Draco  fekete talárja a roxforti folyosó bordó szőnyegét söpörte. Mellkasán sápadtan fénylett a prefektusi jelvény. Vállát szélesen előrelendítve lépett, nagy lendülettel befordult a sarkon, s frontálisan áthaladt egy szürke lebegő szellemen. Mindketten megborzongtak, s Draco összehúzva a szemöldökét készült sértéseket vágni a kísértethez.

- Te vagy ma ügyeletben igaz Draco?- tolta feljebb a szemüvegét az orrán Myrtle.

- Igen, mi vagyunk – felelte Draco.

- Hol az a lány, akivel járőrözni szoktál? – suttogta féltékeny hangsúllyal Myrtle.

- Külön utakon járunk – vonta meg a vállát Draco.

- Akkor csatlakozhatom hozzád? – úszkálta körbe lelkesen Myrtle a fiút. Draco homlokát dörzsölve sóhajtott.

- Ha nagyon akarod – fújta ki a levegőt, s folytatta útját a folyosón. Myrtle izgatott csendben lebegett mellette. Draco gondolataiba mélyedve a szőnyeget fürkészte lapos, álmos pislogással. Myrtle aprókat tüsszentve igyekezett felhívni magára a figyelmet.

- Mit tüsszögsz, a te orrodat már semmi nem facsarja – morogta Draco futólag a szellemlányra pillantva.

- Beszélgethetnénk – javasolta Myrtle.

- Talán mégiscsak jobb társaság lenne Pansy, ő biztos nem próbálkozna ma beszélni velem – motyogta az orra alá Draco.

- Összevesztetek? – örvendezett Myrtle.

- Sose voltunk jóban – vágta rá hidegen Draco.

- Elmondtad neki, hogy megcsókoltuk egymást? – simítgatta a haját Myrtle előresodorva a mellkasára.

- Ezt az eszméletlen képtelenséget senkinek sem említeném – mondta szúrósan Draco. – Amúgy is most mit lebegsz itt mellettem? – támadt a szellemre Draco.

- Kísértek… - hebegte Myrtle meglepetten, majd idegesen kijavította magát. – Akarom mondani kísérlek - Draco végigmérte a megzavarodott kísértetlányt, majd szó nélkül elsietett.

- Lejárt az őrszolgálatom, jó éjt Myrtle! – szólt hátra Draco, s a pincehelység felé iparkodott.

A klubhelységben alig néhányan lézengtek. Blaise Zabini a sarokasztalnál robbantós snapszlit játszott Crakkal és Monstróval. Ahogy meglátta a belépő Dracót azonnal heves kézmozdulatokkal magára hívta a figyelmet és intett Dracónak, hogy csatlakozzon. Draco kedvetlenül közelített mardekáros társaihoz, s amint odaért, háta mögött hallotta a pinceajtó becsapódó döngését. Hátra sem kellett néznie, tudta, ki volt az, aki dühösen vágta be maga után az ajtót. Az alacsony ébenhajú Pansy tüntetőlegesen keresztülnézve a fiúkon elhaladt mellettük, s felsietett a lépcsőn a lányok hálótermei felé. Blaise szeme megvillant, s két erős csapással elküldte desszertet majszolni a két monstrum fiút.

- Nos? Mi újság? – búgta Blaise dörmögő rekedtes hangján.

- Mit akarsz? – követte Draco a fiút, aki a bőrkanapéra zuhant, és zsebében kotorászva szép szál sodort szantálillanót varázsolt elő.  Pálcájával meggyújtotta a levelet és sokat sejtető kacsintással várta, hogy Draco helyet foglaljon mellette. – Fogd rövidre! – szólt szűkszavúan Draco.

- A vak is látja Draco. Pansyval nagy ívben kerülitek egymást. Az én antennám nem csal. Antenna? Így nevezik? – ráncolta a homlokát Blaise, nagyot szippantva az illanóból.

- Mit tudom én, te jársz arra az ostoba mugliismeretre! – felelte Draco morcosan.

- Mindegy, a lényeg, hogy a zsigereimből is megjósoltam, hogy nő van a dologban. Meg sem fordult a fejemben, hogy Pansyt leverte nálad…Hisztis Myrtle – ejtette ki a nevet Blaise egyszerre suttogva, provokálóan és ténymegállapítóan.

- Ne durranj el így a lángelmédtől! Honnan veszel ekkora baromságot? – hördült fel Draco.

- Myrtle lebeg reggelenként a függönyöd előtt, erre tegnap ő az aki Pitonnak magyarázkodik a késésedről, sőt, Te a Hallowen parti kellős közepén meglepően elegánsan lelépsz, s csak az éjszaka közepén érkezel a hálóba? Egyedül? Draco! – Blaise kacarászva szívta az illanóját. – A varázsvilág szerelmi életében legjártasabb ember előtt semmilyen kapcsolat nem marad rejtve. Így van vagy nincs így, öreg cimbi? – röhögött Blaise, időnként a nevetőrohamba dohogva.

- Azon gondolkodom a képtelen vízióidat másokkal is megosztod? – sandított gyanakvóan Blaise-re Draco.

- Amennyiben felelsz erre az egyszerű kérdésemre nem – követte a felszálló füstöt Blaise, a kanapé háttámlájára hajtva a fejét.

- Mi is a kérdés? – ráncolta a homlokát Draco.

- Van valami közted és Myrtle között vagy sem? – szegezte Dracónak a kérdést Blaise, s dülledő szemeit a fiúéba fúrta.

- Erre nem egyszerű válaszolni – tiltakozott Draco.- Myrtle szellem, én meg még élek. Természetesen nincs köztünk semmi – tette hozzá határozottan.

- Jah, nincs közöttetek semmi testi kapcsolat- röhögött Blaise. – Elég érdekes is lenne testi kapcsolatba lépni egy kísértettel – vihorászott. – De nem ezt kérdezem és te is nagyon jól tudod.

- Mit akarsz kiharcolni ezzel a faggatódzással? – sziszegte Draco Blaisehez hajolva. – Hogy szerelmes vagyok Hisztis Myrtlebe? – meresztette ki szürke szemeit.

- Én semmiért sem harcolok. Inkább ismerd be magadnak – biccentett Blaise,  a földre pöckölgetve a hamut.

- Ezen nincs mit beismerni, hogy nem vagyok az – suttogta Draco.

- Draco, a fél estéidet egy használaton kívüli lányvécében töltöd – nézett rá figyelmeztetően Blaise. – Szerinted ez normális dolog? Mindenkinek szemet szúrt.

- Micsoda? – csattant Draco. Blaise a szájára szorítva a tenyerét csitította.

- Hogy nem vagy itt! – súgta körbenézve Blaise. – Légy óvatos!

- Hamarosan talán már egyáltalán nem leszek itt – lehelte halkan Draco.

- Draco! Ne csinálj meggondolatlanságokat! – dőlt vissza a kanapéra Blaise. – Se Myrtle-el se mással kapcsolatban. Szerinted normális dolog, hogy Myrtle-el beszéled meg a gondjaid? Vagy mit tudom én miket? Ráadásul pont vele? – fanyalgott Blaise. – Azt hittem válogatósabb vagy- mérte végig Dracót. – Ha már szellemlény, hát talán…

- Blaise, nem csinálunk semmit – intette le Draco.

- Mert nem tudsz, vagy mert nem akarsz? – röhögött Blaise. – Mégis milyen egy kísértetet ölelgetni? Nem túl hideg? – vihogott fel Blaise hasát fogva a nevetéstől.

- Lökött vagy már megint  - lökte meg Blaiset Draco. – Mellesleg szellemileg nagyon összetalálkoztunk – mosolyodott el Draco is.

- Hé! Egy szellemmel könnyű – kacagott Blaise, megbökve Dracót. – Na menjünk, feküdjünk le – nyomta el az illanóját Blaise. A lépcsőn elindulva visszafordult.

- Huhúú! Draco! Én vagyok az Myrtle! – vékonyította el a hangját Blaise, s vihogva felsietett Draco elől menekülve. –Belegondolva igazán ravasz vagy. Azzal csábítod, hogy te nem vagy áttetsző? – kuncogott Blaise.

- Dehogyis, azt mondom, hogy ha nem nyugszik békében, lepedőt kap – vihogott fel Draco is, s egymást húzva készülődtek a lefekvéshez.