Összefutott a nyál a szájában. Kavargó gyomrára szorította a tenyerét és szédelegve botorkált a sötét folyosón. Csoszogó léptei visszhangoztak a kövezeten. Berontott az elárasztott lányvécébe, cipője tocsogott a bokáig érő vízben, s beszédelgett a legelső vécéfülkébe. A tető hiányzott a vécécsészéről, s Draco a porcelán szélébe kapaszkodva hagyta, hogy a belső kényszer utat törjön magának. Kesernyés íz keveredett a szájában, s szédülve, támasztotta homlokát a csempének. Kiverte a hideg verejték. A fél év alatti gyors fogyás, a már rémisztően beesett arca ma soha nem látott halotti sápadtságot öltött. Karikás szemei a fekete legsötétebb árnyalatáig mélyültek. A szürke csillogó szemek, ma fakón, és megfáradtan pillantottak a pepitakövezet kockáin végig. Egy rég látott alak lebegett ott. Draco letekert egy sor vécépapírt, és erőtlenül törölgette a száját. Erejét elhagyva rogyott a kövezetre.

- Mit keresel a vécémben?- förmedt rá sértetten Myrtle.

- Szükségem volt egy vécécsészére, amint láthatod – morogta Draco.

- És pont az én vécémben kell hánynod? – szipogott Myrtle. – Hónapok óta nem foglalkozol velem, nem kerestél fel, erre most idejössz hányni! – vágta hozzá megbántva Myrtle.

- Bocs, hogy bemerészkedtem rosszullétemben a saját használatú vécédbe – dünnyögte Draco.

- Vártalak! De te nem jöttél! Miért? – sírta el magát Myrtle. – Azt hittem, kedvelsz. Hogy…szeretsz engem egy kicsit – fújta az orrát egy csipkeszegélyes zsebkendőbe Myrtle.

- Nem erről van szó – legyintett fáradt mozdulattal Draco. – De én élek, feladatot kaptam, amit teljesítenem kell. Te viszont egy szellem vagy Myrtle. Ez nem megy! Te is beláthatod!

- Hát persze! Hisztis Myrtle csak egy szellem! Felejtsük el! Hagyjuk magára! Majd hányni benézünk hozzá! – lebegett hadonászva a lány.

- Jaj Myrtle ne rendezz most jelenetet – kérte Draco esdeklő szemekkel. – Belegondoltál, hogy mit szeretnél egyáltalán? – vonta kérdőre a lányt.

- Igen, illetve nem. Nem tudom – bizonytalankodott szemét törölgetve Myrtle. – Annyira más voltál mint a többi fiú. S aztán ugyanúgy itt hagytál.

- Nem hagytalak itt! Elő kellett készítenem a tervem.

- Egyedül voltam. És soha nem éreztem azt ,hogy valaki hiányozni fog nekem. De te igen! – panaszkodott Myrtle. – Én nem hiányoztam neked?

- Sokszor megálltam itt a vécé előtt. A kilincsre téve a kezem, aztán…mindkettőnknek jobb, ha nem jövök be, ezt be kellett látnom. Neked is be kellene látnod. Sietnem kell most is. Elérkezett az idő – támolygott fel Draco és a tükörhöz botorkált. Szembenézett magával. – Ma elhagyom az iskolát. Ölnöm kell. Nem vagyok erre felkészülve. Máris kikészültem, s még semmit sem csináltam. Lehet ma már találkozunk Myrtle- mosolygott rá Draco. – Majd eljövök hozzád kísérteni jó?

- Ez máris jobban hangzik – hajtotta le a fejét Myrtle huncutul, copfját sündörgetve a tenyerében. – Én itt leszek. Várlak. De ígérd meg, hogy visszajössz még hozzám!- erősködött Myrtle.

- Vagy így, vagy úgy, de megígérhetem, hogy visszajövök a vécédbe, rendben? – mosolygott Draco.

- Most ugye nem a folyóügyekre gondoltál? – ráncolta a homlokát Myrtle.

- Hozzád jövök vissza – erősítette meg Draco.

- Így már sokkal jobb - terült szét a mosoly a lány arcán, egészen új színt adva a lány megjelenésének.

- Légy óvatos Draco! – sóhajtott Myrtle.  – De ne feledd én itt leszek, akárhogy is végződik a mai nap – integetett  a fiúnak.