Bellatrix, a kandallópárkányon futtatta körmeit. A várakozás idegőrlő pillanatai, s éppen most az unokaöccse rabolja tőle a drága perceket. Tüdejéből a kandalló belsejébe fújta a füstöt. Váratlan lobbanással a tűzből kissé meghajolva fejét behúzva Draco lépett ki, s egyenesedett fel.

- Késtél! – sziszegte neki rosszkedvűen Bella.

- Ne haragudj Bella néném, de otthon feltartottak – porolta köpenyét Draco.

- Először is hagyd el a nénizést – rikácsolta a következő teremből vissza Bella. – Nem elég, hogy öregítesz vele, idegesít is ez a megszólítás. Egyszerűen Bella.

- Bella – Draco kamaszosan elröhögte magát.

- Tökmag – vágta hozzá gúnyosan Bella. – Most mit nevetsz ezen? Ha képtelen vagy visszafogni a kamaszkori vihogásaidat, akkor menj haza! – intette maga után Dracót.

- Csak szokatlan – dohogta Draco.

- Az okklumencia is az… neked – visította élesen Bella, s egyetlen pálcaintéssel behúzta a sötételőfüggönyöket. Képtelen volt visszafojtani ajkára bukó kéjes vigyorát. De hirtelen komorult el. – Lássam mennyi is az annyi. Készülj! – Bella rászegezte a pálcáját unokaöccsére, s bepillantott az emlékképeibe, s gondolataiba. A mardekár klubhelységben bontogatja az anyjától kapott édességes csomagot Blaise Zabini és Pansy Parkinson társaságában. Narcissával a napsütötte Malfoy-szalonban, Bella karján ülve nagynénje nyakláncát markolva. A nyaklánc elszakadt, s a fekete gyöngyök peregtek a parkettára. Bella megszakította a legilimenciát, s felugrott a szemöldöke a homlokába. – Nahát, milyen megható képsorok! – gúnyolódott Bella. – Nem jó! – ingatta a fejét Bella, Dracót kerülgetve. – Szemhunyorítással nem fogsz jobban védekezni, nehogy azt hidd! Honnan szedted ezt? – kapta érdeklődve a fejét Draco felé, majd gonosz mosollyal villantotta fogait a fiúra. – Igaz, minek is kérdezem, amikor meg tudom nézni – suhintotta a pálcáját Draco irányába. Meglepődve látta, hogy saját magát látja. Voldemort előtt, legilimencia vizsgálat alatt. Bella elfordult, s nagy lendülettel az üres terem szélén álló feketemárvány kőlapra szökkent. – Az okklumencia lényege, hogy felette állj az adott emlékeknek, gondolatoknak, érzelmeknek. Távoli szemlélőjeként légy mindezeknek, s talán nem ártana beszerezned egy merengőt sem – méregette a fiút. Bella körbemutatott a nyomasztó hangulatú Lestrange-nagytermen. – Minden, ami a mélyben van… szunnyad, akár a békés szélcsendes időben hullámzó tenger. De elég a legkisebb felhő, mely magához vonzza a többit, s hatalmas hullámokat vet a vihar a vízen. Amíg nem érik el ezt a szintet – Bella cipőtalpát végighúzta a fekete márványlap szélén. – Addig nem veszélyesek rád nézve, addig nem hozzáférhetőek egyetlen legilimentornak sem. De ha a hullámok e fölé magasodnak – emelte fel a karját Bella könnyedén megpördülve saját tengelye körül. – Akkor elvesztél. A cél, hogy gyorsan száguldó gondolataid és érzelmeid e szint alá szorítsd, és ott is tartsd őket.

- Honnan tudom mi ez a szint? – ráncolta a homlokát Draco.

- Érezni fogod – húzta résnyire a szemét Bella. Leugrott a márványlapról, s pálcáját türelmetlenül ütögette a tenyerébe. – A gyakorlással a célunk, hogy megismerd magadban ezt a szintet, hogy megtaláld, s hogy alá gyűrj mindent…mindent – Bella visszanézett a fekete márványkockára. – A szint feletti rész mindig üres. Tiszta. Érintetlen. Így bárki lép oda illetéktelenül, nem talál semmit.

- Lehetetlen megcsinálni – ingatta a fejét hitetlenül Draco. – Ezzel a szabad gondolkodásunk szűnik meg.

- Azért hiszed ezt, mert eddig csak a szint felett gondolkodtál – húzta el a száját nem-tetszően Bella. – Meg kell tanulnod a mélyben meghozni a nagy döntéseket.

- Hogyan lehet tisztán tartani azt a… részt? – rázta a fejét Draco.

- Hűvösség, higgadtság, józan ész, s állandó felkészültség – sorolta unottan Bella, minden egyes szóhoz egy-egy pálcacsapást mérve saját tenyerébe. – Józanság.

- Milyen jellegű józanság? – vigyorgott Draco.

- Minden helyzetben, minden állapotban, egy igazán értékes és fontos varázslónak a legértékesebb a tudása, a szint feletti hozzáférhető rész. Az ész állapota. Ha kinyitod a kapukat, és szabadjára hagyod úszni az érzelmeidet, akkor kiadod magad másoknak. Soha, senki sem lehet annyira részeg, hogy kinyissa a kapukat.

- Lehetetlent kérsz – rázta a fejét Draco.

- Voldemort uralma alatt ez a legfontosabb. Se fájdalom, se vágyak, se bájital nem teheti ezt veled. Ha igen. Akkor nem vagy erős az életben maradáshoz – pattogtak rendre utasító keménységgel Bella szavai. – Gyakorlás, kitartás, elszántság kérdése. Egyébként elsajátítható dolog – mosolygott fölényesen Bella. – Nos? Akarod még ezt az egészet?

- Hááát… - Draco mély levegőt vett, szemével nagynénje arcát fürkészve. – Lehet nem tudtam mire vállalkozom, de megtanítasz az okklumenciára ugye?

- Túl sok fáradtságomba fog kerülni – panaszkodott Bella gonoszul. – Majd meglátom, mit tehetek a reménytelen próbálkozásod érdekében – nevetett fel. Draco csüggedten leeresztette a vállait, Bella elhaladva mellette pálcájával megütögette a fiú vállát.

- A legilimencia a legizgalmasabb dolog a világon – kacsintott a fiúra, s ringó csípővel tovább haladt a nagyterem kijárata felé. – Holnap várlak a következő gyakorlóóránkra. Már alig várom, hogy a fejedben turkálva lássam a perverz kis gondolataidat – kacagott fel Bella, s a hangját visszhangozta a kihalt magas előcsarnok.