nélkül pedig egészen más karaktert kapott az arca. – Nahát…öhm – Draco frissen mosott puhán szálló szőke hajába túrt. – Nagyon…öhm…megváltoztál – nyögte ki nagy nehezen. Myrtle szégyenlősen elpirult, s enyhe rózsaszín színt öltött.

- Ma te is igazán fess vagy. Jól áll ha nem sírsz – mosolygott fel rá Myrtle.

- Most olyan…izé…színes vagy – pillantott rajta végig Draco.

- Úgy érted, hogy eddig szürkének láttál? – nézett fel rá szomorkásan Myrtle.

- Jaj nem , nem, igazán nem ezt akartam mondani – mentegetődzött Draco. – De ma a szokásosnál is aranyosabb vagy… – mosolyodott el Draco.

- Csak             a ruha teszi – gyűrögette ruhája szélét Myrtle zavartan. – Mehetünk? – kérdezte Myrtle a fekete gyertyákkal kivilágított folyosó végében sötétlő ajtóra nézve.

- Hogyne – fordult arra Draco is. Esetlenül lépdeltek egymás mellett a folyosón. Myrtle félszegen a fal mellé húzódott, s véletlenül megpörkölte egy fáklya.

- hihi – kuncogott fel Myrtle. Draco kérdő tekintetére csak ennyit felelt magyarázatként. – EZ csiklandozott! – Draco szeme sarkából figyelte a lányt, aki most a szokásosnál is rendszertelenebbül lebegett mellette. Talán becsiccsentett? – találgatta Draco.

- Jól vagy? – kérdezett rá Draco , amikor a lány tapogatódzni kezdett.

- Ó igen, csak szemüveg nélkül nem látok igazán – vigyorgott fel idegesen Myrtle.

- Ha akarod segítek – akarta Draco megfogni Myrtle kezét, de ujjai átfésülték a szellemlány áttetsző ujjait. – Öhm – nézett le bambán a kezére Draco. – Nem is olyan egyszerű megfogni egy lány kezét – vigyorgott kisfiúsan Draco. – Főleg ha az a lány…szellem – Myrtle füle tövéig elvörösödött ,s a szivárvány minden színében játszott apró szürkés teste.

- Nahát- nahát! HA egy szellem színeket ölt az azt jelenti, hogy heves érzelmei vannak – kacsintott a mellettük elhaladó Véres Báró Dracóra.

- Bláááh! Hisztis Myrtle  Draco Malfoyyal jött a kimúlásnapi partira! A csúnya, nyafogós, Hisztis Myrtle egy fiúval jött a partira! – bukfencezett a levegőben Hóborc a nyelvét nyújtogatva Myrtle-re. Draco kinyitotta az ajtót, és beengedte maga előtt a kábán imbolygó Myrtlet.  A széles teremben megannyi kísértet lebegett a levegőben, és a talajon.  Myrtle Draco füléhez hajolva mesélt a jelenlevőkről, hosszasan ecsetelve a halálukról szóló hajmeresztő történeteket.

- Van kedved megkóstolni a kísértet csemegéinket? – billentette meg a fejét Myrtle érdeklődve. Dracóval a gazdagon megterített asztalhoz lebegett és hunyorítva keresgélte a jól ismert nyalánkságokat. Dracónak felfordult a gyomra.

- Lehet ehhez a kóstoláshoz nem vagyok eléggé Griffendéles – vágott elborzadt arcot Draco.

- A Mardekáros prefektus nem érzi magát eléggé Griffendélesnek? – hallatszott a leggyűlöltebb hang a háta mögött. Draco megfordult és a villámalakú sebhely volt az első amit észrevett.

- Na mi van Potter kimúltál végre? – kérdezte gúnyos hangsúllyal Draco.

- Még ne örülj ennyire Malfoy – támadt vissza Harry.  – De amint látom te már készülsz közéjük. Mit keresel itt?

- Myrtle-el jöttem  - felelte flegmán Draco.

- Myrtle lealacsonyodott hozzád? – gúnyolódott Harry.

- Én sose voltam magasabb – lépett közéjük Myrtle. – Áh, szia Harry! – cincogta a kísértetlány.

- Mi van Potter, nem találtál ma estére jobb programot? – szólt oda támadón Draco.

- Amint látom te sem – jegyezte meg Harry. – Szia Myrtle! – nézett a megváltozott szellemlányra Harry is meglepetten.

- Harry táncolunk? – karolt Harrybe a vörös hajú Ginny, aki idáig Félig Fej Nélküli Nick-kel beszélgetett. – Te meg hogy kerülsz ide Malfoy? – szegezte a kérdést a szőke fiúnak.

- Én hívtam meg – kotyogta el Myrtle.

- Menjünk Harry.- húzta el a fiút Ginny.

- Jövőre a te kimúlásnapi partidra is eljövünk Potter – kiáltotta utánuk Draco.

- De csak a tiéd után – szólt vissza Harry.

Myrtle vágyakozva nézett a táncoló párok felé és Draco követte a tekintetet.

- Öhm… ha nagyon akarod, akkor táncolhatunk egyet. Úgyse tudsz a lábamra lépni. – Draco esetlenül próbálta átölelni Myrtlet. – Mégis, hogy kell egy szellemmel táncolni? – húzta össze a szemöldökét kérdőn Draco.

- Nem tudom, még sohasem táncoltam élővel, amióta meghaltam. – felelte ártatlanul Myrtle. Draco óvatos kartartása közé terelgette a szellemlányt s igyekezett a lépéseket pontosan lelépni. Myrtle minduntalan beleúszott a testébe, mire Dracón végigfutott a hideg borzongás. Szemforgatva tartotta vissza a levegőt, de végül morogva megjegyezte:

- Myrtle, ne szállingózz már belém!

- Jaj, bocsi csak annyira ideges vagyok – úszott távolabb Myrtle.

- Nem akarom újból a gyomromban érezni, ahogy belémhatolsz! – vágott elutasító arcot Draco s leengedte a karját.

- Ó, ne hagyd abba! Csak még egy kicsit! – kérlelte Myrtle.

- Miről beszélünk mi most egyáltalán? – túrt a hajába Draco ingerülten.

- A táncról természetesen.

- Megnyugtató. Már kezdtem kételkedni benne – húzódott el Draco. – Nem megy nekem ez a szellemesdi.

- Akkor üljünk oda! – mutatott a penészes sajttal megrakott asztal felé Myrtle. Draco fellélegezve menekült a székekhez. Az előbbi kudarcukból fakadóan mindketten kínos hallgatásba burkolóztak. Myrtle félénken a mellette ülő hallgatag, enyhén rosszkedvű fiúra nézett.

- Sokat vagy rosszkedvű. Ez a feladatod miatt van? – kérdezte halkan Myrtle.

- Nem. Ilyen az alaptermészetem. – morogta nyersen Draco.

- Kit kell megölnöd? – súgta Myrtle.

- Ettől nem lesz jobb kedvem – jegyezte meg Draco szeme sarkából a kísértetre sandítva.

- Amióta megemlítetted folyamatosan ezen gondolkodom. Nem lehet könnyű egy ilyen teherrel a lelkeden – sóhajtott fel Myrtle.

- Miért fontos ez neked? – lepődött meg Draco.

- Mert te olyan kedves voltál hozzám, sokat jöttél a mosdómba és beszélgettél is velem. Azt hiszem, kedvellek – pirult el Myrtle.

- Komolyan érdekel ez? – Draco maga elé meredt s zavarában majdnem a szájához emelt egy penészes sajtot, de ahogy megcsapta a romlott sajt szaga, gyorsan visszaengedte a kezét s a sajtot a tálcára dobta. – Apám helyét vettem át a halálfalók között. Ha teljesítem a feladatom, apámat kihozzák az Azkabanból. Talán. Meg sem gondoltam milyen nehéz s megbízásból ölni. Valakit, aki jelentéktelen nekünk, aki számomra semmit nem jelent, nem Őt gyűlölöm, hanem a feladatom. A kudarcaim pedig veszélyt jelentenek rám nézve. Félek, hogy lebukok.

- Kit kell megölnöd? – tette fel újból a kérdést Myrtle.

- Ezt rajtad kívül senki sem tudja – emelte elkomorodó, szürke szemeit Myrtlere e fiú. - Nem tudom megbízhatom-e benned ehhez, hogy ezt a titkot eláruljam.

- Talán nem. Ha nem akarod, ne mond. A biztonságod tényleg fontosabb – bólintott komolyan Myrtle. – Csak egyszer élünk – mosolygott nosztalgikusan a fiúra.

- Te már csak tudod – mosolygott vissza Draco. Draco mély levegőket véve, többször nyelt mielőtt kimondta. – Az igazgatót kellene megölnöm minél hamarabb.

- Nem a legkönnyebb feladat egy kezdő halálfalónak – hápogott Myrtle.

- Már jó ideje rájöttem én is – fújta ki a levegőt Draco.

- Én is miatta haltam meg. Voldemort áldozata vagyok – hajtotta le a fejét Myrtle. – Voldemort nem habozna most sem Draco. Kegyetlen és önző. Valóban egy ilyen embert akarsz szolgálni?

-Nekem nincs más választásom. A családomat mentem meg. Az anyámat védem Voldemort haragjától, ő védtelen s nem számíthatunk most apám segítségére sem.

- Ez igazán bátor dolog Draco. A családodért és az édesanyádért vállalni feladatot.

- Ami talán az erőmet is meghaladja – tette hozzá Draco lehangoltan.

- Miért nem kéred a barátaid és a tanáraid segítségét? Dumbledore biztosan segítene nektek?! – javasolta Myrtle.

- Ezt nem értheted Myrtle. Voldemort haragja elől senki sem menekülhet. Mi sem. Amikor beléptem minden olyan egyszerűnek tűnt. Ma pedig már semmin sem változtathatok – húzta fel talárja ujját Draco s a Sötét Jegy egy röpke pillanatra kibukkant az anyag alól.

- Sosem tudhatod. Lehet, lenne más megoldás is – suttogta Myrtle Draco felé csúsztatva a kezét. Észrevétlenül úszott közelebb a padon Dracóhoz s ahogy a fiú felé fordította a fejét, Myrtle leeresztett pillákkal Draco vértelen ajkaira akarta nyomni száját, de Draco felpattant az ülésről.

- Orrfacsaró ez a penészes sajt. Menjünk innen! – hadarta rémülten és máris nagy léptekkel menekült a kimúlásnapi parti helyszínéről. Draco tanácstalanul körbenézett.

- Mégis hová kísérhetlek Myrtle? – topogott esetlenül a gyertyafényes folyosón. Elképzelni sem tudta, hogy a szellemek általában hol tartózkodnak a kastélyban. Myrtle-t meg csak a vécében látta. De mégsem kísérheti a lányt a vécébe!

- Nos talán a vécébe – adta meg Myrtle a helyet a fiúnak. Draco szája széle mosolyra rándult, de elindult a sötét folyosón Myrtle kedvenc tartózkodási helye felé. Myrtle csalódottan követte Dracót, fel – le lebegve a mennyezet felé.

- Jól érezted magad? – érdeklődött Draco körül lebegve.

- Emlékezetes este volt – felelte szűkszavúan Draco.

- Tehetjük még ennél is emlékezetesebbé – kacsintott pajkosan Myrtle s várta, hogy Draco belökje előtte a lányvécé ajtaját. Myrtle beúszott a csempés, tükrös mosdók közé s várakozva nézett fel a magas, szőke fiúra.

- Nos… öhm… jó éjszakát! - motyogta, kezével a csempéket simogatva Draco.

- Igen – igen. Jó éjszakát! – úszott közelebb vakmerő buzgósággal Myrtle. Dracót még mindig lekötötte a sárgás csempék közötti penészes fúga s a körmével a fekete foltokat kapirgálta, miközben megérzet az ajkára szálló hűvös fagyasztó bizsergést. Mintha pezsgőtabletta sziszegett volna a szájában, érezte a különös, semmihez sem hasonlatos érzést, amit Myrtle csókja kiváltott belőle. A szájában egész tömeg, apró mentolhoz hasonló zsibbadás futott végig, anélkül, hogy kinyitotta volna a száját. A bizsergő érzés megszűnt s Myrtle szédelegve imbolygott előtte. Draco felnézett a magasabban lebegő lányra.

- Ez aztán a nem mindennapi élmény! – csillant meg Draco szem s ajka mosolyra húzódott. – Még jó, hogy nem ettem a penészes sajtból. Gyere vissza, te kis lebegő! – próbálta elkapni Myrtle karját. Myrtle zavartan pislogott fel a fiúra. – Mh – Draco ajakbiggyesztve jártatta szemét a szellemen.  – Téged könnyű aztán a karomba venni – vihogott fel csendesen. – Tényleg megyek. Köszönet a különös estéért! – suttogta Draco érzelmesen s elmerengve indult a mardekáros klubhelység felé.