A reggel halvány sugarai szűrődtek be az ezüsthímzésű organza függönyön. Draco álmosan emelgette a szemhéját a simogató napfény táncára. A szürke íriszen már nem csillanhatott meg a napfény, mert sűrű fekete haj selyme ringva takarta el a fény útját. Mélykék szemekbe kapcsolódott a tekintete. Bella az ágytámlán áthajolva hajolt Draco arca fölé. Fekete selyem pongyolája a könyökéig csúszott, meztelen alkarja az ágytámla fáján pihent. Draco a párnán hátrahajtva a fejét próbált többet látni a nőből, miközben mindketten kutatva fürkészték a másik arcát. Bella arca kisimult az alvástól, kipihent szemei most lágyan tartották fogva a piros szélű álmos szürke szemeket. A nő ajkán apró mosoly bujkált, ahogy az ágytámla fölött közelebb hajolt, s Draco a fekete selyemzuhatagba túrva a nőt tarkójánál fogva húzta le, hogy ajkaik összeérhessenek.

 - Draco úrfi ébredjen! – hallatszott a házimanó reszelős hangja az ágyvégéből. Draco levegő után kapkodva ült fel az ágyban. Álmosan pislogva körbenézett a szobában. Megnyugodva tapasztalta, hogy egyedül van.

- Huh! Csak álom volt – motyogta maga elé Draco. Az órára visszakapta a tekintetét. – Ó ne! Máris elkéstem az oklumenciagyakorlásról! – csapott a párnájára Draco, s kiugrott az ágyból.

Bellatrix  szokásos fekete mély dekoltázsú talárjában feszes, egyenes tartással a kandallónál állt. Pálcájával az ingaóra kattogásának ütemére kopogtatva a márványt. Draco még talárját igazgatva magán lépett ki a kandalló tüzéből.

- Hanyag vagy, késel, és teljesen szét vagy csúszva – mérte végig morogva Bella. – Ez nem éppen egy ideális indítás a jó oklumenciához – szidta le unokaöccsét.

- Elaludtam – vágta rá flegmán Draco.

- Velem ne feleselj! – csattant Bella, türelmetlenül távolabb lépve Dracótól. Felvéve a legilimenciához kedvező távolságot. – Ha én időben fel tudok öltözni és el tudok készülni azért, hogy egy siheder kamaszfiúnak ilyen gyenge okklumenciapróbálkozásait végigszenvedjem, akkor elvárom ezt a hozzáállást tőled is. Mellesleg egy nőre kellene várni tudhatnád. Egy nőnek sokkal tovább tart elkészülni, mégis mindig én várok rád – bosszankodott Bella. – Remélem azért alszol el minduntalan, mert az okklumenciát gyakorlod egész éjszaka – villant gúnyosan Bella tekintete.  Bella szemöldökét emelgetve forgatta ujjai között a pálcáját, majd félrebillentve a fejét Dracóra pillantott, s megkezdte a legilimenciát. Draco próbálkozott védekezni a legilimencia ellen, de a leszidás közben minduntalan az jutott eszébe, hogy hogy van az, hogy nagynénjét tényleg mindig ugyanolyan precíz rendben, befűzött derékkal, csípőjére simuló tökéletesre szabott talárban látja a nap bármely időszakában. S miközben ezen gondolkodott Bella már mélyen Draco fejében nézelődött, s döbbenten látta önmagát, amint Draco fölé hajol, egy romantikus reggeli képben. Bella megszakította a legilimenciát. S másodpercekig rezzenéstelen szemekkel meredt az előtte billegő szőke fiúra. Lapos szemlebbentéssel arcára gúnyos mosoly ült.

- Romantikus álmok velem? – kérdezte Bella maró gúnnyal. – Igazán hízelgő! – Bella ellépett, s a márványlapon hagyott illanótárcájából ráérősen kihúzott egy szálat. A pálcájával gyújtotta meg a hosszú szálat, s a lángon át visszanézett Draco vörösödő arcára. Mélyet szippantott a lótuszillatból. Szemében halvány kérdés bujkált, s Draco gyöngyöző homlokkal olvasta ki a kérdést belőle.

- Öhm…ez…véletlen…volt én nem… - hebegte a fiú zavarában.

- Sajnálom nincs süllyesztő a Lestrange-birtok padlóiba építve – tett ártatlan vállrándítást Bella, de szeme kegyetlenül a fiúra szegeződött.

- Kár – nyögte Draco tarkóját vakargatva. Nyakkendőjét idegesen babrálta.

- Ha zavar levetkőzhetsz – kacagott fel Bella.  Hátat fordítva unokaöccsének kivihogta magát, majd levegő után kapkodva visszafordult. – Azt hiszem most tényleg nem könnyítettem meg a helyzeted. Nem szándékosan nevettelek ki, de a dolog elég …nevetséges – eregette a füstöt Draco felé Bella. – Túl tudod tenni magad rajta, vagy halasszuk el a mai órát? – méregette Dracót kételkedve Bella.

- Ööö… - nyögte Draco.

- Igen, jobb ha elhalasztjuk – bólogatott Bella elnyomva vigyorát. – Vajon minden elalvásos késés mögött ilyesmit kell gyanítanom? – kuncogott a tenyerébe Bella.  – Eredj!  - intett Bella kimerülten. – Tedd túl magad rajta, mert ha holnap is ezért várlak…akkor inkább leruccanok víkendezni a Denem-temetőbe – sóhajtott Bella, s visszatuszkolta unokaöccsét a kandallóba.