-         Scathach! Scathach! Ébredj! – rázogatta meg a vállát Gesztenye.

-         Nah…Hagyjál! Mi az? – motyogta álmosan Scathach. Kábán érzékelte, hogy a saját ágyában fekszik a Mardekár-várban.  – Szétrobban a fejem! – dörzsölgette a homlokát Scathach, még mindig az arany fejpánt volt rajta.

-         Nagyon mélyen aludtál – állapította meg Gesztenye. – Hol jártál?

-         Legmerészebb álmaidban sem hinnéd el, ha elmondanám – lökte félre a takarót Scathach. Minden porcikája sajgott. Gesztenye érdeklődve figyelte barátnője ténykedését. – Fürdővizet! – kiáltotta Scathach.

-         Hiszen a spanyolfal mögött gőzölög – mutatott a pára felé Gesztenye.

-         Ó, remek, akárki is hozatta – botladozott át a toronyszobán Scathach, s kibújva a csipkeruhájából a forró fürdővízbe ereszkedett. Gesztenye átült a fésülködőasztalhoz.

-         Mesélj már mi volt? Hol jártál? És mitől vagy ilyen fáradt?

-         Hogy hol jártam? Élet és halál mezsgyéjén, az asztrálvilágban szeretkeztem a világ legvonzóbb férfijával – ásítozott Sathach. – ÉS még túl is éltem – tapogatta végig a karját Scathach elégedetten, s közben leoldott a csuklópántokat a karjáról.

-         Hűha! Azt hiszem az nem semmi! Még túl is élted – nézett rá elismerően Gesztenye. – Scathach beszélj már világosan! – csattant a lányra. – Komolyan kérdeztem, légy szíves válaszolj normálisan!

-         Most komolyan azt hiszed hogy vicceltem? – lepődött meg Scathach.

-         Mert nem? – nézett rá kételkedve Gesztenye.

-         A legkomolyabban mondom, ezt csináltam egész éjszaka.

-         Szerintem szimplán beittál a manók borából – méregette Gesztenye.

-         Unalmas, száraz és szűklátókörű vagy – legyintett Scathach, s leeresztve a szemét fejét a kád peremének döntötte.

-         A Malfoyok csak szűz lányt vesznek el ugye tudod? – emlékeztette Gesztenye. – tehát amennyiben egész éjszakád egy férfi karjaiban töltötted…Deimosról le kell mondanod – Scathach rémülten ült fel, és megcsúszott a kádba, teljesen elsüllyedve a forró vízben. Levegő után kapkodva emelkedett ki, s szempilláiról sepergette a vízcseppeket.

-         Ó! Merlinre! Igazad van – Scathach kék szemei bizonytalanul kapkodtak a fürdővíz habjain. – De …de végülis ez csak asztrálsík nem? – kérdezte kétségbeesett arccal Gesztenyét.

-         Fogalmam sincs, mégis hogy juthattál le az asztrálsíkba? És egyáltalán mi ez az egész? Egy kukkot sem értek abból, amit beszélsz – sóhajtott fel Gesztenye.

-         Legyen elég annyi, hogy a démonok között voltam. S tulajdonképpen alávetettem magam a démoni kísértésnek. Ez egy küzdelem volt közöttünk.

-         A démoni kísértés többnyire szexuális kapcsolat létesítése – vetette közbe Gesztenye.

-         Úgy van. Végülis ez történt. De azért ez más mint fizikai síkon nem? – meresztette esdeklően a szemeit a lányra.

-         Fogalmam nincs. Több rémtörténet is él arról, hogy a démon elveszi a lányok szüzességét. De Scathach hogy tehettél ilyet? – feddte meg barátnőjét Gesztenye.

-         Jaj, hagyj! – Scathach kiugrott a fürdővízből és idegesen kapta magára a fürdőköntösét.  Kezét védelmezően, s akaratlan mozdulattal tette  a lábai közé. – Hogyan tudhatnám meg?

-         Hát egyetlen mód van rá – húzta el a száját Gesztenye. Scathach a körmét rágva idegeskedett. – Várj a küzdelemnek mi lett a vége?

-         Az, hogy felébredtem az ágyamban – rohant a könyvespolcához Scathach. – Nem tudom. A végén elájultam – felcsapta a lexikonokat. – Meg kell tudnom valahonnan. Mennyiben valódi az asztrálsíkon történt dolog a valóságban? – Gesztenye szemével követte Scathach ideges kapkodását a sorok között, várta hogy a lány ideges szemekkel ránézzen a választ várva.

-         Scathach! A legegyszerűbb, ha a legjártasabbat kérdezed – Gesztenye előhalászta talárja ujjából a Szerelem ízei bájitalkönyvet.

-         Ó hagyj! – intette le Scathach.

-         Miért? Úgyis elmész a könyv bemutatójára nem? Voldemort lányát senki sem utasítaná vissza – kacsintott Gesztenye.

-         ÉS mégis mit mondjak neki? Mr. Zabini, megnézné, hogy elvette-e valaki az ártatlanságom? Nagyon szellemes! – mordult Scathach, a talárja ujjából, három szem pernye hullott ki. Scathach mély levegőket vett. Nyugalom, vagy megint az asztrálsíkon kötök ki egy szál magamban a démonok kellős közepén! Kifújta a levegőt, s a földre seperte ujjaival a pernyét. Elhaladt Gesztenye mellett s a lány mélyet szippantott a levegőből.

-         Mond Scathach, csak nem egy boszorkánymáglyáról szöktél el? – érdeklődött Gesztenye. – Teljesen füst szagod van.

-         Tényleg? – Scathach megemelte a talárujját, s belélegezte az illatot. – Nem tudom, nem érzek semmi furcsát. Scathach elemelte a márványlapról a kígyónyeles tükrét, de azon nyomban ki is ejtette a kezéből. Gesztenye épp utána nyúlt, hogy felvegye, de Scathach lefogta a lány karját. – Hagyd csak majd én! Menj előre! Utánad megyek!

-         Ahogy gondolod de siess! – nézett gyanakvóan Scathachra a lány. A mélykék szemek végigkövették, amíg becsukódott mögötte az ajtó, majd felkapta a kígyónyeles tükröt.

-         Áh! Démon uralta tárgy szuper! – csapta le Scathach a tükröt, s megfordult.

-         Hol hagytad az ékszereidet? – kérdezte a démonherceg.

-         Vááh! – rezzent össze Scathach. – Muszáj így rám törnöd?

-         Nem törtem rád, itt voltam végig a szobában – mosolygott a férfi, s előkereste a csuklópántokat a kád mellől. Felpattintotta Scathach karjára.

-         Mi a neved? – kérdezte fáradtan Scathach.

-         Nincs nevem . Adj nevet nekem és lesz nevem – topogott várakozóan Scathach előtt.

-         Azt, akinek ismerjük a nevét azt szólítani is tudjuk igaz? – harapta be az ajkát Scathach bizonytalanul. A démon bólintott. – Miért akarod, hogy ezentúl szólítsalak?

-         Adj nekem nevet! – kacagott a démon.

-         Rendben – adta be a derekát Scathach. – Wywern. Sárkány. Te tűzdémon herceg vagy nem?

-         Igen tűzdémon vagyok. A segítődémonod. Wywern, jó ez tetszik. Igazi tüzes név.

-         Mh, ha meg merném kérdezni megkérdezném, hogy miért ez az egész… de nem merem – kacsintott rá Scathach, s átfésülte a haját a fejpánt alatt. – Te tudod a választ a legégetőbb kérdésemre? – nézte a tükörben a démont.

-         Hááát…sajnos én nem mondhatom el neked – tárta szét tehetetlenül a karját Wywern.

-         Sejtettem, hogy ezt fogod mondani – sóhajtott fel csalódottan Scathach. Kezével lágyan suhintott a jóstálkája felett, s a parázs izzani kezdett. Scathach a füstje felé hajolt, s beszippantotta a levegőt. Szemét csípte a füst, de azonnal meglátta, amire kereste a választ. – Ó! De miért Blaise Zabini? Nagyon kínos lesz? – meredt a parázsba, de kapkodó lendülettel eloltotta az izzást. – Meg kell tudnom!

-         Mi volt a válasz? – kíváncsiskodott Wywern.

-         Titkon úgyis a nyomomban leszel nem? Úgyis tudni fogod – dobta hátra selyemfényű haját Scathach, és kilépett a toronyszobából. Mély levegőt vett, felkészült a találkozásra az egyetlennel, aki a legmegbízhatóbb s legdiszkrétebben kezeli majd a megtudott információt.